2016. április 5.

Cynthia Hand - Angyalvágy

HANGULAT                                MOLY                                        2013

"Az utóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna. Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz erőtől, amely őt magát követi… még akkor is, ha ennek érdekében mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába – akárcsak Christian Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely egész kalandozását elindította. Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban, fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az pedig áldozatokkal és árulásokkal jár. Az Angyalsors sorozat izgalmas záróakkordjában Clarának egyszer s mindenkorra döntenie kell saját sorsáról."

Egy sorozat utolsó része. Mindig is gondolkodtam rajta, mikor kezdjek neki, aztán mikor végre rávettem magam, alig bírtam letenni. Szerencsére a könyvtárban mindig ott volt a következő rész, így nem kellett hosszúnak tűnő hónapokat végigszenvedni nélküle. 
De most itt vagyok, úgy látszik, ezt a sorozatot is el kell engednem...

Történetünk egy kis kihagyással folytatódik a másodikhoz képest. Eltelt a nyár, és bár Clara és Tucker szakítottak, a lány még mindig a fiúról ábrándozik. Már azt hihetnénk, hogy azért ha két kötet alatt nem jött össze a gerlepár, akit látszólag egymásnak teremtettek, akkor mikor fog? Az utolsó két oldalon? Kösz, Cynthia, mi is szeretünk. 
Eltávolodunk az eddigi helyszíntől, a kis városból, ahova Clara és családja költözött még a legelső kötet elején, és egy iskolában kötünk ki, méghozzá a Stanfordon egyetemen. A történet úgy folytatódik tovább, mint a legtöbb regény, amit olvasni szoktam. Leányka megy az egyetemre, ahol sok helyes pasi van. Szerencsére Clara nem egyedül lesz a hatalmas épületben, hanem Angela és Christian is vele tart. A lány már odáig eljut, hogy jól érzi magát Christian mellett, és hiányzik neki, de Tuckert még mindig nem tudja elfelejteni.
Anyja halála és öccse elszökése után már nem sok emberre számíthat. Új életet próbál kezdeni, de az angyalsága mindenhova követi. Megpróbál normális egyetemistaként élni, szakokat választani, de mindhárman tudják, hogy ez lehetetlen. Egy párszor feltűnik apja is, aki teljes angyal egyenesen a mennyből, de azért a sötétséggel is kapcsolatba marad hála Samjeezának, anyja egykori szerelmének, aki bukott angyal. Bár a pasi már nem akarja megölni, azért jóban sincsenek.
Eközben kiderül, hogy olyanok, mint ő, Christian vagy Jeffrey összesen hét darab él a Földön, ebből három már a sötét angyal, Asael kezében van, de ki lehet az utolsó?
Egy utolsó szálra épül ez a kötet, mégpedig egy titokzatos terhességre. Angela egy nyári románc során várandós lesz, de elmondhatja ezt a gyerek apjának? Nem éppen, bár mégis megteszi, aminek következményei lesznek...

Spoiler veszély!

Clara az apja által vezetett "tanfolyamon" teleportálni is tanul a dicsfény segítségével, de valamiért mindig Tuckerhez jut. Akarva-akaratlan is oda. Bárhogy próbálja kiverni a fiút a fejéből, nem tudja, és Tucker is így érez iránta. De még mindig nem lehetnek együtt.
Az utolsó dodrans a Földön nem más lesz, mint Angela gyereke. "A hetedik a miénk." 
Nemsokára hasznát is veszik a Michael tanította dolgoknak és a dicsfénykard előidézésének.
Jeffrey látszólag jól van, új barátnőre tett szert, aki iránt Clarának furcsa érzései vannak. Nem csak a kora miatt, a flegmasága miatt, és azért, mert rossz irányba tereli az öccsét, valami azt súgja neki, hogy ettől a csajszitól fejvesztve kéne menekülniük. Persze, a pubertás kor oly gyönyörű, hogy Jeffrey nem akar hallgatni nővérére, inkább eltűnik, és egy ideig fel sem tűnik a könyvben.
Clara egy látomás segítéségével előre látja az Angela körüli veszélyt, figyelmezteti is őt, de a lány nem hisz neki, bár az utolsó pillanatban mégis sikerül megmenteni a kisfiát gonosz apja, Asael elől. De Angela már nem volt ennyire szerencsés. A gonosz angyal levitte őt magával a pokolba.
Clara utána tervez menni Sam segítségével, és Christian is vele tart.
Itt kibontakozhatna egy kis románc kettejük között, amit már sok-sok rajongó annyira várt, de úgy látszik az írónő még húzza az időt ezzel.
A rég eltűnt Jeffrey is megkerül, kiderül, a barátnője nem más, mint Asael lánya, aki majdnem olyan gonosz, mint maga az ördög.
A pokolból menekülniük kell, de mivel Clara nem alkalmazkodott a tervhez, ez így kicsit nehezebb úton fog menni. A lány elég erős ahhoz, hogy még a pokolban is dicsfényt idézzen meg, ehhez Christian szerelmét használja. Sikeresen kijutnak az alvilágból, ami ijesztően hasonlít a rendes világra. Ezen a ponton a Once Upon a Time 5B évad jutott eszembe...  De annyira nem voltak szerencsések, mivel Asael és Lucy is velük jött, és nem máshova... mint Tuckerék istállójába. A mindenkit védelmező Clara a gonoszokat egyenesen szívszerelme házához vezette. Egy jó terv, miszerint elillanhatnak onnan, működött volna, ha abban a pillanatban Tuck nem lép be az istállóba.
Előáll egy csere lehetőség a két fél között. Asael elengedi Tuckert, ha Clara vele megy az alvilágba. A lány bele is megy, de apjának hála sikerül előidéznie a dicsfénykardot, így egy jól intézett mozdulattal azt Asael mellkasába tudja vágni, a bukott angyal pedig átformálódik, a könyv végén megtudjuk, mire.
De még mindig nincs szerencséjük, mivel Lucy magával viszi Tuckert egy kicsit repülni, ami a fiú halálát okozza.
Ebben a pillanatban kisebb szívinfarktus kerülgetett. Azt hittem, a fiú tényleg feldobta a pacskert, és eltávozott az élők sorából.
Persze, Clara hőstettei ennyinél nem állnak meg.
Visszahozza a fiút, és a lényének egy darabját adja neki, így átformálja prófétává. 
Mindenki boldog lehet, de mi lesz?
Az utolsó döntés Clara kezében.
Tucker vagy Christian?
Látszólag Christiannel egymásnak vannak teremtve, de ő Tuckerbe szerelmes, aki most már nem csak ember. Asael kivégzésével megszűnt minden veszély rájuk nézve?

Karakterek:
Clara: Kicsit minden lében kanál leányzó, de természete szerethető. Nem minden alkalommal tudtam vele azonosulni, de az esetek többségében igen.
Christian: Kedves srác, vártam, hogy mikor látja meg ezt Clara is. Már nem is emlékszem, milyen volt a kezdetek kezdetén.
Tucker: A látszólag genyó srácból mindenki szíve csücske lett, mármint az enyém biztos. Bár a második kötetben annyira nem nyerte el a tetszésem a viselkedése, azért most mégis majd őt jelölöm a Kedvenc szereplőnek.
Angela: Kicsit önfejű, de hát én is az vagyok, ebben hasonlítok rá. Ebben a kötetben kimondottan az volt.
Tulajdonképpen egyik karakter se volt az a nagyon hú, de hűha, amit ki tudnék fejteni bővebben. Nem azok a nyavalygósok, de azért nincs bennük sajnos semmi különleges, amiért ki lehetne őket emelni.

Borító:
Mint az összes borító, ez is egy színbe csoportosul, ami a rózsaszín. És ez nekem sok. Nem szeretem alapjában véve a rózsaszínt, talán ez is betett, Alapjában véve a borító elrendezése és a tartalma szép. Az elrendezés, a lány háttere, meg a lehajtott feje. Teljesen rendben van. Bár meg kell mondjam, a fedőréteg alatti borító nekem sokkal jobban tetszik. Egyszerű bézs színe van, de mégis olyan sokat mondó. Nincs rajta semmi, csak a cím és a kisze-kusza angyaltollak, de még így is sokkal jobban tetszik ez, mint a kötése.

Összességében:
Nem sorolható a kedvenc könyveim közé, egyszerűen szerettem volna kiolvasni a sorozatot, ami meg is történt. Valószínűleg többször nem veszem a kezem közé. A történet nagyon jó, nem mindennapi, csak mégsincs olyan érzésem vele kapcsolatban, hogy ezt még ezerszer el kell olvasnom, mert akkor lesz teljes az életem. Csak van, és örülök, hogy elolvastam.

Oldalszám: 483
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Tucker Avery

Kedvenc idézet:


"Odaadnám az életemet, hogy megoltalmazzalak, Clara - mondja. - Ezt érzem. Meghalnék, hogy megvédjelek." 
~ Christian Prescott

Kérdésem olvasás utánra:
 - Milyen érzés volt befejezni ezt a sorozatot? Az én válaszom megtalálható feljebb. 
 - Te melyik fiút választottad volna? Egyetértettél Clarával? Én is a szívemet választottam volna, így igen, a válaszom: igen. 


Csak azért, mert nem volt meg az az érzés

2 megjegyzés:

  1. Szia Barby!
    Ismételten fergeteges volt a kritikád!
    Az idézet csodás, na és a hangulat... eszméletlen így egyben az egész!

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Szép hétvégét!
    szia

    VálaszTörlés