2017. január 20.

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

HANGULAT                                MOLY                                        2011

"Egy rejtélyes sziget
 Egy elhagyott árvaház
 Egy különös fényképekből álló gyűjtemény 

Ez vár felfedezésre a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című felejthetetlen regényben, amely a fantázia és a fotográfia elegyéből kever izgalmas olvasmányt.
Történetünk kezdetén rettenetes családi tragédia indítja útnak a tizenhat esztendős Jacobot egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy Vándorsólyom kisasszony gondozottjai nem csak különlegesek voltak, de talán veszélyesek is. Lehet, hogy nem véletlenül száműzték őket egy kietlen szigetre. És valamiképpen – lett légyen ez bármilyen valószínűtlen – talán még mindig élnek. Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

Mindig is kíváncsi voltam a könyvre, valószínűleg a címe miatt. Olyan egyedi. Hosszú, amilyennel ritkán találkozik az ember, és ez felkelti az olvasó érdeklődését. Legalábbis az enyémmel biztosan ezt tette. Viszont a borító miatt nagyon ódzkodtam tőle. Nem vagyok egy nagyon félénk kislány, de azért nem éppen a kedvenceim a horror típusú dolgok, így mikor megláttam a borítót, nagyjából a rémület fogott el. Várólistára tettem, de inkább a jó távoli jövőben elég elolvasnom címszóval. De aztán idén kijött a fim a mozikban, és valamiért újra felkerült a téma a fejemben. A boggerekkel el is mentünk megnézni, és... Tim Burton fimhez méltó volt. Nagyon tetszett, bár hallottam, hogy a könyv és a film eléggé különbözik egymástól. 
És ez így is van.
Tervezem újra megnézni, hogy aztán még egyszer, olvasás után is össze tudjam őket hasonlítani rendesen. 
De maradjunk addig is a könyvnél. Vagyis inkább még mindig a külsejénél. Sok ember a borító alapján ítél, sokszor én is, be kell vallanom. És mint mondtam, eleinte megrémített. Még akkor is, mikor olvastam. Egyik helyettesítős órán a tanár megkérdezte, mit olvasok. A kezébe vette, elkezdte lapozgatni, és elég furcsa szemmel méregetett, mivel egyedi, hogy tele van fotókkal, de milyenekkel. Hátborzongatóakkal. A hideg futkosott a hátamon, bárhányszor egy ilyen képes jelenethez értünk, aztán magyarázkodhattam a tanárnak, hogy miért is olvasok én ilyen könyveket. 
Ráadásul az a legfurcsább az egészben, hogy a furcsa, hátborzongató külső mögött viszont egy rettentően jó történet lapul. Egyáltalán nem horror, sima fantasy sztori. Most is megjelent az a mondás, hogy nem szabad külső alapján ítélni egy könyvet se, mert nem biztos, hogy azt rejtik, amit a borító mutat. 
De hogy végre a történethez, a lényeghez érjünk. 
Tényleg egy eredeti mű, érdekes cselekményszállal, és én teljességgel faltam ezt. Jacob szemszögéből láthatjuk a dolgokat, az eleje nekem mintha el lett volna eléggé húzva. Vártam, mikor találkozik már a különlegesekkel, mert mintha a filmben nem kellett volna ennyit várni rá. Így állíthatom, hogy az első egyharmada, vagyis a mű első 100 oldala elég lassan telt, eseménytelenül, ami másnál lehet, hogy azt eredményezte volna, hogy leteszi a könyvet, és többet hozzá sem ér. Pedig ezután jön csak a java. 
Gyorsan haladtam vele, mert érdekelt. Maga a téma is, a történet is olvastatja magát, viszont ahogy egyre közeledtem a végéhez, vártam a nagy finálét, ami a filmben adatott. Persze, mekkora őstulok vagyok, amiért moziban láttam először, és nem olvastam, így ehhez tudom viszonyítani. És azt kell mondjam, hogy a filmet felturbózták, leginkább a végét, de az igazság az, hogy ettől csak jobb lett. Nincs akkora akció a könyvben, ennek ellenére imádtam olvasni. Mégis olyan furcsán fejeződik be és eléggé hirtelen. Lezáratlan. 
Az írónak is van egy kifejezett stílusa, ami rendkívül egyedi, néha már fejfájást okozott nekem személy szerint a sok tájszólásos leírás, és már kissé erőltetettnek és túlzásnak éreztem.
Aki elkezdi, ne számítson mindennapi történetre, mert egyáltalán nem az. Sem a stílus, sem a cselekmény.
Úgy vagyok vele, hogy élveztem elsőre, de nem hinném, hogy másodjára is a kezembe venném, de a folytatásra mindenképp kíváncsi vagyok.

Karakterek:
Jacob: Kissé furcsa szerzet, de nem is csodálom. Az egész mű olyan fura szerzet tulajdonképpen. De maga a szereplő olyan közömbös. Nem is kedveltem meg kimondottan, de nem is utáltam. A középúton haladt végig. Azért egy bátor személyiség, aki kockáztatja a saját testi épségét másokért, akiket alig ismer igazából. Egy szó mint száz, tényleg a legjobb szó, ami jellemzi őt, a fura.

Borító:
Mint azt már említettem, eléggé horrorisztikus. 
Egy lebegő lány. Abban igaza van a készítőinek, hogy nem szabad ennek hagyományos borítót tervezni, mert az egész nem olyan. Nem tehetünk rá egy mai modell lányt és photoshoppolhatunk rá a kezére egy lángot, mert nem ilyen az egész. A szürkével azért találták el a dolgot, mert a mű tényleg régebbi elemeket tartalmaz, részben nem a mai korban játszódik, a különleges gyerekek is van aki több, mint 300 éves. Így igazából bármennyire is hátborzongató, és a könyv igazából nem olyan, mégis valamelyest passzol hozzá. 

Összességében:
Kezdetben nem csodálom, ha az ember hátborzongatónak találja kívülről, de amikor elkezdi olvasni, tulajdonképpen egy egész más történetet kapunk. Egy mai fantasy-történetet. Persze voltak csúcs- és mélypontjai, az írónak is van egy kifejezett stílusa, ami illik is a könyvhöz, bár néha azt éreztem, hogy túlzásba vinné, de ez az egyéni véleményem.
Alapjában véve pedig egy egyedi történetet, amit jól filmvászonra lehetett vinni, bár kicsit átformázva, néha jó, de néha az ellenkező irányba. 
Azoknak ajánlanám, akik másféle fantasy sztorira vágynak, mint amiket eddig olvashattunk. Elrepít a saját maga univerzumába. Bár én személy szerint nem hiszem, hogy valaha újraolvasnám, de a további részeire biztos szánok időt.

Oldalszám: 350
Kiadó: Kossuth

Kedvenc karakter: Millard Nullings

Kedvenc idézetek: 

"– Azt hittem, szenzációs újdonságokat írhatok meg mindenki más előtt erről a madárpopulációról, tudod? Azt akartam, hogy ez a könyv igazán különleges legyen.
 – És akkor jön ez a seggfej.
 – Jacob.
 – Azaz semmirekellő kurafi.
 Nevetett.
 – Köszönöm, fiam, így már jobb."

2 megjegyzés:

  1. Drága Barbym!
    Nagyon tetszett az összefoglalod, és ha ijesztő képre vágynál (:'D), vagy csak úgy, írd fel a listádra Madelaine Roux: Asylumát. Én imádtam nekem az a kedvenc könyvem, bár valószínűleg ha nem szereted a horrort, akkor nem fog tetszeni, mert közel áll hozza :/ :(
    Egyébként imádom a véleményed olvasni és amióta láttam a filmet gondolkoztam, hogy megvegyem e a könyvet vagy ne. Ha lesz pénzem rá, mindenképpen. :D
    Egyébként mar nagyon hiányolom az édes élet részeket. Mi van mar? :'(

    Szép hétvégét drága ❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Honeym!
      Örülök, hogy ennyire tetszett <3 A film... Igazából valamennyire más, mint a könyv, de ezennel jó értelemben.
      Na felírom, aztán, mikor lesz időm, elolvasom :D :)

      Hát az Édes élet..
      Most egy kicsit ülök rajta. Nem tudom, honnan akarok eljutni hova a történetben, és ez nagyon zavar, így nem tudok úgy alkotni, ahogy szeretnék, nem tudom úgy megírni, ahogy az elvárnám magamtól. :/ Szóval igen... Keltegetem.

      Puszi, neked is, szívem <3

      Barby

      Törlés