Kiera Cass - A korona

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG. A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN. 

Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is bele­szerethet. A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna. Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul."

El sem hiszem, hogy hivatalosan is a sorozat végére értem. Itt küszködöm a könnyeimmel, és egyszerűen azt kívánom, bárcsak lenne annyi időm, hogy újra és újra elolvashassam Kiera csodálatos köteteit. 

Egy történet, amely hercegnővé varázsolja az olvasóit. 

A koronahercegnő végén Eadlyn eldönti, hogy nem hagyhatja cserben az országát, akármennyire is ellene van a Párválasztónak és házasságnak, kell találnia valakit, aki elég jó arra, hogy mellette uralkodhasson. A mezőnyben már csak hat fiú vesz részt, ezek közül kell a trónörökösnek választania, kivel kívánja eltölteni a hátralévő életét. Eközben megjelenik egy Marid nevezetű fiú a Schreave család múltjából, aki közeledni próbál elég gyanúsan Eadlyn felé. 

Sokan állítják továbbra is, hogy a Párválasztó trilógia folytatásai nem ugrották meg az eredeti kötetek által felállított lécet. Én pedig biztos vagyok benne, hogy ez nem így van. Ez a könyv is, hasonlóan a többihez, egyszerűen zseniális. Méltó befejezése ennek a csodálatos sorozatnak, amiben eddig az olvasónak része lehetett. 

Kiszámíthatatlan volt, az utolsó oldalakig nem voltam benne biztos, hogy végül Eadlyn kit választ majd maga mellé. Kíváncsi voltam, de mégis sokszor összecsuktam a könyvet, hogy ne érjek olyan hamar a végére. Nem akartam egyszerűen, hogy az utolsó oldallal kelljen szembesülnöm, mert az már hivatalosan is a végét jelentené. Csak egy gondolat kavargott a fejemben: Nem akarom letenni! Kérek belőle még! Még! Még! Még!

A szívemig hatolt a történet. Eadlyn hercegnő választása is szívügyemmé vált, de nem csak a szerelmi életében, hanem a trónöröklésben is. Hatalmas dolgokat kellett egyedül átvészelnie, az eddigi évei fenekestül felfordulnak, és ezennel élesben megy az ország irányítása. Nem szúrhatja el, pedig alig nagykorú. El sem tudom képzelni, hogy egy év múlva hasonló dolgokat vigyek véghez. 

Szokásához híven Kiera fordulatosan szőtte és fonta a cselekmény szálait, ettől és persze a stílusától letehetetlen lett az egész könyv. Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire imádom. Hatalmas benyomást tett rám ez a kötet is. Talán az egyik legvékonyabb, mégsem tudom azt mondani, hogy a legjelentéktelenebb, sőt.. Annyi érzelem van benne, izgalom, mégis ki lesz a befutó, aki végleg elrabolja Eadlyn hercegnő szívét. Bevallom, én két személy között vacilláltam eléggé, és egyszerűen nem bírtam eldönteni, melyikre tegyem a voksom. Mindkét páros annyira aranyos lett volna közösen, de jól választott a főhősünk. Elengedte az egyiket, hogy az kiteljesedhessen, és utat engedett a szívéhez. 

Szavakba is alig tudom önteni, mennyit jelentett nekem A korona.
Annyira magába szippantott az egész világa, hogy napokig nem tudtam elkezdeni másik könyvet. Csak ringattam magam az örömben és egyben bánatban, amit éreztem.
Kedvencemmé lett.
Megérdemli ezt a titulust, ugyanis annyira, de annyira mélyen megérintett, hogy az hihetetlen. Gyönyörű, csodálatos, eszméletlen.
Ilyen Kiera Cass, amiért megalkotta nekünk a Párválasztó sorozatot.
Köszönöm ezt az összes rajongó nevében, és remélem, hogy hallunk még felőle és más irományairól.
NAGYON AJÁNLOM.

Karakterek:
Eadlyn: Az előző kötet értékelésében megemlítettem, én mennyire bírtam a lányt annak ellenére, hogy sokan már erőltetettnek és kimondottan picsogó libának tartották. De ebben a kötetben minden megváltozott. Láthattuk nyolcszáz oldalon keresztül ahogyan egy tinédzser lányból egy érett királynő válik.
A fiúkról nem fejtem ki bővebben a véleményemet, mert nem hinném, hogy spoilermentesen tudnék erről beszélni. A végére két lehetséges jelölt maradt versenyben, és sokáig nem tudtam eldönteni, mégis melyikük nyerje meg a Párválasztót. De ahogy láttuk Eadyln érzelmeit, egyszerűen emiatt eldőlt a játék. A másiknak pedig egyértelműen világot kellett látnia, erre született, ezt akarta egész életében, és ezt a királynő megadhatta végre neki. Nagy szomorúsággal. Az én lelkem is belesajdult a jelenetbe, de éreztem, ahogy a főhősünk is, hogy így lesz a fiúnak a legjobb. Ahogy ezt írom, újból könnyek gyűltek a szemembe.

Borító:
Bevallom őszintén, nekem ez, a legutolsó az, amelyik egyáltalán nem tetszik. A színe gyönyörű, ahogy a ruha is, mégis a lányról ez eléggé egy előnytelen kép. Értem én, hogy a hercegnők általában felkötik a hajukat, de szerintem sokat dobott volna a fotón, ha mégis ez alkalommal kiengedte volna. Továbbá ettől a szembeprofilos ábrázattól olyan igazolványkép jellege lett az arcának. De amúgy imádom az összeset. Csak ezt... kevésbé.

Összességében:
Tökéletes befejezése egy tökéletes sorozatnak. Nem tudom szavakba önteni, mennyire imádom egyszerűen Kiera Cass stílusát és történetét. Gyönyörű, csodálatos, zseniális. Ahogy ezt az egész világot kitalálta, ami egyszerűen beszippantott magába, és nem engedett el. Eadlyn, a főhősünk hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül a nagyjából nyolcszáz oldalon. Az izgalom egész végig megtalálható benne, az olvasó a nagy részéig csak találgathat, mégis ki lesz a befutó a hercegnő szívéhez.
Megérintette a lelkemet, napokig nem tudtam utána másba belefogni, mert annyira szerettem. És ez volt a befejezőkötet. Tudom, hogy vannak kiegészítők is, azok mégsem olyanok, mint egy hagyományos. Remélem, Kiera mihamarabb előrukkol egy újabb történettel, mert egyszerűen nem szabad hagyni, hogy ez az írónő elvesszen.

Oldalszám: 300

Kiadó: GABO

Kedvenc karakter: Kile Woodwork, Eadlyn Schreave és Erik 'Eikko' Koskinen

Kedvenc idézetek: 

"– Jól vagyok. – (…)
 – Egészen biztos? Mert esetleg a szobánkba hozathatnám a vacsorát.
 – Ha megteszed, komolyan mondom, a fejedhez fogom vágni.
 Elnevettem magam. Egyre hihetőbbnek találtam, hogy a saját Párválasztójukat végigveszekedték." 

*

 "Ha azt képzeljük, zuhanunk, lehetséges, hogy épp útban vagyunk valami olyasmi felé, amire mindig is vágytunk." 

*

 "Négyéves lehettem, Kile pedig hat, amikor elég sokat játszottunk együtt. Még mindig nem tudtam felidézni, mitől gyűlölte meg a palotabeli életet, vagy mikor kezdődött kölcsönös ellenszenvünk, de abban az időben Kile egyfajta második Ahren volt a szememben. Egy nap hármasban bújócskáztunk, és Kile megtalált. De az „ipiapacs, te vagy a hunyó” helyett lehajolt hozzám és szájon csókolt. Felpattantam, a földre löktem, és esküdöztem, hogy felakasztatom, ha még egyszer ilyesmivel próbálkozik."