„Tudta. Anya ezért nem akarta kinyitni az ajtót. Mert tudta, hogy meghalt.”
"Ember Howard 20 éves, és apja mindig is katona volt. Ő is tudta az igazságot. Az ajtóban katonák álltak, ami azt jelentette, hogy az apja nem tér haza többé. Amit azonban nem tudott, hogy honnan talál majd magában annyi erőt, hogy a gyászba belerokkant édesanyja helyett összetartsa a családot.
Aztán belép az életébe
Josh Walker. A hokicsapat sztárja, közvetlen szomszédjuk, nem is beszélve arról, hogy az érintése különösen gyengéd, és újra és újra megmenti Ember életét. Van benne valami, ami miatt egyetlen pillantása vagy egyetlen érintése elűz minden fájdalmat. Ember bármennyire is szeretné kikapcsolni az érzelmeit, és egymaga megbirkózni a gyásszal, nem tagadhatja a kettejük között kialakuló vibrálást."
Már a kiadó webáruházában kiszemeltem, amikor karácsony környékén annyi sok könyvet jelentettek meg, de végül nem került rá a kívánságlistámra. Molyon azért jegyeztem magamnak, hogy szemeztem vele, aztán mégis úgy alakult, hogy hozzá tudtam jutni. Az idei év első szerzeménye volt. Bevallom, egy bő hónapot csücsült a polcon mire azt mondtam, hogy eljött az ideje, és már mindenképp kíváncsi voltam rá.
Az általam hallott vélemények többsége tipikus limonádé-könyvnek ítélte, ami egy sima romantikus történetet takar, amit egyszer jó volt elolvasni, de másodjára nem venném már a kezembe. És ez így is van. A Tiéd vagyok egy egyszerű szerelmes regény, aminek a gyász a kiinduló érzelme.
Ember (a December becézése) elvesztette a háborúban az édesapját, ami az egész családot mélyen érintette. Ezek után kerülte az egyenruhásokat, megfogadta, hogy soha nem akarja átélni, amit az édesanyja. Azt a bizonytalanságot, amin egy katonafeleségnek túl kell esnie. A kezdő jelenete egy katartikus pillanat, amikor megkapják a hírt családfőjük elvesztéséről. Átérezzük a lány fájdalmát, a gyászát, ami teljes egészében átjárja a testét. Fel sem tudom fogni, milyen lehet tudni, hogy soha többet nem láthatja az édesapját.
De mindennek vissza kell mennie a kerékvágásába, ami nem egy könnyű feladat. Ember bár egyetemista, alig múlt húsz éves, mégis ráhárul az anyai feladatok nagy része, ugyanis édesanyját, June-t levette a lábáról a gyász, de valakinek gondoskodnia kell a a tinédzser Aprilről és a kisiskolás Augustról.Ugye nem csak nekem tűnt fel, hogy ez a család nagyon szereti a hónapok neveit?
Eddig nem is tűnik limonádénak, inkább fájdalmasnak és szívszaggatónak, de a java csak ezután érkezik. A könyv ugyanis tele van, szó szerint tele a legnagyobb klisékkel, amiket könyvmoly valaha olvasott. Az egyik az előző bekezdésben lévő momentum, hogy a szülő elhagyja magát, így a legnagyobb testvérre (ő általában a főszereplő) hárul a gondoskodás feladata. De ez még nem minden. Persze Ember nem lehet szingli, tökéletes barátja van, Riley, aki nem erőlteti a nemi életet, sőt ő akar várni a házasságig. Nagyratörő terveket szövögetnek közösen, meg akarják valósítani az álmaikat. Persze erről az állítólag közös álomról a későbbiekben bőven hallunk, viszont a főszereplő lánynak nem lehet barátja, hiszen akkor hogyan tudna összejönni a főszereplő pasival. Fektessük össze a legjobb barátnővel, az mindig jó megoldás, jól bevált módszer. Ismerjük, ugye?
Egyre többször találkozunk a történetben Josh Walker nevével is, akiről kiderül, hogy a gimiben hatalmas sztár volt, a jégkorongcsapat ásza, garantált ösztöndíjas, mégis újabban szülővárosában tengeti életét. Alap, hogy Ember a gimis évei alatt egy lúzernek titulált lányka volt, mégis fülig bele volt esve a suli legmenőbb srácába, aki nem más, mint Josh Walker. De ennek már sok-sok éve, a láng kihunyt, de újra lobbanni támad kedve, amikor ezek ketten ismét találkoznak.
Ennyi klisével is ki lehetne kergetni a világból, de még van onnan, ahonnan ezek jöttek.
A gimis Ember persze azt gondolta, hogy semmi esélye a menő Joshnál, nem is nagyon próbálkozott. De nem csalódtam, amikor kiderült, igazából nem esett volna pofára szegény csajszi, mivel a jégkorongsztár is gyengéd érzelmeket táplált iránta, egyszerűen a srác úgy gondolta, nem érdemli meg őt Ember. Akkoriban nem. Ez a véleménye az évek során változott. Sokat.
Nem maradhat el a közhelyek közhelye, miszerint szomszédok is lesznek, amiből lesz még slamasztika a regény során. És még lehetne sorolni, de szerintem átment a lényege.
A szarkazmusom nem ismer határt, de az az igazság, hogy egy idő után nem ezekre figyeltem, hanem magára a könyvre, ami nem akart kimászni a kezemből. Csak faltam a sorait, és hirtelen azt vettem észre, hogy alig van már vissza belőle.
Amint túljutunk a kezdeti fázison, a szárnybontogatós, döcögős részen, onnantól viszont már egy megható szerelmi történetnek lehetünk szemtanúi, ami szépen lassan bimbózik Ember és Josh között. Végül pedig az írónő egy olyan fordulatot hozott be a regénybe, amire bár számítanom kellett volna, nekem mégis elkerülte a figyelmem, így teljes meglepetés volt számomra.
Mosolyogva tettem le a könyvet a kezemből, miután elolvastam a Köszönetnyilvánítást is. Hiszen ez egy bár egyszer olvasós történet, mégis hihetetlenül aranyos és szívhez szóló.
Karakterek:
December igazából egy romantikus regény tipikus főszereplője. Kedves, ártatlan, jószívű és gondoskodó. Más mint a korabeli lányok. És pont ez tetszik meg a hihetetlenül vonzó Josh Walkernek. Aki túl tökéletes volt, mégis hihetetlenül titokzatos. Alig bírtam kivárni, hogy megtudjam az ő háttértörténetét is.
Borító:
Szerintem szép kis borító, nincs túlgondolva, egy szimpla szerelmespárt ábrázol, akik vágyakozva néznek egymásra. A domináns színei a szürke és a kék, amik teljesen passzolnak egymáshoz. A betűtípusa is tetszik, örülök, hogy a kiadó meghagyta az eredeti borítót. Illik a történethez is, figyelemfelkeltő és szép. Mi kéne ennél több?
Összességében:
Egy aranyos romantikus történetet fedezhetünk fel a Rebecca Yarros regényében. Bár klisétömb az egész könyv, méghozzá olyanokkal teli, amiktől a könyvmolyok agya általában eldurran, mégis a végére szerintem ezt egészen jól kompenzált, és egy szívhez szóló, kedves és megható történetet kaphattunk az utolsó oldalakra.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik nem ezzel a könyvvel szeretnék lehozni a csillagokat, hanem egy kis kikapcsolódásra vágynak, amit ez az elbűvölő történet képes megadni.
Oldalszám: 410
Az általam hallott vélemények többsége tipikus limonádé-könyvnek ítélte, ami egy sima romantikus történetet takar, amit egyszer jó volt elolvasni, de másodjára nem venném már a kezembe. És ez így is van. A Tiéd vagyok egy egyszerű szerelmes regény, aminek a gyász a kiinduló érzelme.
Ember (a December becézése) elvesztette a háborúban az édesapját, ami az egész családot mélyen érintette. Ezek után kerülte az egyenruhásokat, megfogadta, hogy soha nem akarja átélni, amit az édesanyja. Azt a bizonytalanságot, amin egy katonafeleségnek túl kell esnie. A kezdő jelenete egy katartikus pillanat, amikor megkapják a hírt családfőjük elvesztéséről. Átérezzük a lány fájdalmát, a gyászát, ami teljes egészében átjárja a testét. Fel sem tudom fogni, milyen lehet tudni, hogy soha többet nem láthatja az édesapját.
De mindennek vissza kell mennie a kerékvágásába, ami nem egy könnyű feladat. Ember bár egyetemista, alig múlt húsz éves, mégis ráhárul az anyai feladatok nagy része, ugyanis édesanyját, June-t levette a lábáról a gyász, de valakinek gondoskodnia kell a a tinédzser Aprilről és a kisiskolás Augustról.
"Mert még nem állok készen, hogy újra kockára tegyem a szívem."
Egyre többször találkozunk a történetben Josh Walker nevével is, akiről kiderül, hogy a gimiben hatalmas sztár volt, a jégkorongcsapat ásza, garantált ösztöndíjas, mégis újabban szülővárosában tengeti életét. Alap, hogy Ember a gimis évei alatt egy lúzernek titulált lányka volt, mégis fülig bele volt esve a suli legmenőbb srácába, aki nem más, mint Josh Walker. De ennek már sok-sok éve, a láng kihunyt, de újra lobbanni támad kedve, amikor ezek ketten ismét találkoznak.
Ennyi klisével is ki lehetne kergetni a világból, de még van onnan, ahonnan ezek jöttek.
A gimis Ember persze azt gondolta, hogy semmi esélye a menő Joshnál, nem is nagyon próbálkozott. De nem csalódtam, amikor kiderült, igazából nem esett volna pofára szegény csajszi, mivel a jégkorongsztár is gyengéd érzelmeket táplált iránta, egyszerűen a srác úgy gondolta, nem érdemli meg őt Ember. Akkoriban nem. Ez a véleménye az évek során változott. Sokat.
Nem maradhat el a közhelyek közhelye, miszerint szomszédok is lesznek, amiből lesz még slamasztika a regény során. És még lehetne sorolni, de szerintem átment a lényege.
A szarkazmusom nem ismer határt, de az az igazság, hogy egy idő után nem ezekre figyeltem, hanem magára a könyvre, ami nem akart kimászni a kezemből. Csak faltam a sorait, és hirtelen azt vettem észre, hogy alig van már vissza belőle.
Amint túljutunk a kezdeti fázison, a szárnybontogatós, döcögős részen, onnantól viszont már egy megható szerelmi történetnek lehetünk szemtanúi, ami szépen lassan bimbózik Ember és Josh között. Végül pedig az írónő egy olyan fordulatot hozott be a regénybe, amire bár számítanom kellett volna, nekem mégis elkerülte a figyelmem, így teljes meglepetés volt számomra.
Mosolyogva tettem le a könyvet a kezemből, miután elolvastam a Köszönetnyilvánítást is. Hiszen ez egy bár egyszer olvasós történet, mégis hihetetlenül aranyos és szívhez szóló.
Karakterek:
December igazából egy romantikus regény tipikus főszereplője. Kedves, ártatlan, jószívű és gondoskodó. Más mint a korabeli lányok. És pont ez tetszik meg a hihetetlenül vonzó Josh Walkernek. Aki túl tökéletes volt, mégis hihetetlenül titokzatos. Alig bírtam kivárni, hogy megtudjam az ő háttértörténetét is.
Borító:
Szerintem szép kis borító, nincs túlgondolva, egy szimpla szerelmespárt ábrázol, akik vágyakozva néznek egymásra. A domináns színei a szürke és a kék, amik teljesen passzolnak egymáshoz. A betűtípusa is tetszik, örülök, hogy a kiadó meghagyta az eredeti borítót. Illik a történethez is, figyelemfelkeltő és szép. Mi kéne ennél több?
Összességében:
Egy aranyos romantikus történetet fedezhetünk fel a Rebecca Yarros regényében. Bár klisétömb az egész könyv, méghozzá olyanokkal teli, amiktől a könyvmolyok agya általában eldurran, mégis a végére szerintem ezt egészen jól kompenzált, és egy szívhez szóló, kedves és megható történetet kaphattunk az utolsó oldalakra.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik nem ezzel a könyvvel szeretnék lehozni a csillagokat, hanem egy kis kikapcsolódásra vágynak, amit ez az elbűvölő történet képes megadni.
Oldalszám: 410
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Gus
Kedvenc idézetek:
"Legóra lépni valami olyan különlegesen pokoli érzés, amit csak azok ismerhetnek igazán, akik kénytelenek az öccsükkel együtt élni."
*
"A bocsánatkérés nemcsak azt jelenti, hogy sajnálod, hanem azt is, hogy soha többé nem fogod megtenni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése