Taylor Jenkins Reid - Atmoszféra

 HANGULAT                                MOLY                                        2026

"Joan Goodwin gyerekkora óta a csillagok bűvöletében él.  A csendes, elmélyült nő a Rice Egyetem fizika- és csillagászattan-oktatójaként és a koraérett Frances nagynénjeként elégedett az életével. Egészen addig, amíg rá nem bukkan egy hirdetésre, amiben először keresnek női tudósokat a NASA űrsiklóprogramjához. Joannak ettől fogva minden vágya bekerülni azon kevesek közé, akik feljuthatnak az űrbe. Miután 1980 nyarán több ezer jelentkező közül őt is beválasztják az űrhajósjelöltek kivételes csapatába, megkezdi a kiképzést a houstoni Johnson Űrközpontban.  Míg az újonnan verbuválódott csapat tagjai az első repülésükre készülnek, Joan olyan érzéseket tapasztal meg, amikről korábban nem is tudta, hogy léteznek. Egy elsöprő szerelem alapjaiban kérdőjelez meg mindent, amit addig tudni vélt a világegyetemben betöltött helyéről.  Ám 1984 decemberében, az STS-LR9 küldetésen egy pillanat alatt megváltozik minden…  Egy lebilincselő, felemelő és megrendítő regény bátorságról, önazonosságról és a szeretet mindent átalakító erejéről… ezúttal a csillagok között."

Taylor Jenkins Reid legújabb regénye, az Atmoszféra az 1980-as évek űrkutatásának világába repíti az olvasót, ahol Joan Goodwin asztrofizikus a NASA egyik kiválasztottjaként készül történelmi küldetésére. A regény nemcsak az űrutazás izgalmait és veszélyeit mutatja be, hanem a szerelemről, önazonosságról és az emberi kapcsolatokról is érzékenyen mesél. Tarts velünk a blogturnén, és ne feledd: a játék során akár egy példányt is nyerhetsz a kötetből! 

🕮🕮🕮

Ha meglátom Taylor Jenkins Reid nevét a megjelenő kötetek között, akkor biztos vagyok benne, hogy nekem el kell olvasnom. A Könyvmolyképző Kiadó a Könyvhétre időzíti az írónő újabb kötetének a fordítását, jön az Atmoszféra, ami a csillagokba repít bennünket.

Joan Goodwin sok mindent feláldozott a karrierjéért - de az unokahúga ez alól kivétel. Amikor a húga viszonylag korán és egyedül vállalta Frances felnevelését, Joanre mindig számíthatott ebben.  De asztrofizikusként a nő minden álma volt feljutni a csillagok közé, és amikor a '80-as években az űrkutatás fejlődésnek indul, Joan jelentkezik a NASA programjára, hogy felkészítsék őt az űrutazásra. Ekkor találkozik számos elképesztően elhivatott asztronautával, akik az unokahúgán kívül meghatározóakká válnak az életében. Ilyen Vanessa Ford is, akivel ketten megmutatják, hogy nőként is ugyanolyan sikeresen helyt lehet állni a tudományos világban, mint férfiként. Ennyiből leszűrhető, hogy alapvetően egy LMBTQ-történet az Atmoszféra, de ez is egy olyan Taylor Jenkins Reid-kötet, amiben a közeg maga dominál, és a szerelemi szál háttérbe vonul, hogy engedje kiteljesedni. Annyiban érzékenyítő lehet, hogy rámutat arra, miszerint az anyai ösztönök, az anyai felelősségérzet nem nemi orientációhoz kötött látva a Franceshez kötött érzelmeiket Joannek és a húgának.

Az Atmoszféra igazi betekintést kínál az űrkutatási programba, végigkövethetjük éveken keresztül, hogyan készülnek fel az asztronauták az utazásra, milyen kritériumok és nehézségek adódhatnak egy-egy alkalommal. A cselekmény éppen egy tragikus balesetből indul ki, amikor Vanessa és társai kint ragadnak az űrben egy meghibásodás nyomán, és Joannek kell hazavezérelnie őket biztonságban. A regény vázát ez a dramatikus esemény adja, másfelől retrospektíven kapunk visszatekintést Joan életéből, az űrkutatási programról, a felkészülési időszakról és Vanessával való megismerkedésükről is, mígnem utolérjük a jelen történéseit és izgulunk, hogy hazajutnak-e a megkedvelt asztronautáink.  

Taylor Jenkins Reid ismét elkápráztatott, nagyon szakszerűen nyúlt az űrkutatási program témájához, ugyanakkor laikusként sem éreztük magunkat kirekesztve, mert teljes mértékben bevont bennünket is ebbe a világba. Akár lábjegyzetekkel, akár szövegközi magyarázatokkal, de nem hagyta, hogy értetlenül álljunk az egyes jelenségek előtt. Magához hűen mély, nem könnyű témához nyúlt, de ezt képes rendkívül szuggesztív módon átadni, még úgy is, hogy alapvetően a történet két szegmense nem áll nagyon közel hozzám. Nem kérdés, hogy fogok még ezután is olvasni a tollából!

Borító:
A kötet borítója a felhők fölé emel bennünket, ahol egy űrkilövés pillanatát láthatjuk. Ez egyértelműen kapcsolódik magához a történethez, az ég pedig valószínűleg egy naplementei momentumot ragad meg, ami miatt nemcsak a kék szín dominál a képen, hanem a rózsaszín, bézs különböző árnyalatai is.

Összességében:
Az Atmoszféra Joan Goodwin asztrofizikust állítja a középpontba, aki a NASA programjához csatlakozva valóra váltja álmát, és inspirálóan hat a női olvasókra, akik a tudományos pályán képzelik el az életüket. A regény egy űrbeli vészhelyzet köré épül, amelyben Joannek kulcsszerepe van társai megmentésében, miközben visszatekintéseken keresztül megismerjük az odáig vezető utat és Vanessa Forddal kibontakozó kapcsolatát. Taylor Jenkins Reid az űrkutatás világát hitelesen és izgalmasan mutatja be, miközben az emberi kapcsolatok, az önmegvalósítás és a felelősség kérdéseire is rávilágít.

Azoknak ajánlom a kötetet, akik szeretik a hiteles háttérrel megírt, erős női karaktereket felvonultató történelmi-regényes drámákat, vagy az űrkutatással foglalkozó regényeket.

Oldalszám: 416
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Joan Goodwin
Kedvenc idézeteim:

"Az emberek sosem abba szeretnek bele, akibe kellene. Tele a világ olyan történetekkel, hogy pont abba szeretnek bele, akibe nem volna szabad."

*

"Mert a világ azt sugallta, hogy a gyengédség gyengeség, még akkor is, ha Joan tapasztalata szerint a gyengédség és a rugalmasság mindig kifizetődőbb a kemény, rideg fellépésnél. A félelem beismeréséhez mindig több bátorság kell, mint úgy tenni, mintha nem félnél."

Nyereményjáték

A nyereményjátékunk középpontjában az űrkutatás áll. Nektek nincs más dolgotok, mint a kvízkérdés helyes válaszának betűjelét beírni a Tallyba! 

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:
Melyik bolygót nevezik “a vörös bolygónak”?
a) Vénusz b) Mars c) Jupiter

A turné állomásai:
06.04. Kitablar
06.06. Readinspo
06.08. Pandalány olvas
06.10. Veronika's Reader Feeder
06.12. Spirit Bliss - Sárga könyves út
06.14. Zakkant olvas
06.16. Utószó
06.18. Ambivalentina

Ali Hazelwood - Deep End

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Egy műugró és egy sztárúszó tiltott vizekbe merül – és titkokkal fűszerezett szenvedélyes románcba kezdenek.

Scarlett Vandermeer árral szemben úszik. Harmadéves a Stanfordon, és a fő versenyszáma a toronyugrás. Arra koncentrál, hogy kerülje a bajt, bejusson az orvosi egyetemre és felépüljön abból a sérülésből, ami majdnem véget vetett a karrierjének. Nincs ideje kapcsolatokra, legalábbis ezt mondogatja magának.Lukas Blomqvist az úszócsapat kapitánya, olimpiai bajnok, a vízi sportok aranyifja, aki remekül viseli, ha a középpontban van. Aranyérmeket nyer, és rekordokat dönt: minden tempóra maximálisan koncentrál. Első látásra Lukasban és Scarlettben nincs semmi közös. Aztán kiderül egy jól őrzött titok, és minden megváltozik.Így hát egyezséget kötnek. Titkos, de annál szenvedélyesebb viszonyba kezdenek, amit csak átmeneti, kölcsönösen kielégítő kalandnak szánnak. De ahogy egyre fokozódik a nyomás az olimpiára való készülődés közben, a kapcsolatuk új szintre lép a hálószobán kívül is. Ám amikor Scarlett rájön, már lehetetlennek érzi, hogy távol maradjon Lukastól, szembe kell néznie a felismeréssel, hogy a szíve veszélyes vizekre tévedt…"

A Maxim Kiadó a Könyvfesztiválra elhozta Ali Hazelwood friss megjelenését, ami egy igazán különleges történet Scarlettről és Lukasról és az egyetemi uszodák világából. Tartsatok velünk a Blogturnén, ahol ti is megnyerhetitek Ali Hazelwood legszenvedélyesebb és legmélyebb történetét, a Deep Endet! 

🕮🕮🕮

Ali Hazelwood tollából már egy ideje nem olvastam - kicsit azt éreztem, hogy a történetei kezdenek egy kaptafára íródni, egy jól bevált sémát kezdett el alkalmazni az írónő, ami az első köteteknél még az újdonság varázsával kecsegtetett, de azóta már biztos jelenséggé vált a Hazelwood-regényeknél: ez a női reprezentáció a tudományos világban. De úgy voltam vele, hogy azóta írt a szerző fantasyt is, és most egy újabb irányt kezd felfedezni - így itt volt az ideje ismét elővenni valamit tőle. Tehát itt a Deep End!

A harmadéves műugró Scarlett Vandermeer még nem teljesen épült fel sem fizikálisan, sem mentálisan a legutóbbi sérüléséből. A sport szeretete mellett fontos számára az orvosi képzés is, ami ambivalensen egyszerre tereli el a figyelmét a múlt traumáiról és fájdítja a szívét miatta. A Deep Endben mindkét cselekményszál nagyon dominánsan reprezentálódik, és ahogy egyre előrébb jutunk a történetben, úgy tárulnak fel a múltbéli események is. De nemcsak Scarlett "Vindy" esetében, hanem másik főhősünk, Lukas Blomqvistnál is.

A fiú most lépett ki egy hosszú kapcsolatból Scarlett egyik legjobb barátnőjével, Penelopéval, és a szakításuk oka nem titok Scarlett előtt sem: különbözőek a szexuális preferenciáik. Ali Hazelwood ebben a kötetben nagyon nyíltan kezeli a szexuális vágyakat, és hiába maradt lényegileg a STEM-világában, mindezt nagyon új köntösbe csomagolta. Az írónő saját bevallása szerint is a Deep End a kedvence mindközül, ami kikerült a kezéből: és van egy olyan sejtésem, hogy ennek az oka a tabubontogató mivolta. Nem fél a karaktereket emberivé tenni, nem fél nem idealizálni őket, sem a fiatalkori nehézségeiket, amivel mind az egyetemi időszak alatt, mind a felnőtté válás folyamatában meg kell küzdniük. Éppen ezért mondhatjuk, hogy maga a cselekmény lassú, és sokkal inkább a külső-belső dinamikákra van kihegyezve, mintsem a fordulatokra. 

Aki már olvasott az írónőtől, az tudhatja, hogy milyen könnyed stílussal bír, ezt itt is megtartotta, ám kétségtelenül megmutatta egy újabb oldalát nemcsak történetileg, de szerzőileg is. A humor mellett korábban is szerepet kaptak mélyebb témák is, de azt hiszem, ezt most túlteljesítette bőven. A játszi könnyedséggel szőtt mondatokon túl megjelenik a traumatizált individuum is, amelyet nem lehet a már megszokott stílussal közölni, hanem egy új hangot kellett találnia az írónőnek a megszólaltatásához. És ez sikerült is!

Mindemellett fontos kijelenteni, hogy kell a kötet olvasásához egy megfelelő nyitottság - megfigyelni az életnek ezt a szeletét is.

Borító:
A borító színvilága élénk és kontrasztos: uralkodó a sötét lila és türkizkék tónus, amelyek az úszás, víz, mélység érzetét sugallják. A kép grafikai részén egy kéz látható, amely egy másik kéz felé nyúl, illetve a háttérben egy úszómedence pereme és víz felülete rajzolódik ki — ez a kézmozdulat intim, kapcsolatot, mozgást és víz közelségét is jelzi, ezáltal feltárva a kötet két nagyon fontos aspektusát.

Összességében:
Az Ali Hazelwood Deep End című kötete egy érzelmileg intenzív, lélektanilag jól felépített regény, amely a gyógyulás, az önelfogadás és a vágyak őszinte megélésének története. A műugró Scarlett Vandermeer útját követjük, aki fizikailag és mentálisan is próbál talpra állni, miközben az orvosi hivatás iránti szenvedélye új irányt ad életének. A történet nem csupán a szerelemről, hanem az identitás, a bizalom és a felnőtté válás kihívásairól is szól — mindezt Hazelwoodtól megszokott könnyed, mégis elgondolkodtató stílusban. 

A Deep Endet azoknak ajánlom, akik szeretik a karaktervezérelt, érzelmes romantikus történeteket, és nem riadnak vissza attól, ha egy regény őszintén, tabuk nélkül beszél a testi és lelki sebezhetőségről. 

Oldalszám: 480
Kiadó: Maxim
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"Spontaneitás? Csak ha előre megszervezem."

*

"Időbe telik, míg válaszol. Amikor megszólal, nem néz rám. — Mert néha nem kapok levegőt, ha a közelemben vagy."

Nyereményjáték

Ha már úszás és műugrás, akkor most kiderül, hogy mennyire ismered az olimpiák világát. Minden blogon találsz egy képet egy sportolóról, a te feladatod pedig az lesz, hogy felismerd, hogy ki szerepel a képen. A turné végén a Maxim Kiadó által felajánlott Deep End című könyvet nyerheti a szerencsés! Hajrá!

(Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.)

Az állomás feladványa:

A 2023-as Európa Játékokon ezüstérmes volt 3 méteres műugrásban, és bronzérmes szinkronugrásban Alexis Jandarddal.

 

A turné állomásai:
10.08. Zakkant olvas
10.10. Sorok között
10.12. Angelika blogja
10.14. Hagyjatok! Olvasok!
10.16. Kitablar
10.18. Ambivalentina

 

Rebecca Yarros - Nagyszerű és becses dolgok

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Miként gondolsz önmagadra, amikor mások már eldöntötték, ki vagy?

Hat évvel ezelőtt, amikor Camden Daniels az öccse nélkül tért vissza a háborúból, senki nem bocsátott meg neki. Különösen az apja nem… Emiatt Camden elhagyta a szülővárosát, és megesküdött, hogy soha nem tér vissza. De egy váratlan, kétségbeesett üzenet az apjától minden olyan érzést felszínre hoz a férfiban, amit eddig próbált eltemetni. Az árulást. A fájdalmat. A gyászt. Bár nem akarja, haza kell térnie, ahol ott várja az egyetlen személy, akit még mindig szeret. Willow. Az egyetlen nő, aki soha nem lehet az övé. Mert jobb a sötétben hagyni a titkokat, amiket Albában temettek el.

A Nagyszerű és becses dolgok egy szívfacsaró történet a családról, árulásról, egy tiltott szerelemről és arról, milyen messzire vagyunk hajlandóak elmenni azokért, akik a legtöbbet jelentik számunkra. Mert csatákat nem csak háborús övezetben vívnak…

Ismerd meg a Fourth Wing – Negyedik szárny írójának legújabb romantikus regényét!"

Rebecca Yarros legújabb szívhez szóló, romantikus története a Nagyszerű és becses dolgok, mely a családi kapcsolatokat, az ember alapvető jogait és a mindent átható szerelmeket vizsgálja. Camden Daniels és Willow Bradley kapcsolata érzelmes és gyönyörű, de a múltjuk rányomja a bélyegét a jelenükre. Vajon minden bűnre van bocsánat? Tartsatok velünk, mert a blogturné végén ti is nyerhettek egy példányt ebből a szívhez szóló történetből!

🕮🕮🕮

Mostanra Rebecca Yarrosnak több romantikus, érzelmes történetét is olvastam, melyekkel korábban szkeptikus voltam. De így, a többedik után azt kell mondanom, hogy a neve már garancia számomra egy megható, szívhez szóló olvasmányélményre, amiben súlyos, lélektani témákat jár körül. Így volt ez a Great and Pecious Things - Nagyszerű és becses dolgok esetében is.

Camden Daniels kilenc év óta először tér vissza szülőföldjére, Albába. Számos rossz élmény köti ide, és mint tudjuk, egy kisváros sosem felejt, ekként a múlt teljesen meghatározza az embert és annak hírnevét. Így lett Camből a Daniels-fiúk fekete báránya. A tipikus középső gyerek, aki csak rendbontásra és pusztításra képes. Aki nem tiszteli a hagyományokat, aki lépten-nyomon verekedésbe keveredik, és aki hirtelen, a semmiből visszatér, hogy segítsen az ötvennyolc éves apjának meghalni. Legalábbis mindenki így látja a városban, amikor Cam felveszi a kesztyűt, hogy az apja kérésének eleget téve DNR-papírhoz juttassa. Ami annyit tesz, hogy amennyiben leáll a keringése, az orvosok ne próbálják meg újraéleszteni. Arthur Daniels igen fiatalon korai Alzheimer-kórban szenved, melynek nyomán a memóriája már korántsem a régi. Sokszor téveszti el az időt, nem emlékszik az emberekre, és a felejtés nyomán ön- és közveszélyessé válik. És csupán kevesen értik meg, hogy nem akar meghalni, de szeretné megőrizni a méltóságát az emlékezetvesztése után is: ura szeretne lenni saját testének. A legidősebb Daniels-fivér, Xander foggal-körömmel védi az apja életét, így Camnek nemcsak a város lakosaival, de a saját testvérével is meg kell küzdenie ahhoz, hogy apja kívánságát és jogait érvényesítse. Ezzel Rebecca Yarros alapvetően egy morális kérdés köré szervezte a történetet. Mit kell megtennünk egy szerettünkért? Meddig kell védelmeznünk? És meddig vagyunk mi a felelősök egy előre meg nem jósolható eseményért?

Cam vállát nyomja testvére halálának ténye, és a bűntudata lassanként emészti fel őt belülről. A katonaságban az embereknek olyan parancsokat kell hozniuk másodpercek törtrésze alatt, melyek emberi életek felett döntenek. Mi a helyes? Mi a helytelen? A háború már önmagában véve is egy olyan erkölcsi szürke zóna, amelynek a cselekedeteiről nem lehet feketén-fehéren beszélni. Ki a bűnös? Ki a felelős Sullivan haláláért? A testvér, aki odavezényeltre a rajt a csatatérre? Az ellenség, aki leadta a halálos lövést? Vagy az apa, aki elengedte a fiát harcolni? Habár ez közel sem egyszerű kérdés, Alba lakossága, sőt még maga Arthur Daniels is meg van győződve Camden bűnösségéről, és nem hajlandóak mindezt összetetten látni. Valakit hibáztatni kell, és az a valaki Camden lett. 

Willow Bradley rosszkor volt rossz helyen. Amikor Arthur Daniels önkívületi állapotában egy töltött fegyverrel járkált a nyílt terepen, nem ismerte fel azt a szomszéd lányt, aki kiskorában minden idejét a fiaival töltötte. Aki Sullivan barátnője volt. Camden gondolkodás nélkül Willow és az apja közé áll, és a saját jelenlétével védelmezi a lányt. Cam és Willow története jóval korábbra visszanyúlik. Nemcsak Camden cselekedeteinek vannak erkölcsi vetületei, de Willow-nak is. De ahogy mondani szokás - szerelemben és háborúban mindent szabad. 

Amiatt tetszett a Nagyszerű és becses dolgok, mert nemcsak egy kellemes, ugyanakkor fájdalmas olvasmányélményt nyújtott, de mérhetetlenül nagy hatást is gyakorolt. Fontos emberközi szituációkat pedzeget, melynek nyomán az olvasó önkénytelenül is gondolkodni kezd. Annyira felkavaró és csodálatos egyszerre ez a történet, hogy nem lehet tőle egykönnyen megszabadulni - megfog, megérint. Azt sugallja, hogy a világunk sokkal összetettebb annál, hogy mindent jóra és rosszra tudjunk bekategorizálni, megóv attól, hogy másokat a múltjuk alapján ítéljünk meg, hogy ne bízzunk abban, hogy az emberek változhatnak, és ösztönöz arra, hogy sose a felszínt nézzük, hanem igyekezzünk mindennek a mélyére látni, mert csupán akkor találhatunk igazi kincsekre. 

Azt hiszem, Rebecca Yarrosnak nemcsak a fantasy-zsáner áll nagyon jól, hanem a mélyenszántó regényekben is rendkívül otthonosan mozog. Kíváncsian várom, hogy a jövőben mivel kápráztat még el bennünket!

Borító:
Nehéz szavakkal leírni ezt a csodálatos borítót - hiszen ez a kékes-lilás árnyalat önmagában is lenyűgöző, amihez csatlakozik a háttérben meghúzódó hegység képe és a központi elem, a tavirózsa. Mondtam már, hogy imádom a különböző virágszimbolikákat? A lótusz valószínűleg nem véletlenül lett kiválasztva erre a kötetre, hiszen a sokféle pozitív jelentésrétege mellett arról is híres, hogy minden nap újjászületik, ekképpen a változás, az új esély motívuma is. Mindezek után, azt hiszem, méltán díszeleg a Nagyszerű és becses dolgok borítóján.

Összességében:
Rebecca Yarros romantikus történetei mögött mindig húzódik valamiféle lélektani vetület. A Nagyszerű és becses dolgok arra tanít bennünket, hogy az embereket ne csak a felszín, a múlt alapján ítéljük meg, hanem igyekezzünk megérteni mindennek a magyarázatát. Camden és Willow közös története új esélyt kapott, amikor a fiú közel egy évtizeddel később férfiként tért haza a frontról. Ezennel örökre, mégpedig azért, hogy megküzdjön az egész faluval - sőt még tulajdon bátyjával is - azért, hogy kivívja apja jogait. Jogait a saját élete és a saját teste felett. Morális és jogi kérdéseket is felvet az írónő ebben a kötetben.

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik szeretik a mély, kisvárosi történeteket és a múltban gyökerező titkokat.

Oldalszám: 400
Kiadó: Könyvmolyképző
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Camden, Willow
Kedvenc idézeteim:

"– […] A sötétség a fény felé húz, nem igaz? És a városban semmi nem világít olyan fényesen, mint te."

*

"Willow: Néha a lányok megmentik magukat. Tudod, nem lehetek folyamatosan bajba jutott hölgy."

*

"Páncélként hordtam a gyászomat, ez egy olyan fal volt, amit nem engedtem, hogy megtörjön, vagy meggyengüljön." 

Nyereményjáték

Mivel a regény címe az Édentől keletre című klasszikus kötetet idézi, így a mostani nyereményjátékunk során hasonló klasszikus és ikonikus idézetek alapján kell kitalálnotok annak eredeti helyét. A szerző nevét és a mű címét írjátok a rafflecopter doboz megfelelő sorába! 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)  

Az állomás feladványa:
“Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” 

A turné állomásai:
03.14. Kitablar
03.17. Kitablar - extra
03.21. Zakkant olvas
03.24. This is my (book) universe

a Rafflecopter giveaway

Gál Vilmos - Egy Chippendale-fiú vallomásai

 HANGULAT                                MOLY                                        2025

"Gál Vilmos olvasói eddig is megkapták az izgalmat, romantikát és történelmi hitelességet, arra azonban senki nem számított, hogy legújabb thrillerében egy olyan világot tár a közönség elé, amiről még beszélni is kockázatos.

Az egykor sikeres író Kerekes Tamás még csak most tért haza az elvonóról. Bármi áron vissza akar kapaszkodni a csúcsra, mielőtt az élete végérvényesen összeomlik. A következő adag gondolatánál csak egyvalami indítja be jobban: egy sztori, ami nagyot robban.

Karacs Bence élete egybeolvadt a kemény, vadkeletet idéző budapesti éjszakával. A kilencvenes évek sötét világát mélyen magába temette, ám az élet kegyetlensége rákényszeríti, hogy feltárja titkait. Az egykori chippendale-fiúnak sürgősen keresnie kell valakit, aki még időben lejegyzi az emlékiratait.Sorsszerű találkozásuk után mindketten a botránykönyv megírásába kapaszkodnak, amely egyre őrjítőbb rémálommá válik számukra." 

Volt szerencsém részt venni a kötet bemutatóján, ahol a szerző beszélt többek között a regény születésének körülményeiről, és hogy hogyan jött az ötlet, hogy alvilági chippendale-fiú történetét papírra vesse. Mindehhez egy retrospektív szemléletmódot választott, melyben a chippendale-fiú maga meséli el a saját élettörténetét, melyben előkerül drog, szex, erőszak, halál - és ezt a történetet egy író kezébe adja.

Kerekes Tamás frissen tér vissza az elvonóról, miközben írói pályája lefelé ívelőben van. Az ihlet elhagyta, nem jut eszébe semmi eladható, az pedig, hogy mások ötleteit valósítsa meg, öntse szavakba, az egyszerűen nem az ő terepe. De hazaérve egy üzenet várja: egy Karacs Bence nevű férfi szeretne vele személyes találkozót, melyben azt ígéri, hogy segíthet ezen a problémán. Hamar kiderül, hogy Bence saját, szövevényes és alvilági életét akarja megosztani Tamással, melytől mindketten kasszasikert várnak. Az egyetlen kikötése számára, hogy senki nem olvashatja vagy tudhat a történetről bármit is, amíg el nem készülnek teljesen a munkálatokkal, amit Bence azért sürget, mert az orvosi diagnózis szerint maximum hetei vannak hátra a haláláig. A rákkal küzdő, meleg, egykori chippendale-fiú pedig húga jólétét szeretné biztosítani ezzel, hogy miután ő már nem lesz, a jogdíjakból származó bevétel majd megalapozhassa a jövőjét. Tamás pedig írói karrierje reneszánszát reméli a könyvtől: Egy Chippendale-fiú vallomásai.

A bemutatón, ahogy éppen dedikáltatom
a könyvem

Ekképpen ez a metaleptikus történetet önmagának fiktív keletkezéstörténetét is papírra veti, melynek intenciói valahol mélyen önös érdekek. Egyfelől karrierista vállalkozás, másfelől pedig hamar kiderül, hogy nemcsak a címben válik fontossá a vallomásosság, hanem Bence a rendszerváltás körüli alvilági életbe vezeti bele Tamást és a jövendőbeli - fiktív és valóságos - olvasót, ekképpen a bűn, bűnözés és annak meggyónása, bevallása is oszlopos része a történetnek, illetve valamilyen szinten pszichológusi ülésekre is hasonlítanak a történetmesélési szeánszok. Majd bekövetkezik egy szint, ahol a magánélet, a közélet és a moralitás összefonódik - és Tamásnak el kell döntenie, hogy megtartja-e magának az információkat, melyeket Bence bevallott neki, és valószínűleg bestsellerszerző válik belőle, vagy a hatóságokhoz fordul, hiszen olyan eseményeket mesél el neki az egykori chippendale-fiú, melyek már kívül esnek az ő hatáskörén...

"Egyetlen normális ember sem fut önszántából a halálba."

Két férfi, két teljesen különböző figura. Bence nagyon kedvelhető emberileg, az a csendes alkat, aki önmaga, egyedül szeret megküzdeni a problémáival, és nehezen nyílik meg mások felé. Mindemellett saját másságát is titkolnia kell az őt körülvevők között, majd amikor megtalálja a helyét a világban, sorra érik őt a támadások. Valóban regényes az élete, de nehéz összeegyeztetni a találkozások alkalmával megismert Bencét a saját történetének főhősével, ugyanakkor éppen ez ébresztheti rá az embert arra, hogy még a legcsendesebbekben is lakozhat valami alvilági, amit a felszínen elrejtenek. Vele szemben Tamás kétségtelenül is egy rideg, elsőnek antipatikus szereplő, aki addig égeti a két végén a gyertyát, amíg csak lehet. Mivel a regény az ő szubjektív nézőpontjából íródott, így az ő lélektanába jobban belelátunk, a belső monológjai értelmet adnak a jellemének. Amíg tart a regényírás folyamata, addig az ő magánéletébe is megelevenedik előttünk, éljük vele az életét, mely többnyire az új könyv körül forog, ugyanakkor vannak mellékvágányai is: mint a szomszéd, fiatal és egyedülálló anyuka a sérült kisfiával, akik a teljes és szermentes élet reprezentációjává válnak Tamás számára.

Az Egy Chippendale-fiú vallomásai egy sokrétű alkotás. Elgondolkodtatja az olvasót társadalmi és erkölcsi témákról, miközben tulajdonképpen egy '90-es években játszódó thriller zsánerébe illik bele, melyet mind szókincsileg, mind szubkulturális jellegét adódóan megidéz a szerző. 

Borító:
A köteten két férfialak látható, akik egyértelműen a két főhőst - Tamást és Bencét - ábrázolják. A chippendale-fiú, akiről a történet szól valamint az író, aki mindezt lejegyzi. A háttérben egy kereszt látható, aminek szintén fontos szerepe van a regényben, és mind szimbolikusan, mind funkcióját tekintve érdekes megfigyelni utólag majd az ívet, ami a kereszt kapcsán előkerül. Mindezt egy rózsaszín árnyalat lengi körül, amit nem a nemi orientációra való utalásként kell értelmezni, hanem a partydrogok, a pirulák és az eksztatikus állapot színszimbolikája képeződik le benne, amit erősít a cím és a szerző nevének neonos betűtípusa is.

Összességében:
Gál Vilmos a korábbi könyveitől eltérően most egy '90-es éveket felidéző thrillert írt, melynek két főszereplője egy elvonóról visszatért regényíró és egy kiöregedett, a halál szélén álló chippendale-fiú, aki arra kéri őt, hogy adja közre az élettörténetét. Tamás ebben a lehetőségben karrierjének szárnyalását látja, de sürgeti őket az idő, hiszen Bencének már hetei, vagy rosszabb esetben csak napjai vannak hátra. Az Egy Chippendale-fiú vallomásai egy olyan szürke zónát mutat be, ahol az igazság és az erkölcs határai elmosódnak.

Egy alvilági történet egy fiktív életrajzba ágyazva. Sokkoló, sokrétű és megrázó regény, amit azoknak ajánlok, akik egy különleges, jól összerakott könyvre vágynak, ami a világ bűnös oldalát sem kendőzi el. 

Oldalszám: 256
Kiadó: Eleven

Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:

"– Az utóbbi napokban már tudatosan készülök. Átgondolom, mit akarok elmesélni. Amúgy nem is rossz. Kibeszélni magamból ezeket a… traumákat."

*

"– Ja, ilyen az alvilág, haver." 

Amber Smith - Amilyen most vagyok

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Edennek és Joshnak sosem volt valós esélye egy egészséges kapcsolatra. Amikor a gimiben randizni kezdtek, mindkettejüknek megvolt a saját problémája, mely útjában állt az egymás iránt táplált mély érzelmeknek: Eden egy pusztító szexuális bántalmazás terhét cipelte magával, Josh pedig alkoholista édesapja miatt küzdött súlyos magánéleti problémákkal.

Hónapokkal azután, hogy Eden és két másik társa nyilvánosan megvádolja az erőszaktevőjüket, a lány elkezdi az egyetemet, miközben az ügye bíróság elé kerül. Amikor Joshsal újra közelebb kerülnek egymáshoz, úgy tűnik, végre minden adott ahhoz, hogy működjön a kapcsolatuk. De vajon elég erős-e a szerelmük ahhoz, hogy kiállja az egyetem megpróbáltatásait, valamint a tárgyalás nyomasztó valóságát, mely eldönti, Eden megkapja-e a megérdemelt igazságtételt?"

A Magnólia Kiadó rekord idő alatt elhozta nekünk az Amilyen akkor voltam folytatását, mely Amilyen most vagyok címmel, és ismét csodaszép borítóval jelent meg hazánkban. Ha tetszett az első rész, akkor mindenképp tarts bloggereinkkel a turnénk során, és ha szerencséd van, akár meg is nyerheted az Amilyen most vagyok egy példányát. 

🕮🕮🕮

Az Amilyen akkor voltam a fiatalkori szexuális abúzus tabunak számító témáját dolgozza fel. A történet itthon és külföldön is nagy visszhangnak örvend - ennek oka valószínűleg a fiatalos hang, mellyel az írónő, Amber Smith megteremti azt a bizalmas közeget, ahol erről a nehéz témáról őszintén lehet beszélni. Ennek a folytatása az Amilyen most vagyok, ahol a megszokott közvetlenséggel beszél nem kevésbé elhanyagolható, mindennapi problémákról.

Az Amilyen most vagyok Eden utóéletét mutatja be, mikor már minden múltbéli történés napvilágot látott, és rájött, hogy nem kell egyedül megküzdenie az abúzus terhével. Ráadásul nem is ő az egyedüli, akin bátyja egykori legjobb barátja, Kevin erőszakot követett el. A három lány és családja közös erővel feljelentést tesznek az ügyben, de készen állnak rá, hogy a kisváros és az egész világ a szájára vegye a fájdalmas történetüket?

Eden a trauma után felfokozott életet él. A különböző káros pótlékokkal próbálja elterelni a saját figyelmét, és ekkor találkozik Josh Millerrel, aki megpróbál nemcsak testileg, de lelkileg is közeledni a lány felé. Mikor évek múltán újra találkoznak, kettejük története újabb esélyt kap a boldog befejezésre: Vajon élnek vele?

"– Soha nem késő újra megpróbálni."

Engem személy szerint ez a folytatás sokkal inkább megérintett. Eden ebben kötetben kedvelhetőbb személyiség, olyan, akit nemcsak sajnálunk a vele történtek miatt, de harcolnánk érte, mert a megtörtsége mögött látjuk az erőt. Azt, amit talán az első részben hiányoltunk. Eden itt szomjazza a változást, ki akar lépni a káros szenvedélyek köréből, és úgymond normális életet akar élni. Ennek az életnek a záloga számára Josh. A folytatásban ugyanakkor nemcsak Eden szemszögéből olvashattuk az eseményeket, de a fiú szólamát is megszólaltatta az írónő, ami pluszt jelentett szerintem az Amilyen most vagyok számára. 

Nem kevesebb lelki mélységet mutatott be a második kötet sem, mint amit az első adott. Csupán más oldalról közelítette meg a fizikai abúzus témáját: az utózöngéjét láttatta, és azt mutatta be, miként lehet egy ilyen testi-lelki sebből felépülni. Hogyan lehet utána tovább lépni, teljes életet élni? Hogyan áll az igazságszolgáltatás a nemi erőszak kérdéséhez? Edennek nemcsak a saját démonaival kell megküzdenie, hanem az ügyésszel, aki a megrontóját védi. Ki mellé áll a bíróság? Lehet-e reális büntetéssel sújtani egy ilyen tett elkövetőjét? Amber Smith megannyi problémát vet fel ebben a regényben - mindezt egy lendületes, olvasmányos történet keretei között. Továbbra is azt vallom, minderről beszélni kell, hiszen a hallgatásnak hatalmas ára van.

Borító:
Továbbra is szomorú vagyok amiatt, hogy a kiadó nem tartotta meg az eredeti borítót Amber Smith könyveinél. Egyrészről az eredeti kép - szerintem - sokkal látványosabb és szebb, mint az új borítók, ugyanakkor a legfőbb bajom velük, hogy elveszítette mindkettő a szimbolikáját. A szálló pitypang fontos eleme a történetnek, ami nemcsak az első kötetben, de a folytatásban is megjelenik. Eden számára saját jelentéstöltettel bír. Hiába az új képek, ahol rajzolt változatban találkozhatunk a főszereplőkkel, bemutatja az első, medencés borító a lány magányát, melyet a második részen látható tetős jelenet old fel, nem vagyok teljesen megelégedve velük. 

Összességében:
Amber Smith az évem egyik kiemelkedő felfedezettje. Az Amilyen akkor voltam és az Amilyen most vagyok körüli érdeklődés teljesen megérdemelten lengi körül, hiszen az írónő egy olyan mély, lélektani témához nyúlt, mint a nemi erőszak utáni rehabilitáció. Számos olyan kérdést jár körül a könyvben, amit nem csak áldozatként szívlelhetünk meg. Eden megtanít bennünket, nőket kiállni saját magunkért, még akkor is, amikor senkire sem támaszkodhatunk. A folytatásban a lány valósággal megmutatta az erejét, és nagyon reménykedtem benne, hogy megkapja az elégtételt a sorstól.

Azoknak ajánlom az írónő könyveit, akik szeretnének egy fontos témáról olvasni, egy fiatalos, mély mondanivalóval rendelkező regénnyel megismerkedni.

Oldalszám: 432
Kiadó: Magnólia
Beleolvasó: x

Kedvenc karakter: Josh Miller
Kedvenc idézeteim:

"– Csak mindig meglep, amikor ezt csinálod.
– Mit csinálok?
– Csak… értesz engem. Igazán, mindig."

*

"Akkoriban azt hittem, nincs más választásom, mint elfogadni a felajánlott szeretetet, még akkor is, ha nem azt akartam vagy nem arra volt szükségem. Talán tényleg csak azt a szeretetet fogadjuk el, amiről úgy gondoljuk, hogy megérdemeljük."

 

Nyereményjáték

Ahhoz, hogy részt vegyetek a játékunkban, nincs más dolgotok, mint elolvasni a könyv beleolvasóját, és válaszolni a blogokon található kérdésekre. A helyes válaszokat pedig ne felejtsétek el beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.  

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az állomás feladványa:
Ki érkezik meg Edenért az első fejezet végén?

A turné állomásai:
07. 18. Utószó
07. 20. Kitablar
07. 22. Pandalány olvas
07. 26. Spirit Bliss Sárga könyves út
07. 28. Zakkant olvas
07. 30. Könyv és más

a Rafflecopter giveaway

Amber Smith - Amilyen akkor voltam

 HANGULAT                                MOLY                                        2024

"Eden ​legszívesebben visszamenne az időben. Arra a bizonyos napra. Hogy mindent másképp csináljon: ne nevessen a srác poénjain, kerülje a pillantásait az este folyamán, és mindenképpen zárja be a hálószobája ajtaját. A szóban forgó éjszakán ugyanis Edent a bátyja legjobb barátja megerőszakolta, a lány világa pedig összeomlott. Ami egykor egyszerű volt, most komplikálttá válik. Amit Eden egykor szeretett – akit egykor szeretett –, most gyűlöli. Amit egykor igaznak vélt, abból most hazugság lett. Már semminek sincs értelme, és bár Eden tudja, hogy el kellene mondania valakinek a történteket, nem képes rá. Ezért inkább eltemeti. Azzal az emberrel együtt, aki valaha volt.

Amber Smith provokatív bemutatkozó regénye feltárja a trauma által ejtett mély sebeket, és megmutatja egy fiatal lány erejét, aki megküzd a kamaszkor csalódásaival és elviselhetetlen fájdalmaival, az első szerelemmel és az első szívfájdalommal, a megszakadt és újraélesztett barátságokkal, miközben megtanulja elfogadni a túlélés erejét, amelyről nem is tudta, hogy ott rejtőzik a szívében." 

Amber Smith nagy sikerű regénye hazánkban a Magnólia kiadó gondozásában jelent meg Amilyen akkor voltam címmel. Edennel megtörténik a legrosszabb dolog, ami egy nővel történhet, majd végigkövethetjük, hogy a gimnáziumi évek során hogyan próbálja feldolgozni egymaga ennek a tragikus éjszakának az eseményeit. A kiadó jóvoltából nektek is lehetőségetek van 1 példányt nyerni a könyvből, ehhez nem kell mást tennetek, mint bloggereinkkel tartani és helyesen megoldani a feladványokat. 

🕮🕮🕮

Amber Smith regénye számtalan felületen szembejött velem az elmúlt időszakban. Ennek oka lehet a fiatalos hang, melyet az írónő megszólaltat, valamint a nyílt tabufeszegetés, amivel kimondja a kimondhatatlant: hogyan gyógyul fel egy fiatal lány a nemi abúzus testi-lelki fájdalmából. Mivel az első visszhangjai dicsérték minden szempontból a regényt, így nagy bizodalmakkal kezdtem neki az Amilyen akkor voltamnak.

A regény címe már rögtön egy idő- és értékszembesítést feltételez: volt az áldott múlt, majd történt valami, aminek hatására minden, ami jó volt, eltűnt, és ennek nyomán egyedül a veszteség maradt. Eden, az elsőéves gimnazista nem túl népszerű az iskolában. Ő az a szemüveges lány, aki klarinétozik a zenekarban, és akire úgy hivatkoznak, hogy "Caelin húga". Ezért is érinti furcsán, amikor egyik este a bátyja legjobb barátja, Kevin közeledni kezd felé. Eleinte csak ártatlannak tűnő, negédes kérdéseket tesz fel neki, majd bókokkal árasztja el a lányt. De amikor Eden már visszavonult a saját szobájába, hirtelen megjelenik az ágyában, és megerőszakolja, majd halálosan megfenyegeti az akkor még csupán 13 éves Eddyt, hogyha kitálal a történtekről, annak következményei lesznek. Ráadásul még azt is elhiteti a lánnyal, hogy amennyiben megteszi, akkor sem fog neki hinni senki. Sokkoló, felfoghatatlan felütés, ugyanakkor kénytelenek vagyunk beismerni, hogy a regény történéseitől a világ valósága nem áll távol.

Edentől egyik pillanatról a másikra elvették a gyerekkorát, az ártatlanságát, a világhoz való naiv hozzáállását, hiszen rendkívül fiatalon kellett szembesülnie a társadalomban megjelenő rosszal. Mindezt a traumát egyedül kell feldolgoznia, egyrészt fél Kevin fenyegetésétől, másrészt viszont a családi közeg nem teszi lehetővé mindazt, hogy a lány megossza velük ezt a borzalmas terhet. A szülei rendkívüli élethazugságban élnek, számomra pedig az édesanya reakciója volt a legmeghökkentőbb: mintha nem is akarná meglátni az egyértelmű jeleket, hanem rögtön homokba dugja a fejét, és elkendőzi a tragédiát. Annak ellenére, hogy Eddy a kisebbik gyerek, a szülők minden figyelmüket a bátyjának, Caelinnek szentelik, aki ahogy kilépett a családi fészekből, hiszen egyetemre ment, úgy megszűnt a családi kohéziós erő is. A lány eleinte megpróbál változtatni a saját életén, azt hiszi, ha a szemüvegét kontaktlencsére cseréli és otthagyja az iskolai zenekart, akkor megszűnik a fájdalom, ami őt gúzsba köti. A gimnáziumi évei folyamatos bulizással, dohányzással és pasizással telnek, miközben érzelmileg mindenkitől elhatárolódik, az emberekbe vetett bizalma teljesen megszűnik. Amikor megismerkedik Josh Millerrel, akkor felcsillan egy reménysugár arra, hogy csupán a megfelelő személy kell Eden mellé, aki az egzisztenciális bizonytalanságát stabilizálja. Vajon képes egy külső ember feloldani az elhallgatott titkok fájdalmas traumáit?

"– Tényleg jól vagy?
Bólintok, bár nem vagyok biztos benne, sem abban, hogy valaha is jól leszek."

Vessük egy pillantást a főszereplő nevére: Eden. Szakrális értelemben az Édenkert, a Paradicsom, a teremtés helyszíne. Ugyanakkor a bűn kezdete is. Egy olyan lány, akinek a neve a létezés teljességét hordozza, egy olyan cselekedettel találkozik rendkívül fiatalon, melynél gyalázatosabbat nehezen tudunk elképzelni. A gyermeki naivitás világában felüti a fejét a gonosz, a harmónia megbomlik, és Edennek hosszú és nehéz ösvényen keresztül kell visszatalálnia ahhoz a belső stabilitáshoz, melyet a neve jelent. 

Borító:
Kicsit szomorú vagyok, amiért nem tartotta meg a kiadó az eredeti borítót, bár gondolom, ennek megvannak a jogi és egyéb okai, amire mi olvasó szemmel nem látunk rá. Tudhatjátok már rólam, hogy nagyon szeretem a szimbolikus borítókat, és az Amilyen akkor voltam eredetijén szereplő virág, a pitypang a regény fontos jeleneteiben kerül elő, valamint a főszereplő Eden metonimikus jelölőjévé válik. Ugyanakkor a magyar kiadás medencés képe nem adja vissza ezt a fajta mélységet, szimbolikát.

Összességében:
Amber Smith debütálóregénye egy igen erős, mélylélektani elemeket körüljáró alkotás. A fiatalkor nehézségei és a traumákkal való megküzdés különféle módjait mutatja be Eden, a gimnazista lány szemszögén keresztül, akin a bátyja legjobb barátja egy éjszaka nemi erőszakot követ el, majd lelkileg is megfélemlíti, ami miatt nem meri a történteket megosztani senkivel. Se a családjával, se a legközelebbi barátnőjével. Egyedül kell megküzdenie egy ekkora teherrel, miközben ő maga testileg és mentálisan is változáson megy keresztül. Eden az önrombolás számos útját végigjárja, hirtelen a világa kettébomlik: a titokba beavatottakra és be-nem-avatottakra. Ugyanakkor az első bázist mindössze az olvasó képviseli, egyedül ő az, aki társa a lánynak ebben a magányos küzdelemben.
Nem könnyű olvasmány, de mindenképp megéri, hiszen empátiára tanít, és arra, hogy sose ítéljünk meg másokat, amíg - közhelyesen - nem jártunk a cipőjükben. Kíváncsi vagyok, miként is végződik Eden története - lesz-e megtorlása mindannak, amin keresztül kellett mennie.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a lélek mélységéig hatoló regényeket, nem hátrálnak meg a tabutémáktól, és egy igazán, kendőzetlenül őszinte történetre vágynak.

Oldalszám: 368
Kiadó: Magnólia

 
Kedvenc karakter: Joshua Miller
Kedvenc idézeteim:

"Ha a szó tényleg fegyver, ha fizikailag megsebezhet, akkor ő most egy százkilós ágyúgolyót lőtt a testem közepébe. A tüzérség egy csatahajó kiiktatására is alkalmas, és egy ostoba, aljas kislányt pedig könnyedén elsüllyeszt." 

*

"És én nagyon igyekszem visszatérni a korábbi életemhez. Ami régen volt. Aki én voltam."

*

"Kinyomom és kikapcsolom a telefont, mert nem akarom tudni, ha hív, de még ennél is inkább nem akarom tudni, ha nem hív."

Nyereményjáték

 

A nyereményjátékban olyan könyvek után nyomozunk, amelyekben szintén valamilyen trauma jelenik meg. A ti feladatotok, hogy az idézet alapján kitaláljátok melyik könyvről van szó és a címét beírjátok a rafflecopter dobozba.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Az állomás feladványa:

“Így aztán szerintem egy csomó oka van annak, hogy mivé válunk. És a legtöbb okról sejtelmünk sincs. És ha azt nem is választhatjuk meg, hogy honnan jövünk, azt eldönthetjük, hogy hová tartunk. Szabadon cselekedhetünk. És megpróbálhatjuk rendezni az életünket.”

A turné állomásai:
04.29. This is my (book) universe
05.01. Könyv és más
05.03. Utószó
05.05. Kitablar
05.07. Milyen könyvet olvassak?
05.09. Pandalány olvas
05.11. Zakkant olvas
05.13. Spirit Bliss Sárga könyves út
05.15. Sorok között

a Rafflecopter giveaway

Sarina Bowen - Rendíthetetlen

 HANGULAT                                MOLY                                        2023

"A ​lány az egyetlen, aki valaha szerette – és az egyetlen, aki sosem lehet az övé.

Jude mindent elveszített egy tavaszi napon, amikor autójával egy útszéli almafának hajtott. Egy ember meghalt, és kizárt, hogy valaha helyrehozza, amit tönkretett. Ha tehetné, örökre elkerülné a vermonti Coleburyt. Azonban egy leszokóban lévő kábítószerfüggő exfegyenc nem talál akárhol munkát.

Sophie Haines számára megrendítő élmény újra szembetalálkozni a férfival, aki összetörte a szívét. Hirtelen mindenütt ott van, akármerre fordul. Nehéz nem észrevenni, hogy mennyire megváltozott. A rosszfiúnak, aki egykor szerette őt, nem volt izmos felkarja és napcsókolta hajfürtjei. És sosem jelentkezett volna önkéntesnek a templom konyháján. Sophie tudja, hogy őrültség egy olyan ember után vágyakozni, aki az összes, fájó szívvel írt levelét visszaküldte olvasatlanul a börtönből. Ám a fiú pillantásai az irányába minden ellenállását megrendítik.Senki nem akarja, hogy Sophie és Jude újra együtt legyen, legkevésbé Sophie rendőrfőnök apja. Viszont Colebury egy kisváros. És a tiltott szerelemnek saját szabályai vannak."

 

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Sarina Bowen: Steadfast - Rendíthetetlen  című regényét, mely a True North sorozat második része. Tartsatok bloggereinkkel, ismerjétek meg ezt a kisvárosi környezetben játszódó tiltott szerelmi történetet! Vajon beteljesülhet-e a börtönből szabadult srác és a helyi rendőrfőnök lánya között újra fellángoló szerelem? 

Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.   

🕮🕮🕮

Sarina Bowen és a True North sorozat nem volt ismeretlen számomra. Több éve már, hogy a Keserédest olvastam, de akkor úgy éreztem, hogy sokkal több potenciál volt abban a könyvben, mint amit az írónő kihasznált. Ugyanakkor az egyik legtitokzatosabb szereplőnek Sarina Bowen külön történetet teremtett, melyben a függőség és a második esély kapja a főszerepet. Ez a Rendíthetetlen.

Jude három évnyi börtönbüntetés és elvonó után kénytelen hazatérni Colebury kisvárosába, ahol csak a fájdalmakkal teli múlt várja. Édesapja alkoholizmussal küzd, őt pedig minden utca, sarok arra az egykori önmagára emlékezteti, aki lopott, csalt csak azért, hogy kábítószerhez juthasson. Börtönben töltött múltjával egykönnyen nem talál munkát, amire szüksége lenne a továbblépéshez - a Shipley család birtokára pedig csak a következő szüretkor térhet vissza. Kemény munkával elérte, hogy felülkerekedjen a drogok iránti sóvárgásán, célja pedig az, hogy soha ne ismétlődhessen meg az a tragikus éjszaka, ami miatt végül vakvágányra futott az élete. A legnagyobb kísértés ugyanakkor nem a dílerek vagy a szerek, hanem a lány, akit maga mögött hagyott, egykori szerelme, és a húga annak a srácnak, akinek három évvel ezelőtt a halálát okozta.

Sophie úgy érzi, hogy az életét nem ő irányítja. Az autóbaleset, amiben bátyja, Gavin az életét vesztette, felforgatta a családi fészket. Édesanyja már csak árnyéka önmagának, apja pedig elvesztette a két gyereke közül azt, amelyiket jobban szerette, és ezt nap mint nap hangoztatja is Sophie jelenlétében. A lány mégis hazaköltözött, hogy segítsen a szüleinek, lemondva ezzel saját dédelgetett álmairól. Mindeközben egy kórház szociális munkásaként dolgozik, és segít a tévúton járó vagy nehézsorsú embereken. Igyekszik elfoglalni magát, a helyi templom szegénykonyháján önkénteskedik, de egyik nap a kocsija ablakán kinézve a látvány felkavarja az egyenletes hétköznapjait. Jude hazatért. A fiú immár férfivé érett, és úgy tűnik, az évek csak előnyére változtatták őt. Sophie-ban újra lángolni kezd az egykori szerelem, vágy, de emlékeztetnie kell magát arra, hogy három évvel korábban a fiú nem kért belőle: visszaküldte a leveit, melyeket a börtönbe küldött neki. Mindenkivel és mindennel szembeszállt, akit és amit ismert, csak azért, hogy a fiút védje, ő mégsem akarta látni. Vajon az eltelt idő és a számos megpróbáltatás után van lehetőségük az újrakezdésre? Még akkor is, ha minden és mindenki ellenük játszik? 

 "[…] – Ne menekülj el előlem még egyszer, Jude Nickel!
– Nem fogok. Amúgy sem sikerülne. A tiéd vagyok. Mindig is a tiéd voltam."

A Rendíthetetlen számos témát dolgoz fel. Gyász, szenvedély, második esély, de legfőképpen a függőség az, amit Sarina Bowen ebben a regényben kifejt. Az írónő kétségtelenül a velejéig leásott a kérdésnek, hiszen Jude szemszögén keresztül olyan szuggesztíven adja át az addikció utóhatását, minden gondolatot, ami egy (leszokóban lévő) függő fejében megfordulhat, és ez talán az egyik kiemelkedő pont, ami miatt számomra sokkal értékesebb olvasmányélménnyé vált a Rendíthetetlen, mint a Keserédes. Mélyebb, eredetibb gondolatokat közölt, és nem csak a problémák felszínét kapargatta. A Jude fejezetei előtt olvasható sóvárgásmérő előrevetíti a férfi állapotát, és bemutatja, milyen nehéz minden egyes másodperc, amit távol tölt a szerektől. Ez a szám a regény előrehaladtával csökken, hiszen ahogy értéktelítettebbé válik az élete, a szerekre annál kevesebb szüksége van nap mint nap. Sophie problémái nem ilyen terheltek, mégis személyiségfejlődés tekintetében nem kevésbé elhanyagolható témák, mint amilyennel Jude küzd. A lány kénytelen a stabilitást feltételező családi fészekben azzal szembesülnie, hogy ő a kevésbé szeretett, a második, sőt a pótolható. Szüleit saját gyászuk annyira mélyre taszítja, hogy nem veszik észre az életben maradt gyerekük szorongását, fájdalmát. A családmodell toxikus módon felbomlik, egyszerre van otthon felnőttként és csapongó tinédzserként kezelve, hiszen bár ő látja el az anyai szerepeket, apja nem tudja neki megbocsájtani azt, hogy Jude-ot az életükbe hozta, így minden egyes döntését megkérdőjelezi. Az ő szemszögét olvasva azt figyelhetjük meg, hogy Sophie azért menekült a férfi karjaiba, mert mellette önmaga lehetett, és ő mindig is megértette őt. Szemben a családjával. Ennek ellenére hiányoltam, hogy előkerüljön az ő saját, személyes gyásza ebben a történetben - hiszen egyszerre vesztette el élete szerelmét és a bátyját, ugyanakkor az erről szóló diskurzust keveselltem, még akkor is, ha kettejük testvéri kapcsolata nem volt túl szoros.

Borító:
Koncepcióban teljesen illik az első részhez - ugyanakkor a barna árnyalat helyett most a sötétzöld dominál. Az erdős rész fölé magasodik az első köteten látható modellhez hasonló testfelépítésű férfi, aki megidézi Jude rosszfiús sármját. Már a Keserédes kapcsán is megjegyeztem, hogy szerintem nagyszerű kompozíció, tetszik az összhang és a cím kalligrafikus betűtípusa.

Összességében:
Sarina Bowen True North sorozatának második része, a Rendíthetetlen nekem sokkal jobban tetszett, mint a Keserédes. Jude és Sophie szerelme köré épített tabutémák kitöltötték érzelmileg a regényt, a cselekményt pedig egy nyomozás koronázta meg, mely a múlt egy sorsdöntő pillanatát bírálja fölül. Az írónő nagyszerűen körüljárta a kábítószerfüggőség problémakörét, Jude-dal vállvetve hordozzuk a terheket a megtisztulás útján, mely a második esély felé visz.
Pörgős, érzéki történet, ami igazi kikapcsolódást nyújt a fagyos, téli hónapokban.

Azoknak ajánlom ezt a történetet, akik szeretik a romantikus, erotikus regényeket, amit mély témák is keresztülszőnek. 

Oldalszám: 400
Kiadó: Könyvmolyképző
🕮Beleolvasó🕮 

 
Kedvenc karakter: Jude Nickel
Kedvenc idézeteim:

"Függőség az, amikor az ember képtelen távol tartani magát valamitól, ami káros a számára. Lehet, hogy Jude drogfüggő volt, én viszont Jude-függő."

*

"Még a legkomorabb életekben is akadnak szép pillanatok." 

 

Nyereményjáték

 

 

A regény beleolvasóját érdemes elolvasnotok, így könnyen megválaszolhatjátok minden állomáson a kérdéseinket. A feladat a szokásos, a megoldást írjátok be  a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.  

 

Az állomás feladványa:

Milyen autóval érkezik Jude Colebury-be?

A turné állomásai: 

01.28 Kelly és Lupi olvas 

01.30 Kitablar 

02.02 Hagyjatok! Olvasok! - extra idézetek 

02.03 This is my (book) universe  

 

 

a Rafflecopter giveaway

Hajdú-Antal Zsuzsanna - Belvárosi srác

HANGULAT                                MOLY                                        2021

"Balázsnak megvan mindene: jó állás, jövőkép, csinos feleség, akivel ráadásul gyereket várnak.  Misa világra jön. Down-szindrómával. Az anya ezt nem tudja megemészteni, elhagyja őket, és Balázs élete fenekestül felfordul. Ott marad egy kisbabával kettesben, feladja állását, és egy blogban próbálja feldolgozni, milyen lett a világ a downos Misa mellett. De vajon lehet-e így esélye egy harmonikus családi életre, boldogságra? És mit keres körülötte a tévés műsorvezetőnő, akivel talán csak elsőre tűnik úgy, hogy megértik egymást?  

Egy gyönyörű, mai, elgondolkodtató regény egy immár négykönyves, fiatal írótól. A korábban kétszeresen HUBBY-díjra jelölt szerző, Hajdú-Antal Zsuzsanna egy újságcikkben olvasott egy orosz férfiról, aki egyedül maradt sérült kisfiával. Az olvasottak nem hagyták nyugodni, így ez a történet szolgált alapul főhőse megálmodásához." 

Hajdú-Antal Zsuzsiról eddig is tudtam, hogy nem ódzkodik a mély, lélektani témáktól. Erről tesznek tanúbizonyságot eddigi könyvei - a Léggömbök, az Utánad és a Visszatérünk. Az írónő képes olyan intenzív és fájdalmas érzelmek megszólaltatására, mint a szerelem, gyász, elmúlás, melyeket nem csupán az általános nézőpontból szemléltet, hanem új gondolatokkal tölti meg őket.

A legújabb regénye, a Belvárosi srác szintén egy nem mindennapi történet. A könyv középpontjában egy egyedülálló apuka, Vozár Balázs áll, aki Down-szindrómás kisfiát egyedül - vagy a nagymama segítségével - neveli. A jól menő, teljesnek hitt élete egyik pillanatról a másikra megváltozott, amikor az orvos diagnosztizálta Misánál a betegséget, amit a felesége, Rita nem tudott feldolgozni, így inkább kilépett az életükből. Az írónő azonnal nehéz témák sűrűjébe veti az olvasót, aki elgondolkozhat azon, vajon ő mit tenne ebben a helyzetben. A férfi az azóta eltelt három évben feladott mindent, hogy a fiával lehessen, és olyan környezetet teremtsen neki, melyben ő jól érzi magát. Hiszen az emberek előítéletesek, és a kisgyerekek sokszor kegyetlenül őszinték, aminek nem szívesen teszi ki Misát. Egyszerre anyja és apja a gyereknek, minden rezdülését ismeri, és szabadidejében egy blogot vezet, amiben útjára ereszti a feszültséggel teli gondolatait és bemutatja, milyen egy Down-szindrómás kisfiút nevelni - mivel jár és hogyan befolyásolja az ő életét. Az oldal rendkívül szókimondó és őszinte, ahogyan maga Vozár Balázs is, aki DownTown Boy néven publikál. Az írásai egy alkalommal eljutnak a médiához, és így ismerkedik meg a férfi Császár Katával, a csinos riporternővel, aki társadalmi érzékenyítés céljából meghívja őt a műsorába. Ekkor még nem is sejtve, hogy mekkora szerepük lesz a jövőben egymás életében.

"Balázs vagyok, harminckilenc éves. Közgazdász, zeneőrült, elvált, egyedülálló. Apa."

A cselekményben a jelen szála dominál, ugyanakkor megjelenik visszatekintés is a múltba, és ami üdítő sokszínűséggel hat, hogy olvashatjuk Balázs blogbejegyzéseit is a fejezetek között. Ami különösen megfogott, hogy az írónő rendkívül mesterien vette fel a férfi szemszöget és a főszereplő stílusát. Nagyszerűen átjön a negyvenes rocker apuka hangnem, aki mindenkivel a világon kemény és rendíthetetlen, de ha a kisfia sír, igazi mamamacivá változik. Engem teljesen elvarázsolt, hogy ennyire bele tudott simulni Zsuzsi a karakterébe, mint egy színész, aki szerepet játszik. Méghozzá milyen nehezet! Nem lehetett egyszerű feladat megbirkózni azzal, hogy lendületes és hiteles legyen egyszerre Balázs mint elbeszélő, és mindez egy rettentően egyedi stílusban előadva, hogy illeszkedjen a hétköznapokba és a tudatfolyam megállíthatatlan sodrásába. Nem is beszélve arról, hogy az írónő korábban fiatalokat szólaltatott meg, a regényei róluk, de nem csak az ifjúsági korosztálynak szóltak. Ellenben a Belvárosi srác főszereplője egy középkorú apuka gyereknevelési és párkapcsolati problémákkal. Érezhető a fejlődés és a váltás a két zsáner között.

A Belvárosi srác kétségtelenül nehéz témát tudhat magáénak. Egy sérült gyerek sokszor képez tabut - ami valószínűleg azért lehet, mert nem beszélünk róla eleget. Mintha a betegséget nem szóba hozva eltűnne a jelenség. Féltem is, hogy a könyv ennek hozadékául nyomasztó lesz, fájdalmas és azt szemlélteti, mennyi lemondással jár a szülő részéről, de Zsuzsi megtalálta azt a vonalat, melyen haladva megmutathatja, mit adhat egy Down-szindrómás gyerek az embereknél, még annak is, aki elsőként mondott le róla. Állítom, hogy a Belvárosi sráctól empatikusabbá válnak az olvasók, és felnyílik a szemük arra is, ami a világban van, de nem beszélünk róla. És ugyan a Down-szindróma a központi témája a regénynek, mégis az írónő körüljárja a családdal kapcsolatos különféle akadályokat. Milyen lelki sebeket okozhat egy nőnek a meddőség ténye? Milyen maradandó kárai vannak, amikor rossz példával a szeme előtt nő fel a gyerek? Hogyan éli meg az ember, ha a szülője új párkapcsolatot kezd? Ezek és még számtalan kérdések cikáznak végig a regényen, melyet az írónő karaktereken, helyzeteken keresztül demonstrál. 

"Ha magamért tenném, már rég feladtam volna."

Kíváncsi vagyok, ezután a nagyívű történet után, mi születik meg következőnek Hajdú-Antal Zsuzsanna tollából - de bármi is lesz az, én már előre várom.

Borító:
Zsuzsi korábbi köteteitől már külsőleg is eltér a Belvárosi srác. Ennek lehet a kiadóváltás az oka, ugyanakkor már kívülről is látszik az, hogy a legújabb regényében új zsánerben próbálta ki magát. Elszakadva az ifjúsági regények világától elszakadunk ugyanúgy a szimbolikus borítóktól is. A Belvárosi srác az eddigi könyvekhez képest elevenebb - melyet a kisfiával játszó apuka képe kölcsönözhet a borítónak. Mindketten szuperhősként szálnak szembe a hétköznapokkal, mely egyaránt jellemző Balázsra és Misára is. Egyetlen negatívumként a betűtípust emelném ki, ami nekem személy szerint egyáltalán nem tetszik, és nem is passzol igazán véleményem szerint a képhez.

Összességében:
Hajdú-Antal Zsuzsanna a legújabb regényében felülmúlta önmagát. A Down-szindrómának ad teret a Belvárosi srácban - a nehézségeit, de különlegességeit is bemutatja egy középkorú, egyedülálló apuka szemszögén keresztül, akinek karakterét a valóság, megtörtént eset ihlette. Csodálatra méltóan vette fel az írónő Vozár Balázs figuráját, könnyed volt és hiteles, pedig nem kis feladat élethűen beleilleszkedni egy ellenkező nemű nézőpontjába. Zsuzsinak ez mégis sikerült és egy igazán őszinte, mély történet kerekedett ki a Belvárosi srácból, ami témájával ellentétben inkább reményteli, mint nyomasztó - hiszen azt mutatja be, hogy kétségtelenül nehéz egy Down-szindrómával született gyereket nevelni, mégis valamiféle csoda is, amit sokszor a társadalom nem ismer fel.

Azoknak ajánlom a Belvárosi srácot, akik szeretik a mélyenszántó történeteket a valóság azon foltjairól, melyekről sokan nem szívesen beszélnek, vagy nem mernek papírra vetni. 

Oldalszám: 384
Kiadó: Erawan

Kedvenc karakter: Vozár Balázs
Kedvenc idézeteim:

"Ő itt a fiam, Misa, aki megtanít arra, hogy egy csecsemőt háton fektetni nem jó, mert ha éppen bukik – a felböfögés szakszerű kifejezése anyámtól –, megfulladhat a tejtől vagy a tápszertől. Hason fektetni azért nem ajánlott, mert egy esetleges túlmelegedés megnöveli a bölcsőhalál kockázatát. Oldalt fektetni, nos, oldalt fektetni nem is tudom, baszki, mert elgurul."

*

"A te DownTown-blogod nem csak arról szól, milyen egy Down-szindrómás kisfiú édesapjának lenni, talán inkább arról, hogy te… te család vagy."