"A szépség még soha nem volt ilyen rettentő.
Egy elszigetelten álló, hatalmas ház mellett gyönyörű kert terül el.
A kert nemcsak buja virágokat és árnyas fákat rejt… A „Pillangók” becses gyűjteményét is: elrabolt fiatal nőket, akiket fogvatartójuk pillangószárnyas tetoválással bélyegez meg. A gyűjtemény ura a brutális, őrült Kertész, akinek mániája, hogy elkapja és megőrizze magának a szépséges pillangólányokat.
Miután a kertet végül fölfedezik, az FBI ki akarja kérdezni az egyik túlélőt. Victor Hanoverian és Brandon Eddison ügynökök kapják a feladatot, hogy göngyölítsék fel karrierjük egyik leggyomorforgatóbb ügyét. Ám a kihallgatott lány, akit csak a Maya néven ismernek meg, önmagában is kész rejtélynek bizonyul.
Ahogy kibontakozik a lány fordulatos és csavaros története, lassan fény derül a Pillangók kertjére is, Maya pedig mesél régi sérelmekről, új megmentőkről, valamint egy szörnyűséges férfiról, aki semmitől sem riadt vissza, hogy rabságban tarthassa a szépséget. De minél többet árul el a lány, az ügynökök annál inkább gyanakodnak, hogy vajon mit titkol még…
Azonnali sikert aratott thriller, mely a Goodreads Choice Awards 2016 szavazáson a 2. helyet érte el, a megfilmesítési jogokat pedig
A visszatérő Oscar-díjas producerei vették meg.
Ismerd meg a pillangólányok múltba nyúló titkait!"
A thriller általában csak a mozivásznon az én műfajom, a könyveim nagy része – mint azt láthatjátok is a blogon – aranyos, romantikus történet, ám ezúttal kivételt tettem, és elolvastam a Pillangók kertjét, mivel annyian ajánlották. Azt kell mondanom, hogy ez a regény egy fájdalmas lélektani utazás, de minden perce megérte.
Egy laza in medias resszel indít, mivel már az elején egy FBI-os kihallgatáson ülünk, a két ügynök pedig próbálja rávenni Mayát, hogy mesélje el a teljes történetet a Kertről, ahova a Kertész bezárta őt és sok más lányt évekkel ezelőtt. Pillangókként, értékekként bánt velük a férfi, mégis sok szörnyűséget tett velük, ami a félrecsúszott szeretetértelmezéséből fakadt.
A keretét adja a történetnek a kihallgatószoba, ahol Maya először a saját életéről mesél el nekünk részleteket, még azokból az időkből, hogy Pillangó lett volna. Nem csodálkozunk, amikor a későbbiekben kiderül, nem roppant össze attól, hogy elrabolták, hiszen a korábbi mindennapjai nem voltak sokkal fényesebbek, mint a Kertben töltöttek. Nem várta sosem biztos családi háttér, sem felelősségteljes szülők, inkább púp volt a hátukon. Sőt még a nagymamája sem volt a tipikus nagyialak, aki mindig finomsággal vár, ha mész hozzá és jól megölelget, megpuszilgat, amikor megérkezel. Nem, ő inkább kitömött állatokkal élt együtt, mikor elege lett már a kilencedik férjéből is. Ebből a közegből menekül Maya New Yorkba, ahol dolgozni kezd, és talál egy baráti társaságot, akik befogadják. Ekkor azonban még alig idősebb a kistiniknél, de már önálló életet él. Amikor egyik éjszaka hazafele megy, elrabolják, és a Pillangók kertjébe viszik. Hamar beletanul az ottani életbe, barátokká, családdá válnak az ott élő lányok. Akik szigorúan 16 és 21 év közöttiek. Hiszen akkor a legszebbek a Kertész szerint. Ám utána nem engedi őket szabadon... hanem megöli és tartósítja őket, hogy aztán gyantába zárva tovább díszelegjenek. Azért, mert ennyire szereti őket. Ennyire szereti a szépségüket.
"– Vannak megtört emberek, akik megtörtek is maradnak. Mások összeszedegetik a szilánkokat, de hiába igyekeznek helyrerakni őket, kilátszanak az éles szélek."
Mayának ki kell tartania, mind pszichésen, mind fizikailag, hiszen ha az első héten azokat a jeleket mutatja, hogy nem fog tudni túlélni ebben a közösségben, akkor halál vár rá. Felerősödik a lányban az életösztön, elhatározza, hogy bármit túlél. Először új nevet kapott, aztán a hátára pillangószárnyakat tetováltak, majd a Kertész megerőszakolta. Ez egyfajta beavatási szertartás.
Nehéz a könyvbe foglaltakról úgy beszélni, hogy bemutassam a keménységét, de rá is vegyelek benneteket az elolvasására, hiszen egy megrázó, de zseniális regényről beszélünk. Teljességgel kiszámíthatatlan, mi vár minket a következő oldalon, és amikor már azt hittük, nagyobb sokk nem érhet, elérkezik egy újabb fejezet.
Az egész könyvet különleges időkezelés jellemzi, hiszen a jelenből tekintünk vissza a múltba, ám ezek nem mindig kronologikus sorrendben érkeznek. De ez abszolút pozitívum a szememben, hiszen ettől lett még elevenebb a regény. Gondoljunk bele, ha mi mesélünk valakinek egy hosszabb terjedelmű történetet, van hogy később egy jelenethez hozzáteszünk még egy apróbb részletet, elemet. Ez pedig itt is megjelent. Főleg hogy Maya idegállapota zaklatott, így nem elvárható tőle, hogy mindenre percről percre, időrendben haladva kitérjen.
Egy szó mint száz, ez a könyv egy zseniális, ám lélekpróbáló történet. Különösen az empatikus személyiségeknek lehet megrázó regény, akik könnyen tudnak azonosulni a szereplőkkel, hiszen minden lány egytől egyig érzelmi tortúrán megy végig a Kertbe zárva. Maya pedig még inkább.
Azonban a remény már az elejétől fogva ott lebeg a karakterek, az olvasó szeme előtt. A lány odaérkezésekor hall egy pletykát, miszerint valakinek már sikerült évekkel, évtizedekkel korábban kijutnia erről a helyről. De mindez csupán szóbeszéd, senki sem tudja, hogy valóban megtörtént-e, és ha igen, miért nem jöttek már rá a rendőrök, mi folyik a házban. Mégis ez a reményfoszlány, mint napsugár jelen van a lányok életében, hogy nem lehetetlen a kijutás a Kertész markából.
"(…) halálra fagyott a valóság kíméletlen pillanataiban, egy-egy gyufaláng fellobbanása között, mert hiába gyújtotta meg a gyufákat, azok csak fényt tudtak adni, meleget nem."
Kemény, fájdalmas, lelket próbáló történet egy olyan lányról, aki megérdemelne egy jobb sorsot, de az élet nem habostorta. Ahogyan a Pillangók kertje sem egy kikapcsolódást nyújtó limonádé sztori. Ez megráz pszichésen és fizikailag, de ettől független minden sorát issza az olvasó. Mert tudni akarja, mi a történet vége. És ezért félreteszi az összetört szívét, az emberi naivitása szétporladt darabjait, és a végére ér a regénynek.
A befejeztével csak annyit mondhatok, hogy előtte szedd össze minden belső erődet, vértezd fel magad, csak utána kezdj neki, mivel garantáltan minden védőfaladat ledönti már az első oldalon, sokszor a földhöz vág, hiszen ki tudja. Talán valahol, talán messze, egy másik kontinensen, talán csak a szomszéd utcában él egy ugyanilyen Kertész. Azért remélem, hogy nem.
"Nem tanulhatunk meg bátornak lenni. Egyszerűen csak meg kell tennünk azt, ami helyes, még akkor is, ha félünk tőle."
Karakterek:
Maya jellemét leginkább a titokzatosság és az erő írja le legjobban. Nem csodáltam, hogy nem tudott megnyílni az elején az FBI-osoknak, hiszen annyi rosszal találkozott, annyi emberrel, akik csak ki akarták használni, hogy a bizalom ez idő alatt a szótárából elszublimált és a semmibe veszett. Megszokta, hogy egyedül önmagára számíthat és senki másra. Hibáztatná valaki érte ezek után? Mivel a Kertbe kerülése előtt sem élt hercegnői életét, így idejekorán fel kellett vérteznie magát a külső atrocitások miatt. Hamar megismerkedett a világ sötét oldalával.
A könyvben felbukkanó karaktereket zömmel egy-egy tulajdonság jellemezte, fejlődés nem mutatkozott rajtuk, egyedül talán Desmond volt, akiről hasonlót el tudnék mondani.
Borító:
Egészen egyszerű, de mégis mindent elmondhat a történetről. Hiszen gondoljunk bele, egy pillangó fekve a földön nem egy természetes jelenség, valami okozta azt, hogy odakerült. Ez az egyetlen kis rovar szimbolizálhatja az összes lányt, akiket a Kertész bezárt, hogy a saját kedvére élvezhesse őket. Bár látszólag szárnyat adott nekik, valójában lelkiismeret-furdalás nélkül megfosztotta őket a szabadságuktól.
Összességében:
A Pillangók kertje egy lelket próbáló történet, amit csak olyan könyvmolyoknak ajánlanék, akik bírják a pszichés megpróbáltatásokat. Bár egy egész valóság választ el ettől a cselekménytől, mégis ledöbbent és megrémít minden, ami le van írva benne.
Fantasztikus, de félelmetes történet.
Oldalszám: 366
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Gyerekként az olvasásba menekültem a világ elől, és habár akkoriban már nem igazán akadt mi elől menekülnöm, továbbra is imádtam a könyveket."
"– Az is döntés, ha nem döntesz. A semlegesség csupán egy elmélet, nem tény. Senki sem élheti az életét igazán semlegesen."
A thriller általában csak a mozivásznon az én műfajom, a könyveim nagy része – mint azt láthatjátok is a blogon – aranyos, romantikus történet, ám ezúttal kivételt tettem, és elolvastam a Pillangók kertjét, mivel annyian ajánlották. Azt kell mondanom, hogy ez a regény egy fájdalmas lélektani utazás, de minden perce megérte.
Egy laza in medias resszel indít, mivel már az elején egy FBI-os kihallgatáson ülünk, a két ügynök pedig próbálja rávenni Mayát, hogy mesélje el a teljes történetet a Kertről, ahova a Kertész bezárta őt és sok más lányt évekkel ezelőtt. Pillangókként, értékekként bánt velük a férfi, mégis sok szörnyűséget tett velük, ami a félrecsúszott szeretetértelmezéséből fakadt.
A keretét adja a történetnek a kihallgatószoba, ahol Maya először a saját életéről mesél el nekünk részleteket, még azokból az időkből, hogy Pillangó lett volna. Nem csodálkozunk, amikor a későbbiekben kiderül, nem roppant össze attól, hogy elrabolták, hiszen a korábbi mindennapjai nem voltak sokkal fényesebbek, mint a Kertben töltöttek. Nem várta sosem biztos családi háttér, sem felelősségteljes szülők, inkább púp volt a hátukon. Sőt még a nagymamája sem volt a tipikus nagyialak, aki mindig finomsággal vár, ha mész hozzá és jól megölelget, megpuszilgat, amikor megérkezel. Nem, ő inkább kitömött állatokkal élt együtt, mikor elege lett már a kilencedik férjéből is. Ebből a közegből menekül Maya New Yorkba, ahol dolgozni kezd, és talál egy baráti társaságot, akik befogadják. Ekkor azonban még alig idősebb a kistiniknél, de már önálló életet él. Amikor egyik éjszaka hazafele megy, elrabolják, és a Pillangók kertjébe viszik. Hamar beletanul az ottani életbe, barátokká, családdá válnak az ott élő lányok. Akik szigorúan 16 és 21 év közöttiek. Hiszen akkor a legszebbek a Kertész szerint. Ám utána nem engedi őket szabadon... hanem megöli és tartósítja őket, hogy aztán gyantába zárva tovább díszelegjenek. Azért, mert ennyire szereti őket. Ennyire szereti a szépségüket.
"– Vannak megtört emberek, akik megtörtek is maradnak. Mások összeszedegetik a szilánkokat, de hiába igyekeznek helyrerakni őket, kilátszanak az éles szélek."
Mayának ki kell tartania, mind pszichésen, mind fizikailag, hiszen ha az első héten azokat a jeleket mutatja, hogy nem fog tudni túlélni ebben a közösségben, akkor halál vár rá. Felerősödik a lányban az életösztön, elhatározza, hogy bármit túlél. Először új nevet kapott, aztán a hátára pillangószárnyakat tetováltak, majd a Kertész megerőszakolta. Ez egyfajta beavatási szertartás.
Nehéz a könyvbe foglaltakról úgy beszélni, hogy bemutassam a keménységét, de rá is vegyelek benneteket az elolvasására, hiszen egy megrázó, de zseniális regényről beszélünk. Teljességgel kiszámíthatatlan, mi vár minket a következő oldalon, és amikor már azt hittük, nagyobb sokk nem érhet, elérkezik egy újabb fejezet.
Az egész könyvet különleges időkezelés jellemzi, hiszen a jelenből tekintünk vissza a múltba, ám ezek nem mindig kronologikus sorrendben érkeznek. De ez abszolút pozitívum a szememben, hiszen ettől lett még elevenebb a regény. Gondoljunk bele, ha mi mesélünk valakinek egy hosszabb terjedelmű történetet, van hogy később egy jelenethez hozzáteszünk még egy apróbb részletet, elemet. Ez pedig itt is megjelent. Főleg hogy Maya idegállapota zaklatott, így nem elvárható tőle, hogy mindenre percről percre, időrendben haladva kitérjen.
Egy szó mint száz, ez a könyv egy zseniális, ám lélekpróbáló történet. Különösen az empatikus személyiségeknek lehet megrázó regény, akik könnyen tudnak azonosulni a szereplőkkel, hiszen minden lány egytől egyig érzelmi tortúrán megy végig a Kertbe zárva. Maya pedig még inkább.
Azonban a remény már az elejétől fogva ott lebeg a karakterek, az olvasó szeme előtt. A lány odaérkezésekor hall egy pletykát, miszerint valakinek már sikerült évekkel, évtizedekkel korábban kijutnia erről a helyről. De mindez csupán szóbeszéd, senki sem tudja, hogy valóban megtörtént-e, és ha igen, miért nem jöttek már rá a rendőrök, mi folyik a házban. Mégis ez a reményfoszlány, mint napsugár jelen van a lányok életében, hogy nem lehetetlen a kijutás a Kertész markából.
"(…) halálra fagyott a valóság kíméletlen pillanataiban, egy-egy gyufaláng fellobbanása között, mert hiába gyújtotta meg a gyufákat, azok csak fényt tudtak adni, meleget nem."
Kemény, fájdalmas, lelket próbáló történet egy olyan lányról, aki megérdemelne egy jobb sorsot, de az élet nem habostorta. Ahogyan a Pillangók kertje sem egy kikapcsolódást nyújtó limonádé sztori. Ez megráz pszichésen és fizikailag, de ettől független minden sorát issza az olvasó. Mert tudni akarja, mi a történet vége. És ezért félreteszi az összetört szívét, az emberi naivitása szétporladt darabjait, és a végére ér a regénynek.
A befejeztével csak annyit mondhatok, hogy előtte szedd össze minden belső erődet, vértezd fel magad, csak utána kezdj neki, mivel garantáltan minden védőfaladat ledönti már az első oldalon, sokszor a földhöz vág, hiszen ki tudja. Talán valahol, talán messze, egy másik kontinensen, talán csak a szomszéd utcában él egy ugyanilyen Kertész. Azért remélem, hogy nem.
"Nem tanulhatunk meg bátornak lenni. Egyszerűen csak meg kell tennünk azt, ami helyes, még akkor is, ha félünk tőle."
Karakterek:
Maya jellemét leginkább a titokzatosság és az erő írja le legjobban. Nem csodáltam, hogy nem tudott megnyílni az elején az FBI-osoknak, hiszen annyi rosszal találkozott, annyi emberrel, akik csak ki akarták használni, hogy a bizalom ez idő alatt a szótárából elszublimált és a semmibe veszett. Megszokta, hogy egyedül önmagára számíthat és senki másra. Hibáztatná valaki érte ezek után? Mivel a Kertbe kerülése előtt sem élt hercegnői életét, így idejekorán fel kellett vérteznie magát a külső atrocitások miatt. Hamar megismerkedett a világ sötét oldalával.
A könyvben felbukkanó karaktereket zömmel egy-egy tulajdonság jellemezte, fejlődés nem mutatkozott rajtuk, egyedül talán Desmond volt, akiről hasonlót el tudnék mondani.
Borító:
Egészen egyszerű, de mégis mindent elmondhat a történetről. Hiszen gondoljunk bele, egy pillangó fekve a földön nem egy természetes jelenség, valami okozta azt, hogy odakerült. Ez az egyetlen kis rovar szimbolizálhatja az összes lányt, akiket a Kertész bezárt, hogy a saját kedvére élvezhesse őket. Bár látszólag szárnyat adott nekik, valójában lelkiismeret-furdalás nélkül megfosztotta őket a szabadságuktól.
Összességében:
A Pillangók kertje egy lelket próbáló történet, amit csak olyan könyvmolyoknak ajánlanék, akik bírják a pszichés megpróbáltatásokat. Bár egy egész valóság választ el ettől a cselekménytől, mégis ledöbbent és megrémít minden, ami le van írva benne.
Fantasztikus, de félelmetes történet.
Oldalszám: 366
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Gyerekként az olvasásba menekültem a világ elől, és habár akkoriban már nem igazán akadt mi elől menekülnöm, továbbra is imádtam a könyveket."
*
"– Az is döntés, ha nem döntesz. A semlegesség csupán egy elmélet, nem tény. Senki sem élheti az életét igazán semlegesen."
 |
| Kemény, de zseniális történet |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése