A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: napló. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 23.

Leisa Rayven - Hitvány Rómeó

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Amikor Cassie és Ethan a színművészetin találkoznak, a levegő is felforr körülöttük. Cassie igazi jó kislány, nehezen találja a helyét a folyton bulizó művészdiákok közt. Ethan ezzel szemben vérbeli rosszfiú, vad, tüzes, félelmetes és mégis érzékeny. Akár a Rómeó és Júlia amiben címszerepet kapnak Cassie és Ethan szerelme is mintha a csillagokban lett volna megírva amíg Ethan össze nem törte Cassie szívét, mindörökre eljátszva a bizalmát. 
Valami rejtélyes okból, olyan rád nézni, mint megtalálni valami értékeset, amiről nem is tudtam, hogy elvesztettem. 
Évek múlva a szívtipró visszatér, hogy ismét felforgassa a lány életét érintésről érintésre. Fokozatosan újraélik titkos diákszerelmük minden felemelő és pusztító pillanatát, mígnem rájönnek, hogy a csillagokban írt szerelemnek nem kell tragédiával végződnie. "

„Szerelmes vagyok Leisa Rayven történeteibe.” Colleen Hoover, a Reménytelen és a Szívcsapás sorozatok írónője.

Ha már az egyik kedvenc külföldi szerzőm is ajánlja, mindenképp adnom kellett egy esélyt a sorozatnak, főleg hogy az év elején jelent meg a magyar fordítás hazánkban. A Rómeó és Júlia az egyik kedvenc szerelmi történetem, csodálatos mégis szívszaggató, kíváncsi voltam, milyen kötődés alakul ki a két alkotás között.
Az írónő rögtön beledob bennünket a mélyvízbe, in medias resszel indít, a szereplők hat évvel a múltbéli cselekményszál után találkoznak ismét, amikor is érződik, hogy van valami a háttérben, amelyet még számunkra homály fed. Évekkel később újra találkozniuk kell, a sors ismét nekik ajándékozza egy darab két főszerepét, de viszont a közös munka nem fog menni anélkül, hogy felemlegessék a múltat. Így ugrunk sokszor vissza az időben, láthatjuk Cassie szemével a megismerkedésük pillanatát, majd később a fontos jeleneteket, és a naplóbejegyzéseiből is mélyebb betekintést kapunk a korábbi kapcsolatukba. A három szál; a múlt, a jelen és a főszereplő lány írásai. Felvetődhet a kérdés: Nem nehéz az olvasónak ennyi különféle idősíkban mégis egybelátni a történetet? Egyáltalán nem, azonban egy jó eszköz az írónő kezében, hogy felkeltse az érdeklődést, emiatt az olvasó képtelen legyen akár egy pillanatra is letenni.

"– Néha az emberek nem csak azért húznak fel falakat maguk körül, hogy kívül tartsanak másokat, hanem hogy lássák, ki törődik velük annyira, hogy ledöntse azokat." 

Cassie és Ethan között már a felvételin kialakul egy érzelmi és szakmai kapcsolat, úgy egymásra hangolódtak, mint kevesen a jelentkezők közül. Ez segíti őket előre a céljuk elérésében, hogy a Grove egyetem tanulói lehessenek. Ott a sikeres vizsga után a diákoknak elő kell adniuk a Rómeó és Júliát, a szerelmespárt pedig nem más játssza, mint Ethan és Cassie. Azonban ennél nehezebb feladatot nem is kaphattak volna. Bár szerintük barátság, ami kettejük között idő alatt kialakult, de még a vak is látja, hogy ennél többről van szó. A kialakult helyzet már ismerős lehet a romantikus regények kedvelőinek, hiszen a fiú eltolja a lányt, hogy ezzel megvédje önmagától, mivel saját magát túl defektesnek titulálja egy komoly kapcsolathoz, azonban ezt Cassie nem hagyja annyiban, nem mond le Holtról.
Az írónő stílusa levett a lábamról, elkápráztatott. Egyszerűen alig bírtam letenni a könyvet. Tökéletesen bemutatta a két szálon lévő karakterváltozásokat, szinte rá sem lehet ismerni a szereplőkre hat év elteltével, annyira mások lettek, de a javukra formálta őket az írónő. Felnőttesebbé váltak, azonban az érzelmeik azonban mit sem változtak.
Egy nagyon jól megfogalmazott, összeszedett regény a Hitvány Rómeó, a vége azonban egy hatalmas cliffhanger, ami után az olvasónak szüksége van a folytatásra. Nekem is. Remélem, mihamarabb olvashatom is, mert egyszerűen Starcrossed-függő lettem.

Karakterek:
Említettem már, hogy a különböző idősíkokon haladva már látszanak a jellemfejlődések, mégpedig olyannyira, hogy szinte a főszereplőkre sem lehet ismerni. Ethan a defektes srác, akinek egy múltbeli sérelme kiül a mindennapjaira, nem hiszi, hogy megérdemelné a boldogságot, ráadásul a szülői ház sem támogatja kellőképpen abban, hogy színész lehessen. Kész seggfej volt, valljuk be őszintén. De szándékosan. Általában senkit sem kedvelt meg, ha mégis, akkor valahogyan elmarta maga mellől.

"Fejezd be, hogy mindenkinek a kedvében akarsz járni, és csak mondd azt, amit gondolsz."

Azonban Cassie nem engedett ennek ilyen könnyen. Néhol nem tudtam egyetérteni a lánnyal, azonban tetszett, hogy van értékrendje és tartása, de szűzként mégsem konzervatív. Viszont ez az értékrendje néha feledésbe merült, amikor meg akar felelni az embereknek. Mindenkivel jóba akar lenni, azt akarja, hogy szeressék, ezt a megfelelési kényszert pedig ő is otthonról hozza. Ilyen nagy, vagy még nagyobb károkat tud az okozni, ha az édesapa nem figyel kellőképpen a lányára. Azonban hat évvel később ezek mind megváltoznak... Legalábbis majdnem.

Borító:
Nehéz eldöntenem, hogy tetszik-e a hazai borító. Tény, hogy könyvhűre sikeredett, nem mutat sokat, de mégis eleget, azonban az eredeti külseje engem mégis jobban vonz. Pontosabban abból is a régebbi az, amely teljesen levett a lábamról. Tudhatjátok, hogy odavagyok a szimbolikus borítókért, na az is ilyen. A színek összhangban vannak, a bézs és a vörös csodaszép kombináció.

Összességében:
Már a kezdetektől fogva magával ragadott, behúzott a kis világába, és nem akart elengedni. A kötet során megkedveltem a szereplőket, átéltem az életüket, amely inkább érzelmi töltettel rendelkezett, mint fordulatos cselekménnyel. Az írónő stílusa laza, könnyed és humoros, tökéletes kikapcsolódást nyújtott a regényével.
Így hát azoknak ajánlanám leginkább, akik egy tökéletes nyári olvasmányt keresnek lazításképp, mert annak mindenképp a legjobb választás.

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!

Oldalszám: 500
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: Ethan Holt, Cassandra Taylor
Kedvenc idézetek: 

"– Én már feladtam, hogy meg próbáljam érteni a férfiakat. – Zoe a csokis állványt vizsgálja. – Furcsák, egytől egyig. 
Ámen, testvérem." 
*

"– Akkor mostantól ez így lesz? Beszambázol az életébe, és rögtön ráveszed olyanokra, amiért nekem csokival kell könyörögni? Holt lustán pislog egyet. 
 – Mit mondhatnék, haver? Nekem nem kell hozzá csoki, én ilyen édes vagyok magamtól is."

*

"Nem ez lenne az élet értelme? Hogy megtaláld azt az embert a világon, aki tökéletesen illik hozzád?"


2018. június 8.

Kim Holden - Bright Side



HANGULAT                                MOLY                                        2016



"Titkok. Mindenkinek van egy. 
 Némelyik nagyobb, mint a másik. 

És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít. 

Kate Sedgwick élete minden, csak nem átlagos. Megrázó veszteségeken és tragédiákon ment keresztül, mégis sikerült megőriznie az optimizmusát, és továbbra is mindenben a szépet keresi (elvégre megvan az oka, miért szólítja Bright Side-nak a legjobb barátja, Gus). Kate erős akaratú, vicces, okos és rendkívül tehetséges zenész. Aki soha nem hitt a szerelemben. Ezért, amikor elhagyja San Diegót, hogy egy kisvárosi főiskolán folytassa tanulmányait Minnesotában, egyáltalán nem számít arra, hogy beleszeret Keller Banksbe. Mindkettejükben fellángolnak az érzelmek. 

Mindketten harcolnak ellene. 
Mindketten titkolnak valamit. 
És amikor a titkokra fény derül… 
Némelyik meggyógyít… 
Míg más elpusztít."

Ez az a regény, amelyet az 5+1-es listámból elsőként a kezembe vettem. Állíthatom, hogy a legutóbbi időszakom egyik legjobb döntésének könyvelhetem el. Rengeteg ajánlást kaptam, hogy ez nekem való, én pedig egy pillanatig sem kételkedtem ebben. Romantikus regény, amelyben fontos szerepet kap a zene? Bármikor!
Abszolút közhely, de már az első oldalak megadták nekem, amit én egy könyvben keresek.  Egyszerűen beszippantott. Azonban nem sokkal később kiderült, hogy ennél még sokkal több rejlik ebben a regényben. Elsőként homályos lehet néhány cselekményszál, de ahogy haladunk előre a történetben, úgy kristályozódnak ki a múltban történtek. A titkok, amelyeket a szereplők régóta őrizgetnek, napvilágra kerülnek, és nincs értelme őket tovább rejtegetni. Sokkolt, elvarázsolt, a szívem csücske lett.
Ha röviden be kéne mutatnom a történetet, egy elcseszett szerelmi háromszögre asszociálnának sokan, azonban ez egyáltalán nem így van, okkal nem mond többet a fülszöveg néhány homályos sornál, pont annyit, hogy felkeltse az olvasó figyelmét. Tökéletes! Még többet és még annál is többet akar megtudni a regényről, így leemeli a polcról és siet is a kasszához. Aztán ez lesz a legcsodálatosabb egyben legfájdalmasabb utazása, amelyben valaha részesülni fog.
Elbűvölt már rögtön az elején, éreztem, hogy ez különleges olvasmány lesz. És az is volt. Még most is alig találok szavakat, hogy érthetően átadjam, mekkora csodát is írt Kim Holden, és a Bright Side mennyire szívbemarkoló, mégis csodálatos történet, amelyet minden romantikus-lelkű könyvmolynak legalább egyszer el kellene olvasni. Mert az biztos, hogy az én kezemben nem utoljára járt.

"– Nem azt mondom, hogy ne kergesd az álmaidat és a céljaidat. Csak ne mondj le a jelenről az ismeretlen jövő miatt. Sokan elmennek a boldogság mellett, nem figyelnek rá, halogatják, mert egy olyan időre várnak, ami talán el sem jön. Ne fecséreld el az idődet, mert akkor lehet, hogy lemaradsz egy fantasztikus pillanatról egy olyan holnap miatt, amire nincs garancia." 

Fordulatos, katartikus és megdöbbentő. Olyan adottságokat hordoz magában a regény, amelyet kevés másik könyv. Egy életre emlékezni fogok a benne leírtakra. Bemutat egy irigyelni való barátságot fiú és lány között, amely kitart az idők végtelenségéig. Gus a biztos pont Kate életében. Minden egyes közös jelenetük összeszorította a szívemet, amely azt suttogta: Én is! Én is! Én is akarok ilyet! Én is akarok magamnak egy Gust! És igazából mindenkinek kívánom, hogy találja meg a saját Gusát, aki mindenben támaszként mellette áll, és megadja neki a feltétet nélküli szeretet. Ezen kívül Keller megjelenése először mosolyt csalt minden alkalommal az arcomra, majd könnyeket, megállíthatatlan könnytengert. Százas zsepi jó barát ilyenkor. Készüljetek fel! Szem nem marad szárazon az olvasása közben. Az egyik legcsodálatosabb, leggyönyörűbb, legkatartikusabb és legmeghatóbb regény az eddigi életem során. Kim Holdené az elismerés, amiért ilyen szívbemarkoló csodát alkotott. Nem felejtem el sosem, amit adott nekem. Egy felejthetetlen utazást és folytonos szorító érzést a mellkasomban a könyv vége fele járva. Fájt utána mindenem, főleg a szívem, de minden egyes apró könnycsepp megérte.
Már az elején kijelenthettem, hogy a kedvencem lett a regény, azonban az utolsó oldalakon már teljesen megbizonyosodtam efelől.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Nehéz volt a szereplőket majd' 500 oldal után szabadjára engedni. Kate a legkedvesebb, legönzetlenebb és legszimpatikusabb lány, akiről valaha olvastam. Csodálatos ember lenne, ha tényleg itt járna köztünk. Inspiráló személyiség, még úgy is, hogy csak a könyv lapjain szerepel. Gus lenne a világon a legjobb barátom. Nem vicceltem a fentiekben. A rocksztár, aki nem szállt el a hírnévtől, aki mindig tudta, honnan jött, és kik azok, akiknek köszönheti, hogy a csúcson van. A legodaadóbb barát a világon. Kellert pedig csodálom. Amilyen dolgokon keresztülment, én csak legszívesebben megölelném, hogy tudassam vele, nincs egyedül, van kire számítania. Fáj. Fáj, amikor rájuk gondolok, mert tudom, mi a vége. Meghasadt szívvel írom ezeket a sorokat, és próbálom feldolgozni a regényt, amelyről tudom, hogy fikció, de számomra mégis minden betűje igaziként hatott. Mintha ismertem volna a szereplőket. Kate-et, Gust, Kellert, Shelley-t, Duncant, Stellát, Claytont...

Borító:
Az eredetin narancssárga alapon a cím, egy vonal és a szerző neve található. Egyszerű. Az ember azt hinné, már túlontúl az. De ebbe a pár dologba annyi minden benne van, amit csak olvasó szemmel lehet felfogni. Azonban a hazai borító csodaszép. Jobb oldalt egy hegedű körvonalait vehetjük ki, bal oldalt a cím dominál, mindez megmaradt a narancssárga háttéren. És minden igaz, amely rá van írva. Vidám. Bájos. Megsemmisítő. Szomorú. Imádni való. Muszáj elolvasni. Ezeket a szavakat csak megerősíteni tudom.

Összességében:
Az idei év egyik hatalmas kedvence, pedig még messze van a vége. A Bright Side egyszerre melengette meg és zúzta porrá a szívemet. Egyszerre vidám és szomorú, csodálatos és fájdalmas. Mindent megkaptam tőle, amit egy könyvben keresek.
Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki készen áll egy fantasztikus, de könnyekkel teli utazásra. Felkészülni! Indulás!

... Bátor vagyok. Most megyek, és alkotok valami maradandót.

Oldalszám: 500
Kiadó: WOW kiadó

Kedvenc karakter: Nem tudok egyet választani... Mindenki
Kedvenc idézeteim: 

"Az olvasás menekülést biztosít a való világból. Egy kicsit mindenkinek szüksége van erre, hogy megőrizze a józan eszét." 
*
"Annyira boldoggá tesz, amikor valaki rátalál az ilyen szerelemre. Mert ez ritka. Az emberek általában nem veszik az időt és a fáradtságot arra, hogy keressék. Vagy túl könnyen elengedik. Vagy nem tudják, milyen értékes, amikor megtalálják."
*
"(…) a nevetés nekem olyan, mint az oxigén, nagy szükségem volt rá. Nekem ez a gyógyszerem."
*
"– Jobban szeretlek, mint azt valaha elképzelhetnéd. Elhúzódom tőle, és megcsókolom. Az ajka puha és hívogató. Megfogja a tarkómat, és még két csókra magához húz, mielőtt a homlokomnak támasztja az övét. 
 – Végtelen a képzeletem – mondom. (…) 
 – Jó. Ahogy az én szerelmem is az."

Abszolút kedvenc lett

2018. január 17.

R. Kelényi Angelika - Az agyam eldobom

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Képes-e az ember egy kemény, embert próbáló pszichés nyavalya kellős közepén kinevetni saját magát?
R. Kelényi Angelika szerint igen, sőt, neki a gyógyulásban is segített, hogy öniróniával szemlélte saját problémáját. Pedig nem volt könnyű dolga. 
Pánikbetegségének felbukkanása előtt nemcsak bírta a tömeget, de kereste is: kifejezetten boltkóros volt, a legsűrűbb szórakozóhelyeket kedvelte, és sosem mondott nemet a mozira, színházra. Aztán egyik percről a másikra mindettől félelem kerítette hatalmába.
Ezt a naplót saját tapasztalatai alapján jegyezte le, önsajnálat nélkül, nyersen, fanyar humorral.

Az agyam eldobom R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt író első könyve volt. A napló új ruhát kapott, és a tartalma is jócskán kibővült valós, humoros, néha megdöbbentő részletekkel.
Az új kiadással az olvasók a szerző életének egy maghatározó szeletét vehetik a kezükbe."


Hálásan köszönöm a kiadónak a lehetőséget az olvasásra!:) 

Ez mind igaz, amit a fülszöveg leír. Köszönöm az írónőnek, hogy megalkotta ezt a csodát, és bár magamat nem tartom pánikbetegnek, de ahogyan a szerzővel előfordult, bárkivel bármikor történhet hasonló. Nagyon nehéz lehet egy ilyen időszakban helytállni, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatait öntötte Angelika napló formába. Sokszor, mikor naplónak titulált könyvet veszünk a kezünkbe, elég nehéz elhinni, hogy az tényleg egy valóságos napló. Ugyanis az a füzetecske, amit erre a célra használunk, az szinte egy legjobb barát szerepét tölti már be, tud mindent rólunk, viszont nem pletykálja el senkinek. Sokszor viszont nem ez jön át. Szerintem a napló lényege leginkább egy ilyen rövid, tömör összefoglalása a napodnak, tele érzelmekkel. És ez Az agyam eldobomban nagyon jól átjött. Úgy éreztem, egy tényleges naplót tartok a kezemben.
Imádtam olvasni. Ezt pedig az érdekes jeleneteken kívül az írónő közvetlen stílusa teremtette meg.  A stílushoz kapcsolódóan úgy érzem, mintha két R. Kelényi Angelika lenne. Az egyik ontja magából a zseniális történelmi romantikus regényeket, a másiknak pedig a pszichológiai pályát kellett volna célba vennie, annyira a lelkembe látott. 
"Az álmokat nem kergetni kell, hanem lesből támadni, és elkapni." 
Hatalmas bátorság kellett hozzá, hogy ezt tényleg megossza a nagyvilággal, és ezért rettentően csodálom őt. Rettentően személyes maga a könyv, tényleg úgy érzem, hogy ezzel megismerhettem egy szeletét az írónő életének, ezt pedig kevesen tudják átadni. Úgy tudott tudományos lenni, hogy közben nem a Wikipédiát olvasgattam. Humorral és iróniával fűszerezi a mondanivalóját, és úgy fogalmazza meg őket, hogy egy nem-pánikbetegnek is teljesen hasznossá váljon ez a könyv. 
Azt érezteti az emberrel, hogy nincs egyedül, van aki fogja a kezét ilyen helyzetben. Segít, hogy túllépj ezen az elme által kreált, sunyi betegségen. És egy pozitív példát mutat be nekünk a saját történetén keresztül, hogy nem szabad hagyni győzni a kórt.
Motivál nagyon sok kérdésben. Mind a pánikbetegség ellen való küzdésben, cigarettáról való leszokásban, ösztönöz, hogy követni kell az álmainkat, és ne hagyjuk, hogy bármi is megakadályozzon bennünket az elérésükben. 
Csak köszönni tudom, Angelika ezt a csodálatos könyvet, az ösztönzést minden téren, és hogy kiálltál az olvasók elé, ami a benned rejlő hatalmas erőről tesz tanúbizonyságot. Köszönöm, hogy mellettünk állsz!
NAGYON AJÁNLOM. 

Borító:
Szerintem mindkettő tökéletesen bemutatja magát a betegséget, mégis az újabbon látható nem-rajzolt szereplő olyan valóságosság teszi a problémát. Figyelemfelkeltő. 

"A legtöbb fájdalmat meg lehet szokni, a félelmet nem. Azt le kell győzni, meg kell taposni, és addig rugdosni, amíg el nem tűnik a balfenéken."

Összességében:
Hatalmas erő rejlik az írónőben, amiért ki mert állni, és fel merte vállalni a saját történetét ennyi ember előtt. Pozitív példaként, egy csillagként mutatja az utat. 
Csodálatos volt. Mégis hihetetlen, hogy ez bármelyikünkkel előfordulhat. Bármerre járunk, ki tudja, talán a metrón a mellettünk ülő hölgy belül éppen magában viaskodik. Rettentően hasznos, mind azoknak, akik ebben élnek, és azoknak is, akik nem tapasztalták meg ennek a betegségnek a szörnyűségeit. 
Közvetlen és biztató. 
Köszönjük, Angelika!

Oldalszám: 250
Kiadó: Figyelem

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetek: 
"Ha már magadat is hülyének nézed, akkor lehet benne valami…" 
*
 "Taszít a pénz. Vagy én taszítom, azért nincs." 
*
 "Ha folyton hátrafelé nézel, nem veszed észre azt, ami az orrod előtt van, és felbukhatsz benne." 
*
 "Mostanában új módszert alkalmazok: nekifekszem a pániknak. Úgy keményen. Beveszem a „Leszarom” tablettát – nem a Xanaxot –, és amikor jön a rohadék, lélekben intek neki, hívom, mint a bokszolók, hogy: "Gyere, görény, gyere csak! Visszaütök!" 
*
 "Minden fontos dolgot a hűtőre kell felírni, mert a hűtő előtt biztos, hogy megfordul az ember… Vagy a vécéajtóra… de arra nem tapad a mágnes."

Abszolút érdemes elolvasni

2018. január 13.

Gombos Tünde - Pataki Emma naplója

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Bár a tizenöt éves Pataki Emma élete igen távol áll a tökéletestől, hiszen anya nélkül kell felnőnie alkoholista apukája és nagymamája szigorú kontrollja alatt, ő mégis megpróbálja élni a tinik szokásos mindennapjait. Bulizik a barátaival, mindent megbeszél bölcs barátnőjével és még szerelmes is az elbűvölő mosolyú osztálytársába. Az eszes kaposvári lány ügyesen lavíroz az ellentmondást nem tűrő apa elvárásai és a barátok napról napra féktelenebbé váló kicsapongásai között. Az élet azonban nem tűri sokáig ezt a törékeny egyensúlyt, szemberohan Emmával, hogy minél hamarabb gördíthessen elé megoldhatatlannak tűnő nehézségeket. A méretes akadályok között botladozó lány mindinkább kétségbeesik, és kérdéses, hogy sikerülhet-e átverekednie magát az őt elgáncsolni látszó problémákon. 

Vajon meg tud birkózni Emma az emberfeletti erőt kívánó kihívásokkal? Képes helytállni és felnőttként viselkedni olyan helyzetekben, amik még sok valódi felnőttnek is feladnák a leckét? És vajon rájön, hogy milyen súlyos titkot rejteget előle a családja? 

Gombos Tünde a Margó-díjra jelölt Szerelemtánc után megint egy embert próbáló helyzetbe került fiatal történetét meséli el a tőle már megszokott stílusban, hol humorosan, hol szívhez szólóan."

Hálásan köszönöm az Álomgyár kiadónak és az írónőnek a lehetőséget a könyv olvasására!:) 

Gombos Tünde előző könyvével teljesen lenyűgözött, úgy képes az emberi lélekhez szólni, ahogy nagyon kevesen. Tehetsége van az íráshoz, ezt egy percig sem vitatom, és nagyon örülök, hogy a kezembe került immáron második regénye, ami egy naplóregény.
Ezen persze nem is csodálkozunk, nem hiába a cím Pataki Emma naplója. Sokan beleesnek a hibába, hogy bár napokra lebontva szerkesztik a könyveiket, az mégsem nevezhető éppen naplónak. Aki már vezetett ilyen kis könyvecskét, az tudhatja, hogy oda általában nem ezer oldalon keresztül taglalja az ember az aznapi eseményeket, ugyanis elég hamar elfáradhat a keze, a lányok zöme meg szintén háklis arra, hogyha hirtelen csúnyán kanyarintja a betűket egy kívül csodaszép füzetbe. Így inkább kevesebbet ír, de azt szépen. Ezt Tünde tökéletesen megvalósította. Az egyes bejegyzések néhol hosszabbak, másszor viszont alig pár mondat, és ez így van rendjén. Nem lehet minden egyes nap egyformán eseménydús. A másik pedig, hogy általában a napló nem is csak a történésekre megy rá, hanem az írója kiönti neki a lelkét. Emma is szinte már egy barátként tekintett a kis könyvecskéjére, amivel mindent megoszthat, és ami nem kürtöli szét és pletykálja el másnak a titkait. Beleírja az érzelmeit, a bánatát, a boldogságát, örömét... Ezért is merem kijelenteni, hogy a regény a fordulatos történések mellett inkább egy tizenöt éves lány lelki világát vizsgálja.
Pataki Emma családi háttere nem a leg irigylésre méltóbb. Édesanyja elhunyt, és egy házban él konzervatív nagymamájával – aki a legkevésbé sem hasonlít a nagyik sztereotípiájára – és alkoholista, munkamániás apjával, akik nagyon rövid pórázon fogják a tinédzser lánykát. Mondjuk ez nem tartja vissza túlzottan őt, legtöbbször a barátaival lóg, és úgy isszák a különbözőféle alkoholt, mintha víz lenne. Nem mondanám züllöttnek Emmát, a stílusából megismerve eléggé visszahúzódó személyiség, az öt barátján kívül (Zolika, Niki, Dóri, Pici és Zsigi) nem igazán ismerkedik másokkal, mégis a cselekedetei alapján egészen más kép keletkezik a lelki szemeink előtt róla. Öntudatlanra issza magát, elkeseredésében füvezik, tizennégy éves, mégis olyan dolgokat csinálnak a fiújával, amiket én tizenhét évesen nem, és még nem is terveztem pár évig, ez pedig nem azért van, mert teljesen prűd vagyok. Mégis hogy védjem a lányt, és bár nem vagyok pszichológus, szerintem ezek a szeretethiányos családi háttér következményei lehetnek.
"Kedves Naplóm!
 Tegnap szilveszteréjszaka döntöttem úgy, hogy mostantól naplót fogok írni." 
A sok pozitívum között még meg kell említenem egyet. Sokszor találkozhatunk olyan könyvekkel, amik bár kistinédzserekről szólnak, mégis olyan barokk körmondatokat ejtenek el néhányszor, meg olyan stílusban beszélnek, ami inkább jellemző egy felnőttre, mint tizenéves lányra. Tünde viszont tökéletesen átvette Emma stílusát, és ehhez az elején hozzá kell szokni, mégis olyan hangulatot ad neki ezzel, mintha tényleg egy majdnem tizenöt éves fiatal naplóját olvasgatnám, persze csak az engedélyével.
Tényleg megadja azt, amit a hátulján az ajánlóban olvashatunk. Szívbemarkoló történetet Pataki Emmáé. Sajnálom, hogy ilyen fiatalon ilyen sok mindenen kellett keresztülmennie, voltak boldogabb és kevésé boldog pillanatai.
A cselekményidő egy év, ez alatt a lány élete a feje tetejére fordul. És bár az eleje kissé lassabban indul be a vártnál, egy idő után azt veszi észre az olvasó, hogy a kezébe ragadt a könyv, és már majdnem a végére is ért.
Egy lélekig hatoló történet.

Karakterek:
A központban értelemszerűen Emma áll, de a körülötte lévő mellékszereplőkből is voltak, akiket jobban, másokat pedig kevésbé ismerhettünk meg. Személy szerint Pici karakterét és háttértörténetét alaposabban kiismertem volna, olyan titokzatos. Dóri és Zsigi nem sok vizet zavartak, elvoltak ketten a saját kis romantikus világukban, és ahogy Emma is említette, Dóri csak a második legjobb barátnője, a bestfriendsforever címet Niki kapta, aki főszereplőnknek szinte az ellentéte. Emma számára Niki családja az etalon, bár nem mondja ki, a szavaiból sokszor kiolvasható, hogy irigyli is emiatt valamilyen szinten a barátnőjét, hogy biztos családi háttere van, amire ő mindig is vágyott. A csapatból már csak Zolika maradt, aki iránt a lány gyengéd érzelmeket táplál, még a napló írása előtt összejöttek pár hétre, de aztán szakítottak, Emma pedig a fejébe vette, hogy visszaszerzi szerelmét. Őszintén megvallva őt sem ismerhettük meg teljesen. Néhány főbb tulajdonságát tudjuk csak a fiúnak, mint hogy mennyire tökéletesen néz ki és kosarazik. Mégis én hiányoltam az ő életét, amikor nincs a lánnyal, a családját, és hát a magyarázatát a hirtelen kattanására. De mégsem tudom ezt rosszként elkönyvelni, hiszen ez is azt mutatja, mennyire Emma szemszögén keresztül látjuk a dolgokat, ő pedig annyira fülig szerelmes Zolikába, hogy nem lát a rózsaszín ködtől a szeme előtt.
Emmáról már említettem, hogy nekem elég kettős személyiségűnek tűnik. Az egyik az apja és a nagyanyja előtt, de még zömmel az olvasó előtt is szelídnek tűnik, olyan ártatlannak, mégis mikor társaságba keveredik, hiába érzi jól magát velük, teljesen más ember lesz köztük. Bár erre talán az a magyarázat, hogy nem akar olyan lenni, mint amilyen otthon. Ezt igazából csak ő tudja.

Borító:
Szerintem teljesen passzol a könyvhöz. Engem első látásra megfogott, és tudtam, hogy el kell olvasnom minél hamarabb. Nagyon eltalálták a színt, nagyon tetszik ez a sárgás-barnás árnyalat, ami ötvözi. Nem tudok rá rosszat mondani, csodálatos.

Összességében:
Tünde második könyve is utat talált a szívemhez. Pataki Emma története szívhez szóló és lélekig hatoló. Egy tizenéves lány története, akinek az életében egy év alatt minden megváltozik. Átérezhettük a lány fájdalmát, örömét, bánatát.
Tényleg alig lehetett letenni.
Nagyon köszönöm Tündének az élményt, amit ezzel a könyvvel adott nekem. Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy fiatal lány életének nem éppen könnyű szakaszáról szeretne olvasni egy megható történetet, egy naplót, amely könnyeket csal a szemünkbe.

Oldalszám: 330
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Niki, Barnus
Kedvenc idézetek: 
"– Nyugi már, haver! Azért, mert nem a te fád áll Emma kertjében, még te vagy birtokon belül!- próbálta Pici lehiggasztani Zolikát." 
*
 "Szerencsére nyáron rövidek az éjszakák!"