A legújabb Colleen Hoover-adaptáció, a Verity jövő héten érkezik a mozikba, ám a vetítés előtt nem érdemes kihagyni a könyvélményt sem! Az írónő lélegzetelállító thrillere az igazság határmezsgyéjén jár kötéltáncot, és egyszerre láthatunk bele egy sikerszerző és egy feltörekvő író fejébe, miközben végig szépen lassan fény derül a Crawford-ház titkaira. Tartsatok ti is velünk a turnén még a film előtt!
🕮🕮🕮
Nem sok regény maradt Colleen Hoovertől, amit még nem olvastam, de be kell valljam, hogy a Verity köztük volt. A hamarosan érkező könyvadaptáció viszont arra sarkallt, hogy mihamarabb pótoljam be a lemaradásomat, mert szeretek úgy beülni ilyenkor a vetítésre, hogy én lehessek az a bizonyos, aki azt mondja: a könyvben nem így történt! Így hát kénytelen voltam még a jövő heti premier előtt sort keríteni a regényre - és bár erősen voltak fenntartásaim, Colleen Hoover, habár nem a szokásos módon, de teljesen levett a lábamról, és nagyon gyorsan és sokáig a hatása alatt álltam a történetnek.
Lowen Ashleigh felkérést kap, hogy társíróként fejezze be Verity Crawford könyvsorozatát, aki egy baleset következtében katatón állapotba került, emiatt nem tudja lezárni a történetet. Lowen, ha lenne más választása, elkerülné a rivaldafényt és a felhajtást, amit Verity körül kialakult, de a pénz beszél, és a kilakoltatás szélén állva nincs más választása, mint elfogadni az alkut, ami szép honoráriummal kecsegtet. Ám a munkálatokhoz be kell költöznie a Crawford-család otthonába, ahol Verity dolgozószobájában ráhangolódhat a szereplőkre és megtalálhatja a korábbi jegyzeteket, kéziratokat. Ám a sok papír között egy kezdetleges önéletrajzra bukkan, ami nem hagyja nyugodni, és hiába nem kéne vájkálnia Verity magánéletében, Lowen mégsem bírja ki és mint valami esti mese olvassa az emeleti szobában, eszméletlen állapotban lévő nő vallomásait. Viszont hamar kiderül, hogy Verity önéletrajza nem egy szerelmes lányregény, hanem a sötét, véres múlt lenyomata, és akit Lowen a sorok között megismer, az egy manipulatív, szociopata nő, aki mindenkit dróton rángatott egész életében: kezdve a férjével, Jeremyvel, aki mindkét írónőt az ujja köré csavarta.
Rég éreztem ilyet egy könyvvel kapcsolatban, amikor szó szerint sóvárogtam egy percnyi olvasásidőért, amikor minden más tevékenységet takarékra tettem csak azért, hogy folytathassam a kötetet. De Colleen Hoover regénye ezeket az érzéseket keltette bennem. Nem kérdés, hogy merőben más zsáner, mint amit az írónőtől megszokhattunk, de nem kevésbé tabudöngető és elgondolkodtató, mint az eddigiek. Csak éppen thriller-ruhába öltöztetve. Nagyon tetszett a metaleptikus elbeszélési mód, a könyv a könyvben effektus, így valamilyen szinten mi, olvasók is a történet főszereplőivé váltunk, akárcsak Lowen. Vele együtt sokkolhat bennünket az önéletrajz, Verity személyisége, miközben tulajdonképpen a jelen eseményeiben ő néma, és az egyetlen szócsöve az a biográfia, amit valószínűleg sosem akart napvilágra hozni. Mégis ki tenné az ő helyében? A sok elkövetett bűn után? A sok manipulatív cselekedet után? Az, hogy mégis miért írta le, miért hagyott nyomot ezeknek a tetteknek, az a kérdés végig ott lebeg a történetben, de csak a legvégén kapunk rá választ. Hasonló sokkoló végkifejletet Baráth Viktória Egy év Rómában című köteténél olvastam, és nem tudom, hogy szentségeltem-e ekkorát még máskor ezeken kívül.
Habár még kell várnunk néhány napot a filmig, a trailert újranézve borzalmasan jól átvették a készítők a regény hangulatát és atmoszféráját, rendkívül szuggesztív már csak az a néhány perc is, amit eddig kaphattunk belőle. Nem beszélve a jól eltalált szereplőválasztásról, ami csupa A-listás színészekből áll: Anne Hathaway, Dakota Johnson és Josh Hartnett főszereplésével.
Borító:
Itt szeretnék kitérni arra, hogy már több éve ül olvasatlanul a polcomon egy névre szólóan dedikált példány a Verityből, de mindig volt más, fontosabb, ami prioritást élvezett, így sosem vettem elő, mostanáig. Az eredeti borító alapvetően sötétzöld alapon mutatja be a címet mint központi elemet. A háttérben fontos a nőalak, amelynek tulajdonképpen csak víztükörszerűen a lábát láthatjuk, a testét egy instabil drótvázas szerkezet adja, ami valamiképpen az emberi psziché leképeződése lehet, illetve eltávolodva a pszichoanalízistől az igazság relativitását reprezentálhatja. Emellett készült most az adaptáció kapcsán egy filmes borító, amelyen a piros és a fekete színek dominálnak. A kép tetején a Verityt játszó Anna Hathaway átható tekintete néz az olvasóra, alul pedig a másik két főszereplőt láthatjuk, közelségük és a fentről jövő mimika egyből valami bűnöset és sötétet sugallnak.
Összességében:
Colleen Hoovertől megszoktam már, hogy mindig levesz a lábamról, ám most ezt nem a megszokott módon tette. A Verity egy lélegzetelállító pszichothriller, amelyben egy pályakezdő írónő lehetőséget kap arra, hogy befejezze egy másik szerző sikersorozatát - mivel ő már nincs abban az állapotban, hogy ezt megtegye. Emiatt belecsöppen az egykori életébe - szó szerint a házában lakik, az ágyában alszik, és mellette az önéletrajzát olvassa. Sötét, sokszor vérfagyasztó történet, amely az igazság fluiditásával játszadozik.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a sokkoló, addiktív történeteket - és persze ne hagyjátok ki a filmet sem!
Oldalszám: 312
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Természetes, hogy néha – még ha csak egy röpke másodpercre is – a legrosszabbat feltételezzük a másikról."
*
"Bárhogy nézzük is, Verity mesterien manipulálta az igazságot. A kérdés már csak az, hogy végül is melyik igazságot."
*
"Az ember nem nézhet valakire úgy, ahogy ő nézett rám – a teljes múltjával a tekintetében – anélkül, hogy elképzelné a jövőt."
Blogturné
09.22. Pandalány olvas
09.24. Ambivalentina
09.26. Kitablar
09.28. Zakkant olvas
