Baráth Viktória - Egy év Rómában

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot. 

 Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie. 

Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút. 

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla? 

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről."

Mivel vallásos személynek tartom magam, eleinte féltem, hogy a regény esetlegesen tartalmaz olyan szálakat, amelyek ütköznek az én nézetemmel. Mégis azonban hívogatott, a sok biztatás és olyanok véleménye, akikében bízok megteremte gyümölcsét, én pedig így az elolvasása után egyáltalán nem bántam meg, hogy a kezembe vettem a könyvet. Az írónő ismételten lenyűgözött. 

Nagyon egyedi maga az alaptörténete is az Egy év Rómábannak. A főszereplővel teljes mértékben tudunk azonosulni. Egy írónő került a történet reflektorfényébe, aki válsága és részben magánélete miatt megrekedt a munkájában, nem ontja magából az oldalakat és a kéziratokat, amiért a kiadója elküldi egy teljesen új környezetbe azzal a céllal, hogy vezessen naplót, amiből egy szuper könyv is kisülhet. Az afféle 'írói válság' akár nekem, mint bloggernek is ismerős helyzet, megesik, hogy úgy kiadnám magamból a véleményem, azonban a gondolatok és a szavak mégsem jönnek, és csak nézem a laptopot, aztán végül elteszem azzal az indokkal, hogy na majd máskor befejezem. De ugyanígy az olvasási válság sem ritka eset errefele, a gyógymódját azonban annál nehezebb fellelni. Leila problémáit pedig a regény olvasója is teljesen átérezheti, mert ha nem is ekkora mértékben, mégis mindenkinek van valami, ami a szívét nyomja. 

Az új város és légkör felfedezésében egy pap lesz a társa, aki körbevezeti Rómában, segítsége lesz az életének ebben az új szakaszában. Eleinte furcsállhatja az olvasó, hogyan lesz köztük egyáltalán barátság, a két személyiség ég és föld egymáshoz képest, mint két ellenpólus, Teljesen egyedi volt, hogy ez esetben a női főszereplő vállalta magára a 'badgirl' szerepét, aki nem óvakodik a részegségtől, az egyéjszakás kalandoktól, de a drogoktól sem. Jonathan Raymond atya azonban szelíd, kedves, megértő, de mégis határozott és férfias. Imádtam, ahogy ez a két személyiség egymással keringőzött a betűk forgatagában.

"Talán tényleg csak annyi kell, hogy a jelenünkre és a jövőnkre koncentráljunk, mert ha csak hátrafelé nézünk, akkor könnyen orra eshetünk valamiben."

Egyszerűen csodálatos. 

Amikor az olvasó a kezébe veszi, nem is tudja, hogy onnantól kezdve nem lesz megállás. Teljesen beszippantott, és nem akartam kiszakadni a világából. Hirtelen azt vettem észre, hogy fogynak a lapok, és lassan a végére is érek. Baráth Viki az olvasó lelkére és érzelmeire hat. Sokszor romantikus és szenvedélyes, de mély és katartikus is. Hihetetlen, az írónő mekkora utat tett meg az első regénye óta. A stílusa gördülékenyebb lett, ezzel a regénnyel megtalálta a saját hangját. Az előző kötete, A főnök is nagyszerű volt, de szerintem Vikinek jobban állnak az ilyen történetek, amelyek ennyire érzelemdúsak.
Engem teljesen elvarázsolt. Csodálatos volt, szívhez szóló és megdöbbentő.
Sok véleményt olvastam a végéről, akik ledöbbenve álltak az utolsó oldal előtt. Lélekben már felkészültem a gyilkos-Vikire, azonban a leesett áll effektus nálam sem maradt el, de ez csakis a legjobb értelemben. Nehéz spoiler nélkül áradozni, mégis mi következett be a végén, amit én annyira csodáltam és szerettem, de egyszerűen így volt. Nem gondoltam volna erre a befejezésre, mégis nyugodt szívvel eresztettem el a történetet. Mindenki megtalálja benne magát, a hit hit maradt, a pap pap, de mégis megadatott a végső lezárás.
AJÁNLOM.

Karakterek:
Már fentebb említettem, hogy Leila karaktere úgy lett megformálva, hogy mindenki át tudja érezni a helyzetét, ugyanis ha nem is ekkora, de problémákkal mindenki találkozik. Külön öröm volt számomra, hogy a foglalkozása regényíró, így az olvasóval még szorosabb kötelék alakulhat ki köztük. Hatalmas változáson megy keresztül a történet során, a végére már szinte alig ismerhetünk rá. Jonathan pedig maga a véghetetlen jóság, kedvesség és alázat. Eleinte Fabióval nem tudtam mit kezdeni, de hamar ő is a könyv egyik főhősévé vált.

"– Ne mások mondják meg neked, hogyan élj és érezz." 

Borító:
Ha csak egyedüli önmagában nézzük, szerintem lenyűgöző. A színek teljes mértékben passzolnak a könyvhöz, átadja Róma hangulatát, ez főleg az alján lévő Trevi-kútnak köszönhető. A másik része a borítónak egy nőt ábrázol, azonban az arcának nagy részét titok fedi, úgy lett rátéve a képre. Ez a séma az írónő többi köteténél is megjelenik, vegyük A főnököt, annak novelláját és Viki hamarosan érkező regényét. Nekem kissé zavaró így, hogy hasonló a tematika, azonban mégsem egy sorozathoz kapcsolódnak, hanem különálló történetek. De ha egyedül nézem a különböző borítókat, mindegyik lélegzetelállító és gyönyörű.

Összességében:
Baráth Viki legújabb regénye egyszerre csodálatos, lenyűgöző, szívhez szóló és szenvedélyes. Imádtam olvasni, nem eresztett el a végéig, szinte a kezemben ragadt. Az írónő megtalálta a saját hangját.
Nagy kedvencem lett.
Bevallom, megijesztett az elején, de nem kellett volna félnem tőle. Egy varázslatos utazásra hívott el, felidézte bennem a saját nyaralásomat a városban, a szemem előtt tűntek fel újra az emlékek, ismét Róma utcáin jártam. Köszönöm ezt az írónőnek! Felejthetetlen élményt adott.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik szeretnének egy évet Rómában tölteni a regény segítségével, amely elkalauzol bennünket ebbe a csodálatos városba. Ha egy lélegzetelállító, megindító, csodálatos olvasmányra vágysz, ez a te könyved!

Oldalszám: 506
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Jonathan Raymond, Leila Findley

Kedvenc idézeteim: 

"(…) én érzem, hogy ez az év csodálatos dolgokat tartogat még a számodra." 

*

"Nem szabad engednünk, hogy a múltunk szabja meg, kik vagyunk." 

*

"Gyönyörű vagy – mondta épp csak olyan hangosan, hogy halljam. A szívem kihagyott egy ütemet. Egész este erre vártam, de nem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám ez a két szó. – Egész este néztelek, és csak úgy ragyogtál. Az a mosoly az arcodon a legszebb, amit ma viselsz. A ruhád, a hajad, a sminked, mind egytől egyig tökéletesen passzolnak hozzád, mégis a csillogó szemeid és az ajkaid azok, amiktől ennyire gyönyörű vagy." 

*

"A csillagokat nézve és a szavain gondolkodva lepergett a szemem előtt minden, amit át kellett élnem. Mindenre szükség volt ahhoz, hogy a helyes irányba tartsak? Az összes szenvedésre és kínra? Vagy csak én próbáltam túlságosan is eltérni a valódi sorsomtól, és ezek kellettek ahhoz, hogy ismét a helyes útra lépjek?"