Tisza Kata - Akik nem sírnak rendesen

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Tisza Kata pszichoprózái (és versei) különös, kagylószerű szövegek. Egyszerre mélyen személyesek, ugyanakkor merítenek a kollektív tudattalanból: mindenki a saját sorsára ismerhet bennük. Olyan vékony mezsgyén járunk, a talajvesztés két iránya, a zuhanás és a repülés közt, hogy nem marad másunk, mint az életösztön egyensúlya. Az Akik nem sírnak rendesen egy érintetlen, sima vízfelszín áttetszőségével mutatja meg az emberi kapcsolatok mögött húzódó fullasztó valóságokat. És az elmúlást. És a halálfélelmet. És a gyászt. Legnemesebb érzelmeink álarca mögül ördögök közönyös arca bámul. Hiába fordítunk hátat, a szembesülés elkerülhetetlen. Egyszerre szívszorító és gyógyító könyv." - Babiczky Tibor 

 Tisza Kata munkásságával barátnőim, főként Virág és Pandalány ismertettek össze. Nélkülük (és a modern felszereltségű sulikönyvtár nélkül) biztosan nem találkoztam volna az Akik nem sírnak rendesen című kötettel. Köszönöm nektek!

A verseknek és pszichológiai írásoknak erejük van. Ez a kötet pont akkor talált rám, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Amikor nem sírtam rendesen. Amikor az élet keresztjeit makacsul egyedül akartam cipelni. Amikor segítség nélkül próbáltam megbirkózni a fájdalmakkal és nehézségekkel. Amikor úgy éreztem, minden maga alá teper, ahonnan nincs kiút. Tisza Kata művei a felszínen tartottak, amikor a legnagyobb volt az ár. 

Az egyes darabkák nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz, mégis vissza-visszatérő motívumként váratlanul mindig Szakáll rendelőjében találjuk magunkat, ahol az amúgy névtelen emberek mindennapi problémáival szembesülünk.  Ez az ismétlődő szituáció tartja egyben az eltérő hosszúságú és témájú alkotásokat. Emiatt a fentebb említett névtelenség miatt sokszor olyan általános hatást keltenek a művei, ennek ellenére mégis mind szívhez szóló, megragadó és paradoxonszerűen személyes. 

"A férfiak sokféleképp udvarolnak. Egyikük azt mondja: szép vagy, mint a Nap. Másik azt: okos vagy, mint a Nap. A harmadik pedig: Nap vagy." 

Különleges volt.

Ennek a könyvnek nincs eleje vagy vége, kezdete vagy végkifejlete. Minden kis gondolatocska egy-egy láncszem a Kata által fűzött ékszeren, amely maga a kötet. Nincs menete, mi után mi következik, sem száma, melyik után melyiket olvassuk. Ha egyszerűen felcsapjuk, azon az oldalon nyílik ki, amelyre a megsebzett lelkünknek éppen szüksége van. Minden szava gyógyír számunkra. 

Az egész kötet rövidebb-hosszabb gondolatmenetek egymásutánja, amelyben nem szabad rendszert keresnünk. Ezt a végére abszolút megtanultam. Egyszerűen élvezni kell az adott alkotást. Carpe Diem, emberek!
Egy-egy rész annyira szívbemarkoló, mintha a lelkembe látna. Megérintett. Különböző stíluselegyeket vegyít sorra, megjelenik benne a groteszk ábrázolás, a melankolikusság, a nosztalgia, azonban nem csak szórakoztatni akar bennünket ezekkel, hanem minden mondata tanít is. Sokszor életbölcsességet közvetít, szembesít saját magunkkal, önkénytelenül is megtaláljuk a képmásunkat egy-egy jelenetben. Ha nem is mindegyikben. 

A végére érve azonban vegyes érzésekkel csuktam be a gyűjteményt. Hiszen nem egyszer simogatták a lelkem a szavai, azonban ez a szándékosnak érződő keszekuszaság számomra néhol a másik végletbe lépett át, és voltak pillanatok, amikor nem igazán találtam egy-egy vers vagy próza lényegi mondanivalóját. Az elején teljesen elvarázsolt a stílusa, a bája, mégis a végére tartalmi szempontból hasonlóvá váltak a sorok, miközben én kerestem az új dolgokat benne. 

Ennek ellenére alig várom, hogy kézbe vegyem Tisza Kata másik kötetét, A legjobb hely a városban te vagyot. 

"A fájdalmat egyben elviselni nem lehet, de részekre feldarabolni lehetséges." 

Borító:

Imádom! Egyszerű, mégis megfejthetetlen. Napokig csodáltam és tanulmányoztam, hogyan kapcsolódhat a kötethez, és mit jelenthet. A pontos válaszra még nem jöttem rá, azonban ötleteim vannak ezzel kapcsolatban. Miért pont hosszabbító? Milyen metaforikus jelentéssel bírhat ez a tárgy? Ad fejtörőt rendesen, ráadásul nem hagy nyugodni, amíg rá nem lelünk a megoldásra.

Összességében:

Mindenkinek van olyan időszaka, amikor legszívesebben elsüllyedne a magány és az önsajnálat mocsarában. Ilyen pillanatokra írta Tisza Kata ezt a kötetet. Az ebben megjelenő apró gondolatok az ember lelkéhez szólnak, ösztönzik őt, kihúzzák a legnagyobb letargiából, egyszerűen az Akik nem sírnak rendesen társ a nehéz időkben, és elég leemelni a polcról ahhoz, hogy segítséget nyújtson. 

Oldalszám: 226

Kiadó: Scolar

Kedvenc karakter: -

Kedvenc idézetek:

"– Mit érzel irántam? – kérdezte az idegen férfi a nőtől. 

– Azt érzem, élek – felelte az."

*

"Ahogy sötétedni kezd, jobban hallatszik minden nesz." 

*

"Mert szaga van a nyugtalanságnak, íze a sivárságnak, a kínnak hangja van, a félelem színtelen, a létezés képtelen."