Cassandra Clare - Mennyei tűz városa

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"A Végzet Ereklyéi zárókötete 

Erchomai, mondta Sebastian. Jövök. 

Árnyvadászok A sötétség visszatér az árnyvadászok világába. Miközben minden széthullik körülöttük, Clary, Jace, Simon és a barátaik összefognak, hogy megküzdjenek a nephilimek valaha volt legnagyobb ellenségével: Clary saját bátyjával. Sebastiant a világon semmi sem győzheti le; – egy másik világba kell talán utazniuk, hogy esélyük legyen? Életek vesznek oda, szerelmeket áldoznak fel, és minden megváltozik a Végzet Ereklyéinek befejező kötetében."

És befejeztem. 

Mennyi ideig váratott magára, de miután az Elveszett lelkek városát is befejeztem, egyszerűen nem volt erőm azt mondani, hogy nem. Nekem folytatnom kellett a történetet, ha törik, ha szakad. És tört és szakadt, és elolvastam. 

Bevallom, nekem az eleje nagyon lassan indult be. Lehet, hogy azért éreztem ezt, mert rögtön az 5. kötet után olvastam, és már egyik barátnőm is megmondta, hogy ilyet nem szabad, mert besokallsz tőle, s bármennyire is imádom a sorozatot, azt mondom, hagyjatok közte ki egy-egy másik könyvnek helyet. És ezt minden rossz szándék nélkül. 

Miután Jace-t és Sebastiant sikerült kettéválasztani a kard segítségével, amit Simon a mennyből kapott, az előbbi teljes érhálózatát betöltötte a mennyei tűz, innen is kaphatta a kötet a címét. A fő cél továbbra is Jonathan Christopher Morgenstern a.k.a. Sebastian legyőzése, aki az egész világot el akarja pusztítani és mindent a hatalma alá akar vonni. A vele kapcsolatos érzéseim erősen 180°-os fordulatot vettek, de ezt majd a későbbiekben bővebben kifejtem. Imádtam az új szereplőinket, na meg a régieket is, akik már a sorozat előzménytrilógiájában nagy szerepet kaptak. Tessa Gray és Jem Carstairs. Megismerkedhettünk Cassandra utózmánysorozatának főbb karaktereivel is, aminek én rettentően örültem, így egy kis ízelítőt kaphattunk a Lady Midnightból, amit remélem, én is mihamarabb elkezdhetek. (Aki nem tudná, a Gonosz Fortélyok kötetei Emma Carstairsről és Julian Blackthornról szólnak.:)) Úgy éreztem, ez az a rész, amiben mindhárom nagyobb könyvsorozat, novelláskötet szereplői megjelentek, és ezért olyan összegzésszerű volt. 

Mérhetetlenül izgultam, hogy mik lesznek a történet legutolsó mondatai, mivel fog zárulni, mi történik Sebastiannal, és azt kell mondanom, hogy kielégült mindenféle kíváncsiságom, és nagy sajnálatomra Jace és Clary története lezárult. De még előttem van Emmáék sztorija, és mindenképp újraolvasom Tessa, Will és Jem életét is. 

Még egy utolsó problémát felvetnék mielőtt ténylegesen is lezárom a Végzet Ereklyéi sorozatot. Bár az írónő maga is csak trilógiaként gondolt először a történetre, aztán mégis megszületett a folytatása és hexalógia lett belőle. Rosszabbak ettől a 4-5-6 könyvek? Bőrlehúzás? Csak pénzt akartak belőle még kicsikarni? Tény, hogy nem kis összegre és hírnévre tett szert ezáltal az írónő, hogy megírta az Árnyvilág részleteit, és érthető volt, hogy a rajongók folytatást akartak. És bár tényleg nem így volt az egész megtervezve, mégis Cassie tudta úgy csűrni és csavarni a szálakat, hogy az egész egy nagy egységet tudjon alkotni a végére. Saját véleményem szerint egyáltalán nem rosszabbak ezek a kötetek, mint az eredeti trilógia, sőt, meg merem kockáztatni, hogy nekem bár az Üvegváros a nagy favorit, a többi dobogós az utolsó 3 kötetből került ki. Én tényleg tisztelem és nagy példaképemnek is tartom Cassandra Clare-t a nagy fantáziája és zseniális íráskészsége miatt. És amiért magyarul, nem pedig eredeti nyelven olvastam, gratulálok a fordítóknak is, akik nagyszerűen át tudták adni az egész hangulatát, de van egy olyan érzésem, hogy valamikor mindenképp sort fogok keríteni az angol nyelvű olvasásra is. 

AJÁNLOM.

Karakterek:

Clary: A nagy kérdés, hogy az engem rettentően idegesítő lányból sikerült-e valami elfogadható karaktert alkotni a végére. És a válaszom, hogy igen. Bár nem lett még mindig a szívem csücske Clary Fairchild, mégis azt gondolom, hogy egy talpraesett, bátor lány, aki tényleg képes minden követ megmozgatni, hogy megmentse a szeretteit. És ez szerintem egy hatalmas erény. 

Jace: Minden egyes kötetnél rá kell döbbenjek, miért is szeretem én rettentően Jace Wayland/Morgenstern/Lightwood/Herondale-t. Miért adtam még akkor, mikor először olvastam el a Csontvárost a jacewaylandforever felhasználónevet magamnak. Egyszerűen azért, mert ez a fazon utánozhatatlan. Magnus-szal állandóan versenyeznek a Barby kedvenc karaktere címért, és legtöbbször nem tudok dönteni, hogy végül is melyiké legyen a dicsőség, így mindkettőt beírom. A stílusa zseniális, humoros, pikáns, kellően arrogáns. Imádom.

Sebastian: Az Elveszett lelkek városa értékelésemben jól felmagasztaltam Bastie-t, de most valamiért épp az ellenkezőjét érte el. A rengeteg ember, vérfarkas, árnyvadász, vámpír, akit megölt, én nagyon a szívemre vettem a dolgot, mert olyanok is életét vesztették, akiket én a kötetek alatt rettentően megkedveltem, és ezt nem bírtam neki megbocsájtani. Még a legvégén sem. Gonosz volt, hatalomra vágyó, erőszakos, és bármit és bárkit képes volt eltenni láb alól azért, hogy az érvényesüljön, amit ő akar. Kis apró darabja nem volt annak a Sebastiannak, akit az előző kötetben ismertem. Vagy lehet, hogy ott annyira tettette magát, hogy nem láttam a valódi alakját a saját szememtől. De itt rettenetesen csalódtam benne. 

Borító:

A hazánkban megjelent eredeti borítóról továbbra is azt állítom, hogy rettentően ocsmány. Mint azt már egy párszor említettem, a Claryt megalkotó modell nem éppen clarys, és ő áll kontrasztban a kék Sebastiannal, aki azért ilyen színű, mert megpróbáltak démoni hatást kelteni, nem tudom. A lényeg, hogy nekem a külföldön megjelent új borító ezerszer jobban tetszik, mint arról már ezerszer áradoztam. Ezen Sebastian van, bár az angyalszárnyakat nem egészen értem. De az tényleg gyönyörű. Igazából magába foglalja a könyv egy részletét, és imádom benne.

Összességében:

Imádtam.

Tényleg, rettentően. Újra és újra rá kell ébrednem, hogy Cassandra Clare mennyire zseniális írónő. Azoknak ajánlanám, akik fantasy-függők, és azért keresik a romantikát, de azoknak is, akik a pörgésért, a sok cselekményért és izgulásért vannak oda. Nem egy ilyen barátnőmnek ajánlottam már, akik az utóbbi kategóriába tartoznak, és nagy sikerrel járt az ügy. Az biztos, hogy engem az egész sorozat magához láncolt egy életre, sose fogom elfelejteni az élményt, amit nekem nyújtott, és alig várom, hogy még több árnyvadászos könyv kerüljön a kezembe. És van egy olyan apró belső megérzésem, miszerint ez a pillanat nemsokára eljön. :)

Oldalszám: 506
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Jace Herondale, Magnus Bane,

Kedvenc idézetek: 

"– Alec – szólt. – Ismered a rémálmomat a városról, ahol vér folyik az utcán, és csontból vannak a tornyok. Ha Sebastian eléri a célját, ez a világ éppen ilyen lesz. Az utcákon nephilimek vére fog folyni. Menj el Idrisbe! Ott nagyobb biztonságban leszel, de ne bízz meg senkiben, és mindig légy résen. Életben kell maradnod a kedvemért – suttogta, aztán hirtelen sarkon fordult, és elsietett." 

* 

"– Nem együtt megyünk – közölte Jace. – Egyikőtök sem jön velem. Egyedül fogom végigcsinálni.
Alec talpra ugrott.
 – Tudtam, kurvára tudtam! És szó sem lehet róla! Kizárt!
 Jace felhúzta a szemöldökét.
 (…)
 – Mióta használsz olyan szavakat, hogy „kurvára”?
 – Amióta a helyzet kurvára megkívánja." 

*

 "– Nem is vágok önelégült képet. Vagyis – helyesbített – nem jobban, mint máskor.
 – Ugyan már! – Alec elővette az irónját. – Úgy olvasok az arcodból, mint egy nagyon nyitott és nagyon pornográf könyvből. Bár ne így lenne!" 

*

 "– Egy nap talán itt élünk majd – mondta a fiú. – Együtt.
 Clary elmosolyodott, bár tudta, hogy Jace nem láthatja.
 – Azt hiszed, le tudsz venni a lábamról egy francos kéróval? – kérdezte. – Ne képzelj túl sok magadról, Jace. Jace Herondale – tette még hozzá, majd szorosan átkarolta a fiút a hidegben." 

*

 "– Tortát nem sütöttem – ismételte a fiú, széles mozdulattal körbemutatva. – Mégpedig három okból. Először is hiányoznak a hozzávalók. Másodszor pedig, fogalmam sincs, hogyan kell tortát sütni. –
 És harmadszor?
 – Harmadszor, mert nem vagyok a csicskátok – jelentette ki Alec elégedetten."
*
 "– Szóval én vagyok az első árnyvadászod, mi? – kérdezte Alec, miután nagy sokára elváltak az ajkaik.
 – Annyi mindenben te vagy nekem az első, Alec Lightwood – felelte Magnus." 

*

 "– Zakariás testvér – mondta Isabelle. – A Dögös Néma Testvérek Naptárának poszterfiúja januártól decemberig.
 – Létezik olyan, hogy Dögös Néma Testvérek Naptára? – kérdezte Alec. – Meg lehet venni?
 – Csihadj! – Isabelle oldalba könyökölte a bátyját. – Magnus bármelyik pillanatban itt lehet." 

*

 "– Kapaszkodj belém! – mondta Alec.
Magnus rámosolygott, amitől a fiú úgy érezte, mintha valaki egy almamagozót illesztett volna a szívéhez, hogy kivájja vele a közepét.
 – Mindig, Alexander – felelte Magnus. – Mindig rád támaszkodom."