Kristin Harmel legújabb, szívhez szóló története ezúttal az anyaság köré épül. Elise és Juliette életét a párizsi támadások alapjaiban forgatják fel - mit tehet egy édesanya a világháború kellős közepén? Hogyan élhetik túl mindannyian a világégést? Ismerd meg Te is ezt a különleges, megindító regényt, melyet a Maxim Kiadó jóvoltából egy nyereményjáték keretén belül ki is sorsolunk köztetek!
🕮🕮🕮
Kristin Harmel könyveivel nyáron ismerkedtem meg A tovatűnő csillagok erdeje kapcsán. Az írónő fontosnak érzi, hogy a történeteivel megragadja a második világégés fájdalmát és katasztrófáját - és az előbbi történetben egy olyan nő került a középpontba, akinek az individuális küzdelme is összekapcsolódik a világháborúval. Az Egy lány Párizsban sem kevésbé különleges regény, és ezennel Franciaország fővárosába kalauzol el bennünket az írónő.
Elise LeClair egy neves művész, Olivier LeClair felesége. És mintha ez a tény tenné ki az egész egzisztenciáját. Fiatalon feladott mindent azért, hogy ezt az álmát valóra válthassa, de amikor a rózsaszín köd felszáll, nem marad már más, csak a magány. Ebbe a szürke világba jön az örömhír, hogy a nő várandós első gyermekükkel, aki nemcsak a házasságukat rendezheti, hanem új fénnyel ragyoghatja be Elise életét.
"– A világ darabokra hullik körülöttünk, és nincs senki, aki megállítsa."
De nemcsak a kislány, akit a szíve alatt hord, hanem egy barátnő is érkezik ekkor Elise életébe - ő Juliette Foulon, aki szintén várandós. A Foulon család személyes gyásza már az első oldalon megmutatkozik, hiszen Juliette és Paul elvesztettek egy lánygyermeket, akit még azóta is szüntelenül gyászolnak. Az írónő felteszi már a történet elején a kérdést: Van protokoll arra, ha elveszítünk valakit? Hogyan dolgozzuk fel egy szerettünk hiányát? Hogyan lépjen túl egy anya a gyermeke halálán? Juliette számára a három gyereke igazi mentsvár - de a halál már beszivárgott a családi fészek falai közé. Paul megjárta az első világháborút, és szerencsésnek mondhatja magát, hogy túlélte, de azon a pusztításon, melynek a csatatéren tanúja volt, sosem tud túllépni. És ahogy kezdenek egyre jobban a német eszmék terjeszkedni Európa-szerte, úgy válik egyre rettegettebbé egy újabb világégés is.
Elise férje náciszimpatizánsként a retorzió elsődleges célpontjává tette a családot. A nőnek nincs más lehetősége, mint egyedül elmenekülni, hiszen ha a kislányát is magával vinné, azzal halálra ítélnék saját magukat. Csak úgy élhetik túl a háborút, ha külön válnak. Így tehát Elise a legjobb barátnőjére és családjára bízza a legféltettebb kincsét, Mathilde-ot, hogy vigyázzanak rá, amíg elül a veszély. A kérdés, hogy egy ilyen helyzetben mégis mi a helyes döntés, megválaszolatlan marad. Jó anya az, aki elhagyja a gyermekét egy jobb jövő reményében? Ugyanakkor nem idegenekre, hanem legjobb barátnőjére és családja kegyeire bízta, és egy menekülés-mentes életet akart ezáltal számára biztosítani.
Mindemellett megjelenik a művészet és a művész mint életstílus és az a fontos kérdés, hogy miként érvényesülhet egy nő ebben a szakmában a kijelölt időszakban. Elise-t társadalmilag elnyomják a terjedő eszmék, de még a bombázások előtt sem teljesedhetett ki, hiszen a családban csupán a férje számított festőnek, míg Elise alkotásait degradálóan hobbiként aposztrofálták. Hogyan lehet ebből kitörni? Hogyan szólalhat fel egy elnyomott nő?
Ez a történet minden síkján szívhez szóló, megindító volt. A két asszony saját küzdelme, anyai szerepkörben való helytállásuk, az érzelmi válságokra való különféle válaszuk garantáltan megragadja az olvasója lelkét, és egyszerűen rabul ejti az atmoszféra, amit Kristin Harmel megteremt.
Borító:
Nekem nagyon tetszik a harmónia, ami sugárzik a képről, ugyanakkor mind a cím, mind a párizsi idill csupán a történet egy szeletére koncentrál és az egészet nem tudja ebben a formában átadni.
Összességében:
Kristin Harmel neve ezután garancia lesz számomra egy feledhetetlen történetre. Már korábban is megmutatta, hogy nagyszerű írónő, ám az Egy lány Párizsban most még személyesebb, még művészibb regény. Ebben a történetben az anyaság áll a középpontban és a két nő, akik bármit megtennének a saját és egymás gyermekeiért. Elise és Juliette élete ugyanakkor a második világháború eljövetelével fenekestül felfordul, és míg egyikük menekülni kényszerül, addig a másik lesz a lányának anyja helyett anyja.
Ez a történet a sors kiszámíthatatlanságáról, az irányíthatatlan veszteségekről szól, ugyanakkor megcsillantja a reményt, hogy minden rossz után eljön a jó is.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a szívhez szóló regényeket, melynek a mondanivalója még a történet végeztével is az olvasójával marad.
Oldalszám: 400
Kiadó: Maxim
Beleolvasó: x
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"– Szerintem a szerelem mindig nehéz, mert megkívánja tőlünk, hogy elveszítsünk magunkból egy darabot azért, hogy sokkal többet kapjunk."
*
"Csak az azóta eltelt években ébredt rá, hogy a házasságnak partnerségnek kell lennie, nem bálványimádatnak."
Nyereményjáték
A regénynek fontos eleme az anyaság, ezért olyan könyvek fülszövegrészletét találjátok mindegyik állomáson, ahol ez a téma szintén fontos szerepet tölt be. A feladatotok kitalálni a szerzőt és a könyv címét - a megoldást írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
A turné állomásai:
10.30. Kitablar
11.02. Csak olvass!
11.05. Szembetűnő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése