Cassandra Clare - A herceg

HANGULAT                                MOLY                                        2012

"A Viktória korabeli London mágiával átszőtt alvilágában Tessa Gray végre biztonságban érezheti magát az árnyvadászok körében. Ez a biztonság azonban múlandónak bizonyul: a Klávé szakadár tagjai terveket szőnek Charlotte leváltására az Intézet éléről. Ha Charlotte elveszti a pozícióját, Tessa az utcára kerül, és könnyű zsákmánya lesz a titokzatos Magiszternek, aki saját sötét céljai érdekében akarja felhasználni Tessa képességeit."

Nemrégiben olvastam (újra) a trilógia első részét, amit ugyancsak teljességgel imádtam. Csodálatos volt, pontosan olyannyira, ha nem jobban, mint az emlékeimben. Tessa Gray (akiről még mindig nem derült ki pontosan, hogy milyen lény), Jem Carstairs, Will Herondale és a többi 19. századi londoni árnyvadász története felejthetetlen olvasmány minden fantasy-rajongó számára.
Nem is tudom, mit fűzhetnék hozzá, amit Az angyal értékelésénél nem öntöttem még szavakba. A folytatása is ugyanolyan megunhatatlan, mint az első kötete a trilógiának. Nem szűkölködünk fordulatokban, Cassandra Clare mindig sző valami újabb izgalmat és még többet és még többet, váratlan események szemtanúi lehetünk sorjában, és az olvasó egyáltalán nem akarja letenni a regényt, ugyanis annyira beszippantja ez a világ, hogy az igaziba már alig akar visszatérni. Legalábbis velem teljességgel így törént.
Egyre több minden derül ki a szereplőkről, ahogy haladunk az időben. Ebben a kötetben Mortmainnel, vagy ahogy másképpen nevezhetjük, a Magiszterrel itt nem is találkozhatunk, de a jelenléte így is belengi az egészet. Néhány karaktert ‒ mint a bábukat ‒ mozgatja, elvégezteti velük a piszkos munkát, ameddig ő egy biztos helyen rejtőzködik Tessáék elől, és várja a megfelelő pillanatot, hogy lecsaphasson.
Will Herondale családi hátterét is jobban megismerhetjük, nagyon imádtam a Magnusszal közös jeleneteiket, hiszen szerintem ez alapozza meg a későbbi viszonyulását az árnyvadászokhoz. Eddig ki nem állhatta őket, erre jön ez az ifjú, és mindent megváltoztat, szívesen segít neki, és talán ez puhítja meg annyira, hogy a Végzet Ereklyéiben Jace-ékkel is szóba álljon. Na meg a Malec jelenetek enél jelentősen megcsappantak volna.
Ami plusz nekem még nagyon tetszett benne, hogy megjelentek jobban a Lightwood fivérek, főleg Gideon karaktere, és neki a románca Sophie-val. Egyik kedvenc párosom lett a kötet további részében.
"Ami az egyik embernek boldogság, a másiknak méreg." </> A hercegben Will szinte külön utakon járt, de leginkább a saját démonjaival kellett megküzdenie. De eközben Jem és Tessa egyre közelebb kerültek egymáshoz, aminek egyrészt rettentően örültem, másrészt még mindig nem tudtam eldönteni, a lány melyik fiú oldalán nyerhetné el jobban a boldogságot, avagy melyikkel shippeljem igazán, csak hogy sajátos megfogalmazásban írjam le az érzéseimet. Mindkettővel nagyon szeretem, mégis tényleg elég nehéz választása van Tessának. Nem tehet róla, hogy ez a két teljesen különböző árnyvadász teljesen elnyerte a szívét. Főhősünkben ez egy belső viszály, ugyanis lelkiismerete nem engedi, hogy visszautasítsa Jemet, aki minden egyes nappal egyre közelebb kerül a halálhoz, és közben próbálja kiverni a fejéből Willt. Nem könnyű döntés, nem úgy, mint a Végzet Ereklyéinél, ott azért ennél jóval egyszerűbb volt a választás. Na meg nem erre épül az egész könyv, hanem a Mortmainnel való harcra, és hogy végre a lány megtudja, honnan is származik ő, miért ilyen fontos az ellenségnek.
NAGYON AJÁNLOM az egész trilógiát, egyszerűen felejthetetlen élmény, és mindig újabb és újabb jelentőséggel bír.

Karakterek:
Tessa: Mint említettem nemrég, a lány nehéz döntés előtt áll, de eközben nem felejti el, hogy neki kötelessége van. Meg kell fékezni a gonoszt, és ezt csak az ő segítségével tudják.
Will: Szó szerint a saját démonaival küzd meg Magnus segítségével. A Will, akit eddig ismertünk egy jól feltett álca, de legbelül ez egy érző szívet takar. Imádom a srácot és a humorát. Khm meg a has-hát-mindenféle izmát.
Jem: Az ellenkezője Willnek. Nyugodt, tisztalelkű, kedves, muzikális, egyszerűen nem lehet nem szeretni. Csodálatos ember. És megszakad érte a szívem.

„A barátság egy lélek két testben.” 

Borító:
Igazából bevallom, hogy az eredeti borító kicsit furcsa. Bár a rajta lévő férfi Jemet akarja ábrázolni, nekem sokáig ez nem esett le. Nem látszik rajta a kifehéredett haja, ami az újon már ott van. Amit egyszerűen nem lehet nem imádni. Olyan csodaszép. Míg az elsőféle olyan borongós, a második színei sokkal mosolygósabb és olyan eredeti. Ezt a sárgás-aranyos árnyalatot nem látni mindenhol. Jem karaktere pedig már teljességgel felismerhető, ki más is lenne a hegedűvel? Imádom. Olyan jó, hogy a polcomon tudhatom, és bármikor megcsodálhatom, ha kedvem van!

Összességében:
Egyszerűen imádtam a Pokoli szerkezetek trilógia folytatását is. Nem gondoltam volna, hogy az írónő felül tudja múlni az eddigieket, de sikerült neki. Egyszerűen csoda az, amit a papírra vet. Ugyanolyan izgalmas, fordulatos és romantikus volt, mint Az angyal, ha nem még jobban. Hihetetlen.
Fantasy-rajongóknak kötelező az olvasása, hiszen az egyik legjobb a témában. Fantasztikus és fejethetetlen olvasmány!

Oldalszám: 492

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: William Herondale, James Carstairs és Theresa Gray

Kedvenc idézetek: 

"– Talán mondhatnánk azt, hogy egy zakkant szűz nénikénk, aki ragaszkodik hozzá, hogy bárhová megyünk, a gardedámunk legyen?
 – Az én nénikém vagy a tied? – kérdezte Jem.
 – Jogos, egyikünkre sem hasonlít. Esetleg lehet, hogy egy lány, aki őrülten belém szeretett, és állandóan a nyomomban jár.
 – Az alakváltoztatáshoz értek, Will, nem a színjátszáshoz – mondta Tessa, mire Jem hangosan felnevetett. Will dühösen pillantott a másik fiúra."

*

 "– Reparáció – szólalt meg váratlanul Jem, és letette a kezéből a tollat. Will csodálkozva nézett rá. – Ez valami játék? Kinyögjük az első szót, ami eszünkbe jut? Ez esetben az én szavam a genufóbia. Azt jelenti, irracionális félelem a térdektől.
 – És hogy hívják az idegesítő hülyéktől való teljesen racionális félelmet? – érdeklődött Jessamine."