Ropi, kitűző, csoki │ Ilyen volt a Jeff Kinney dedikálás

A fiatal gyerekek nagy örömére Jeff Kinney, az Egy ropi naplója c. sorozat szerzője volt a Könyvmolyképző kiadó vendége két alkalomra is. Jogos a kérdés: 17 évesen te mit kerestél ott? Ráadásul úgy, hogy egyetlen egyet sem olvastál még életedben.

Mint a legutóbbi Pepe Toth dedikáláson, itt is rendezőként vehettem részt a Kiadó munkatársaként, ami nagy öröm volt számomra. Mikor meghallottam a hírt, ki is találtam a kisebbik öcsémnek a tökéletes karácsonyi ajándékát. Egy dedikált Ropi könyv.

Pénteken a Nyugati téri Alexandrában találkozhattunk a szerzővel, méghozzá a Pódiumon, amihez 4 emelet vezetett fel. A dolgozók hatalmas meglepetésére rengetegen érkeztek, volt hogy egész osztály vett részt az eseményen. A boltnak pedig a nagy férőhelye alkalmas volt a vendégek fogadására. A negatívuma viszont a helynek annyi volt, hogy a könyvesbolt inkább magas mint tágas, így az embereknek leginkább az emeleteket átkötő lépcsőkön kellett várakozniuk, hogy végül eljuthassanak a gyerekek kedvencéhez, Jeffhez. Nagyon sok kedves kisgyerekkel és szülővel találkoztam, mindannyiuknak megcsillant a szeme, mikor végre felértek a 4. emeletre, és megpillanthatták kedvenc írójukat. Visszafele jövet megkérdeztem pár eseményen résztvevőt, és mind azt mondta, teljességgel megérte a több órás sorban állás azért a pár percért, amíg az íróval válthattak pár szót, csinálhattak képet, ő pedig aláírta — sokszor névre szólóan — a kötetüket. Jeffel egy kedves csapat is érkezett, akik segítettek nekünk mindenben, velük az angolomat is leporolhattam. Több, mint 850-en jöttek el a dedikálásra, és mind boldogan távoztak a helyszínről. 

A kis csapatunk 

A másnap sem volt kevésbé eseménydús, a helyszínt ezennel a Mom parkban található Alexandra biztosította, ahol már kígyózott a sor, mikor megérkeztünk órákkal a dedikálás kezdete előtt. Kis csapatunk tagjai újra felöltötték a feketét, és rendezői passtartóval a nyakunkban álltunk be a helyünkre. Ismét nagyon közel az íróhoz dolgoztam, segítettem a gyerekeknek nyitni a könyvüket, a szülőket pedig a fényképezés lehetőségével traktáltam. Eközben a többiek, Dóri, Marcsi, Janka és Szabina Ropis csokikat és kitűzőket meg diabéteszt  osztogattak a sorban állóknak, Ünige pedig ajándék mozijegyekkel lepte meg a szerzőtől eljövő gyerekeket. Ekkor is rengetegen voltak, többen, mint arra számítottak volna. Nagyon gyorsan kellett küldeni az embereket, gazdálkodni az idővel, hogy mindenki sorra kerülhessen még Jeff indulása előtt. A végére mindenki boldogan távozott az eseményről, a kisgyerekek, a szülők és reméljük, maga Jeff is.

Összességében rettentően jó két nap volt, nagyon örülök, hogy ennek az egésznek a részese lehettem. :) A szerzőt pedig várjuk vissza mihamarabb...

Kép forrása: Google