Írók az álneveikről ︱Miért választanak a hazai írók álnevet?

Már nagyon régóta kíváncsi vagyok, hogy a magyar íróinkat mi ösztönzi arra, hogy teljesen más ‒legtöbbször külföldi ‒ álnévvel jelentetik meg a könyveiket. Ti is?

Erről a témáról kérdeztem meg számomra nagyon kedves szerzőket.

Bár mostanában kezd egyre jobban eltűnni az olvasókban a tévhit, miszerint a külföldi szerzemények jobbak, mint a hazai íróktól származó regények, mégis a friss könyvmolyok szívesebben vesznek le  a polcról angolosan hangzó szerzőktől műveket, mint magyaroktól. 

‒ Ez nem is a tudatos könyvmolyokra jellemző, hanem az impulzus-vásárlókra, akik nem igazán néznek utána, teszem azt egy írónak, vagy könyvnek, csak lekapják a polcról. Aki kicsit rám keres, azonnal láthatja, hogy magyar szerző vagyok, ezt nem is titkolom, de aki csak hirtelen felindulásból megveszi egy könyvemet, annak ez nem feltétlen esik le mindjárt. Ez kicsit olyan, mint amikor egy külföldi írónő férfi, vagy uniszexnek hangzó álnevet választ, mert úgy gondolja, a választott műfajba sokkal jobban eladható a könyve eképpen ‒ írta nekem Vivien Holloway írónő, a Winie Langton sorozat megalkotója. 

„Sokan a magánéletüket védik.‟ 
Ez a mondat hangzott el J. K. Smith írónő szájából, aki a humoros-romantikus Szerelem hirdetésre c. könyvével kápráztatta el az olvasóit, tavasszal pedig a legújabb művét vehettük a kezünkbe, az Ismert ismeretlent.  Azonban a későbbiekben a szerző abba is beavat bennünket, hogy ennek ellenére a közönsége kíváncsisága nem lankad, az íróknak adniuk kell magukból is egy szeletet az olvasóiknak a történetük mellé. 

‒ Az írói név megválasztása nehéz döntés volt, de az, hogy nem a saját nevem alatt kezdtem el publikálni, visszavezethető arra, hogy félig-meddig valós történetet akartam írni. Azt a regényt egészen biztos, hogy nem a saját nevem alatt adtam volna ki. Nem szerettem volna, ha bárki is olyan dolgot képzel bele, ami nincs is ott. A témaválasztás kapcsán a környezetem beleképzelt volna egy olyan pluszt, amit mindenképpen el akartam kerülni ‒ szólalt meg Anne L. Green írónő a témához kapcsolódóan. Továbbá a későbbiekben megtudhattam róla, hogy ő örül ennek a döntésének. ‒ Anne L. Greenként olyan kapuk is megnyílnak előttem és bennem, amelyek azt gondolom zárva maradtak volna.

Carrie Cooper írónő is hasonlóan gondolja, mint a fentebb említett írónő társai. Sajnos nem lehet teljesen kiűzni a könyvmolyokból ezt a rossz beidegződést, hogy sokszor nagyobb bizalommal fordulnak külföldi írók könyvei felé, mint a magyar szerzőkéhez. Viszont van egy másik oka is, amiért a Lili Green sorozat megalkotója nem saját nevén jelentette meg a könyveit. 

„Írás közben egy egészen más világba csöppenek, mint amiben a hétköznapjaimat élem, én ennek a kettősségét, a két oldalamat szerettem volna egy másik névvel is különválasztani.‟ 

Írta az írónő a válaszlevelében.

Így gondolja ezt az Árnyoldal és az Újrajátszás című kötetek szerzője is.

„Nem rejtegetem az igazi nevemet, de azt inkább meghagyom a privát életemnek. Bár P. C. Harris és Enikő is vagyok egy személyben, mégis a nevekkel könnyebb meghúzni a határt a két életem között.‟

Elgondolkodtató, hogy mennyire befolyásolják az olvasók is ilyenkor a szerzőket, mégis azért többségben nem miattuk és a nagyobb eladási szám miatt ragaszkodnak az írói neveikhez, sokkal inkább maguk miatt, hogy ezt a két életformát el tudják különíteni.

A kíváncsiság nagy úr, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg a kedves írónőket, hogyan választották azokat a neveket, amelyek végül a könyveik borítóin virítanak. 

‒ Évekkel azelőtt választottam, hogy bármilyen könyvem is megjelent volna. A Vivien, gondolom, egyértelmű, a Holloway pedig kamaszkorom egyik kedvenc színésznek a vezetékneve ‒ mesélte a Winie Langton sorozat szerzője, akivel volt alkalmam a legutóbbi Könyvfesztiválon személyesen is találkozni, a választott neve pedig teljesen illik hozzá.  

‒ J.: keresztnév első betűje.  K.: vezetéknév első betűje.   Smith: Kovács angolul. A J. Smith már foglalt volt és felnőtt tartalom tartozott hozzá a neten, így kellett még közé az a "K." ‒ árulta el az írónő a J. K. Smith név mögöttes tartalmát, ha ezek után belegondolok, teljesen logikus, miért pont ezt választotta. 

Carrie Cooper saját vallomása szerint cseppet sem volt egyszerű a névválasztása, de végül egy jól hangzó, titkosügynökös név lett a végeredmény. 

‒ A férjemmel sokat gondolkodtunk, de legtöbbször óriási nevetésbe torkollottak a próbálkozásaink, mert a megfelelő név híján egymást váltották a hihetetlen és abszurd ötletek. Amikor már ott tartottunk, hogy a körülöttünk lévő tárgyakat, konyhai eszközöket alakítottuk át idegen nyelvű nevekké (Hohenzollern Wasserboiler ☺ ), akkor elhatároztam, hogy ésszerűen fogok dönteni. Aztán megtetszett a Cooper vezetéknév, amiről Alice Cooper, a rockzenész jutott eszembe, és a történeteim izgalmasabb, kalandosabb, keményebb oldalára utal, és hozzá valahogy automatikusan kapcsolódott a Carrie név, mint Carrie Bradshaw a Szex és New York sorozatból, ami a romantikus, szerelmes részeket szimbolizálja ‒ vallotta be végül az írónő, hogyan is született meg Carrie Cooper.

Izgalmas döntés, azt meg kell hagyni, és tartoznak hozzá humoros részek is, mint a nevek kiválasztásaiban is láthattuk néhányszor.

Viszont az éremnek is két oldala van. Következő cikkemben ennek a párjával érkezem, olyan szerzőket kérdezek meg, akik saját nevükön publikálták műveiket, kíváncsi vagyok, őket mi vezérelte erre.

Hálásan köszönöm a szerzőknek, hogy szántak rám és a kérdéseimre időt, és segítettek abban, hogy ez a bejegyzés létrejöhessen!