Róbert Katalin - Szelídíts meg!

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Róka ​kilencedikes lány, és nem akar mást, mint rajzolni, pusztítani az ellenséget a kedvenc számítógépes játékában, és nem törődni azzal, hogy frissen elvált szülei még mindig felette csatároznak. 

Az új osztálytársai az idegeire mennek, ráadásul a tanárok Kisherceget, ezt a bosszantóan tökéletes tizenegyedikest is a nyakába varrják, hogy korrepetálja matekból. 

Róka mindent megtesz, hogy elijessze a fiút, de az nem hagyja magát, és lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz. 

Csakhogy tavaly történt valami, amiről eddig nem beszélt senkinek… 

Kisherceg kitűnő tanuló, próbál megfelelni a szüleinek, és a barátnőjének, Rozannának, és eddig minden akadályt tökéletesen vett, ám most úgy érzi, elakadt az élete. Nem elég, hogy fogalma sincs, mihez kezdjen az érettségi után, még korrepetálnia is kell a bukásra álló Rókát. 

A lány ellenséges, arcpirítóan szabad szájú, és mindent elkövet, hogy a fiú kudarcot valljon… Mire elég heti egy különös óra? Közelebb kerülhet egymáshoz két ennyire más ember?"

"De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. 

Egyetlen leszel számomra a világon. 

És én is egyetlen leszek a te számodra … "

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Régóta figyelem a magyar írónő köteteit, ahogy sorban jelennek meg a kiadónál. Sokféle témában alkot, mégis hozzám legközelebb a Szelídíts meg! esett, amely a young adult zsánerbe illik bele. Ezért is amióta kapható a boltokban, rettentően szemeztem vele. Különféle értékeléseket olvastam róla. Valaki teljességgel imádta, másnak viszont egyszerűen egynek elment. Kíváncsi voltam, én melyik kategóriába fogok tartozni, viszont azt kell mondanom, hogy én egyiknek sem vagyok a tagja. 

Mérete miatt gondoltam, mivel nem egy Dosztojevszkij - Bűn és bűnhődés méretű, nem fogok vele sok időt tölteni, a háromszáz oldalt sem éri el. Megfordult a fejemben, hogy igazából marketinges célja is volt ennek az oldalszámnak, mivel annak a korcsoportnak, akiknek íródott ez a könyv, elég elrettentő lenne egy Tűz és Jég dala vastagságú fél tégla, amitől viszont egy gyakorlott olvasó már nem ódzkodik.

Nem egy tökéletes regény, ezt le kell szögezni. Kíváncsi voltam, hogy a méretéből adódóan, sikerül-e rendesen kidolgozni a történetet, nem fogom-e majd sietősnek érezni. Viszont erre sajnos a válaszom, hogy de. A könyv leginkább Róka belső átalakulására fókuszál, hogyan szelídíti meg Kisherceg. Adott egy vékony kerettörténet, de ezen kívül más nem nagyon történik 270 oldalon keresztül. Mondhatjuk, hogy persze néha kell ilyen is, ám épp emiatt nem ad örökre szóló élményt. Rettentően minimális dráma van benne, főleg a végefelé, amit én egyfajta mai tinédzserek kifigurázásnak éreztem, miszerint minden az interneten történik, amit a Facebookon látunk, az már úgy is van. Egy szó, mint száz, a regényben nem sok minden történt. Ténylegesen a megszelídítésen volt a hangsúly, semmi más nem kapott reflektorfényt, pedig én szívesen olvastam volna még másról is. Túl hamar vége volt, szerintem elbírt volna még minimum kétszáz oldalt ez a regény, simán bele lehetett volna tenni izgalmas és fordulatos jeleneteket, ezeket én hiányoltam a történetből. A másik meg, hogy Kisherceg és Róka kapcsolata nekem hirtelen történt és gyorsan. Nem igazán tudták, mi tetszik nekik a másikban, ami rendjén van, nem mindenki tudja, de mégis talán annyi, hogy mindketten szöges ellentéteik az előző tapasztalataiknak. Rozi és Róka. Kisherceg és Kormi. 

De hogy a jó oldalát is megemlítsem, szerintem Róbert Katalin egy nagyon jó ifjúsági regényt alkotott. Hihetetlen ötletesnek tartottam már az első pillanattól fogva, hogy Antoine de Saint-Exupéry regényét, A kis herceget veszi alapul, retellingként egy új helyzetbe írja a kapcsolatukat. Nem olvastam még hasonlót, és Kati nagyon jól megoldotta. Tetszett az alapkoncepció, az alapötlet, a kerettörténet. Eszméletlen aranyos volt az egész. Imádtam olvasni, azt kívántam, bárcsak tovább tartott volna. Kicsit megérintette a szívemet a kedvességével. 

Tökéletes vasárnapi olvasmány volt. Megható is valamilyen szinten. Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem ezen a borongós délelőttön. Már az első oldalakon magával ragadott. De kicsit úgy éreztem, hogy a regény egy nagyobb műnek csak a felszínét kapargatja. Sokkal nagyobb mélységekig el lehetett volna ezt az alapot vezetni, nem pedig megnyomni a féket. 

Nincs bajom már az E/3-as szemszöggel, rájöttem, hogy praktikus is sokszor, mégis itt nem tartottam jó választásnak. Mivel a regény is inkább a lelki dolgokban erős, Róka megszelídítésére tette a hangsúlyt, sokkal célravezetőbb lett volna az E/1 és a váltott szemszög, mivel így úgy éreztem, hogy valamennyit tudok róluk, de nem eleget. Nem eleget ahhoz, hogy ténylegesen megértsem a személyüket. Ezért érezhettem gyorsnak a kapcsolatukat, hiszen nem láttam bele Róka és Kisherceg fejébe, hogy tudjam, ott mi játszódik le. Külső szemlélőként és látnoki képességek nélkül viszont ezt nehéz meghatározni. Emellett Kisherceg szálán van egyfajta mai iskolarendszer negatív oldalának bemutatása, hiszen egy 17 éves fiataltól várják el, hogy életre szóló döntést hozzon. És ez nem azoknak nehéz, akik egy valamihez jól értenek és abból kiemelkedőek, hanem azoknak, akik mindenből vagy semmiből sem jók. Ezt is kihangsúlyozza a regény egy vékonyabb mellékszálként. 

Alapjában véve tetszett, aranyos és kedves volt, cukinak is mondhatnám, de igazából úgy érzem, hogy többet is ki lehetett volna hozni a történetből. 

"A reményben az a szar, hogy kézen fogva rángatja magával a csalódást. Minél többször reménykedik, annál gyakoribb a csalódás." 

Karakterek:

Róka karakterében néhol megláttam a sajátomat, de tényleg csak néhol. Van egy erősen antiszociális része, inkább egyedül van otthon, nyalogatja a sebeit, a káromkodást durván tolja. Badass egy csajszi, nem érdekli semmi. Ennek persze a hátterében van egy elég bizonytalan család, elvált szülők, figyelemhiány. De bármennyire is elhanyagolták őt, mégiscsak a szülei. És amilyen hangnemben beszélt velük, az nem megengedett egy szülő-gyerek kapcsolatban. Tisztelet nélkül vágta a fejükhöz a csúnyábbnál csúnyább szitokszavakat, amiket talán még az apja meg is érdemelt valamilyen szinten, hiszen elhagyta őket, ezt pedig a lány sem tudja szó nélkül hagyni, de Rókának mégsem kellett volna ilyen módon igazságot szolgáltatnia, ezzel csak szítja az apja haragját. Az anyukája pedig nem érdemelte ki ezt a bánásmódot, ahogy vele beszélt. Kisherceg viszont egy aranyos karakter volt, számomra viszont túl jófiú. És igazából nem lehetett elég jól kiismerni, nem ő volt a fókuszban, nem volt karakterfejlődése a regény során, megmaradt a jó tanuló srácnak, aki még mindig nem tud dönteni, milyen irányba is menjen továbbtanulni. 

Borító:

Nagyon szeretem nézegetni, a kiadók által meghirdetett borítópályázat beküldött anyagait, viszont erről sajnos lemaradtam. Elkerülte a figyelmem, vagy nem is tudom mi volt, így csak a végleges eredményt tudom figyelembe venni az értékelésénél. Nekem amúgy alapjáraton tetszik. A rajzolt alakok bemutatják Rókának a művészi vénáját, a róka alak nagyon tetszik rajta, gyönyörű lett, viszont a lány eléggé esetlenre sikeredett, nem mintha én szebbet tudnék alkotni, ez szimpla laikus vélemény. Értem én, hogy a két formát körülvevő narancssárga massza jelképezné Róka haját, mégis olyan furcsa ez a megoldás, főleg hogy abból ugrik ki egy róka. Viszont így egy kis elképzelésünk lehet a főszereplő külső adottságairól. Vörös haj, szeplők, zöld szem. Nekem mégis úgy hat, mintha csak egy arc lógna a levegőben. Nincs eleje, se vége. A borító anyaga viszont nagyon jól meg lett csinálva, olyan érzést kelt, mintha tényleg egy festővászon lenne, hihetetlenül ötletes. 

Összességében:

Rettentően aranyos regény, mégis azért nem hibátlan. Többet vártam volna tőle, úgy éreztem, a valódi történetnek, amit ki lehetett volna hozni belőle, annak csak a felszínét kapirgálja. Olyan jó alapot talált ki neki az írónő, hihetetlenül egyedi, hogy a sokunk által ismert és kedvelt A kis herceg c. regényt helyezze más nézőpontba és helyzetbe. Ez a része nagyon tetszett. Viszont a kerettörténeten kívül nem volt más benne, amit viszont eléggé sajnáltam. 

Ennek ellenére egy borúsabb napon egy csésze forró tea mellé tökéletes társ. Amikor az embernek csak egy kis kikapcsolódásra van szüksége, egy aranyos kis történetre, ami kiszakítja őt a való világból. Ezekre a pillanatokra nagyon ajánlom a Szelídíts meg!-et. 

Oldalszám: 270

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézet: 

"– Ma nem olvasol?

(…) 

 – Befejeztem és nincs kedvem másba kezdeni. 

 – Mert olyan, mintha benned maradt volna a történet és nem tudnád elengedni. Vagy inkább az nem engedne el téged."