Legalábbis így volt egészen Alyssáig.
Ő egy 27 éves ügyvédnő, könyvgyűjtő és állítása szerint a legkevésbé sem vonzó. Elvileg jogi tanácsokat adtam neki késő esténként, és rábízhattam a heti kalandjaim részleteit. De aztán bejött a cégemhez egy interjúra. Egy hallgatóknak kiírt gyakornoki pozícióra… És rohadtul megváltozott minden. "
Egy barátnőm ajánlására kezdtem bele az Alapos kételybe, mivel mostanában a nehéz hétköznapokból való szabadulásként a könnyed, szórakoztató olvasmányokat választom, amelyek kikapcsolnak, és segítenek feledni a valóság nehézségeit.
Ilyen időszakokra tökéletes az Alapos kétely.
Andrew Hamilton utálja a hazugságokat. Kicsiket, nagyokat és az apró füllentéseket is. Mottója a nyílt őszinteség és az, hogy "egy vacsora, egy éjszaka, semmi ismétlés". Minden este más nőt visz ágyba. Előtte meghívja őket egy extravagáns étterembe, azután pedig jöhet a lepedőgyűrögetés. A lényeg, hogy jó domborulatokkal megáldott szőke legyen. Nappal egy nagysikerű ügyvédi irodában dolgozik, éjszaka pedig az élvezeteket hajkurássza. Vajon az interneten megismert Alyssa pont beleillene ebbe a sorba?
Aubrey Everhart nagy álma, hogy hivatásos balett-táncos legyen. Ám szülei jogi pályára kényszerítik, a lány ez alól a nyomás alól próbál kitörni, így tanácsot kér egy interneten megismert ügyvédtől, Thoreau-tól. A férfi Alyssa álnéven ismeri őt, és fogalma sincs, hogyan néz ki, vagy valójában hány éves. Hat hónapon keresztül csupán e-maileznek és telefonálnak egymással, de az álneveken és apróbb személyiségjegyeken kívül nem tudnak meg mást a másikról. De mi történik, amikor kiderül az igazság?
"A szívem mindig is balettcipőben tipegett."
Őszintén, nagyon sok minden volt ebben a könyvben, én mégis kevésnek éreztem. Az elején megpendítette az írónő az internetes ismerkedés árnyoldalait, miszerint a világhálón sokszor az ember csak annyit láttat, amennyit akar, és gyakran ez a kép nem fedi pontosan a valóságot. Sokkal könnyebb egy e-mailben hazudni, vagy elferdíteni az igazságot, mint szemtől szembe. Aztán Aubrey oldaláról az Alapos kétely bemutatta azt, hogy érdemes az álmainkat követni, még ha ez az út igazán rögös, akkor is. Márpedig ha a szülő a saját álmait vetíti ki a gyerekére, és elvárja annak teljesítését, az igen nagy akadály. Egy rossz szülő-gyerek modellt demonstrál a könyv, és csak abban erősít bennünket, hogy kerüljük el az ilyet, és ne erőltessük a magunk akaratát a (leendő) gyerekeinkre.
Andrew vonalán pedig bemutatja az írónő, mekkora jellemváltozást képes okozni a hűtlenség. Vajon a drága öltöny és vastag pénztárca mögött egykoron érző szív dobogott? Végig érződik a regényt olvasva, hogy Andrew személyiségét erősen meghatározzák a múlt árnyai. Az írónő lassan csepegteti az információkat kellőképpen felkeltve a kíváncsiságunkat, mire elérünk a csattanóhoz, amikor minden kiderül, amit a férfi maga is eltitkolt.
Andrew vonalán pedig bemutatja az írónő, mekkora jellemváltozást képes okozni a hűtlenség. Vajon a drága öltöny és vastag pénztárca mögött egykoron érző szív dobogott? Végig érződik a regényt olvasva, hogy Andrew személyiségét erősen meghatározzák a múlt árnyai. Az írónő lassan csepegteti az információkat kellőképpen felkeltve a kíváncsiságunkat, mire elérünk a csattanóhoz, amikor minden kiderül, amit a férfi maga is eltitkolt.
Bár jónéhány témát megpendít az írónő, mélyre egyiknél se igazán ásott. És ez hiányzott nekem a regényt olvasva. Úgy éreztem - ezt, amit én hézagként éltem meg -, Whitney G. számtalan ágyjelenettel helyettesített. De nem a romantikus fajtával, hanem az állatias, elemi horderejű dugással. Mindenhol. És ez, a folyamatos vágykielégítés minden második oldalon, erősen roncsolta az olvasmányélményemet.
Borító:
Számomra olyan ez a külcsín, mint maga a történet. Ambivalens. Egyrészről passzentos, mivel a háttérben megjelenik New York városa, ahol részben a cselekmény játszódik, valamint egy igazán elegáns férfi áll a középpontjában, aki akár Andrew is lehetne valaki fantáziájában. Ám nem az enyémben. Részben persze ez is a problémám, hogy lerombolja az általam elképzelt Andrew-képet, ugyanakkor a főbb gondom az, hogy bár a borító teteje szuperül meg van csinálva, az alján csupán a cím uralkodik, és a háttere egyszínű. Ami akkor indokolt lenne, ha a cím nem lógna rá a modell kezére, és ténylegesen uralná a magának kiharcolt semleges teret. A betűtípus engem sajnos nem nyert meg magának, viszont a színe jól el lett találva, passzol a borítón domináló sötétkékhez, de még inkább a kiadó tematikai csoportját jelölő pöttyhöz - a rubinhoz.
Összességében:
Whitney G. regénye tökéletes azokra az időszakokra, amikor a szórakoztató irodalom egyfajta mentsvárként funkcionál a valóság elől menekülve. Már a fülszöveg is árulkodik arról, milyen szókimondó az írónő stílusa, és a történetben inkább az erotika dominál a romantika felett. Andrew bármennyire is úriembernek mutatkozik külsőleg, a múlt annyira belemélyesztette a karmait, hogy a nők többnyire egyféle célt szolgálnak nála, emiatt pedig megkedvelni cseppet sem tudtam. Egy öltönybe bújt ősember. Aubrey céltudatosságára viszont felnéztem, ahogyan megharcol az álmaiért, annyi a problémája, hogy kegyetlenül vonzódik a rosszfiúkhoz, ahogyan a legtöbb női regényhős is.
A kikapcsolódáskeresőknek ajánlom ezt a könyvet, ugyan nem a legmeghatározóbb olvasmányélményem volt a romantikus-erotikus zsánerben, vannak - az én szememben - hibái, de a célját elérte: mégpedig, hogy néhány órára magam mögött hagyjam a világ zajait, és elmélyedjek egy fiktív történetben és fiktív kalandokban lehessen részem.
Oldalszám: 390
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Aubrey Everhart
Kedvenc idézetem:
"New York City nem több egy szarral teli pöcegödörnél, ahová a kudarcot vallottak kénytelenek beönteni az összetört álmaikat, hogy messze maguk mögött hagyják őket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése