"Bár a tizenöt éves Pataki Emma élete igen távol áll a tökéletestől, hiszen anya nélkül kell felnőnie alkoholista apukája és nagymamája szigorú kontrollja alatt, ő mégis megpróbálja élni a tinik szokásos mindennapjait. Bulizik a barátaival, mindent megbeszél bölcs barátnőjével és még szerelmes is az elbűvölő mosolyú osztálytársába. Az eszes kaposvári lány ügyesen lavíroz az ellentmondást nem tűrő apa elvárásai és a barátok napról napra féktelenebbé váló kicsapongásai között. Az élet azonban nem tűri sokáig ezt a törékeny egyensúlyt, szemberohan Emmával, hogy minél hamarabb gördíthessen elé megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. A méretes akadályok között botladozó lány mindinkább kétségbeesik, és kérdéses, hogy sikerülhet-e átverekednie magát az őt elgáncsolni látszó problémákon.
Vajon meg tud birkózni Emma az emberfeletti erőt kívánó kihívásokkal? Képes helytállni és felnőttként viselkedni olyan helyzetekben, amik még sok valódi felnőttnek is feladnák a leckét? És vajon rájön, hogy milyen súlyos titkot rejteget előle a családja?
Gombos Tünde a Margó-díjra jelölt Szerelemtánc után megint egy embert próbáló helyzetbe került fiatal történetét meséli el a tőle már megszokott stílusban, hol humorosan, hol szívhez szólóan."
Hálásan köszönöm az Álomgyár kiadónak és az írónőnek a lehetőséget a könyv olvasására!:)
Gombos Tünde előző könyvével teljesen lenyűgözött, úgy képes az emberi lélekhez szólni, ahogy nagyon kevesen. Tehetsége van az íráshoz, ezt egy percig sem vitatom, és nagyon örülök, hogy a kezembe került immáron második regénye, ami egy naplóregény.
Ezen persze nem is csodálkozunk, nem hiába a cím Pataki Emma naplója. Sokan beleesnek a hibába, hogy bár napokra lebontva szerkesztik a könyveiket, az mégsem nevezhető éppen naplónak. Aki már vezetett ilyen kis könyvecskét, az tudhatja, hogy oda általában nem ezer oldalon keresztül taglalja az ember az aznapi eseményeket, ugyanis elég hamar elfáradhat a keze, a lányok zöme meg szintén háklis arra, hogyha hirtelen csúnyán kanyarintja a betűket egy kívül csodaszép füzetbe. Így inkább kevesebbet ír, de azt szépen. Ezt Tünde tökéletesen megvalósította. Az egyes bejegyzések néhol hosszabbak, másszor viszont alig pár mondat, és ez így van rendjén. Nem lehet minden egyes nap egyformán eseménydús. A másik pedig, hogy általában a napló nem is csak a történésekre megy rá, hanem az írója kiönti neki a lelkét. Emma is szinte már egy barátként tekintett a kis könyvecskéjére, amivel mindent megoszthat, és ami nem kürtöli szét és pletykálja el másnak a titkait. Beleírja az érzelmeit, a bánatát, a boldogságát, örömét... Ezért is merem kijelenteni, hogy a regény a fordulatos történések mellett inkább egy tizenöt éves lány lelki világát vizsgálja.
Pataki Emma családi háttere nem a leg irigylésre méltóbb. Édesanyja elhunyt, és egy házban él konzervatív nagymamájával – aki a legkevésbé sem hasonlít a nagyik sztereotípiájára – és alkoholista, munkamániás apjával, akik nagyon rövid pórázon fogják a tinédzser lánykát. Mondjuk ez nem tartja vissza túlzottan őt, legtöbbször a barátaival lóg, és úgy isszák a különbözőféle alkoholt, mintha víz lenne. Nem mondanám züllöttnek Emmát, a stílusából megismerve eléggé visszahúzódó személyiség, az öt barátján kívül (Zolika, Niki, Dóri, Pici és Zsigi) nem igazán ismerkedik másokkal, mégis a cselekedetei alapján egészen más kép keletkezik a lelki szemeink előtt róla. Öntudatlanra issza magát, elkeseredésében füvezik, tizennégy éves, mégis olyan dolgokat csinálnak a fiújával, amiket én tizenhét évesen nem, és még nem is terveztem pár évig, ez pedig nem azért van, mert teljesen prűd vagyok. Mégis hogy védjem a lányt, és bár nem vagyok pszichológus, szerintem ezek a szeretethiányos családi háttér következményei lehetnek.
Tényleg megadja azt, amit a hátulján az ajánlóban olvashatunk. Szívbemarkoló történetet Pataki Emmáé. Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ilyen sok mindenen kellett keresztülmennie, voltak boldogabb és kevésé boldog pillanatai.
A cselekményidő egy év, ez alatt a lány élete a feje tetejére fordul. És bár az eleje kissé lassabban indul be a vártnál, egy idő után azt veszi észre az olvasó, hogy a kezébe ragadt a könyv, és már majdnem a végére is ért.
Egy lélekig hatoló történet.
Karakterek:
A központban értelemszerűen Emma áll, de a körülötte lévő mellékszereplőkből is voltak, akiket jobban, másokat pedig kevésbé ismerhettünk meg. Személy szerint Pici karakterét és háttértörténetét alaposabban kiismertem volna, olyan titokzatos. Dóri és Zsigi nem sok vizet zavartak, elvoltak ketten a saját kis romantikus világukban, és ahogy Emma is említette, Dóri csak a második legjobb barátnője, a bestfriendsforever címet Niki kapta, aki főszereplőnknek szinte az ellentéte. Emma számára Niki családja az etalon, bár nem mondja ki, a szavaiból sokszor kiolvasható, hogy irigyli is emiatt valamilyen szinten a barátnőjét, hogy biztos családi háttere van, amire ő mindig is vágyott. A csapatból már csak Zolika maradt, aki iránt a lány gyengéd érzelmeket táplál, még a napló írása előtt összejöttek pár hétre, de aztán szakítottak, Emma pedig a fejébe vette, hogy visszaszerzi szerelmét. Őszintén megvallva őt sem ismerhettük meg teljesen. Néhány főbb tulajdonságát tudjuk csak a fiúnak, mint hogy mennyire tökéletesen néz ki és kosarazik. Mégis én hiányoltam az ő életét, amikor nincs a lánnyal, a családját, és hát a magyarázatát a hirtelen kattanására. De mégsem tudom ezt rosszként elkönyvelni, hiszen ez is azt mutatja, mennyire Emma szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, ő pedig annyira fülig szerelmes Zolikába, hogy nem lát a rózsaszín ködtől a szeme előtt.
Emmáról már említettem, hogy nekem elég kettős személyiségűnek tűnik. Az egyik az apja és a nagyanyja előtt, de még zömmel az olvasó előtt is szelídnek tűnik, olyan ártatlannak, mégis mikor társaságba keveredik, hiába érzi jól magát velük, teljesen más ember lesz köztük. Bár erre talán az a magyarázat, hogy nem akar olyan lenni, mint amilyen otthon. Ezt igazából csak ő tudja.
Borító:
Szerintem teljesen passzol a könyvhöz. Engem első látásra megfogott, és tudtam, hogy el kell olvasnom minél hamarabb. Nagyon eltalálták a színt, nagyon tetszik ez a sárgás-barnás árnyalat, ami ötvözi. Nem tudok rá rosszat mondani, csodálatos.
Összességében:
Tünde második könyve is utat talált a szívemhez. Pataki Emma története szívhez szóló és lélekig hatoló. Egy tizenéves lány története, akinek az életében egy év alatt minden megváltozik. Átérezhettük a lány fájdalmát, örömét, bánatát.
Tényleg alig lehetett letenni.
Nagyon köszönöm Tündének az élményt, amit ezzel a könyvvel adott nekem. Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy fiatal lány életének nem éppen könnyű szakaszáról szeretne olvasni egy megható történetet, egy naplót, amely könnyeket csal a szemünkbe.
Oldalszám: 330
Ezen persze nem is csodálkozunk, nem hiába a cím Pataki Emma naplója. Sokan beleesnek a hibába, hogy bár napokra lebontva szerkesztik a könyveiket, az mégsem nevezhető éppen naplónak. Aki már vezetett ilyen kis könyvecskét, az tudhatja, hogy oda általában nem ezer oldalon keresztül taglalja az ember az aznapi eseményeket, ugyanis elég hamar elfáradhat a keze, a lányok zöme meg szintén háklis arra, hogyha hirtelen csúnyán kanyarintja a betűket egy kívül csodaszép füzetbe. Így inkább kevesebbet ír, de azt szépen. Ezt Tünde tökéletesen megvalósította. Az egyes bejegyzések néhol hosszabbak, másszor viszont alig pár mondat, és ez így van rendjén. Nem lehet minden egyes nap egyformán eseménydús. A másik pedig, hogy általában a napló nem is csak a történésekre megy rá, hanem az írója kiönti neki a lelkét. Emma is szinte már egy barátként tekintett a kis könyvecskéjére, amivel mindent megoszthat, és ami nem kürtöli szét és pletykálja el másnak a titkait. Beleírja az érzelmeit, a bánatát, a boldogságát, örömét... Ezért is merem kijelenteni, hogy a regény a fordulatos történések mellett inkább egy tizenöt éves lány lelki világát vizsgálja.
Pataki Emma családi háttere nem a leg irigylésre méltóbb. Édesanyja elhunyt, és egy házban él konzervatív nagymamájával – aki a legkevésbé sem hasonlít a nagyik sztereotípiájára – és alkoholista, munkamániás apjával, akik nagyon rövid pórázon fogják a tinédzser lánykát. Mondjuk ez nem tartja vissza túlzottan őt, legtöbbször a barátaival lóg, és úgy isszák a különbözőféle alkoholt, mintha víz lenne. Nem mondanám züllöttnek Emmát, a stílusából megismerve eléggé visszahúzódó személyiség, az öt barátján kívül (Zolika, Niki, Dóri, Pici és Zsigi) nem igazán ismerkedik másokkal, mégis a cselekedetei alapján egészen más kép keletkezik a lelki szemeink előtt róla. Öntudatlanra issza magát, elkeseredésében füvezik, tizennégy éves, mégis olyan dolgokat csinálnak a fiújával, amiket én tizenhét évesen nem, és még nem is terveztem pár évig, ez pedig nem azért van, mert teljesen prűd vagyok. Mégis hogy védjem a lányt, és bár nem vagyok pszichológus, szerintem ezek a szeretethiányos családi háttér következményei lehetnek.
"Kedves Naplóm!A sok pozitívum között még meg kell említenem egyet. Sokszor találkozhatunk olyan könyvekkel, amik bár kistinédzserekről szólnak, mégis olyan barokk körmondatokat ejtenek el néhányszor, meg olyan stílusban beszélnek, ami inkább jellemző egy felnőttre, mint tizenéves lányra. Tünde viszont tökéletesen átvette Emma stílusát, és ehhez az elején hozzá kell szokni, mégis olyan hangulatot ad neki ezzel, mintha tényleg egy majdnem tizenöt éves fiatal naplóját olvasgatnám, persze csak az engedélyével.
Tegnap szilveszteréjszaka döntöttem úgy, hogy mostantól naplót fogok írni."
Tényleg megadja azt, amit a hátulján az ajánlóban olvashatunk. Szívbemarkoló történetet Pataki Emmáé. Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ilyen sok mindenen kellett keresztülmennie, voltak boldogabb és kevésé boldog pillanatai.
A cselekményidő egy év, ez alatt a lány élete a feje tetejére fordul. És bár az eleje kissé lassabban indul be a vártnál, egy idő után azt veszi észre az olvasó, hogy a kezébe ragadt a könyv, és már majdnem a végére is ért.
Egy lélekig hatoló történet.
Karakterek:
A központban értelemszerűen Emma áll, de a körülötte lévő mellékszereplőkből is voltak, akiket jobban, másokat pedig kevésbé ismerhettünk meg. Személy szerint Pici karakterét és háttértörténetét alaposabban kiismertem volna, olyan titokzatos. Dóri és Zsigi nem sok vizet zavartak, elvoltak ketten a saját kis romantikus világukban, és ahogy Emma is említette, Dóri csak a második legjobb barátnője, a bestfriendsforever címet Niki kapta, aki főszereplőnknek szinte az ellentéte. Emma számára Niki családja az etalon, bár nem mondja ki, a szavaiból sokszor kiolvasható, hogy irigyli is emiatt valamilyen szinten a barátnőjét, hogy biztos családi háttere van, amire ő mindig is vágyott. A csapatból már csak Zolika maradt, aki iránt a lány gyengéd érzelmeket táplál, még a napló írása előtt összejöttek pár hétre, de aztán szakítottak, Emma pedig a fejébe vette, hogy visszaszerzi szerelmét. Őszintén megvallva őt sem ismerhettük meg teljesen. Néhány főbb tulajdonságát tudjuk csak a fiúnak, mint hogy mennyire tökéletesen néz ki és kosarazik. Mégis én hiányoltam az ő életét, amikor nincs a lánnyal, a családját, és hát a magyarázatát a hirtelen kattanására. De mégsem tudom ezt rosszként elkönyvelni, hiszen ez is azt mutatja, mennyire Emma szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, ő pedig annyira fülig szerelmes Zolikába, hogy nem lát a rózsaszín ködtől a szeme előtt.
Emmáról már említettem, hogy nekem elég kettős személyiségűnek tűnik. Az egyik az apja és a nagyanyja előtt, de még zömmel az olvasó előtt is szelídnek tűnik, olyan ártatlannak, mégis mikor társaságba keveredik, hiába érzi jól magát velük, teljesen más ember lesz köztük. Bár erre talán az a magyarázat, hogy nem akar olyan lenni, mint amilyen otthon. Ezt igazából csak ő tudja.
Borító:
Szerintem teljesen passzol a könyvhöz. Engem első látásra megfogott, és tudtam, hogy el kell olvasnom minél hamarabb. Nagyon eltalálták a színt, nagyon tetszik ez a sárgás-barnás árnyalat, ami ötvözi. Nem tudok rá rosszat mondani, csodálatos.
Összességében:
Tünde második könyve is utat talált a szívemhez. Pataki Emma története szívhez szóló és lélekig hatoló. Egy tizenéves lány története, akinek az életében egy év alatt minden megváltozik. Átérezhettük a lány fájdalmát, örömét, bánatát.
Tényleg alig lehetett letenni.
Nagyon köszönöm Tündének az élményt, amit ezzel a könyvvel adott nekem. Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy fiatal lány életének nem éppen könnyű szakaszáról szeretne olvasni egy megható történetet, egy naplót, amely könnyeket csal a szemünkbe.
Oldalszám: 330
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Niki, Barnus
Kedvenc idézetek:
"– Nyugi már, haver! Azért, mert nem a te fád áll Emma kertjében, még te vagy birtokon belül!- próbálta Pici lehiggasztani Zolikát."
*
"Szerencsére nyáron rövidek az éjszakák!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése