Marissa Meyer - Csillagos egek

 HANGULAT                                MOLY                                        2026

"A varázslat folytatódik…  A Holdbéli krónikák univerzuma tele van csodálatos, vad és romantikus történetekkel – és persze titkokkal.  Hogyan került Cinder Új-Pekingbe? Hogyan vált Farkas, a komor katona fiatal fiúból gyilkossá? Mikor döbbent rá Winter hercegnő és a palotaőr Jacin a végzetére?  A rejtélyeket lenyűgözően feltáró kötetnek ott a helye a Holdbéli krónikák rajongóinak a polcán.  Engedd, hogy a csillagok ismét magukkal ragadjanak!"

Marissa Meyer ismét visszautaztat minket a Holdbéli krónikák világába - a Stars Above - Csillagos egek kötetében rövid történeteket kaphatunk a kedvenc szereplőink előéletéről, utóéletéről, nosztalgianovellákat, amik által újra átélhetjük a sorozat atmoszféráját. Tartsatok velünk ti is!

🕮🕮🕮

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem a Holdbéli krónikák kötetekből sosem elég! Marissa Meyer még öt kötet után is megtalálja, mivel tudja elkápráztatni az olvasóit - így most a kezünkbe kerülhetett a Stars Above - Csillagos egek című gyűjtemény, amelyben számos kisebb-nagyobb történetet, novellát olvashatunk a Holdbéli krónikák univerzumából.

Az összes közkedvelt szereplő kapott kis elbeszéléseket - van a kötetben olyan írás is, ami még a sorozat előtt játszódik, ilyen például Michelle Benoit története, aki sokáig rejtegeti Cindert, azaz Selene hercegnőt a sürgősségi beavatkozások után. Láthatunk néhány vágóképet ebből az időszakból Scarletről is, aki otthonának érzi a nagymamája birtokát, és kíváncsi, mint ahogyan azt a címadó regényéből is megismerhettük. Majd találkozhatunk Cinderrel immár Új-Pekingben, ahogy Adri, Pearl és Peony családtagjává válik, legalábbis annyiban, amennyiben a mostohaanyja hasznát látja. Pár pillanatra felbukkan Kai herceg is, de a fókusz főleg a lány előéletén van. Farkas sem tétlenkedik, őt is még a sorkatonaság előtt láthatjuk, és választ kaphatunk arra a kérdésre, hogyan és miért csatlakozott Levana királynő mutáns seregébe. De ugyanígy előkerül Cress és Throne, Winter és Jacin - kicsit ugrálva a térben és az időben, mígnem eljutunk egy gyönyörű epilógus jellegű részhez a kötet végén.

Nem kétséges, hogy a Csillagos egek azoknak lesz igazi csemege, akik nem tudnak elszakadni a Holdbéli krónikák világától, szereplőitől. Laza, epizodikus szerkesztettsége miatt könnyű olvasmány a nehezebb időszakokkor is, habár az aktuális történet idejét mindig számon kell tartani - éppen merre járunk a fő cselekményben. Novellafüzérnél ilyen kontextusban akaratlanul is felmerülhet, hogy esetleg ez már csak az utolsó bőr, amit le akarna húzni az írónő, ám erre hamar rácáfol a hangulatával, az atmoszférájával, ami azonnal kikapcsolja ezeket a vészharangokat, és csak élvezzük, amíg tart. De aki szerette a Holdbéli krónikákat, véletlenül se hagyja ki ezeket a nosztalgikus történeteket!

Borító:
Korábbiakhoz képest ismét egy szimbolikus borítót kaptunk, ami egy vörös díszpárnára helyezett diadém. Egyfelől utalhat a végkimenetelre, másfelől pedig azt mutatja, ami maga a kötet: megkoronázása egy csodálatos sorozatnak.

Összességében:
A Stars Above - Csillagos egek új oldalról mutatja be a kedvenc Holdbéli krónikák-szereplőinket. Ismét találkozhatunk Cinderrel és Kai herceggel, Farkassal és Scarlettel, Throne-nal és Cresszel, valamint Winterrel és Jacinnal, ám rajtuk kívül még néhány érdekes mellékszereplővel, akiknek a sorozatban kevés idő jutott, de még volt mondanivalójuk. Nosztalgikus, könnyen olvasható történetek, csak az idő gyors tempójával kell tartani a lépést.

Oldalszám: 352
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Scarlet
Kedvenc idézeteim:

"Parázs. Zsarátnok. Hamu. Michelle remélte, hogy bármiféle erőnek köszönhette is a lány a tűzeset túlélését annyi évvel korábban, az az erő még mindig ott parázslik benne. Hogy egyre inkább felizzik, míg végül olyan fényesen ragyog majd, mint a felkelő nap."

*

"Egyetlen pillanatra sem feledkezett meg a fogadalmáról. Tartotta magát a szavához."

 

Blogturné

09.01. Kitablar
09.03. Csak olvass!
09.05. Readinspo
09.07. Spirit Bliss - Sárga könyves út
09.09. Hagyjatok! Olvasok! 

Suzanne Collins - Az aratás hajnala

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is." 

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író! Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

🕮🕮🕮

Az éhezők viadala sorozat mindig is a kedvenceim közé tartozott. Van benne számomra egyfajta nosztalgiafaktor, hiszen a könyvmolylétem kezdetén találkoztam vele először, amikor még csak tizenkét éves voltam. Azóta eltelt több, mint egy évtized, mégis bármikor szívesen visszatérek Panembe. Ez most sem volt másként, ráadásul az Agave Kiadó a világpremierrel egyidőben hozta el a magyar olvasók számára Az aratás hajnala című kötetet, amely 24 évvel Katniss és Peeta ideje előtt játszódik: a második Nagy Mészárláskor, amikor is Haymitch Abernathy tért haza győztesként a 12. körzetbe. De arról sosem esett szó, mit élt át és mit kellett elvesztenie eközben... egészen mostanáig. 

Haymitch Abernathy születésnapja szerencsétlen véletlen folytán az Aratás napjára esik. Legidősebb férfiként a házban számos papírcetlin szerepel a neve, és csupán tizenhat éves. Nem sok kilátása van a jövőre nézve - jelenleg egy szeszfőzdében segít Hettie-nek, szabadidejét pedig Lenore Dove-val, a szerelmével tölti. Abban biztosak vagyunk, hogy Haymitch neve kerül ki a sorsolás során - vagy mégsem? Hogyan jutott el Haymitch Abernathy a második Nagy Mészárlásra? Úgy, hogy a számára kedves embereket védte.

Az 50. Éhezők Viadala volt az az esemény, melyre nem egy fiút és egy lányt küldött minden körzet, hanem kettőt: vagyis kétszer annyi ellenféllel kellett megküzdenie Haymitchnek az arénában. De mielőtt elment, megígérte Lenore Dove-nak, hogy mindent megtesz azért, hogy soha ne virradjon fel újból az aratás napja. 

Felnőtt férfiként nagyon kedveltük, de fiatalon talán még ezen is túl tesz Haymitch Abernathy! Vagánysága, megfélemlíthetetlensége már ekkor is megmutatkozott, és megláthatjuk, hogy a végsőkig elmenne a szeretteiért. Az aratás hajnala azért is volt különleges regény, mert új megvilágításba helyezte a már jól ismert történetet: hiába tudunk már mindent Panemről és az Éhezők Viadaláról, hiába olvastuk már Snow elnök fiatalkorát és azt az időszakot, amikor a véres játék országos vetélkedővé nőtte ki magát. Suzanne Collins továbbra is tud újat mutatni, fel tudja pezsdíteni a vérünket, és mi csak olvassuk minden sorát letaglózva. Nemcsak a trilógiához kapcsolódik, de Lenore Dove-szála az Énekesmadarak és kígyók balladájához is erősen kötődik. Lucy Gray és a covey-k életét ismerve ez a rész ismerősen hatott, mégis az utóélete és hatása sokkoló ebben a regényben. Az írónő sorban varrja el az apró szálakat - azokat is, melyekről nem tudtuk, hogy nyitva hagyta őket. Az aratás hajnalában visszatérnek azok az egykori győztesek és mentorok, akikkel a Futótűzben találkozhattunk - és ne felejtsük el, hogy a 12. körzeti kiválasztottaknak nincsen elődük, így nincs mentoruk sem. 

Nem vártam Haymitchtől kevesebbet, minthogy bármi áron megvédi a szeretteit, és ennek elsősorban a Kapitólium megdöntése az ára. 

Az eddigiekhez hasonlóan érzékletes, sokkoló történet, melyben nem kevés kortárs társadalomkritika is jelen van. A regényt Suzanne Collins politikafilozófusok idézeteivel nyitja, és önkénytelenül is elgondolkodtatja az olvasót a saját valóságának kérdéseiről. Mennyire van távol egy disztópia? Az írónő profin szőtte össze a meglévő történeteket - a végén pedig teljesen megsiratott. Tudván, amit tudok, ezentúl máshogy nézem a filmeket, és máshogy olvasom a könyveket. Illetve nem sok szerző mondhatja el magáról, hogy a könyvének filmes jogait már annak megjelenése előtt megvették - de hivatalosan is érkezik a mozikba 2026-ban Haymitch-története filmes vásznon is!

Borító:
Az aratás hajnala lila színben pompázik. A megszokott madár-motívum ezennel sem marad el, de a kötetet díszítő elem ismét többletjelentést hordoz: ahogyan a fecsegőposzátás kitűzőt kapta Katniss, úgy ezt a hasznos tárgyat Haymitch kapta Lenore Dove-tól még az aratás előtt, és amely egész végig nála van a könyv során. Egyfelől a szerelem záloga, másfelől pedig a túlélés eszköze.

Összességében:
Suzanne Collins A aratás hajnalával megmutatta, hogy Az éhezők viadala történetében lehet még újat mondani. Haymitch Abernathy történetére már mind nagyon kíváncsiak voltunk, és azt hiszem, szem nem marad szárazon a kötet olvasásakor. Büszkék vagyunk a fiúra, aki szembe mert szállni a Kapitólium hatalmával, hogy megmentse azokat, akik számára a legfontosabbak, és a férfira, aki húsz évvel később vált belőle.

Oldalszám: 400
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Haymitch Abernathy
Kedvenc idézeteim:

"Az a pillanat, amikor összetörik a szívünk… Az csak a miénk."

*

"Mert a világnak nem kellene ilyen félelmetesnek lennie. Erről az emberek tehetnek, nem a világ."

 Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő) 

(Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)  

A turné állomásai:
04.08. Kitablar
04.10. Sorok Között
04.12. Hagyjatok! Olvasok!
04.14. Kelly és Lupi olvas
04.16. Csak olvass!
04.18. Utószó
04.20. Pandalány olvas
04.22. Spirit Bliss - Sárga könyves út
04.24. Dreamworld
04.26. This is my (book) universe

a Rafflecopter giveaway

Marissa Meyer - Winter

 HANGULAT                                MOLY                                        2022

"Még a jövőben is egységben az erő… 

Luna népe rajong a bájos, kedves Winter hercegnőért, és csodálják a kecsességét. Szépségét még az arcát csúfító sebek ellenére is lenyűgözőbbnek tartják, mint a mostohaanyjáét, Levana királynőét.  Winter megveti a mostohaanyját, és tudja, hogy Levana sosem fogadná el a gyerekkori barátja, a jóképű palotaőr Jacin iránt táplált érzelmeit. De Winter nem olyan gyenge, mint amilyennek Levana hiszi, már évek óta dacol a mostohaanyja kívánságaival. A kiborg műszerésszel, Cinderrel és a társaival akár még egy lázadást is képes kirobbantani, hogy megnyerje a túl régóta dúló háborút. De talán mindent elveszítenek…  Legyőzheti-e Cinder, Scarlet, Cress és Winter a gonosz űrbéli királynőt, hogy aztán boldogan éljenek, míg meg nem halnak? 

Nem az a mese, amire emlékszel.  De az biztos, hogy sosem felejted el!" 

A Holdbéli krónikák számomra igazi menedékké vált. Az első három kötet - a Cinder, a Scarlet és a Cress - utat talált a szívemhez, és olyan élményekkel gazdagított, amit sosem feledek. Kíváncsian vártam, mit tartogat Marissa Meyer írónő a befejező részre és hogyan fonódik bele Winter története a korábbi szereplők életébe.

Winter hercegnő Luna királynőjének a mostohalánya. Ahogyan a jól ismert Hófehérke mesében, itt is mindenkit elbűvöl a fiatal lány szépsége és kedvessége, ami miatt Levana fenyegetést lát benne. Utasítja tehát az egyik hűséges palotaőrét, Jacint, hogy végezzen Winterrel, de azt nem tudja, hogy kettejük között gyengéd érzelmek húzódnak. Jacin kijátszva az eszes királynőt megmenti a hercegnő életét, és kiszabadítja annak fogságban lévő barátnőjét.

Eközben Cindert szorítja az idő - hiszen közeledik egy császári esküvő és egy koronázás, ami azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy örökre elveszítheti szerelmét, Kait. Le kell taszítania Levanát a trónjáról, hogy véget érjen a folytonos manipulálás Luna bolygóján, és átvehesse az őt megillető helyét a királyságban. De ahhoz hadseregre, szövetségesekre van szüksége. És a barátaira.

A Winter középpontjában érezhetően a végső csata áll. Minden lépés a tetőpont felé vezet bennünket, és folyton ott lebeg a kérdést: Vajon az elveszett Selene hercegnőnek és csapatának lesz elég ereje legyőzni egy királynőt, aki mindenáron megvédi a trónját?

Marissa Meyer ebben a kötetben arra törekedett, hogy minél koherensebben zárhassa le a Holdbéli krónikák sorozatot. Részletgazdag és akciódús a regény az elejétől a végéig, ahol mindenki megkapja a saját meséjének befejezését. Cinder, az elveszett trónörökös. Scarlet, a valaha élt legbátrabb kisvárosi árva. Cress, a világtól elzárt hacker. És Winter, a jószívű, ám kicsit furcsa hercegnő. 

 

Az egyre bővülő terjedelem is tartogathat nehézségeket egy szerző számára, hiszen tovább kell fenntartania az olvasó lankadatlan figyelmét miközben óvakodnia kell a csapongástól és felesleges szócsépléstől. Ám úgy gondolom, a Marissa Meyer megtalálta a tökéletes metszetét annak, hogyan lehet jó mesét, sci-fit és romantikus történetet írni. Minden mondatát élveztem, és képtelen voltam elszakadni tőle. A nagy finálé megannyi meglepetést tartogatott, és annyi a legnagyobb szívfájdalmam, hogy el kellett búcsúzni a szereplőktől, akik a négy kötet alatt teljesen a szívemhez nőttek.

Borító:
A Holdbéli krónikák kötetein egy-egy hercegnő ikonikus megjelenése figyelhető meg. A Cinderen a Hamupipőkéhez illő cipellő, a Scarleten Piroska köpenye, a Cressen Rapunzel fonott hajkoronája, a Winteren pedig Hófehérkét idéző piros alma. Közbe a háttér a fekete és a sötétkék árnyalatait ölti fel, ezzel egységbe borítva a sorozatot. Imádom!

Összességében:
A Holdbéli krónikák egy olyan könyvsorozat, amit bármikor el tudnék olvasni. Marissa Meyer egy olyan elegyét alkotta meg a romantikának, a sci-finek és a tündérmeséknek, melyben az olvasó otthon érzi magát, és nem akar kiszakadni a történet izgalmas fonalából.
A Winter egy csodálatos befejezése a jó és a rossz harcának és négy hercegnő sorsának. Teljesen elvarázsolt.

Azoknak ajánlom ezt a sorozatot, akik valami újdonság részesei szeretnének lenni, és megtapasztalni négy régi mesét teljesen új köntösben. 

Oldalszám: 736
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Scarlet Benoit
Kedvenc idézeteim:

"– Épp annyira szükségem van rá, mint neki rám. De az még nem szerelem.
Winter szempillái lejjebb rebbentek.
– Ami azt illeti, drága barátom, szerintem pont ettől szerelem."

*

"[…] abban reménykedem, hogy mire rájössz, hogy mennyire nem érdemellek meg, addigra… végső soron megérdemellek majd."

Frank Herbert - A Dűne

HANGULAT                                MOLY                                        1987

"Az ​univerzum legfontosabb terméke a fűszer, amely meghosszabbítja az életet, lehetővé teszi az űrutazást, és élő számítógépet csinál az emberből. Az emberlakta világokat uraló Impériumban azé a hatalom, aki a fűszert birtokolja. A Padisah Császár, a bolygókat uraló Nagy Házak, az Űrliga és a titokzatos rend, a Bene Gesserit kényes hatalmi egyensúlyának, a civilizáció egészének záloga, hogy a fűszerből nem lehet hiány. Ám ez az anyag csak egy helyen található, a sivatagos, kegyetlen Arrakison, amelyet lakói, a vad fremenek csak úgy ismernek: Dűne.  

Frank Herbert legendás regénye, amely megjelenésekor elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat, talán a legjobb science fiction, amit valaha írtak. A Dűne hatása ma már felfoghatatlan, az elmúlt fél évszázadban olvasók milliói fedezték fel az Arrakis világának részletességét, a szöveg szépségét és a könyvben rejlő filozófiát, társadalmi és vallási gondolatokat. Herbert lehengerlő és eleven története most átdolgozott kiadásban kerül újra az olvasók elé." 

Nagy rajongás övezi A Dűnét, a szerkesztő, Takács Gábor pedig a kötet elején le is írja, miért. A megjelenése idejében egyedülálló regény volt, sokan beleszerettek a világba, melyet Frank Herbert alkotott, és amelyik a sci-fi irodalom egyik sarokköveként van számontartva. Nem kevés kiadást élt meg, és sokan próbálták filmre vinni. Idén azért lett ismét felkapott, mivel egy friss adaptáció készült belőle Timothée Chalamet főszereplésével. 

Már a történet alapkoncepciója is érdekes - tudunk olyan művet, mely a fűszer fontosságát emeli ki? Nem igazán. Frank Herbert univerzumának legértékesebb anyaga a fűszer, mely a sivatagos Arrakison található. Az Űrliga házainak harca a trónért és ugyanakkor a fűszerért is folyik. Padisah Császár látszólag kedves gesztussal ezt a gazdag bolygót az Atreides családnak adományozza - igazgassa kedvére Leto Atreides. De mind gondolhatjuk, hogy emögött egy elrejtett csapda található. A vidék egykor a harcos Harkonnenek birtokában volt, akik nem hagytak maguk mögött mást, csak pusztítást. Lelakták a vidéket, az őslakos fremeneket eltiporták, a fűszer nagy részét pedig betakarították. Leto Atreidesre és fiára, Paulra szinte már csak az emberevő szörnyek, a férgek várnak. A herceg nem bolond, tudja, miért küldték az Arrakisra. Meghalni. Így követeket küld a bolygóra, hogy felderítsék a bujdosó fremeneket, akikkel együtt fellázadhatnának a Császár ellen. 

Fank Herbert nem azért nagyszerű, mert egyedi univerzumot teremtett. Hanem azért is, mert saját mitológiát alkotott. Megálmodott egy női vérvonalat, egy rendet, melynek tagjai szinte boszorkányképességgel rendelkeznek. Ők a Bene Gesseritek, melynek tagja Paul édesanyja, Lady Jessica. Szerintük eljön egyszer egy megváltóhoz hasonlítható személy, Kwisatz Haderach, aki valamiféle kánaáni állapotot hoz az univerzumra, valamint uralja a teret és az időt. Ugyanígy a fremeneknél sem elhanyagolható az egyedi vallás. Ők Lisan Al-Gaib névvel illetik ezt a személyt, és a mindennapjaikat is meghatározza a vallás. Csodálatosan írja le Herbert, mennyit jelent a víz az Arrakison - ezzel együtt a sírás is. 

A Dűne egy rendkívül összetett alkotás. Önálló terminológia társul hozzá, emiatt kell egy kis idő, hogy beleszokjunk a világába. Herbert rengeteg különböző kifejezést használ egy-egy személy, titulus megnevezésére, könnyű belegabalyodni a nevekbe, nem lehet végigrohanni a könyvön, ezt a szerző garantálja. Meg kell adni neki a megfelelő lefolyást, teljes odafigyelést igényel, különben hamar elveszünk A Dűne útvesztőjében. Mindemellett pedig tömény mű - ugyanakkor minden szava kincset ér. Herbert nem hagyja egy pillanatig sem, hogy unatkozzunk, mindig történik valami, egy újabb csavar, egy újabb fordulat, ami miatt viszont csábít a világa. 

"Keresd a szabadságot, és vágyaid rabja leszel. Keresd a fegyelmet, és megtalálod a szabadságot."

a könyv és a filmplakát

A könyv olvasása előtt már a film által belekóstoltam A Dűne történetébe. A nevek nem csengtek ismeretlenül, ugyanakkor meglepődve konstatáltam, hogy az adaptáció csupán a regény feléig jut el. Denis Villeneuve rendezése nagyon arra összpontosított, minél behatóbban mutassa be az univerzumot, melyben járunk. Persze a történet ugyanúgy folyik, nagyon könyvhűre sikeredett a film, az atmoszférát pedig egy az egyben átadja. Ugyan a korábbi adaptációkat nem láttam, biztosan szükségszerű volt a rohamos technikai fejlődés, hogy A Dűnét így el tudják készíteni. A látványvilág egyszerűen lenyűgözött. Minden egyes képkockájáért odavoltam, és ugyan két és fél óráig tartott, egy másodpercig nem unatkoztam. Pedig a java az eseményeknek még hátravolt! Mint a könyvből később megtudtam.
A színészek is remekeltek. Timothée Chalamet egy egészen új arcát mutatta meg ebben a filmben, mint amiket eddig láttam tőle, és kíváncsian várom, a folytatásban hogyan hozza az Arrakison megedződött Paul Atreidest. Jason Momoa, Oscar Isaac és Stellan Skarsgard szintén nagyszerűen játszottak, Zendayát pedig alig várom, hogy a második részben kicsit többet lássam mint Csani.
Nagyszerűen felvezette számomra a film a Herbert által teremtett univerzumot, de a teljes képet mégiscsak a könyv adta. Leírva a karakterek sokkal emberibbé váltak, nehéz ilyen összetettséget és belső viharokat átadni a képernyőn keresztül. 

Borító:
Számos kiadást megélt már a regény, ez a borítók sokféleségéből is kivehető. Én a legújabbal, a filmes borítóval vettem meg, melyen a fontos szereplőket tüntették fel az adaptáció színészeivel. Szerintem kicsit sűrű lett a nyolc alakkal, mégis lenyűgöző, ahogyan megoldották. A háttér egyszínű sötétből folyik át egy bolygófelszínt idéző képbe, és így dominál rajta minden, ami a történettel kapcsolatban fontos. Az univerzum, a karakterek és a cím: A Dűne. 

Összességében:
Frank Herbert kétségtelenül egy különleges világot alkotott meg. A Dűne rendkívülien alapos és összetett regény, melyben ugyanakkor könnyű elveszni, ha nem figyel az ember. Egyedi szavakat kreált a szerző, saját vallást és mitológiát adott a szereplőinek, melyek által egy teljesen komplex univerzumot konstruált. Nem hiába vált ikonikussá, évtizedek múlásával is kiemelkedő munkává a sci-fi irodalomban.
Olvasóként és nézőként is nagyon szimpatizáltam az Atreides családdal. Paul egy valódi küzdő, aki nem retten meg az akadályoktól és az elvárásoktól, hanem fiatalon is szembe mer szállni az elnyomókkal.

Ajánlanám A Dűnét a Trónok harca rajongók figyelmébe, valamint azoknak a könyvmolyoknak, akik szeretnének egy rendkívüli univerzum részesei lenni, utazni a világűrben, harcolni emberevő bestiák ellen - mindezt a babzsákfotelben ülve.

Oldalszám: 600
Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Paul Atreides
Kedvenc idézeteim:

"Az ember nem szegülhet szembe Isten akaratával."

*

"Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam."

Marissa Meyer - Cress

 HANGULAT                                MOLY                                        2020

"Még a jövőben is akadnak bajba jutott hölgyek… (Mert néha még a legerősebbeket is meg kell menteni…) 

Cress mindent kockára tett azért, hogy figyelmeztesse Cindert Levana királynő gonosz tervére; még úgy is, hogy gyerekkora óta egy műholdba zárva él, netmonitorok társaságában. A rengeteg képernyő előtt töltött idő alatt Cress zseniális hackerré vált. Csakhogy parancs érkezett Levanától, hogy keresse meg Cindert és az ő jóképű tettestársát. Amikor Cinder, Thorne kapitány, Scarlet és Farkas Cress kiszabadítására irányuló merész küldetése félresiklik, a csapat szétválik. Cress végre kiszabadul, ám ezért súlyos árat kell fizetnie. Mindeközben Levana királynőt semmi sem állíthatja meg abban, hogy feleségül menjen Kai császárhoz. Lehet, hogy Cress, Scarlet és Cinder nem önként vállalkozott arra, hogy megmentse a világot, de talán egyedül ők képesek rá. Vajon megtalálják a kiutat a legreménytelenebb helyzetekből?"

A sorozat eddigi kötetei, a Cinder és a Scarlet magasra tették a mércét a Cress számára, de szerintem nemcsak megugrotta, de túlteljesítette az elvárásokat ez a regény. Marissa Meyer egy újabb mesével színesítette az eddigi csavaros történetet - méghozzá Rapunzel, a toronyba zárt hercegnő életével.

Cress egy képességek nélkül született holdlakó, azaz kagyló. A hozzá hasonlóaknak a Lunán csupán egy sors jár, mégpedig a halál, ám ő mégis túlélte a mészárlást. Ugyan elszakították a családjától, Sybil, Levana királynő jobbkeze megmentette az életét, hiszen hasznukra is válhat a lány, aki képes minden hálózatot feltörni. Cresst mindenkitől elzárva egy műholdon tartják fogva, távol a Földtől és az emberektől. Senki nem tudja, hogy létezik, ám ő mindenkit nyomon követ az izolációból. Legfőképpen Carswell Thorne kapitányt, aki Cinderrel együtt megszökött a börtönből. 

A lány megunta, hogy tétlenül, elzárva él, és úgy dönt, segít Cinderéknek, akik igyekeznek kiszabadítani a Cresst a fogságból. Ám a mentőakció rosszul sül el. A csapat egyik fele a holdlakók karmai között végzi, míg a másik Afrika tikkasztó hőségében, a sivatag kellős közepén találja magát. Ám senki sem úszta meg az esetet sértetlenül. A fiataloknak ismét a túlélésért kell küzdeniük, hiszen a semmi közepén a szomjúság veszélye fenyegeti őket. De lehet, hogy a sivatag nem is olyan lakatlan, mint azt gondolták volna? 

Eközben Új Pekingben császári esküvőre készülnek. Levana királynő a császárnői rangért cserébe megígéri, hogy felhagy a Földre irányuló támadásokkal és visszavezényli a katonáit a Lunára. A háború nem tör ki. De mennyire lehet adni egy hataloméhes királynő szavára? 

"Talán tényleg nincs sors. Talán csak lehetőségek adódnak, és rajtunk múlik, kihasználjuk-e őket."

Ez a kötet nem kevesebb izgalmat tartogat számunkra, mint a Cinder és a Scarlet. Egyszerre több helyszín tárul fel, több különböző ellenféllel kell dacolniuk a főhősöknek, és mindig akadnak felfedésre váró titkok, melyekre abszolút nem számít az olvasó, és teljességgel gyomorszájon vágja őt az igazság. Cress szála tovább színesíti az amúgy is eléggé különleges történetet. A lány rendkívüli jellem - ízig-vérig romantikus alkat, egyfelől egy bajba jutott, megmentésre váró hercegnő, másfelől viszont egy igazi hacker, aki egy technológiailag igen fejlett univerzumban kulcsfontosságú szereplő lehet. Carswell Thorne ebben a kötetben megmutatja, hogy a hírneve ellenére igenis lovagias figura, és ugyan a Scarletben többnyire nem tudtam igazán szerepkört tulajdonítani neki, de örülök, hogy a Cressben megtalálta a helyét ebben a disztópikus sci-fi univerzumban. A fiatal pilóta megismerteti a kiszabadított fogolylányt a földi világgal, megtanítja a túlélés törvényeire, segíti az útján, ami olykor kemény megpróbáltatásokon visz keresztül, és amelyen veszteségek sokaságával kell szembenézniük a szereplőknek.

Megvan az a pillanat, amikor egy különleges univerzumba csöppenve úgy érzed, hazataláltál? Amikor a történet egyszerűen olyannyira beszippant, annyira magadénak érzed minden betűjét, hogy nem is akarsz kiszakadni belőle? Amikor akkor sem tudod elengedni a regény cselekményét és a főhősöket, amikor éppen nem olvasol? Bennem pont ezek zajlottak le a Cress olvasásakor. Imádtam minden szavát, a világot, a szereplőket, akiket Marissa Meyer megalkotott. Mindannyiuk sorsát a szívemen viseltem, és alig akartam elengedni őket. Kíváncsian várom, vajon milyen befejezést szánt az írónő a sorozatnak, és hogyan szövődik bele a történetszálba Winter hercegnő, vagyis Hófehérke.

Borító:
Témába illően a borító most a legújabb főszereplőre és egyben címszereplőre utal: Cressre. A lány hosszú hajáról ismeretes, így a képen is egy szalagokkal díszített, igazi hajzuhatag látszik. Egyszerű, de szemet gyönyörködtető munka.

Összességében:
A Holdbéli krónikák az egyik kedvenc könyvsorozatommá vált. A különböző meseátiratok, melyek az alapját képzik a történetnek, rögtön elrabolta a szívemet - és ehhez párosult a disztópikus világ, melyet Marissa Meyer megalkotott. 
A Cress megannyi fordulatot és titkot tartogatott számunkra, és alig vártam, hogy mindre fény derüljön. Könnyed volt, mégis erős sodrású, hiszen rögtön magával ragadott, és nem is akart elengedni egészen a végéig. 

Nincs mese, immáron hivatalosan is a rabja lettem a Holdbéli krónikák sorozatnak! De nem bánom, sőt, alig várom, hogy a zárókötet is a kezembe vehessem, és meglássam, mit tartogat az írónő a négy hercegnő számára. Abban biztos vagyok, hogy abban sem fogunk unatkozni!

Azoknak ajánlom ezt a könyvsorozatot, akik kíváncsiak egy egyedien megalkotott, különleges univerzumra, egy fantasy-történetre hercegnőkről, akik kiléptek a saját kis meséjükből, hogy elvarázsolhassanak bennünket egy lenyűgöző történet keretein belül. Ha egy könyves, kitalált világ válhat egy olvasói otthonná, menedékké, akkor az biztosan a Holdbéli krónikák lesz. 

Oldalszám: 600
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Carswell Thorne
Kedvenc idézeteim:

"– Kapitány – mormolta –, azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.
Thorne szemöldöke a magasba szaladt. Cress hat szívverést számolt, mire a fiú hirtelen felnevetett.
– Ne mondd, hogy két teljes napodba telt rájönni erre! Kezdem elveszíteni a varázsomat."

*

"– A szemed? – kérdezte.

– Állítólag gyönyörű, de majd te megmondod!"

Marissa Meyer - Scarlet

 HANGULAT                                MOLY                                        2014  

"Még a jövőben is óvakodj a farkastól…
Cinder, a kiborglány kalandjai folytatódnak – éppen szabadulni próbál a cellájából, de még ha sikerrel is jár, ő lesz a Nemzetközösség legkeresettebb szökevénye.
Eközben Franciaföldön nyoma vész egy idős asszonynak, Michelle Benoit-nak, gyönyörű és makacs unokája, Scarlet pedig rendületlenül keresi. A vörös hajú francia szépség a nyomozása során egyre különösebb alakokkal találkozik. Megismerkedik Farkassal, az egyszerre vonzó és ijesztő utcai harcossal, akivel együtt erednek a rejtélyek nyomába. De a helyzet tovább bonyolódik, miután összeakadnak Cinderrel.
Ahogy közös erővel próbálják megakadályozni, hogy Levana királynő végveszélybe sodorja a Föld teljes lakosságát, lassanként fény derül arra is, mi köze egymáshoz Scarletnek és Cindernek…" 

Hamar beszippantott a Holdbéli krónikák varázsa, és arra ösztönzött, hogy a Cinder után vegyem azonnal a kezembe a Scarletet. Nagy elvárásokkal ugrottam neki, hiszen a sorozat első kötete magasra tette a mércét a folytatásnak. Ám az új szereplők teljesen megszerettették velem magukat, és ezennel sem unatkozhatunk a történetet olvasva, hiszen egy szökött hercegnővel van dolgunk...

Cinderre, a kiborglányra hirtelen nagy felelősség hárult. Kiderült róla, hogy ő a holdlakók egyetlen reménysége, hogy megszabadulhatnak a gonosz királynőtől, aki elnyomja a népét és csak a másokon való uralkodás vágya hajtja előre. A jelentéktelennek tűnő élete fenekestül felfordul, hiszen a Föld egész népe ismeri már őt. Ismerik Linh Cindert, a kiborg holdlakót, aki a császár életére tört. Aki kiállt Levana királynő ellen. Aki megvezette egész Új Pekinget. Ám a fejlett technológia ellenére mindez csak szóbeszédként terjed a világban, de az igazságot senki nem tudja róla. Egy szökött holdlakót látnak benne, akit minél előbb el kell fogni. Kai herceg - immár császár - elárulva érzi magát, és nem tudja, mi volt illúzió és mi valóság abban, ami Cinderrel köztük volt. Utálnia kéne ezért, de vajon képes erre a szíve mélyén? Mégis elsőként nem a saját érzelmeivel kell szembenéznie, hanem a közelgő háborúval, melyet Levana királynő képes a Föld ellen indítani. Meddig megy el Kai, hogy megállítsa ebben az uralkodónőt? 

Scarlet x Farkas

A másik szála a történetnek ugyanakkor egy újabb jól ismert mesét dolgoz fel: a Piroska és a farkast. Scarlet egy francia kisvárosban él a nagymamájával, akiről hetek óta nem hallott semmit. Eltűnt. A környékbeliek azt állítják, hogy őrült volt az öregasszony, a rendőrség pedig felhagyott a keresésével. De a lány nem adja fel a reményt. Egyetlen nyoma egy tetoválás, amit egy férfi kezén látott, aki a verekedésből él. A neve Farkas. Scarlet úgy gondolta, nem voltak titkai a nagymamájával egymás között, de rá kell eszmélnie, hogy vannak dolgok, amiket nem osztott meg vele. Titkok, amikre csak egy ember tudhatja a választ. Ahogyan Cindernek, Scarletnek is fenekestül felfordul az eddigi, mondhatni nyugalmas élete. A lány és Farkas útnak indulnak Párizsba, hogy a falka nyomára leljenek, akik fogva tartják a nagymamáját. Ám az érzelmek szövevényes hálójával egyikük sem számolt. 

"– Lőni fogok. Te is tudod.
– Tudom. – Farkas kedvesen mosolygott, és a homlokára mutatott. – De akkor a fejemre célozz. Az általában halálos. Ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor a mellkasra. Az valamivel nagyobb.
– Innen a fejed is elég nagynak látszik."

Végig izgalmas maradt a történet, alig vártam, hogy megtudjam, hogyan fonódik össze Cinder és Scarlet szála, hogyan kapcsolódik a két lány sorsa. Cinder kénytelen volt alkalmazkodni a helyzethez, nem bújhatott vissza a kellemes csigaházába. Hiszen immár szökevény. És hogy mit kezd a megszerzett tudásával, az is csak rajta áll. Hogy meglelje a saját útját, rendkívül leleményesnek és összeszedettnek kell lennie, valamint fel kell tennie a kérdést: Mihez kezdjen? Hogyan segít leginkább azokon, akik számítanak rá? Hogyan győzhetné le a gonosz királynőt? Ebben lesz majd segítségére Scarlet, aki számomra nagyon inspiráló személyiség volt. Igazi badass hősnő, aki mindent képes feláldozni azért, akit szeret. Nem hisz a médiamanipulációnak, nem ítéli el a tévében szereplő kiborg lányt, akit a nép megvet, amiért holdlakóként bujkált a Földön. Hiszen napjainkban ugyanúgy tisztában vagyunk ezzel - nem szabad elhinni mindent, amit a tévé sugároz. Mindemellett hihetetlen bátor jellem, nem fél meghúzni a ravaszt, ha kell, vagy éppen kockáztatni a testi épségét a szeretteiért

Még jobban imádtam ezt a kötetet, mint az előzőt, pedig azt gondoltam, ez lehetetlen! Az új történetszál sok színt vitt a Holdbéli krónikák világába, ami most is rögtön beszippantott. Szó szerint letehetetlen volt, hiszen olyan fordulatokat tartogatott, amikre sosem számítottam volna. Mindig történik benne valami izgalmas, ami miatt nem lehet abbahagyni. Le a kalappal Marissa Meyer előtt, aki megalkotott egy ilyen kidolgozott, lélegzetelállító univerzumot! 

Alig várom, hogy megtudjam, mit tartogat a folytatás, és hogyan szövi bele az írónő Cress, majd Winter szálát a történetbe! De abban biztos vagyok, hogy nem fogok benne csalódni...

" [...] de azért nem teljesen kizárt, nem? Hogy az ösztön, ami azt diktálja, hogy meg kell  védened engem, ugyanolyan erős, mint a gyilkolás vágya?"

Borító:
Az előző kötetnél Hamupipőke cipellőjét láthattuk átdolgozott formában, most Piroska vörös köpenye tűnik fel a képen. Egész egyszerű, de sokat mondó, a kék és piros színek keveredése is nagyon tetszik, gyönyörű összhatást kelt. A korábbi megjelenés színeiben inkább a sötétebb tónusok uralkodnak, és a mese egyik jelenetét jeleníti meg. Bevallom, nekem az újabb külső jobban tetszik, varázslatosabb a színösszeállítása, szimbolikusabb, és mint azt tudjuk, annak én menthetetlenül a rabja vagyok. 

Összességében:
Marissa Meyer ismételten elkápráztatott! A Cinder után a Scarlet még inkább levett a lábamról, az új szereplők, az új cselekményszál azonnal ellopták a szívemet. Kíváncsi voltam, hogyan ér majd össze a két lány története, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen a világ két különböző végén élnek. Míg a Cinder Kínába, addig a Scarlet francia vidék kis- és nagyvárosaiba kalauzolt el bennünket.
Mindig tartogatott valami újdonságot a kötet, újabb fordulatot, szereplőket és titkokat. Mindezek színt vittek a már amúgy is pompázatos univerzumba.
Rendkívüli történet, utánozhatatlan stílussal, humorral és inspiráló főhősökkel párosítva. A rabjává váltam, igazi rajongója lettem a Holdbéli krónikák sorozatnak. Az utolsó oldalak után is a gondolataim csak ekörül forogtak. Egy igazán különleges könyv pedig pont ilyen hatást vált ki az olvasójából. 

Mindenkinek ajánlom, akik ki szeretnének szakadni a szürke hétköznapokból egy olyan eleven, kiszámíthatatlan és megunhatatlan történettel, mint amilyen a Cinder illetve a Scarlet.
Űrbéli utazás, robotok, szökés, hercegek és hercegnők. Minden, ami kell egy felejthetetlen regényhez, az ebben benne van. 

Oldalszám: 470
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Scarlet Benoit · Ze'ev Kesley (Farkas)
Kedvenc idézeteim:

"– Tudom. Még egy hete sem ismerjük egymást, és ez alatt az idő alatt is végig csak hazudtam, becsaptalak, elárultalak. Tudom. De ha adnál még egy esélyt…. Én tényleg csak meg akartalak védeni. Melletted akarok lenni. Amíg csak lehet."

*

"– Tudod, nekem elég jó orrom van a szerelemhez, és egyet mondhatok, a fickó nem utál téged. És egy kiborgot meghívni a bálba? Elég tökös a gyerek! Elvből utálom az uralkodócsaládokat meg a kormánytagokat, de nem semmi húzás volt, azt meg kell hagyni."

Marissa Meyer - Cinder

 HANGULAT                                MOLY                                        2012 

"Százhuszonhat ​évvel a negyedik világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van…
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot?
A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet." 

Marissa Meyer regényei nagy népszerűségnek örvendenek itthon. Sok könyvmoly ajánlja, kedvencének tartja a Holdbéli krónikákat, és én is kíváncsi voltam, miket rejtenek a sorozat lapjai. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy úgy beszippantott a történet, hogy nem tudtam letenni a kezemből a könyvet. 

Cinder Új Pekingben él mostohaanyjával és két mostohatestvérével a negyedik világháború után. 126 éve béke honol már a vidéken, de a harcnak nincs vége. Csak éppen nem hadsereggel kell megvívniuk ezt a csatát, hanem sürgősen ellenszert kell találniuk az országban tűzvészként terjedő pestisre, mely emberéletek százát követeli. A világot ekkor már nemcsak emberek alkotják, hanem kiborgok is - vagyis félig ember, félig robot szerzetek. Cindert egy baleset következtében csak úgy tudták megmenteni, hogy fémvégtagokat kapott. De néha azt kívánja, inkább meghalt volna, hiszen a társadalom nem fogadja be teljes mértékben a hozzá hasonlókat. Mostohaanyja is minden alkalmat megragad, hogy a lány szemére hányja, ő nem igazi ember. Nem képes sírni, nem képes elpirulni, de érzelmei ettől függetlenül ugyanúgy vannak. De ez persze keveseket érdekel. 

Egy alkalommal a vásáron, ahol Cinder robotokat szerel, felüti a fejét a vírus, őt pedig kényszerítik, hogy legyen tesztalany a pestis elleni küzdelemben. Ekkor azonban kiderül, hogy ő immunis a betegségre. Ez a része a cselekményszálnak túlságosan ismerős lehet így 2020 után - a félelem, ami áthatja Cindert, hogy akár ő is hazaviheti a vásárról a vírust és átadhatja a családjának, szerintem az utóbbi időszakban mindenkiben megfordult már hasonló. Így még aktuálisabb a regény, mint valaha. Ám mégsem nyomasztóan hat ránk, inkább azt éreztem, hogy a távoli jövő közelebb van, mint gondoltuk volna.

Mindeközben a császári palotában is zajlanak az események. A császár a halálos ágyán fekszik, de közeleg a bál, amiről mindenki beszél, és Kai herceg androidja is hirtelen elromlik, amin olyan információk vannak, amelyek nem kerülhetnek rossz kezekbe. Így nincs más választása a trónörökösnek, mint felkeresni az ország leghíresebb robotjavítóját, aki nem más, mint Linh Cinder. A lány még a kopott, olajos anorákjában is leveszi a herceget a lábáról, aki elhívja Cindert a bálba. De hogyan táncolhatna egy kiborg a jövendőbeli császárral?

De az emberek nem a félszerzetektől félnek a legjobban, hanem a holdlakóktól, akik mellett ők kiszolgáltatottak, sebezhetőek. Az idegenek ugyanis képesek illúzióval befolyásolni az elmét. Olyat elhitetni mindenkivel, ami nem is valóságos. Mindenki tudja Levana királynőről, hogy kegyetlen és bármit megtesz azért, hogy az uralmát fenntartsa, de szembeszállni senki sem mer vele. De van egy régi legenda egy lányról, a királynő unokahúgáról, Selene-ről, aki letaszíthatná őt a trónról. Ám ő meghalt évekkel ezelőtt, de a remény még mindig ott lebeg. 

Vajon Hamupipőke elmehet a bálba, hogy táncolhasson a herceggel? És aztán boldogan éljenek, amíg meg nem halnak?

A Cinder már az első oldalakon teljesen levett a lábamról. A világa hamar beszippantott, és valósággal nem engedett. Kezdetben kíváncsi voltam, hogyan alakítja át a sci-fi zsánerében Marissa Meyer a már jól ismert Hamupipőke-történetet. És a végeredmény egy rendkívül egyedi regény lett. Cinder egy elég makacs karakter, aki ugyanakkor kiborg létére is teljes szívvel képes szeretni. A testvérét, a robotját, a herceget és a hazáját. Ugyanakkor nem igazán hiszi el, hogy ez fordítva is lehetséges, hogy szeretheti őt valaki annak ellenére, hogy néhány testrészét huzalok működtetik. Ezért inkább takargatja, titokként kezeli a kilétét. Ebből a szempontból nem az a tipikus főhősnő alkat, magabiztos jellem. De már az első kötet alatt is nagy fejlődésen ment keresztül, képes volt kibújni a kis csigaházából azért, hogy megmentse a szeretteit. 

Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan kapcsolja be az írónő Piroskának, Rapunzelnek és Hófehérkének a szálát, de van egy olyan érzésem, hogy színesíteni fogják a már meglévő, alapjaiban is különleges történetet. 

Borító:
A régi borító is szép, de nekem nem átütő. A lány a piros cipőjével a kezében áll, a vállán a főszereplő lány kiborg mivoltját ábrázolva csavarok futnak végig. De nekem a cipős kép sokkal jobban tetszik. Nem túlgondolt, mégis minden rajta van, aminek rajta kell lennie. A cím betűtípusa nagyon tetszik, passzol a könyv belsejéhez és külcsínéhez egyszerre. 

Összességében:
Nagyon hamar megszerettette velem magát a Holdbéli krónikák sorozat. Teljesen különleges perspektívából mutatja be Hamupipőke jól ismert meséjét - robotokkal, halálos vírussal, bolygók közti utazással és hataloméhes királynővel.  Ám mindeközben felismerhető maradt a sanyarú sorsú, mostohacsaládhoz került hercegnő története. Alig vártam a báli jelenetet, ami az egész regény csúcspontja is volt egyben.
Az írónő stílusa nagyon magával ragadó, lendületes, de közben tudományos is. És ehhez párosul a lenyűgöző történetvezetés, a szereplőgárda és az egész egyedi világalkotás. A regény egyszerre ért el nálam távoli és ismerős hatást azzal, hogy időben a távoli jövőbe kalauzol, viszont helyszínileg konkrét városokba vezet el bennünket. 

Ez a kötet emlékeztetett arra, mennyire szeretem a különlegesen átformált mesefeldolgozásokat, és még húszévesen is mennyire szívesen veszek el egy-egy hercegnő történetében. A Cinder a retellingek világának egyik gyöngyszeme. 

Oldalszám: 460
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Linh Cinder, Kaito herceg
Kedvenc idézeteim:

"– A világért sem akarlak kioktatni arról, hogyan kell hercegnek lenni, de nem kéne legalább néhány testőr vagy valami melléd?"

*

"– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái?
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét."

*

"– Az a terve, hogy a jövőben minden döntést átenged a tanácsadójának?
– Nem – felelte a herceg, és megengedett magának egy fagyos mosolyt. – Előbb-utóbb beszerzek majd egy feleséget erre a célra."

Suzanne Collins - A kiválasztott

HANGULAT                                MOLY                                        2011

"Katniss Everdeen kétszer is túlélte az Éhezők Viadalát. De még nincs biztonságban.

Közeledik a végső forradalom ideje. És ebben a forradalomban Katnissnek döntő szerepe lesz. Élete legfontosabb szerepét kell eljátszania a végső csatában. Katniss lesz a fecsegőposzáta – a lázadás szimbóluma –, nem számít, mit kell feláldoznia érte." 

Katnisst a lázadók kimenekítették a Nagy Mészárlásról, így a biztonságot nyújtó 13. körzetben él azóta. Amiről azt hiszi mindenki, hogy eltűnt a föld színéről. Valóban. Hiszen ez a körzet Panem bukása után, 75 évvel ezelőtt le lett bombázva, az itt élők pedig egy teljesen új társadalmat hoztak létre a föld alatt. Saját politikát folytatnak, egy jól működő rendszert állítottak fel az évek alatt, ám nem lakhatnak ők sem örökre vakond módjára a napfénytől távol. Nincs más választás: meg kell dönteni a Kapitólium hatalmát és meg kell fosztani Snow elnököt a titulusától. Ehhez egyesíteni kell Panem polgárait, hogy közös erővel, 75 év elteltével ismét megpróbáljanak kitörni az elnyomás alól. A szimbólum, a lázadás vezéregyénisége pedig egy tinédzser lány a 12. körzetből. Katniss Everdeen, a Fecsegőposzáta. 
A kérdés végig ott lebeg a könyv sorai felett: Vajon sikerül ezennel változást elérni Panem életében?
A társadalomkritika ebben a befejezőkötetben még inkább megjelenik, mint eddig, hiszen arra is gondolni kell, ki legyen a következő vezető, ha sikerrel jár a lázadás, és Snowt eltávolítják a pozíciójából. Ezzel együtt felmerül a kérdés, hogy milyen államformává változzon a totális diktatúra, melyet kapitóliumi központtal alakítottak ki. Legyen monarchia? Vagy inkább demokrácia? 
Ugyanakkor a politikai kérdéskör mellett az izgalmas cselekményszál is folytatódik - ugyanis míg Katnisst épségben a 13. körzetbe tudták szállítani, Peetát a Kapitólium foglyul ejtette. A legrosszabb kínzások várnak a fiúra, ha Katniss nem tesz valamit, így alkut köt, hogy a 13. körzet katonái szabadítsák ki Peetát a rabságból. Viszont nem minden megy úgy, ahogyan azt a lány előre eltervezte.

Nagyon tetszett, ahogyan végigkövethettük Katniss jellemének alakulását a köteteken keresztül. Hamar ráhárult a családfenntartói szerep, és már az első fejezetekben kiderült, hogy a szeretteiért bármit megtenne. Ezt jól demonstrálja az első kötetben az, hogy jelentkezett a húga helyett a viadalra. Ám ezzel a lépésével a szeretteinek a száma is nőtt. Peeta, Haymitch, Effie, Cinna. Egyre több emberért érzett felelősséget, és ekkor kezdett el igazán érezni is. A szerelem eddig az életében az a luxus volt, amit ő a 12. körzet elnyomott lakosaként nem engedhetett meg magának. Hogy családot alapítson ebben a világban, hogy a gyerekei tudják, milyen az üres gyomor hangja, abból ő nem kért. És aztán ott volt a Viadal - a tudat, hogy nem menthetné meg őket, ha az ő nevüket húznák ki. Egy anya legnagyobb rémálma. De egy új világ reménye és egy fiú tiszta szerelme küzdelemre sarkallja, hogy szeretteit biztonságban tudja. Én ezért az elszántságáért és önfeláldozó magatartásáért kedveltem meg a főhősnőt, ami végig jelen volt a regényben.

"Vannak séták, amelyeket az embernek egyedül kell megtennie."

Bár a 76. Éhezők Viadala nem lett megrendezve, az atmoszférája nem maradhatott ki ebből a kötetből sem. A kiválasztott erősen fókuszál a Snowval való nagy összecsapásra és a Kapitólium hatalmának megdöntésére, de Suzanne Collins ebbe a részbe is beleszőtte azt az élet-halál játszmát, ami az arénára jellemző. Katnissnek és a többi szereplőnek különböző akadálysorokat kell kiállniuk, hogy eljuthassanak a leginkább védett övezetbe, az elnök rezidenciájára. És közben a lánynak mérlegelnie kell, vajon ki is az igazi ellensége.

Borító:
Az eredeti borító hangulatosan passzol az eddigiekhez: kék alapon egy szárnyaló madár, mely szimbóluma a teljes trilógiának. Egyszerű, de nagyszerű kivitelezés. A filmes kiadás egyikén Katniss alakja látható, a másikon a jól ismert fecsegőposzáta, immár tűzkarikákkal körülvéve. Végül pedig a legújabb utánnyomás egy teljesen új köntöst kapott, mely szerintem a legszemetgyönyöriködtetőbb mindközül. Egy 13. körzeti táblát nőtt be a növényzet, a domináns színvilág pedig az eddigi pirostól és kéktől eltérően most a narancssárga, a fehér és a barna. Nem tagadom, ez utóbbi borítósorozat teljesen a szívemhez nőtt. Nem tudok egyszerűen betelni vele. 

Összességében: 
Nagyon szerettem ezt a kötetét is a trilógiának. Abszolút megvolt benne az eddigi részeket is belengő hangulat, sokadik olvasásra is zakatolt a szívem, és meg tudott lepni a fordulatokkal. Az éhezők viadala így valóban egy örökzöld trilógia, amit bátran ajánlok mindenkinek! 

Oldalszám: 352
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Peeta Mellark
Kedvenc idézetem:

"Tízszer tovább tart összerakni magadat, mint amennyi idő alatt szétesel."

Suzanne Collins - Futótűz

HANGULAT                                MOLY                                        2010

"Katniss Everdeen túlélte Az éhezők viadalát. A Kapitólium bosszúra éhes. Hiába szólt minden ellenük, Katniss Everdeen és Peeta Mellark életben maradtak. Nem nyugodhatnak azonban meg: lázadásról suttognak a Kapitóliumban, ami az ő hatásukra vette kezdetét.

A nemzet szeme Katnissra és Peetára szegeződik, a tétek még nagyobbak, mint korábban. Ha hibáznak, a következmények beláthatatlanok." 

Az éhezők viadala trilógia számomra örökzöld. Nem számít, mikor és hanyadik alkalommal veszem a kezembe a köteteit, mindig képes beszippantani a világa, és valahányszor olvasom, sosem érzem lerágott csontnak vagy unalmasnak. Nem. Bár szinte kívülről tudom minden sorát, a szívverésem minduntalan zakatol minden egyes csatajelenetnél és akaratlanul is meglepődöm a fordulatoknál. Elhiteti velem, hogy nem tudom, mi fog történni a következőkben. Így valamennyiszer az újdonság hatásával hat rám. 

Katniss és Peeta bár megnyerték a 74. Éhezők Viadalát, a reflektorfényből talán sosem léphetnek ki. Az arénában elhitetik a nézőkkel, hogy menthetetlenül szerelmesek egymásba, ez pedig a túlélésüket jelenti. Kijátsszák a kapitóliumi vezetőket, a lány elhiteti a nézőkkel, hogy inkább öngyilkosak lesznek mindketten, mintsem egymás nélkül éljék le az életüket, így a Viadalnak nem csupán egy, hanem két bajnoka is lett ebben az évben. De a színjáték az arénából kilépve nem ér véget. Ezennel a 12. körzet jövőbeni kiválasztottjainak mentorai lesznek, a románcuk pedig minden évben fel lesz emlegetve. Így nincs más megoldás: össze kell házasodniuk. 

Panem elnöke, Coriolanus Snow meglátogatja Katnisst az otthonában, beszámol neki a körzetekben lévő felkelésekről, melyet a lánynak a bogyókkal való trükközése váltott ki a háborgó emberekből. Az elnök félti a hatalmát, fél a kitörni látszó polgárháborútól, és nem retten vissza a legszörnyűségesebb dolgoktól sem annak érdekében, hogy pozícióját megszilárdítsa. És a 75. Éhezők Viadala, a harmadik Nagy Mészárlás pedig vészesen közeledik. Mit találnak ki a Kapitólium emberei a jeles alkalomból? 

Hogy visszaküldik az eddigi győzteseket az arénába. 

"(…) ki tudja megmondani, hogy melyik a legerősebb fájdalom? Mindig az, amelyik éppen fáj."

Katniss és Peeta ugyanott találják magukat, ahol egy évvel korábban. Ám most nem fiatal tinédzsereket kell megölniük, hanem vérbeli gyilkosokat, akik egyszer már győztek. És biztosak abban, hogy ebből az arénából már csak egyikük jöhet ki élve. Katniss és Peeta pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a 12. körzet egyik kiválasztottja legyen az. Ám fogalmuk sincs arról, hogy valami készülődik a háttérben...

Bevallom, nekem a kedvenc kötetem a Futótűz. Az egész történet olyan, mint a címe: eleven, lángoló, igazi mestermű. Tele van fordulatokkal és nem várt eseményekkel. Barátságokkal, ellenségekkel. Megismerjük Panem tradícióit közelebbről, felelevenednek a múlt Viadalai, és Haymitch győzelméről is lekerül a lepel. 

Tudtátok, hogy az írónő eredetileg stand alone könyvnek tervezte Az éhezők viadalát? Ám én örülök, hogy végül Suzanne Collins egy utánozhatatlan trilógiává bővítette az elképzelését. 

Keserédes történet, jövendölés egy közel sem ideális társadalmi berendezkedésről a középpontban egy heroikus, fiatal lánnyal, aki nem retten vissza semmitől, hogy megmentse a szeretteit. Katnissnek ez a jellemvonása továbbra is uralkodó maradt ebben a kötetben is. Ám most nem a húgáért, hanem a szerelméért küzd. Az ő életben tartása a cél. 

Bár visszamentünk az arénába, ez közel sem olyan érzéssel hatott, mint elsőre. Az írónő mérhetetlen fantáziával töltötte meg a regényt. Új szereplőkkel, új koncepcióval, új akadályokkal és küzdelmekkel. 

Borító:
Hazánkban immár három borítóval is megjelent a kötet. Nekem az eredetivel tündököl a polcomon, melyen piros alapon látható a trilógia emblémája. Ezután kapott egy filmes borítót is az adaptáció megjelentével, ahol Jennifer Lawrence, a filmbeli Katniss Everdeen alakja található egy sziklán, kezében az íjával. Ám az én szívemet a legutóbbi kiadás nyerte el legjobban, ahogyan talán mindannyiunkét. Szemet gyönyörködtető alkotás. A színösszeállítás rögtön megragadja a tekintetet, a mélykék és halványlila árnyalatok tökéletesen passzolnak egymáshoz, a hulló virágszirmok pedig egyszerre keltenek idilli és fájdalmas hatást. Bevallom, kicsit hiányzik a megszokott piros a képről, mégsem panaszkodom, mert minden alkalommal, amikor ránézek a képre, valósággal eláll a lélegzetem. 


Összességében:
Nem számít, hányadszorra is olvasom a Futótüzet, mindig ugyanazt a hatást kelti bennem: sokkol, letaglóz, de közben abszolút ámulatba ejt. 
Suzanne Collins zsenialitása utánozhatatlan. A szereplőkkel könnyű azonosulni, hamar megkedveljük őket és sorsukat a szívünkön viseljük. Ez ebben a kötetben sem volt másként. Új karakterekkel gazdagodott a történet, akikért izgulhattunk a 3. Nagy Mészárláson. Ezernyi megválaszolatlan kérdés, pulzust növelő jelenetek sokasága és a végső kérdés: Vajon sikerül megdönteni végül a Kapitólium rémuralmát?
Az éhezők viadala trilógia mindenkinek ajánlott, aki ki szeretne kapcsolódni egy fantasztikus, utánozhatatlan, örökzöld történettel, ami garantáltan örökre beírja magát a szívedbe.

Oldalszám: 320
Kiadó: Agave

Kedvenc karakter: Peeta Mellark
Kedvenc idézeteim:

"Remek.Akkor most oda kell állnom Haymitch elé, hogy megmondjam, egy nyolcvanéves nénikével, meg Gyogyóssal és Feszkóssal akarok egy csapatban játszani. Odalesz az örömtől."

*

"– Nincs szükség rá. Az én rémálmaim mindig arról szólnak, hogy elveszítelek téged – mondja. – Amikor felriadok, és látom, hogy nem tűntél el, megnyugszom."

Gwenda Bond - Gyanakvó elmék

HANGULAT                                MOLY                                        2019

"Egyesült Államok, 1969. 

Az álmos kisvárosi főiskolán tanuló Terry Ives úgy érzi, kimarad az egész országot megrengető háborúellenes mozgalomból és ellenkulturális forradalomból, így kapva kap az alkalmon, amikor egy szupertitkos kormányzati kutatáshoz keresnek önkénteseket. Terry elszántan próbál a végére járni a világtól elzárt hawkinsi laborban zajló bizarr kísérleteknek, miközben egyre mélyebbre merül a laboratórium kifürkészhetetlen ura, dr. Martin Brenner világában. Mi folyik ebben az idilli kisvárosban, és mi a 008-as alany – Kali – emberfeletti képességeinek titka? 

Az első Stranger Things-regény, a Gyanakvó elmék a sorozat mitológiájának alapjaihoz visz el minket, ahol minden elkezdődött." 

Nem mondok újat azzal, hogy sok társammal együtt elmondhatatlanul vártam már a Stranger Things című sorozat 3. évadát. Hasonlóan ezzel egy időben megérkezett a Cartaphilus kiadó gondozásában az első, a sorozatból készült regény is, így két ST élmény is várt a rajongókra idén júliusban. 

A Gyanakvó elmék a sorozathoz készült előzménytörténet, ami bemutatja, hogyan is kezdődött el minden, ami a Stranger Things cselekményszálához vezetett. 

Első képként dr. Brenner tárul elénk és egy öt év körüli kislány, akit Nyolcnak hívnak. Ebből rögtön asszociálhatunk a filmből ismert Tizenegyre. Nem ő az egyedüli különleges képességgel bíró gyerek, hanem előtte voltak mások is. Mint Kali, azaz a nyolcas számú alany, aki a labor által keltett otthonos illúzió rabja. Már rögtön az első oldalakon találtunk valamit, amiért kezdhetünk olvasóként izgulni. Vajon milyen sorsa lesz a kislánynak?
De az igazi főszereplője a könyvnek nem Kali, hanem Terry Ives, aki egyetemista éveiben egy kávézóban dolgozik. Mikor a lány legjobb barátnője, Stacey mesél neki a laborról, Terryben rögtön feléled a kíváncsiság lángja, hogy ő is a részese akar ennek lenni. Benne akar lenni a kísérletben, ha ilyen módon is, de kivenni a részét a háború ellenes mozgalomból. 
Az élet minden alkalmat megragad arra, hogy a sorsunkat jóra formálja a rossz időkben is. A labor rémisztő falai között egy összetartó csapat kovácsolódik össze. Terry, Gloria, Alice és Ken. Egy bátor, egy okos, egy jövőbelátó és egy médium. De a kísérlet legfontosabb részét eltitkolják előlük. A kislányt, aki néhány szobával arrébb él. Aki képes illúziókat alkotni. Aki dr. Brennert apának hívja. Vajon valójában mi áll az állandó LSD trip mögött? 
Azt vártam, hogy belecsöppenek a sorozat világába, ám ez nem pont úgy történt, ahogyan én azt elképzeltem. Látszólag egy csavarral megspékelt történet egyetemistákról, akik rossz pénzszerzési lehetőséghez nyúltak, de mi, akik már láttuk sorozatot, tisztában vagyunk a folytatással, és így még izgalmasabbá válik az, hogyan is jutottunk el odáig. 

"Senkinek nem kellene bűntudatot éreznie, mert él. Mert boldog."

A Gyanakvó elmék bemutatja, hogy képes a rendszer az egyes ember életét is befolyásolni, meddig elér a kormány keze, ha azt éppen nem a megfelelő ember irányítja.
Terry átélte a nagy szerelmet, amire mindenki vágyik, ám a barátját, Andrew-t besorozzák katonának. Véletlen lenne? Paradox módon a háborúellenes mozgalom az ellentétébe csap át. A négy fiatal nyomozásba lendül, megpróbálja kideríteni, vajon mire is készül a hawkinsi labor, mit rejteget dr. Brenner minden idegszálával, és mit takar az indigó-projekt. Az egyetemistáknak össze kell fogniuk, jobban, mint bármikor. 
De a legnagyobb rejtély megfejtése még előttük áll: Ki Tizenegy, akit Alice a jövőben lát, ha csak tíz mappa található Brenner irodájában? 
Jól látjátok: a Gyanakvó elmék egyenesen Tizenegy származását mutatja be nekünk, és megtudhatunk olyan dolgokat, amik a Stranger Things sorozathoz vezetnek el bennünket. 

De olvasható-e ez a könyv azok számára, akik még nem vetették bele magukat a sorozat világába? Abszolút. Teljesen érhető, hiszen a kezdetekhez nyúl vissza, az adaptációban lévő szereplők nem jelennek a regényben, egy másik, korábbi generációt mutat be. De hogy melyikkel érdemes kezdeni, azt embere válogatja. A lényeg, hogy mindkettőre kerítsetek sort!

Borító:
Visszaadja a könyv és a történet atmoszféráját, a horrorisztikus upside downt, ami többször is megjelenik a regény folyamán, és a nem hétköznapi lányt, aki lehet akár Nyolc vagy a későbbi Tizenegy is. 

Összességében:
A Gyanakvó elmék betekintést enged a Stranger Things világának előzményeibe. Mikor még nem a demogorgon volt a legfőbb ellenség, hanem egy őrült, emberkísérleteket végző tudós, aki nem tudja, hol a határ, csak a siker vezérli. Bemutatja a '70-es évekbeli Amerikát, négy egyetemista életét, miként fognak össze, és szállnak szembe a hatalmi ágakkal. 
Izgalmas, néhol rémisztő, de abszolút szerethető történet! 
Azoknak ajánlanám, akik kíváncsiak a Netflix sikersorozatának előzményeire, Tizenegy valódi kilétére, vagy csupán egy kalandra vágynak, amit a Gyanakvó elmékben biztosan megtalálnak. 

Oldalszám: 368
Kiadó: Cartaphilus

Kedvenc karakter: Terry Ives
Kedvenc idézeteim:

"– A „miért” az a kérdés, ami előreviszi a tudományt."

*

"A félelem a tekintély velejárója."