"Egy lány, aki tehetséges, bájos, hebrencs és különc. Egy lány, akiről a felsőbb erők úgy rendelkeznek, meg kell halnia. S egy égi lény, egy Fényember, aki mindent megtesz, hogy a lány élhessen, mert első látásra beleszeretett. Csakhogy… "Égi törvénykönyv, 123. paragrafus: A Fényember arra hívatott, hogy a földi élet utolsó pillanatában átsegítse a távozó Lelket a túlvilágra. Fényember az utazó Lélekkel nem teremthet személyes kapcsolatot, nem táplálhat iránta érzelmeket, annak távozását nem gátolhatja. A törvény megszegése felborítja az egyensúlyt az univerzumban – elhozhatja az apokalipszist."
Jane és Chris együtt menekülnek a végzet elől – minden pillanatban a lány élete tét, miközben sötét felhőként lebeg szerelmük felett a kérdés: vajon milyen tudás birtokában van Jane Andrews, ami miatt a megdicsőült Fény és az örök Sötétség világa is rá vadászik? Szerelem, szenvedély, misztikum, akció és egy csipetnyi horror… Merülj el a Fényemberek lenyűgöző világában!"
Nagyon régóta csücsül már a polcomon a könyv olvasásra várva. De tudtam, hogy nem fogok benne csalódni, ugyanis Szurovecz Kitti írói munkásságát ősidők óta követem, talán az egyik kedvenc magyar írónőmnek is hívnám. Már a Gyémántfiú trilógiájával megvett engem kilóra még kiskönyvmoly létemben, azóta olvastam tőle a Hópelyhek a válladont és az idén ősszel megjelent A sokszívűt, ami teljesen új világnézetével aratott az olvasók között. Épp itt volt az ideje, hogy a Fényemberek trilógiájába is belekezdjek, ami inkább a Gyémánfiúhoz kapcsolódik, mint a többihez. Ugyanis az ottani színész főszereplők az írónő által papírra vetett filmet viszik vászonra, ami a Fényemberek.
Rettentően kíváncsi voltam már rá, mit is rejt ez valójában, mint a fentebb említett trilógiában emlékeim szerint
Az kétségtelen, hogy Kitti nem csak ebben a világban tud, hanem képes egy sajátot alkotni, és oda elkalauzolni bennünket. Kitalálni egy saját fajt, adni nekik egyedi feladatot, lenyűgöző az egész. Mindig is csodáltam a fantasy írókban ezt a fantáziát. Emelem kalapom az összes előtt, ebbe Kittit is beleértve!
Faltam a sorait már az első mondattól kezdve. Izgalmas volt, romantikus, kiszámíthatatlan, éppen ez kellett nekem, és ezt megleltem a Fényemberekben. Alig akartam egyáltalán letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy mit fog kihozni belőle az írónő a végére.
"– És ha az egyetlen dolog, amitől nem tudlak megvédeni, az én magam vagyok?"Mégis nekem egy kicsit Jamie McGuire A Sötétség és Fény angyalai trilógia és Jennifer L. Armentrout Luxenjének keveredéséhez hasonlított. A fényemberek hasonlóak az angyalokhoz, de az ő feladatuk az őrző-védő szerep helyett az, hogy átkísérjék a lelket a földi életéből a mennybe vagy a pokolba. És bár Chrisnek nincs benne a munkaköri leírásában, a szerelem arra készteti, hogy minden áron megvédje kedvesét, akivel nem is kerülhetne szerelmi viszonyba, ahogy azt a törvényük 123. paragrafusa leírja. Úgy McGuire művében szereplő Nina és Jared gyengéd érzelmei is tiltottak a világukban, viszont ez esetben a férfi szerepe nem csak a túlvilágra segítés, hanem a konkrét óvása a lánynak, szó szerint az őrangyala.
A végefele hatalmas fordulatot vett a könyv, egyfajta alvilágjárás is megjelenik a történetben. Találkozhatunk magával a Sorssal is, aki a műben Astrid néven fut, és befejezésül pedig kiderül, Jane milyen lény is tulajdonképpen, ami viszont nem sok jó hírrel kecsegtet.
Nagyon várom, mi fog történni a folytatásban...
Karakterek:
Jane: Kétségtelenül bátor lány, aki a szerelemért mindent kockára tesz. A Sors által küldött visszautasíthatatlan ajánlatokat is visszautasította. A legtöbb könyvben semmivel nem magyarázzák azt, hogy hirtelen csupa jó dolog kezd el történni a főszereplővel, mint eddig egy sem, aztán véletlenül most minden pasi a kampuszon őt akarja barátnőjének, hatalmas munkalehetőséget kap. De itt ezt kikerülve van egy logikus válasz. A Sors, aki el akarja őt tüntetni ebből a világból. Tetszik.
Chris: Szintén bármit feláldozna a szeretteiért, viszont az utolsó oldalakon feltűnik, hogy a fényemberség előtti életét nem lesz olyan könnyű kitörölni. Nagyon kíváncsi vagyok, vele kapcsolatban is milyen fordulatokra számíthatunk a következő részben, mert biztos vagyok benne, hogy az írónő nem hagyja annyiban a szálát.
Borító:
Furcsa. Kicsit olyan, mintha a lány egészen az én aurámban lenne, annyira közeli a kép, de a könyvet elolvasva rájöhetünk, ez miért is van így. Ugyanis a szerkesztője ki akarta emelni Chris és a szerelmes fényemberek egy jellegzetes vonását, ez pedig a szemükön van, erre szeretett volna a készítője rázoomolni, hogy mi is lássuk. Ha jobban megnézzük, az íriszen apró pöttyök vannak. Na igen, de már csak azt nem értem, ha ez a srácnak a jellemvonása, miért egy női karakter került rá a borítóra.
Összességében:
Nagyon élveztem az olvasását, kíváncsi vagyok, mit hoz majd a folytatása. Fantasy-rajongóknak erősen ajánlott, izgalmas olvasmány tele fordulatokkal. Az írónő stílusa már csak hab a tortán, amikor azt mondom, hogy zseniális és rettentő megkapó.
Alig bírtam letenni, hogy ne akadjon újból a kezembe. Tökéletes kikapcsolódást nyújtott egy téli délutánon. Ajánlom mindenkinek, aki egy ilyenre vágyik.
Oldalszám: 488
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Jonathan
Kedvenc idézetek:
"[…] néha az emberi lélek gyötrelme szörnyűbb bármilyen természetfeletti erőnél…"
*
"Én világéletemben a könyveim és az irományaim társaságában éreztem magam a legjobban, a fantáziaerdőben, amit magamnak teremtettem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése