Budai Lotti & Zubor Rozi - Micsoda szinglik voltak

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Vénlány, ​aggszűz, szingli…

Egy nő számára évezredeken át a férjhez menés – és utána a gyermekszülés – volt a „normalitás”, így aztán a társadalom mindenáron címkézni akarta azon nőtagjait, akik más utat választottak maguknak. Mi több: hacsak nem papnőnek vagy apácának álltak, eme döntésüket koruk vagy az utókor természetellenesnek titulálta… Ebben a gazdagon illusztrált kötetben olyan nőket mutatunk be, akik tudatosan döntöttek úgy, hogy nem mennek férjhez, vagy „szingli” mivoltuk más szempontból játszik szerepet életükben. Sokuk esetében ez az önmegvalósítás feltétele volt, hisz a történelem során a házasság intézménye a nő számára gyakran a teljes önfeladást jelentette, egyes jogrendszerekben mint „személy” meg is szűnt létezni. Vannak köztük, akiket saját tapasztalataik ábrándítottak ki a házasság intézményéből, vagy egész egyszerűen nem voltak „feleség típusok”. A többségi társadalom ez utóbbiak döntését tudta talán a legkevésbé értelmezni. A gondolat ugyanis, hogy nem minden nőt azok a célok és vágyak hajtanak, amelyeket a patriarchátus évezredekkel ezelőtt kijelölt – gyermekszülés, háztartásvezetés, egy férj támogatása – még a mai világban sem magától értetődő. A férfiak esetében elfogadott, hogy önnön kiteljesedésükhöz változatos utakat keressenek, akkor is, ha ez – a vénlánynál sokkal romantikusabb csengésű – „megrögzött agglegény” állapottal jár együtt. A nőkre azonban a történetírás, a filozófia, az orvos- és más tudományok sosem individuumokként, hanem azonos vágyak, sőt ösztönök által vezérelt „masszaként” tekintettek, akiket csakis a hagyományos szerepek betöltése tehet boldoggá.

Budai Lotti és Zubor Rozi ezzel az albummal is ennek az előítéletnek a száműzéséhez szeretne hozzájárulni – a maguk módján. A kötet az írópáros Micsoda történetek! – sorozatának harmadik része. A szerzők ezen túlmenően a nagy sikerű, Micsoda nagymeNŐK voltak! című podcastsorozatukban is női élettörténeteket dolgoznak fel."

Budai Lotti neve számomra már garancia egy inspiráló, művészi alkotásra. Legyen az történelmi regény, kortárs, önismeretről szóló történet vagy nőtörténeti album. Ugyanakkor Zubor Rozi neve sem csengett ismeretlenül számomra, közös podcastjüket számos alkalommal hallgattam már utazás vagy itthoni főzés-takarítás közben. Mindegyik epizódban kulturális sokrétűségükről adnak tanúbizonyságot, és év elején a Micsoda "szajhák" voltak című közös kötetükkel is volt alkalmam megismerkedni. A Micsoda történetek! sorozat újabb példányában a szerzőnők a szingliség mivoltáról és közhiedelem negatív felhangjának hátteréről rántják le a leplet. Híres szingliket vagy szó szerint egyedülálló nőket mutat be ez a kötet, melynek tartalmában Lotti és Rozi annak járnak utána, mi ösztönözte a neves művészeket, kutatókat, írókat és más hölgyeket arra, hogy pártában maradjanak vagy válásuk után ne menjenek többet férjhez.

A Micsoda szinglik voltak 21 (plusz egy női közösség, a beginák) női életutat tár elénk, melyben a nő  (többnyire) nem a kiélt szexualitása miatt vált a társadalom szemében kiközösítetté, hanem azért, mert a mindenkori világnézet szerint nem teljesítette mindazt, ami tőle elvárható lett volna. Nem járta be azt a konvencionális utat, ami évszázadok óta ki van kövezve egy nő számára: férj, háztartás, gyerek. Emiatt pedig megkapták azt a - máig negatív felhanggal bíró - stigmát, hogy szingli. Mintha azt, hogy az ember lánya a saját lábán is képes egzisztenciálisan kiteljesedni, egyfajta pejoratív jelzővel kellene illetni. Volt ez századokkal ezelőtt, és van most a jelen, kapcsolatfüggő társadalmában is. 

A kötet rögtön egy fogalmi bevezetővel indul, mely tele van rengeteg gondolatébresztő kérdéssel. Lotti és Rozi számos kulturális és kortárs példával szélesíti a szinglikről szóló gondolkodás perspektíváját, és konkretizálja, hogy a fogalom sokrétűségéből melyikkel is kíván a kötet foglalkozni. Azokkal a nőkkel, akik a saját kiteljesedésük érdekében vállalták a köznyelvi értelemben vett egyedülállóságot. Akiknek a függetlenségük többet ért a hírnevüknél, akik úgy alkottak maradandót a jövő számára, hogy nem állt mögöttük egy férfi mint biztonsági háló. Sőt, több esetben is nekik maguknak kellett a társadalmi normák szerinti "férfivá", avagy családfővé válni, hogy hozzátartozóik anyagi biztonságát is garantálni tudják. Amit persze szintén nem nézett jó szemmel a kor átlagpolgára. 

Láthatjuk a műben, hogy ez a 21 nő sokféle társadalmi rétegből származik, és a világ minden pontján megtalálható egy ilyen szingli. A Micsoda szinglik voltak egy nagyon fontos célkitűzése, hogy sokszínűséget mutasson, ezáltal egyfajta általános érvényűségre hívja fel a figyelmet. A középkortól napjainkig olvashatunk nőkről - és nem csak a nyugati kultúrából -, akik a házassággal szemben a függetlenség mellett tették le a voksukat, és épp emiatt még ma is beszélünk róluk. Festők, színészek, írók, uralkodók - mint Jane Austen, Jászai Mari, Mary Wollstonecraft vagy I. Erzsébet királynő.

"Mindezek után feltesszük a kérdést: lehet-e boldog és alkothat-e maradandót egy nő férfi nélkül is? Greta Garbo szintén tökéletes példa és válasz lenne erre: igen."

Az írónők mindketten őszintén és gondos, gördülékeny stílussal mutatják be ezeket az életutakat, melyet számos illusztráció egészít ki, és segít feleleveníteni a közeget, melyben az adott szingli élt és alkotott. Ezáltal nevezhető ez az album (is) egy komplett összművészeti alkotásnak, hiszen az irodalmiság mellett fontos eleme a kötetnek a képzőművészeti melléklet vagy fotó, illusztráció.

Meg kell feltétlenül említeni a kötet felépítését - hiszen nem kis munka lehetett ennek a 21 nőnek (plusz a beginák) az összeválogatása, valamint az egymás után rendezése. De a megkomponáltságát az is alátámasztja, hogy a nők között szinte párbeszéd alakul ki, az egyik cikk reflektál a másikra, ezzel kohéziót képezve a kötet egészében. Emellett pedig meg vannak említve a már megjelent albumok - a Micsoda anyák voltak, Micsoda "szajhák" voltak és a Rizsporos hétköznapok sorozat -, ha az olvasó esetlegesen további információkat szeretne gyűjteni az adott témában. Nekem kimondottan tetszik ez a dialogikusság a kötetek között, mely nemcsak az adott művön belüli rendezettségről árulkodik, hanem a szövegkorpuszok logikus felépítéséről is tanúbizonyságot tesz.

Borító:
A kötet borítója betekintést nyújt a tartalomba - hiszen azokat a nőket sorakoztatja fel, akikről szó van magában a műben is. Végignézve ezeken az alakokon, már rögtön tapasztalhatjuk, hogy Lotti és Rozi milyen széles történeti skálából merít, hiszen Artemisztől Greta Garbóig, Jászai Mariig reprezentálódnak nők a képen. De nemcsak ennyi jelenik meg, hanem ezek a nők különböző illusztrációkkal felfegyverkezve láthatóak, mint "girl power" vagy "sisterhood forever" felirat, melyek beleolvadnak a kötet türkiz és a rózsaszín árnyalataiba. Figyelemfelkeltő, egyedi! 

Összességében:
Budai Lotti és Zubor Rozi immár harmadik közös műve hiánypótló alkotás a nőkről, a jogaikról és a megítéléseikről. A kötet - ahogyan a címe is sugallja - a mindenkori szingliket mutatja be, akik tudatosan maradtak pártában vagy nem házasodtak újra, mert nem akarták a saját függetlenségüket feláldozni a társadalmi konvenciók oltárán. Saját koruk megvetette őket, de itt az ideje, hogy mi más perspektívából lássuk a történetüket. 
22 nő vagy női közösség, akik dacolva a normákkal saját utat tapostak ki maguknak. 

Oldalszám: 232
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Jane Austen, Elisabetta Sirani, Greta Garbo
Kedvenc idézeteim:

"Huszonhét éves volt, amikor meghalt, és máig a legromantikusabb feltételezés terjeng halála okáról: belehalt a szerelembe. Persze, hiszen egy fiatal lány – aki vállát nem kevesebb súly nyomta, mint hogy el kellett tartania egy egész családot – mi másba halhatott volna bele, mint a szerelembe? Spoiler: ugyanúgy, mint egy férfi: bármi másba."

*

"A könyvben szereplő szinglik közül jó példája azoknak az egyedülálló nőknek, akik autonómiájukat arra használták, hogy másokon segítsenek, s egyben a humanitárius tevékenységük segítette őket abban, hogy megőrizhessék függetlenségüket."

*

„ha egy nő felléphet a vesztőhelyre, akkor a pulpitus lépcsőit is megmászhatja”