Bencze Blanka - Pulcsiban alszom

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik. 

Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé."

Hihetetlen belegondolni, hogy a könyv szerzője alig egy évvel idősebb nálam, mégis kezében tarthatja a saját alkotását, a saját szavait nyomtatott formában, és ezt megoszthatja sok-sok fiatallal, tinédzserrel, vagy akár az idősebb korosztállyal is országszerte. Ehhez csak gratulálni tudok, nem mindenki büszkélkedhet hasonlóval. 

A Pulcsiban alszom cím jól csengő, fülbemászó és kíváncsiságot keltő. A potenciális olvasó felfigyel rá, és egyszerűen nem bírja kiverni a fejéből egészen addig,  míg meg nem veszi. Szerintem nagyon ütősre sikeredett, nem árul el sokat a regényről, azonban a borítóra ránézve annál inkább bővebb információkat kapunk a történetről. 

A regény fő témája az anorexia, amiről kevesen beszélnek, de mégis jelen van a fiatalok mindennapjaiban. Eleinte a megfelelési vágy hajszolja az embert, azonban ez végzetes is lehet egy idő után. Ebbe viszont sokan nem gondolnak bele. 

Nem tudom, mennyire önéletrajzi ihletésű a téma, de azt igen, hogy Blanka nagyon jól átadta Málnán keresztül az anorexia hátterében húzódó érzelmeket. A lány felismerte, mikor verhetett a betegség benne gyökeret. Hatalmas traumaként élte meg, hogy barátját éppen a legjobb barátnőjével kapta rajta intim helyzetben, ebből azt vonta le magának következtetésül, hogy ő nem elég szép, nem elég jó. Egyedüli gyerekként máshoz nem nagyon fordulhatott, mikor a szülei a karrierista életüket élték. Málna anyukájával nem sokszor, az apukájával viszont egyáltalán nem találkozhatunk a regény folyamán, a drasztikus fogyással szeretné felhívni magára a szülei figyelmét, ezt ő maga említi a könyvben. Napi sok időt tölt el azzal, hogy a kalóriát és a napi bevitelt számolgassa és a szerint élje a mindennapjait, miközben azon töri a fejét, hogyan lehetne minél hamarabb minél több kilót leadnia. 

Málna kilói folyamatosan apadnak, azonban nem éri el a kívánt hatást. Szüleinek továbbra is fontosabb a munka, mint az egyszem kislányuk, de ami a legfontosabb, hogy nem érzi jól magát a saját bőrében. Oversize ruhadarabokat hord, hogy másoknak ne tűnjön fel a túlzott fogyás, a pulcsik a mindennapjai kiegészítői. Ebből is jön a cím, a Pulcsiban alszom.

"– Tudod, hogy nem a fizikajegyedtől függ, hogy intelligens, okos ember vagy-e. 

 – Szép is lenne, ha attól függne…- mondom halványan elmosolyodva."

Ezek mellett pedig a tanulmányi átlaga is romlik, ez a tanároknak is feltűnik, akik nem értik, mi történt a jövő orvostanhallgatójával. Málnáék lakása mellett a legtöbbször látogatott színtér az iskolapad. Mivel maga a szerző is talán idén lehet végzős, ezt rétegét a könyvnek egész jól bemutatja, hiszen benne él. Nem találtam benne logikai hibát, valótlan dolgokat, amiket sok idősebb szerző elkövet, amikor ifjúsági regényt ír, amelynek fő színtere a gimnázium. Egyetlen hibaként mégis megemlíteném itt Kapy tanár úr karakterét, akinél viszont úgy éreztem, átestünk a ló túloldalára. Megértem, hogy be szerette volna mutatni a "menő-tanár" imidzset, aki már szinte nagy haverja Málnának, a lány is leírja, mennyire kedveli őt, azonban ezek a momentumok néhol el lettek túlozva. Míg főszereplőnk próbálta tartani a távolságot, a férfi eléggé rá volt cuppanva, kérte, hogy öntse ki neki a lelkét, mesélje el a gondjait, felajánlotta, hogy bármikor megkeresheti a bajaival, ha lelkizni támadna kedve, de ez már szerintem eléggé túlmegy egy tanár-diák általános viszonyon. Aranyos, de én Málna helyében inkább futnék. Az meg végképp kiakasztott, mikor a férfi úgy köszönt el, hogy "Csőváz!". 

Nagyon kezdetlegesnek éreztem a könyvet. Szárnybontogatósra sikeredett, de mindent el kell kezdeni valahol. Azonban a szerző stílusa nem forrt ki még egészen, még csak most kezdi megtalálni a hangját. Megértem, hogy át kell vennie a tinilány szerepét, de az alábbi mondatot mégis kissé túlzottnak éreztem: „Na mindegy, ma még úgysem ettem túl sokat, Áron pedig tök cuki, hogy csinál nekem kaját, így – bármennyire is nehéz és pánikba ejtő – megeszem.‟ 

Kisebb-nagyobb logikai hibákat, elírásokat is véltem felfedezni a könyvben, viszont kétszer elírni egy nevet ugyanazon az oldalon az olvasónak elég feszélyező, sőt engem kimondottan össze is zavart, vissza kellett ugranom az oldalakban, hogy kibogozzam a katyvaszt. 

A legfőbb problémám azonban az volt, hogy lényegében a regény Málnának a belső vívódása saját maga és a betegsége ellen, és hogyan talál egy olyan személyt, aki ezzel együtt is elfogadja és megtanítja a vegán életmódra. Ez pedig valljuk be, nem egy fordulatos alap. Nem vert hevesen a szívem, nem lepődtem meg váratlan jeleneteknél. Arra viszont jó volt, hogy megértsem egy anorexiás személy gondolatait, amit nagyon jól átadott a könyv.

Karakterek:
Málnát én nem tudom elképzelni egy tizenhét éves lányként. A karaktere megrekedt egy gyermeki létben, bármi áron el akarja érni, hogy a szülei végre rá is figyeljenek, és ha ehhez a drasztikus fogyás kell, akkor azzal. Naivitást sugallt, lényegében egy szeretethiányos lányról beszélünk, de mégis egy idő után saját maga szigetelte el önmagát a környezetétől és már csak az volt a lényeg, hogy mennyit mutat a mérleg. Teljes szívemből sajnáltam Málnát, amiért így érez, amiért ennyire nem találja meg a helyét a világban, és úgy akar onnan eltűnni, hogy a végére teljesen elfogy. Azonban ha Áron nem nyit felé, talán még ennél is rosszabb helyzetbe kerül. A srác nagyon aranyos, már akkor megkedveltem, mikor bemutatta a kutyusát, Rimbaud-t, aztán ezt még jobban tetézte a versek iránti érdeklődésével. Azonban elképzelhetetlen, hogy egy ilyen fiú rohangáljon Budapest utcáin, a legvégén pedig a szimpátiám nagy részét elvesztette.

"Ha szarul vagy, olvass verseket, az gyógyír mindenre!" 

Borító:
Már első pillantásra megkedveltem a borítót, nem árul zsákbamacskát, bemutatja, miről is szól a könyv. Mivel Pulcsiban alszom a címe, nem lepődtünk meg, hogy egy lány található rajta pulcsiban, de ezt az aljára szerkesztett mérleg teszi teljessé. Figyelemfelkeltő és megragadó. Szerintem nagyszerű munka lett.

Összességében:
Kezdetben kíváncsi voltam, mit alkothatott egy ilyen fiatal lány, ráadásul olyan témát boncolgat, amiről nem sok regény szól, mégis része a világnak. Az anorexiát és annak lélektani hátterét, valamint Málna érzéseit mutatja be a könyv, ezeket zseniálisan, azonban ennél többet nem tudnék kiemelni. Első könyves, ráadásul tizenéves szerző, nem csodálkoztam, hogy szárnybontogatós lett ez a regénye, még csak most kezdi megtalálni a hangját. Fiatalokról szól fiataloknak.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnék az anorexiát belső szemszögből megismerni, egy tizenhét éves lányról olvasni, akinek az élete bár kívülről tökéletes, belülről mégsem annyira hibátlan.

Oldalszám: 304

Kiadó: Menő Könyvek

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézetek: 

"– Briard. Egy francia juhászkutya, elég ritka.
 […]
 – Hogy hívják?
 – Rembó.
 – Rambó? – kérdezek vissza.
Annyira azért nem tűnik keménynek, inkább egy pitbullnak adnék hasonló nevet.
 – Nem. Rimbaud. Egy francia költő volt, de mindegy."