Egy különleges világ születése - Interjú Leigh Bardugo írónővel

Leigh Bardugo írónő, a fantasy-zsáner egyik kiemelkedő alakja látogatott el Magyarországra, hiszen a Grisha univerzum köteteiből a Netflix adaptációt forgat a fővárosban. Ám ezen a hétfőn nem csupán a munkálatokat felügyelte, az olvasóival is találkozott az Alexandra Pódiumon, én pedig azon szerencsések közé tartozhatok, akik egy interjú keretein belül beszélgethettek is a sikerszerzővel.
Nagyon megtisztelve éreztem magam, amikor kiderült a hír, hogy 10 percig kisajátíthatom Leigh Bardugo figyelmét, hiszen nem mindennapi lehetőség egy amerikai írónővel interjút készíteni. Bár eddig csak az Árnyék és csontot olvastam tőle, foglalkoztatott a kérdés, hogyan jutott eszébe egy ilyen különleges téma, mit gondol az Éjúrról, és kérdeztem továbbá arról is, miként is zajlik a forgatás és neki pontosan mi a szerepe benne.

Most jöjjenek Leigh Bardugo izgalmas, sokszor humoros válaszai!

Kata barátnőmmel, aki rengeteget segített nekem az interjúban
és Leigh Bardugo írónővel

1.) Milyen érzés, hogy a könyveidből sorozat készül?

Hihetetlen! Elmondhatatlanul izgatott vagyok miatta, ugyan kicsit ideges is, de eddig minden varázslatosan történt.

2.) És hogyan veszel részt ebben a munkálatban?

Elég hamar be lettem vonva a folyamatba, beszéltem az írókkal, elolvastam a forgatókönyvet, bár ezek mindig változnak még akár az évad forgatása előtt is egy nappal. De az első változatról azt kell mondjam, hogy egyszerűen fantasztikus volt. A szereplőválogatáson is jelen voltam, ugyan az én dolgom igazából csak annyi, hogy sikítsak hangosan, ha valami nagyon-nagyon nem tetszik, vagy ha valami éppenséggel igen, a készítők pedig remélhetőleg hallgatnak rám. 2020-ban fejeződik be a forgatás, aztán kezdődik el vele az utómunka, a speciális effektek, de remélem, még abban az évben láthatjuk!

3.) A GrishaVerse egy hihetetlenül különleges és egyedi világ, ezért muszáj megkérdeznem: Hogyan találtad ki? Mi inspirált téged? 

Valójában abból az ötletből fakadt, hogy milyen is félni a sötétben. Mindegy hány éves vagy, mindig lesznek az életednek olyan állomásai - még felnőttként is -, amikor megrémiszt a sötétség. Ha sátorozol az erdőben, vagy ha késő este egyedül vagy otthon, és bármiféle hangra ugrik egyet a szíved, és keresni kezded a szörnyet az ágyad alatt. Ez a félelem lényegében mindig veled marad. És egyszer csak arra gondoltam: Milyen volna az, ha a sötétség egy hely lenne? Milyen lenne, ha ezek a képzeletbeli lények megelevenednének ezen a területen, és fel kéne venni velük a harcot? Ez lett az Árnyzóna, és a többi ebből az ötletből született meg.

4.) Igaz a hír, hogy folytatni szeretnéd a Hat varjú duológiát?  
Taláááán. Van egy kis füzetem, amibe a jegyzeteimet írogatom, az ötleteimet. De csak azután tudnék belekezdeni, hogy befejeztem a King of Scars folytatását is. Még nagyon sok mindennek kell történnie a GrishaVerse-ben addig, hogy bele tudjam vinni minden ötletemet a Hat varjú következő kötetébe. És nagyon hiányoznak a Ninth House szereplői is, szóval lehet, beletelik egy kis időbe, de igeeen.

5.) A legutóbbi regényed, a Ninth House már felnőtteknek íródott. Miért döntöttél úgy, hogy kipróbálod magadat egy másik zsánerben is?
Igazából nem volt teljesen tudatos döntés a váltás, de ezt a történetet már nagyon régóta meg szerettem volna írni. Helyek, amelyeket be szerettem volna járni, dolgok, amelyeket el szerettem volna mondani, ezek viszont már nem fértek bele a YA kategóriába.

Az interjú készítése közben

6.) Melyik a kedvenced a könyveid borítói közül? Mindegyik annyira meseszép!
Igen, én is úgy gondolom, hogy gyönyörűek! De talán a The Language of Thorns az, amelyik számomra a legkedvesebb. Imádom a szerkezetét, az indázó ágakat, a töviseket, a motívumokat, valósággal lenyűgöző az egész. Nagyszerű munka!

7.) Gondoltad volna, hogy Éjúr karaktere ennyire népszerűvé válik a fanok körében?
Nem is tudom, hiszen az első regényemet írtam, még nem gondolkodtam ilyesmin. De szándékosan vonzónak szerettem volna alkotni, nem akartam egy olyan rosszfiút a történetbe, akit könnyedén visszautasíthat a főhősnő. És persze nagyon sokban hasonlít olyan gonosztevőkre, akikért én is teljesen odavoltam tinédzser koromban. Igazából az lepett meg igazán, hogy az emberek megvédték és megszerettek őt még a nagyon kegyetlen tettei ellenére is. Sokan kedvelik őt vagy össze akarják hozni Alinával, amivel semmi bajom nincs, de amikor úgy gondolják, hogy az Éjúr mindent egy nagyobb jó érdekében csinált, attól kicsit ki tudok akadni, végül is csak a diktátorok szerzik ugyanígy a hatalmukat. 

8.) Melyik fázisa az írásnak mondható a kedvencednek?
Mondhatni az átdolgozás utolsó része, amikor már körvonalazódik a könyv maga, a kétségek szertefoszlottak, és már nem kell küzdened semmivel, csak megpróbálsz mindent olyan szépre és valóságosra megalkotni, amennyire csak lehetséges. Bámulatos érzés. Olyan írói azt mondani, hogy éppen a regényemet szerkesztem. Kényelmes, ellentétben a tervezéssel, vagy azzal, amikor hirtelen olyan problémával szembesülsz, ami miatt kénytelen leszel változtatni mindenen, hogy a történet működőképes legyen. Szerintem minden író életében vannak olyan pillanatok, amikor azt érzi, hogy a könyve elmenekült előle, és valahonnan a világ végéről kell visszarángatnia, hogy újból magához szelídítse.

Ben, Kit és köztük én

9.) Szerinted mi a legjobb dolog abban, hogy író lettél?
Hogy találkozhatok az olvasóimmal. Ez egy olyan része az íróságnak, amire nem számít az ember. Nem számítottam én sem, amikor ültem a saját kis szobámban és dolgoztam a történetemen, de amikor találkozom az olvasóimmal, beszélgetek velük, és látom, milyen messzire eljutnak a könyveim, az valami rendkívüli dolog.

Nagyon köszönöm az írónőnek, hogy ilyen szuper válaszokkal ajándékozott meg! Valamint a fenti képen szereplő Katának, aki mindenben mellettem állt, lektorálta a fordítást, segített a magyar kérdéseimet angol formába önteni, és a nagy izgatottságomban figyelmeztetett, hogy a hangrögzítőt el ne felejtsem bekapcsolni. Nélküle aztán tényleg nem születhetett volna meg ez a bejegyzés! Illetve a Könyvmolyképző kiadó munkatársainak is jár a hála, amiért egy ilyen különleges élménnyel ajándékoztak meg! 

Valamint a felejthetetlen élményt még feledhetetlenebbé tette a meglepetésből megjelenő két színész, akik a forgatás után beugrottak a dedikálásra. A Jesper Fahey-t alakító Kit Young és az imádni való, dögös Ben Barnes, aki az Éjurat testesíti majd meg a vásznon. Ééééééés nekem sikerült elkapnom őket egy fotóra és egy-egy aláírásra! Hát életem pillanata volt, az biztos!

Összességében annyit mondanék erről a napról, hogy életem legcsodálatosabb órái voltak, imádtam a pörgést, látni azt, hogy még Oroszországból, Írországból és Közel-Keletről is érkeztek olvasók, hogy a könyvek ennyire összehozzák az embereket ennyiféle nemzetiségből, és persze öröm volt megcsodálni a rengeteg álomszép kiadást. :)

Millió puszi:
Barby