Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”.
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot?
A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet."
Marissa Meyer regényei nagy népszerűségnek örvendenek itthon. Sok könyvmoly ajánlja, kedvencének tartja a Holdbéli krónikákat, és én is kíváncsi voltam, miket rejtenek a sorozat lapjai. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy úgy beszippantott a történet, hogy nem tudtam letenni a kezemből a könyvet.
Cinder Új Pekingben él mostohaanyjával és két mostohatestvérével a negyedik világháború után. 126 éve béke honol már a vidéken, de a harcnak nincs vége. Csak éppen nem hadsereggel kell megvívniuk ezt a csatát, hanem sürgősen ellenszert kell találniuk az országban tűzvészként terjedő pestisre, mely emberéletek százát követeli. A világot ekkor már nemcsak emberek alkotják, hanem kiborgok is - vagyis félig ember, félig robot szerzetek. Cindert egy baleset következtében csak úgy tudták megmenteni, hogy fémvégtagokat kapott. De néha azt kívánja, inkább meghalt volna, hiszen a társadalom nem fogadja be teljes mértékben a hozzá hasonlókat. Mostohaanyja is minden alkalmat megragad, hogy a lány szemére hányja, ő nem igazi ember. Nem képes sírni, nem képes elpirulni, de érzelmei ettől függetlenül ugyanúgy vannak. De ez persze keveseket érdekel.
Egy alkalommal a vásáron, ahol Cinder robotokat szerel, felüti a fejét a vírus, őt pedig kényszerítik, hogy legyen tesztalany a pestis elleni küzdelemben. Ekkor azonban kiderül, hogy ő immunis a betegségre. Ez a része a cselekményszálnak túlságosan ismerős lehet így 2020 után - a félelem, ami áthatja Cindert, hogy akár ő is hazaviheti a vásárról a vírust és átadhatja a családjának, szerintem az utóbbi időszakban mindenkiben megfordult már hasonló. Így még aktuálisabb a regény, mint valaha. Ám mégsem nyomasztóan hat ránk, inkább azt éreztem, hogy a távoli jövő közelebb van, mint gondoltuk volna.
Mindeközben a császári palotában is zajlanak az események. A császár a halálos ágyán fekszik, de közeleg a bál, amiről mindenki beszél, és Kai herceg androidja is hirtelen elromlik, amin olyan információk vannak, amelyek nem kerülhetnek rossz kezekbe. Így nincs más választása a trónörökösnek, mint felkeresni az ország leghíresebb robotjavítóját, aki nem más, mint Linh Cinder. A lány még a kopott, olajos anorákjában is leveszi a herceget a lábáról, aki elhívja Cindert a bálba. De hogyan táncolhatna egy kiborg a jövendőbeli császárral?
Vajon Hamupipőke elmehet a bálba, hogy táncolhasson a herceggel? És aztán boldogan éljenek, amíg meg nem halnak?
A Cinder már az első oldalakon teljesen levett a lábamról. A világa hamar beszippantott, és valósággal nem engedett. Kezdetben kíváncsi voltam, hogyan alakítja át a sci-fi zsánerében Marissa Meyer a már jól ismert Hamupipőke-történetet. És a végeredmény egy rendkívül egyedi regény lett. Cinder egy elég makacs karakter, aki ugyanakkor kiborg létére is teljes szívvel képes szeretni. A testvérét, a robotját, a herceget és a hazáját. Ugyanakkor nem igazán hiszi el, hogy ez fordítva is lehetséges, hogy szeretheti őt valaki annak ellenére, hogy néhány testrészét huzalok működtetik. Ezért inkább takargatja, titokként kezeli a kilétét. Ebből a szempontból nem az a tipikus főhősnő alkat, magabiztos jellem. De már az első kötet alatt is nagy fejlődésen ment keresztül, képes volt kibújni a kis csigaházából azért, hogy megmentse a szeretteit.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogyan kapcsolja be az írónő Piroskának, Rapunzelnek és Hófehérkének a szálát, de van egy olyan érzésem, hogy színesíteni fogják a már meglévő, alapjaiban is különleges történetet.
Borító:
A régi borító is szép, de nekem nem átütő. A lány a piros cipőjével a kezében áll, a vállán a főszereplő lány kiborg mivoltját ábrázolva csavarok futnak végig. De nekem a cipős kép sokkal jobban tetszik. Nem túlgondolt, mégis minden rajta van, aminek rajta kell lennie. A cím betűtípusa nagyon tetszik, passzol a könyv belsejéhez és külcsínéhez egyszerre.
Összességében:
Nagyon hamar megszerettette velem magát a Holdbéli krónikák sorozat. Teljesen különleges perspektívából mutatja be Hamupipőke jól ismert meséjét - robotokkal, halálos vírussal, bolygók közti utazással és hataloméhes királynővel. Ám mindeközben felismerhető maradt a sanyarú sorsú, mostohacsaládhoz került hercegnő története. Alig vártam a báli jelenetet, ami az egész regény csúcspontja is volt egyben.
Az írónő stílusa nagyon magával ragadó, lendületes, de közben tudományos is. És ehhez párosul a lenyűgöző történetvezetés, a szereplőgárda és az egész egyedi világalkotás. A regény egyszerre ért el nálam távoli és ismerős hatást azzal, hogy időben a távoli jövőbe kalauzol, viszont helyszínileg konkrét városokba vezet el bennünket.
Ez a kötet emlékeztetett arra, mennyire szeretem a különlegesen átformált mesefeldolgozásokat, és még húszévesen is mennyire szívesen veszek el egy-egy hercegnő történetében. A Cinder a retellingek világának egyik gyöngyszeme.
Oldalszám: 460
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Linh Cinder, Kaito herceg
Kedvenc idézeteim:
"– A világért sem akarlak kioktatni arról, hogyan kell hercegnek lenni, de nem kéne legalább néhány testőr vagy valami melléd?"
*
"– Ha már a szemműtétnél tartunk, észrevette, hogy nincsenek könnycsatornái?
– Nem mondja! Tényleg? Én meg már azt hittem, szimplán érzelmi idióta vagyok – húzta fel a lábát az asztalra Cinder, és szorosan átölelte a térdét."
*
"– Az a terve, hogy a jövőben minden döntést átenged a tanácsadójának?
– Nem – felelte a herceg, és megengedett magának egy fagyos mosolyt. – Előbb-utóbb beszerzek majd egy feleséget erre a célra."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése