"Caleb olyan ember, akit csak a bosszú érdekel. Amióta egy hatalomra éhes gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron."Elég ránézni a fülszövegre és a borítóra, már tudhatjuk, hogy ez nem egyszerű olvasmány lesz. Ráadásul a kiadó a Rázós könyvekhez tette, amibe nem a sima love-storyk kerülnek. Kissé bizarr azt mondani, hogy kíváncsi voltam a történetre, de már annyiszor hallottam felőle.
A prológusban a főszereplő férfit, Calebet ismerjük meg valamennyire. Megtudjuk, milyen lányt keres, amikor a színpadra fellép Livvie a szerény kis bájával, ekkor Caleb tudja már, hogy ő lesz az, akit magával kell vinnie.
Bármennyire próbáltam felkészülni rá lélekben, nem sikerült eléggé, talán nem is lehet erre rendesen. Még a könyvön keresztül is fájdalmas volt átélni Livvie történetét, ahogy elszakítják a családjától - nem mintha ott jól érezte volna magát -, és inkább felhasználják egy tervhez, amihez neki semmi köze. Csak egy bábu lesz a játszmában, ami mégis az egyik legfontosabb pontja az egésznek. Caleb feladata a csökönyös, mégis elbűvölő Livvie-t engedelmességre és alázatra tanítani, amit a lány küzdő ösztönei nem hagynak.
Mint gondolhatjuk, nem kedvességgel és szép szavakkal akarja a férfi rávenni a foglyát a fentebb említettekre, és ezek miatt is az egyik legdurvább könyv, amit valaha olvastam. Olyanokat csinált, olyanokra vette rá a lány, azért mert megteheti, hogy ledöntse, aztán egy neki megfelelő embert építsen belőle, hogy az már nekem fájt a sorokon keresztül. Nem egyszer kellett megállnom olvasás közben, kicsit félretenni, és feldolgozni a leírtakat. Ezért mondom, hogy bár a megszokott olvasmányaimhoz képest eléggé vékonyka, mégis hatalmas.
A testi fenyítésen és erőszakon kívül a lány érzelmeit is nyomon követhetjük, aki a gyűlölet és a Stockholm-szindróma kettőse között vacillál az egész regényben. Ez nekem túl szélsőséges volt, nem volt köztük átmenet, és viszonylag hamar változott az egyikből a másikba.
Az írásmódja furcsa. Eddig Anna Banks - Szirénia öröksége trilógiájánál tapasztaltam, hogy a páratlan fejezeteket a lány szemszögéből E/1-ben olvashatjuk, míg a párosak inkább a férfire koncentrálnak, mégis E/3ból. Itt ez még egy kicsit meg is van kivirve-kavarva, mert néha kimarad a Calebre ügyelő E/3, és a történet folytatódik Livvie szemszögéből.
Viszonylag sok leírás van a műben, inkább mint a dialógusok, ami egyrészt jó, mert így teljesen bele tudjuk magunkat képzelni a szobába, ahova a lány éppen belépett, de egy idő után már túl sok volt nekem. Persze itt nem Livvie belső monológjainak a csökkentésére gondolok, mert azok igazán fontosak voltak az ő lényének megértéséhez.
Lezárásnak annyit mondanék ide, hogy tényleg durva és lelkileg kimerítő történetről beszélünk, hasonlóan Tabitha Suzuma - Forbiddenjéhez, mégis az egész könyvön végigvezető tudat, hogy ez valakivel tényleg megtörténhet, az engem letaglózott. Valaki a való életben is lehet egy Livvie, aki ilyen erőszakon és megpróbáltatásokon megy keresztül. Hihetetlen.
"Rafiq megtanította írni és olvasni, öt nyelven beszélni, nőt csábítani, elrejtőzni és gyilkolni – de szeretni soha."
Livvie: Tiszteltem benne, hogy nem adta fel. Mindegyik pillanatban a szabadulás lehetőségét kereste, és nem lankadt a figyelme. Igazából bármit megtett volna a szökésért, de azért egy valami, pontosabban egy része a lényének nem akarta elhagyni a helyet, mégpedig azért, ahogyan érzett a férfi iránt.
Caleb: Hiányoltam egy kicsit, hogy a háttértörténetén kívül egy kicsit még jobban megismerhessük a férfit. Így láttuk, honnan jött, de az egy fekete folt a könyvben, hogy miért kezdett ilyen helyen dolgozni. Őt a bosszú éltette nagyjából, türelmesen kivárta a megfelelő alkalmat a csapásra, és akkor sújtott le.
Borító:
Szerintem teljesen passzol a könyvhöz. Bár nem a kedvencem, ha ember van a borítón, mert esetleg belezavar, hogyan képzelem el a főszereplőt, de itt mivel nem látszik az arca, az egész továbbra is a képzeletemre van bízva. Nem árul zsákbamacskát, hogy miről is szól a könyv.
Összességében:
Az egyik legkeményebb könyv, amit talán valaha is olvastam. Lelkierővel felszerelkezve kezdjetek csak neki, bár saját tapasztalat alapján mondom, hogy nem lehet teljesen felkészülni arra, ami itt vár. És a legdurvább, hogy ez akár a valóságban is megtörténhet. A világban ugyanúgy lehet egy Livvie és egy Caleb, és az emberek nem is tudnak róluk, tabutémaként van ez számon tartva, ezért is jó, hogy C. J. Roberts egy teljes trilógiát szánt ennek.
Nagyon kemény.
Viszonylag vékonynak mondható, de én annál nehezebbnek éreztem. A lány egész fájdalma áttükröződik a lapokon, így mi is teljességgel átérezhetjük, ami nem kis lelkierővel jár. Így csak azoknak ajánlanám, akik nem riadnak vissza a tabutémától, és lényegében elgondolkodtató történetre vágynak.
Oldalszám: 264
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
Kedvenc idézet:
"Egy kegyes hazugság olykor elég ahhoz, hogy felszabadítson a csúf igazság súlya alól."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése