R. Kelényi Angelika szerint igen, sőt, neki a gyógyulásban is segített, hogy öniróniával szemlélte saját problémáját. Pedig nem volt könnyű dolga.
Pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is: kifejezetten boltkóros volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra. Aztán egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába.
Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, nyersen, fanyar humorral.
Az agyam eldobom R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt író első könyve volt. A napló új ruhát kapott, és a tartalma is jócskán kibővült valós, humoros, néha megdöbbentő részletekkel.
Az új kiadással az olvasók a szerző életének egy maghatározó szeletét vehetik a kezükbe."
Ez mind igaz, amit a fülszöveg leír. Köszönöm az írónőnek, hogy megalkotta ezt a csodát, és bár magamat nem tartom pánikbetegnek, de ahogyan a szerzővel előfordult, bárkivel bármikor történhet hasonló. Nagyon nehéz lehet egy ilyen időszakban helytállni, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatait öntötte Angelika napló formába. Sokszor, mikor naplónak titulált könyvet veszünk a kezünkbe, elég nehéz elhinni, hogy az tényleg egy valóságos napló. Ugyanis az a füzetecske, amit erre a célra használunk, az szinte egy legjobb barát szerepét tölti már be, tud mindent rólunk, viszont nem pletykálja el senkinek. Sokszor viszont nem ez jön át. Szerintem a napló lényege leginkább egy ilyen rövid, tömör összefoglalása a napodnak, tele érzelmekkel. És ez Az agyam eldobomban nagyon jól átjött. Úgy éreztem, egy tényleges naplót tartok a kezemben.
Imádtam olvasni. Ezt pedig az érdekes jeleneteken kívül az írónő közvetlen stílusa teremtette meg. A stílushoz kapcsolódóan úgy érzem, mintha két R. Kelényi Angelika lenne. Az egyik ontja magából a zseniális történelmi romantikus regényeket, a másiknak pedig a pszichológiai pályát kellett volna célba vennie, annyira a lelkembe látott.
"Az álmokat nem kergetni kell, hanem lesből támadni, és elkapni."Hatalmas bátorság kellett hozzá, hogy ezt tényleg megossza a nagyvilággal, és ezért rettentően csodálom őt. Rettentően személyes maga a könyv, tényleg úgy érzem, hogy ezzel megismerhettem egy szeletét az írónő életének, ezt pedig kevesen tudják átadni. Úgy tudott tudományos lenni, hogy közben nem a Wikipédiát olvasgattam. Humorral és iróniával fűszerezi a mondanivalóját, és úgy fogalmazza meg őket, hogy egy nem-pánikbetegnek is teljesen hasznossá váljon ez a könyv.
Azt érezteti az emberrel, hogy nincs egyedül, van aki fogja a kezét ilyen helyzetben. Segít, hogy túllépj ezen az elme által kreált, sunyi betegségen. És egy pozitív példát mutat be nekünk a saját történetén keresztül, hogy nem szabad hagyni győzni a kórt.
Motivál nagyon sok kérdésben. Mind a pánikbetegség ellen való küzdésben, cigarettáról való leszokásban, ösztönöz, hogy követni kell az álmainkat, és ne hagyjuk, hogy bármi is megakadályozzon bennünket az elérésükben.
Csak köszönni tudom, Angelika ezt a csodálatos könyvet, az ösztönzést minden téren, és hogy kiálltál az olvasók elé, ami a benned rejlő hatalmas erőről tesz tanúbizonyságot. Köszönöm, hogy mellettünk állsz!
NAGYON AJÁNLOM.
Borító:
Szerintem mindkettő tökéletesen bemutatja magát a betegséget, mégis az újabbon látható nem-rajzolt szereplő olyan valóságosság teszi a problémát. Figyelemfelkeltő.
"A legtöbb fájdalmat meg lehet szokni, a félelmet nem. Azt le kell győzni, meg kell taposni, és addig rugdosni, amíg el nem tűnik a balfenéken."
Összességében:
Hatalmas erő rejlik az írónőben, amiért ki mert állni, és fel merte vállalni a saját történetét ennyi ember előtt. Pozitív példaként, egy csillagként mutatja az utat.
Csodálatos volt. Mégis hihetetlen, hogy ez bármelyikünkkel előfordulhat. Bármerre járunk, ki tudja, talán a metrón a mellettünk ülő hölgy belül éppen magában viaskodik. Rettentően hasznos, mind azoknak, akik ebben élnek, és azoknak is, akik nem tapasztalták meg ennek a betegségnek a szörnyűségeit.
Közvetlen és biztató.
Köszönjük, Angelika!
Oldalszám: 250
Kiadó: Figyelem
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetek:
"Ha már magadat is hülyének nézed, akkor lehet benne valami…"
*
"Taszít a pénz. Vagy én taszítom, azért nincs."
*
"Ha folyton hátrafelé nézel, nem veszed észre azt, ami az orrod előtt van, és felbukhatsz benne."
*
"Mostanában új módszert alkalmazok: nekifekszem a pániknak. Úgy keményen. Beveszem a „Leszarom” tablettát – nem a Xanaxot –, és amikor jön a rohadék, lélekben intek neki, hívom, mint a bokszolók, hogy: "Gyere, görény, gyere csak! Visszaütök!"
*
"Minden fontos dolgot a hűtőre kell felírni, mert a hűtő előtt biztos, hogy megfordul az ember… Vagy a vécéajtóra… de arra nem tapad a mágnes."
 |
| Abszolút érdemes elolvasni |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése