„Váratlanul átkulcsolta a karjait a derekamon, és felkapott.
Mintha egy örökkévalóságig néztem volna le a magasból a homlokára, a piercingjén megcsillanó fényekre; orra és szája megszokott formájára, és képtelen voltam eldönteni, hogy bosszantónak tartom-e minden egyes megnyilvánulását, vagy éppen ezek jelentik számomra a biztonságot.”
"A tizenkilenc éves Dorka Budapesten kap munkát, hogy támogatni tudja a családját. A lánynak nem csak a nagyvárosi léttel kell megbarátkoznia, hanem az önállósággal járó kihívásokkal is.
Új ismerősei alaposan felforgatják Dorka megszokott világát, aki egy régi barát feltűnésének köszönhetően rádöbben, hogy ideje letennie a múlt súlyos terheit, és felvállalnia élete legfontosabb szerepét, mielőtt túl késő lenne…"
A rendkívül katartikus Léggömbök folytatásaként az írónő megírta nekünk az Utánadot, amely akár egy hosszabb epilógusként is felfogható. Az első kötet óta minden megváltozott. A szereplők már nem végzős gimnazisták, hanem megtapasztalják a nagybetűs életet, ami őket az érettségi után várja. Dorkának nem kisebb kihívással kell szembenéznie, mint az egyedülálló anyasággal és annak nehézségeivel. Bár szülei mindenben támogatják, a lánynak mégis munkát kell keresnie, hogy el tudja tartani kisfiát. Matyi édesapjának segítségével Pestre költözik, szerencsétlenségére pont a volt barátja bátyja mellé. A Léggömbök végén szembesülhetünk Dorka és Jani bimbózó kapcsolatával, amely erre a kötetre szertefoszlott, mindketten élik külön a kis életüket, ám egy találkozás ezt is képes megfordítani.
Ahogy azt már az írónőtől megszokhattuk, nem egyszerű témát választott a regényének. Hat az olvasó lelkére. Minden szava annak a szívéig elér.
Bár alig párszáz oldal, annak minden egyes szava kincs. Teljesen elvarázsolt. Úgy olvastam volna még tovább Dorka történetét, de megérdemli a boldogságot azok után, amiken keresztülment.
Az előző regényben a gyász is felüti fejét, egy szeretett embernek az elvesztése, aki tovább él a lány szívében. Mégis ott lebeg a kérdés: Szabad-e újra szerelmesnek lennie? Megérdemel-e egy második esélyt a boldogságra?
Ismét a szívemig hatolt a történet. Imádom Zsuzsi stílusát, olyan könnyed néhol, máshol viszont szívszaggató. Egy gyöngyszem a magyar szerzők között.
Nagyon köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak, hogy megismerkedhettem az írónő alkotásaival és a szívembe zárhattam a műveit!
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Erre a könyvre a szereplőink felnőtté értek. Dorka felelősségteljes anya lett, tizenkilenc évesen dolgozni jár, ezért felköltözött a fővárosba. Bár a kapcsolatunk nem indult valami fényesen, sőt... Eleinte nem igazán kedveltem a lányt, de ahogy egyre változtatta az idő, én is a szívemen viseltem a sorsát. Vele együtt sírtam, másszor nevettem, vagy féltem. Teljesen élethű karakter, akivel akár egyik nap összefuthatnék a metrón vagy a villamoson. Szinte egy átlagos lány, akit meggyötört a sors.
"A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg."
Borító:
Nekem nagyon tetszik, illik a regényhez. A háttérben jól kivehető a Halászbástya és a Budai vár alakja, amelyek arra mutatnak rá, hogy a történetünk nagy része a fővárosban játszódik. A bal oldalon lévő férfialak egy badass rosszfiút ábrázol, kinek a karja szinte végig van tetoválva. Kíváncsi voltam, a történet ilyen karakterei közül melyik is található a borítón, a végére azonban egyértelmű válik minden. Amit még nagyon imádok, az a színösszeállítás. A Léggömböknél a lila szín dominál, itt piros és a sárga árnyalatai jelennek meg. A csodálatos külső csodálatos belsőt takar.
Összességében:
Egy csodálatos történet, amely a gimnáziumban kezdődik, de a való életben ér véget. Hajdú-Antal Zsuzsanna hihetetlenül lehengerlő stílussal rendelkezik. Néhol humorral, másszor szívszaggató monológokkal tarkítja a regényt.
Imádtam. Annyit sajnáltam, hogy ennyire vékonyka. Annyira olvastam volna még tovább és tovább, de Dorkáék megérdemelték a boldog befejezést, így nem szomorkodtam, mikor az utolsó oldalakhoz értem.
Köszönöm, Zsuzsi, az élményt, amelyet ezzel a két kötettel nekem és a többi olvasódnak adtál! Teljesen felejthetetlen.
Oldalszám: 280
Az előző regényben a gyász is felüti fejét, egy szeretett embernek az elvesztése, aki tovább él a lány szívében. Mégis ott lebeg a kérdés: Szabad-e újra szerelmesnek lennie? Megérdemel-e egy második esélyt a boldogságra?
"A szívnek nem lehet parancsolni."
Ismét a szívemig hatolt a történet. Imádom Zsuzsi stílusát, olyan könnyed néhol, máshol viszont szívszaggató. Egy gyöngyszem a magyar szerzők között.
Nagyon köszönöm a Ciceró Könyvstúdiónak, hogy megismerkedhettem az írónő alkotásaival és a szívembe zárhattam a műveit!
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Erre a könyvre a szereplőink felnőtté értek. Dorka felelősségteljes anya lett, tizenkilenc évesen dolgozni jár, ezért felköltözött a fővárosba. Bár a kapcsolatunk nem indult valami fényesen, sőt... Eleinte nem igazán kedveltem a lányt, de ahogy egyre változtatta az idő, én is a szívemen viseltem a sorsát. Vele együtt sírtam, másszor nevettem, vagy féltem. Teljesen élethű karakter, akivel akár egyik nap összefuthatnék a metrón vagy a villamoson. Szinte egy átlagos lány, akit meggyötört a sors.
"A vonat sokszor olyan, mint maga az élet: olyan embereket sorol mellénk, akikkel önszántunkból soha nem ismerkednénk meg."
Borító:
Nekem nagyon tetszik, illik a regényhez. A háttérben jól kivehető a Halászbástya és a Budai vár alakja, amelyek arra mutatnak rá, hogy a történetünk nagy része a fővárosban játszódik. A bal oldalon lévő férfialak egy badass rosszfiút ábrázol, kinek a karja szinte végig van tetoválva. Kíváncsi voltam, a történet ilyen karakterei közül melyik is található a borítón, a végére azonban egyértelmű válik minden. Amit még nagyon imádok, az a színösszeállítás. A Léggömböknél a lila szín dominál, itt piros és a sárga árnyalatai jelennek meg. A csodálatos külső csodálatos belsőt takar.
Összességében:
Egy csodálatos történet, amely a gimnáziumban kezdődik, de a való életben ér véget. Hajdú-Antal Zsuzsanna hihetetlenül lehengerlő stílussal rendelkezik. Néhol humorral, másszor szívszaggató monológokkal tarkítja a regényt.
Imádtam. Annyit sajnáltam, hogy ennyire vékonyka. Annyira olvastam volna még tovább és tovább, de Dorkáék megérdemelték a boldog befejezést, így nem szomorkodtam, mikor az utolsó oldalakhoz értem.
Köszönöm, Zsuzsi, az élményt, amelyet ezzel a két kötettel nekem és a többi olvasódnak adtál! Teljesen felejthetetlen.
Oldalszám: 280
Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
Kedvenc karakter: Balicz Jani, Rédey Dorka
Kedvenc idézetek:
"(…) értelmetlen szokás a sorsunkat másokéhoz hasonlítgatni, (…)"
*
"Nem ültem le. Szemtől szemben akartam állni vele, aki akkor futamodott meg, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá."
 |
| Abszolút 5* |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése