Lane retteg a hazatéréstől. Szeretett nagybátyja, Harry váratlanul meghalt, de Lane-nek meg kell küzdenie egy régi démonával is. Kale Hunttal gyermekkoruk óta a legjobb barátok, ám ez a kapcsolat sosem volt egyszerű. Lane miatta hagyta ott a családját és költözött New Yorkba. Fájt látnia, hogy Kale valaki mással boldog, másba szerelmes. Fájt, méghozzá iszonyúan. Tehát fogta a sátorfáját és mindent hátrahagyva új életet kezdett, teljesen elvágva magát a múltjától. Ám most, hogy visszatér, a régi érzések is előtörnek, mintha egy nap sem telt volna el a távozása óta. Az érzelmek mindent elborítanak, a tragédia pedig összehozza az embereket. Vajon Lane képes lesz-e megküzdeni a múltjával, a családjával, a veszteségekkel?"
Fú. Mást kaptam a Gyere hazá!-tól, mint vártam. Megérintett. Több helyen is majdnem könnyeket csalt a szemembe. A témaválasztása az írónőnek eléggé egyedi, a könyv maga azért mégsem volt tökéletes.
Fő szála a történetnek a gyász. Sajnos ez az érzés mindenkivel előfordult már, része az élet körforgásának, nem lehet kikerülni. Ezt a fajta érzést dolgozza fel a könyv lényegében.
Az eredeti címe, Until Harry, jobban magába foglalja ezt a részét, mégis a magyar címe szerintem mégis jobban hangzik, ugyanis ezt a két angol szót eléggé félre lehet értelmezni, ha az ember nem olvassa el utána a fülszöveget alaposan. Velem is pontosan így esett.
A könyv jelen és múlt idejű cselekvések szabályos váltakozása, hiszen az egész regény egy levéllel indít, amiben Lane megtudja, hogy a nagybátyja, Harry bácsi, meghalt és a temetésére napokon belül sor kerül. A lánynak szembe kell néznie a múltjával, ami elől elmenekült hat évvel ezelőtt, nem csak a családjával, hanem a fiatalkori szerelmével is, aki azóta valószínűleg családot alapított, és elfelejtette őt.
Bár Harry bácsi poénkodott azzal, hogy ő fogja valahogyan hazahozni Lane-t New Yorkból, talán ő sem gondolta komolyan, hogy ez így is fog történni.
Lane hat év elteltével újra hazalátogat, és észre kell vennie, hogy rengeteg minden megváltozott, amíg elvolt. A családja megbocsájtotta a hirtelen lelécelését, inkább örülnek, hogy végre otthon van. És aztán ott van Kale... Az érzései nem halványultak el iránta úgy, ahogy azt Lane gondolta. És arra sem gondolt, hogy ez fogadja... A fiú olyan dolgokon ment keresztül, amelyeket senkinek sem kívánnék.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre több minden derül ki Lane múltjáról, és hogy mi is vezetett ahhoz a bizonyos elhatározáshoz, hogy a lehető legmesszebb helyre kell mennie. És egy idő után kezdtem én is megérteni, hogy jogos volt a döntése, de mégis csak halogatta az elkerülhetetlent. Összefoglalva kivett hat év szabit, amíg nem kellett szembenéznie Kale-lel.
Egy idő után viszont már úgy éreztem, hogy oké, hogy egyre jobban megismertem a lány múltját, de a jelen meg áll, és nem történik benne semmi. És ezt egészen a végéig hiányoltam, amikorra már eltűnnek a visszatekintések, és egy szállá olvad a kettő.
"Kis híján belehaltam, mikor kimondtam életem legnagyobb hazugságát."Itt viszont megemlíteném, hogy nekem icipicit volt benne egy ilyen Legdrágább mostohabátyám feeling, bár mivel ők még csak fogadott testvérek se voltak, mint a fentebb említett könyvben, mégis csak Lane családja Kale-t fiuknak tekintették. Így ilyen szempontból hasonlít a kettő, sőt mindkettőben megvan a menekülés momentum is, tény hogy itt a történet előtt, míg Ward könyvében a cselekmény kellős közepén történik egy nagyobb időugrás. Kétféle technikával oldották meg ezt a fajta történetábrázolást. De ha választani kéne, nem tudom, melyik tetszett jobban. Érdekes, amikor cseppenként csöpögtetik az információt, mégis én türelmetlen típus vagyok, így talán Ward módszere jobban bejött. És ha már hasonlóságot sorolunk, akkor az az ágyjelenet utáni dolgok sem maradhatnak el.
Viszont amint már említettem, a témája a gyász és annak a feldolgozása, így nem ajánlanám akkor, amikor süt a nap és ezt élvezed a medence mellett. Bár most télen elég kevés esély van erre. Inkább egy borongós, téli délutánra tartogatnám, amikor egész nap nincs kedved kimozdulni, és a full-happy hangulat épp téged nem ért el. És legyen melletted egy boldog könyv is, hogy utána rögtön el tudd kezdeni!
Nem mondom, hogy a kedvencem lett a könyv, mégis azért talán egy lehetőséget kaphat, ha olyan hangulatodban vagy, hiszen nem tagadhatom, nekem is a kezembe ragadt, amikor elkezdtem.
Karakterek:
Lane: Meg is értettem, miért futott el a problémái elől, és nem tartom érte gyávának, egyszerűen emberi reakció, hogy a problémákat addig toljuk, ameddig csak lehet. Így vagyok én is ezzel, főleg a dolgozatokkal. Nem tökéletes, és az ilyen főszereplők jobban a szívemhez nőnek, mint az olyanok, akiket hiba nélkül alkotott meg a szerzőjük. Nem mondom, hogy belesorolnám a kedvenc női főhőseim listába, de az emberiségét megkedveltem benne.
Kale: Ő viszont... Egészen biztos, hogy nem kerül fel a könyves álompasi listámra. Meg is indoklom, miért. Szeszélyesebb, mint egy havibajos tinédzserlány. Komolyan. Hiába néz ki olyan nagyon jól, de az egyik pillanatban Lane-t óvó bátyóként kezeli, aztán meg átvált hirtelen férfiba, aki az ágyába akarja vinni. És amikor csak úgy otthagyja... Először közölte, hogy nem részeg, csak kicsit beállt, aztán meg, hogy bocsi, nem emlékszem semmire, mert totálisan részeg voltam. Na meg azzal ki lehetett üldözni a világból, hogy Lane őt Kutyinak szólítja majdnem minden egyes alkalommal. Miért nem kötöd már rögtön pórázra és viszed le a parkba sétáltatni, hogy végezze el a dolgát?
Borító:
Két gondolat.
Megtartották az eredeti borítót.
És a pasinak irtó csufi a keze.
Összességében:
Gyász. Ez a fő témája a könyvnek, ami miatt nem egy egyszerű olvasmány, az írónő a lelkedre próbál hatni, több-kevesebb sikerrel. Mégis azt mondom, hogy sokszor majdnem megkönnyeztem. L. A. Casey nagyon jól írja le a fájdalmat és a gyászt, szinte az olvasó is magán érzi.
Nem lett a kedvencem, de örülök azért, hogy a kezembe vettem.
Azoknak ajánlanám, akik nem érzik magukat éppen felettébb boldognak, mert sajnos vannak ilyen pillanatok. Azon átsegít egy ilyen könyv, de aztán legyen melletted egy boldogabb is.
Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
"– Ti ketten ugyanannak a tükörnek a két oldala vagytok. Egyformák vagytok, csak különböző dolgokat tükröztök vissza."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése