Ana Moreno békésen él Albuquerque leggazdagabb negyedében. Mindene megvan, amiről egy nő álmodhat: csodás ház, személyzet és egy milliomos vőlegény, akivel boldogan tervezgetik az esküvőjüket. A rózsaszín álomvilágnak azonban vége szakad, amikor egy este ismeretlenek elrabolják Anát. A lány ekkor döbben rá arra, hogy az élete mégsem volt olyan fényes és csillogó, mint ahogy azt gondolta. Fogvatartója válaszút elé állítja: ha életben akar maradni, meg kell tanulnia alkalmazkodni ahhoz a kegyetlen világhoz, amibe került. A titkok és csalódások hálójában őrlődve azonban arra még ő sem számít, hogy a bosszúvágy egy teljesen új emberré fogja átváltoztatni. Hol a határ jó és rossz között? Mire lehet képes az ember, ha a bosszú hajtja? Vajon létezhetnek valódi érzelmek egy kegyetlen világban, vagy csak az érdek vezérli a tetteinket?
Baráth Viktória, az Első tánc című nagy sikerű könyv szerzője ezúttal egy izgalmakban, érzelmekben és erotikában gazdag történetben mutatja be az alvilág rideg valóságát."
Nagyon szépen köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!
A magyar írónő immár második könyvével debütál az országunkban, engem már az első könyve teljesen elvarázsolt, ami Első tánc címen jelent meg ugyanennél a kiadónál. Kíváncsi voltam A főnökre. Egyrészt azért, mert ez teljesen más műfajba sorolható, mint a Baráth Viki első publikálása, itt a kőkemény drogkereskedelemmel állunk szemben, míg az Első tánc egy egyetemista lány történetét dolgozta fel és neki a szerelmi életét. Másrészt én ezt egyáltalán nem bántam, mert kedvelem az akciódús és izgalmas történeteket, ez pedig teljes mértékben annak ígérkezett.
Mikor nekikezdtem éjnek évadján, mert mikor máskor lenne erre a megfelelő alkalom, egyszerűen a kezembe ragadt, és mire feleszméltem, már majdnem elhagytam egy százason túl is voltam. Ez is mutatja, hogy rendkívül magával ragadó regény, az ember alig akarja kiadni a keze közül.
Zseniálisan van felépítve, logikusnak mondható az egész, mindennek megvan a háttértörténete. A főcselekménynek, a lány elrablásának, Ryan életének. Látszott, hogy az írónő gondosan időt fordított minden apró részlet kitalálására és megteremtésére.
Csak úgy repültek az oldalak. Viki stílusa az első könyvében is zseniális volt, az ottani szárnybontogatási kísérletei sikeresnek bizonyultak, mert ezt még ügyesebben, még több tapasztalattal rendelkezve írta meg. Nem hiányoltam a leírásokat sem, volt belőlük bőven, főképpen Ana gondolatait ismerhettük meg ezáltal, ami viszont fontos volt ahhoz, hogy az ő egész jellemét megismerjük, ahogy a helyzethez való hozzáállását is, ami szépen lassan kezdett a gyűlöletből egy teljesen mássá alakulni. Egyfajta Stockholm-szindróma is megjelenik a könyvben, amint rájön a nő, hogy milyen féreghez készült több éven keresztül hozzámenni.
Viszont azt kell mondanom, hogy nem volt benne az a plusz, amit az Első táncnál éreztem. Tény, hogy imádtam olvasni, izgalmas volt, mégis ebben a témában az első könyve, és ez számomra érződött. Tényleg hiányoltam azt az extra érzést, enélkül egy drogkereskedelem köntösébe bújtatott romantikus-erotikus könyvvel álltunk szemben, ami bár magával ragadott, mégsem váltotta ki belőlem azt, amire vártam az egész kötet alatt.
Mikor elolvastam az utolsó oldalakat, vártam valami olyasmit, hogy előugrik egy bohóc, ami amúgy elég creepy lenne, azt skandálva, hogy just kidding, most jól átvertelek, de nem jött senki, aki ezt mondta volna, a lapok viszont befejeződtek, én pedig ott maradtam a saját kis haragommal, amit akkor éreztem. Harag... Talán kissé erős ezt mondani, esetleg csalódott voltam. Az az utolsó pár oldal nekem maga volt a halál, amiről spoiler mentesen elég nehéz beszélni, mégis azért megpróbálom.
A legvége, legfőképpen az utolsó mondat volt az, amitől maga a cím értelmet nyerhet számunkra. Valószínű, hogy eddig is gondoltunk valamire, miért lett pont A főnök a regénynek a címe, de Rick szájából az az utolsó félmondat... Mindent megváltoztat. Az olvasó meg ott ül, a könyv a végén van kinyitva, és csak tátja a száját. Nekem azért ehhez egy nagy adag idegesség is hozzátett: Így nem lehet vége című felkiáltással.
Egyszóval.. Ez a befejezés nekem nagyon bökte a csőrömet, mert így tényleg nem lehet vége egy könyvnek.Hacsak nem harakirire akarja az író rávenni az olvasóját. Oké, talán még nem ennyire durva.
De összességében nagyon jó volt olvasni, tökéletes kikapcsolódást nyújtott nekem, és azért az sokat elmond egy könyvről, ha az szó szerint az olvasója kezében ragad, annyira letehetetlen.
Karakterek:
Ana: Az elkényeztetett plázamacska, akinek a legnagyobb gondja a körömlakkja színének kiválasztása, hirtelen egy új környezetben találja magát ahonnan egykönnyen nem szabadulhat, ez pedig változásra kényszeríti. Egyenesen a drogcsempészet feje veszi a szárnyai alá, ha lehet az egész nap a sötét cellában kuksolnit ennek nevezni. Itt is érvényesül a szabály: megszoksz vagy megszöksz. Mivel a megszökés szinte lehetetlen akciónak tűnik, így az előbbit kell választania a nőnek, hogy túlélje az újonnan fennálló helyzetet. Viszont furcsa volt, ahogyan a szerelem és a gyűlölet átmenet nélkül váltotta egymást Anában.
Ryan: Nem nagyon ismerhettem meg. Néhány főbb tulajdonságával tisztában voltam a könyv olvasása során, miszerint ő a szívtelen drogbáró, az egész kereskedelemnek a feje. De ezen kívül nem sokat tudhattunk meg róla. Az egész élete egy nagy rizikó volt, mégis mikor kapják el. Ő mégsem félt.
Borító:
Első pillanattól imádom. Mikor megláttam, szinte beleszerettem. Nagyon illik a történethez, zseniálisan meg lett szerkesztve, gratulálok hozzá, remekmű lett.
Összességében:
Sokáig törtem a fejem, mit írhatnék ebbe a bejegyzésbe, mivel a történet ambivalens érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt imádtam. Lendületes volt, humoros, izgalmas és letehetetlen. Másrészről vártam tőle valami pluszt, amit az írónő az első könyvébe beletett, itt viszont hiányoltam.
De összességében olyan könyvmolyoknak ajánlanám, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, bele szeretnének csöppenni a drogkereskedelem pokoli világába, izgalmakat szeretnének átélni egy csipetnyi romantikával.
Mikor nekikezdtem éjnek évadján, mert mikor máskor lenne erre a megfelelő alkalom, egyszerűen a kezembe ragadt, és mire feleszméltem, már majdnem elhagytam egy százason túl is voltam. Ez is mutatja, hogy rendkívül magával ragadó regény, az ember alig akarja kiadni a keze közül.
Zseniálisan van felépítve, logikusnak mondható az egész, mindennek megvan a háttértörténete. A főcselekménynek, a lány elrablásának, Ryan életének. Látszott, hogy az írónő gondosan időt fordított minden apró részlet kitalálására és megteremtésére.
Csak úgy repültek az oldalak. Viki stílusa az első könyvében is zseniális volt, az ottani szárnybontogatási kísérletei sikeresnek bizonyultak, mert ezt még ügyesebben, még több tapasztalattal rendelkezve írta meg. Nem hiányoltam a leírásokat sem, volt belőlük bőven, főképpen Ana gondolatait ismerhettük meg ezáltal, ami viszont fontos volt ahhoz, hogy az ő egész jellemét megismerjük, ahogy a helyzethez való hozzáállását is, ami szépen lassan kezdett a gyűlöletből egy teljesen mássá alakulni. Egyfajta Stockholm-szindróma is megjelenik a könyvben, amint rájön a nő, hogy milyen féreghez készült több éven keresztül hozzámenni.
Viszont azt kell mondanom, hogy nem volt benne az a plusz, amit az Első táncnál éreztem. Tény, hogy imádtam olvasni, izgalmas volt, mégis ebben a témában az első könyve, és ez számomra érződött. Tényleg hiányoltam azt az extra érzést, enélkül egy drogkereskedelem köntösébe bújtatott romantikus-erotikus könyvvel álltunk szemben, ami bár magával ragadott, mégsem váltotta ki belőlem azt, amire vártam az egész kötet alatt.
Mikor elolvastam az utolsó oldalakat, vártam valami olyasmit, hogy előugrik egy bohóc, ami amúgy elég creepy lenne, azt skandálva, hogy just kidding, most jól átvertelek, de nem jött senki, aki ezt mondta volna, a lapok viszont befejeződtek, én pedig ott maradtam a saját kis haragommal, amit akkor éreztem. Harag... Talán kissé erős ezt mondani, esetleg csalódott voltam. Az az utolsó pár oldal nekem maga volt a halál, amiről spoiler mentesen elég nehéz beszélni, mégis azért megpróbálom.
A legvége, legfőképpen az utolsó mondat volt az, amitől maga a cím értelmet nyerhet számunkra. Valószínű, hogy eddig is gondoltunk valamire, miért lett pont A főnök a regénynek a címe, de Rick szájából az az utolsó félmondat... Mindent megváltoztat. Az olvasó meg ott ül, a könyv a végén van kinyitva, és csak tátja a száját. Nekem azért ehhez egy nagy adag idegesség is hozzátett: Így nem lehet vége című felkiáltással.
Egyszóval.. Ez a befejezés nekem nagyon bökte a csőrömet, mert így tényleg nem lehet vége egy könyvnek.
De összességében nagyon jó volt olvasni, tökéletes kikapcsolódást nyújtott nekem, és azért az sokat elmond egy könyvről, ha az szó szerint az olvasója kezében ragad, annyira letehetetlen.
Karakterek:
Ana: Az elkényeztetett plázamacska, akinek a legnagyobb gondja a körömlakkja színének kiválasztása, hirtelen egy új környezetben találja magát ahonnan egykönnyen nem szabadulhat, ez pedig változásra kényszeríti. Egyenesen a drogcsempészet feje veszi a szárnyai alá, ha lehet az egész nap a sötét cellában kuksolnit ennek nevezni. Itt is érvényesül a szabály: megszoksz vagy megszöksz. Mivel a megszökés szinte lehetetlen akciónak tűnik, így az előbbit kell választania a nőnek, hogy túlélje az újonnan fennálló helyzetet. Viszont furcsa volt, ahogyan a szerelem és a gyűlölet átmenet nélkül váltotta egymást Anában.
Ryan: Nem nagyon ismerhettem meg. Néhány főbb tulajdonságával tisztában voltam a könyv olvasása során, miszerint ő a szívtelen drogbáró, az egész kereskedelemnek a feje. De ezen kívül nem sokat tudhattunk meg róla. Az egész élete egy nagy rizikó volt, mégis mikor kapják el. Ő mégsem félt.
"Nem azt akarom, hogy jófiú legyél, hanem azt, hogy csakis az én rosszfiúm maradj."
Borító:
Első pillanattól imádom. Mikor megláttam, szinte beleszerettem. Nagyon illik a történethez, zseniálisan meg lett szerkesztve, gratulálok hozzá, remekmű lett.
Összességében:
Sokáig törtem a fejem, mit írhatnék ebbe a bejegyzésbe, mivel a történet ambivalens érzelmeket váltott ki belőlem. Egyrészt imádtam. Lendületes volt, humoros, izgalmas és letehetetlen. Másrészről vártam tőle valami pluszt, amit az írónő az első könyvébe beletett, itt viszont hiányoltam.
De összességében olyan könyvmolyoknak ajánlanám, akik egy kis kikapcsolódásra vágynak, bele szeretnének csöppenni a drogkereskedelem pokoli világába, izgalmakat szeretnének átélni egy csipetnyi romantikával.
Oldalszám: 370
Kiadó: Álomgyár
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
"Közelebb hajoltam az asztalhoz, megtámaszkodva a térdemen, hogy alaposabban szemügyre vehessem a fehér port. Olyan ártalmatlannak tűnt, mégis tisztában voltam vele, hogy tönkreteheti egy ember életét. Nem is csak egy emberét, családokét."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése