"A mágia veszélyes – de a szerelem még veszélyesebb!
Amikor a tizenhat éves Tessa Gray megérkezik a viktoriánus Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól.
Ahogy egyre mélyebben merül el a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül."
Korábban már volt szerencsém Cassandra Clare-nek a Pokoli szerkezetek sorozatát olvasni, de ez még a Kitablar nyitása előtt volt. Számoljunk egy kicsit, akkor olyan három, vagy még több éve. Nem mondok újat azzal, hogy imádtam. Mióta megnyitottam a blogot, nem olvastam újra könyveket, inkább az újabb élmények felé nyitottam, de mégis mikor a kiadó bejelentette a legfrissebb borító érkezését, ismét felfigyeltem a sorozatra, és a látványra úgy reagáltam: Nekem. Ez. Kell.
Így esett tehát, hogy tényleg hazahoztam, és nem díszelgett sokáig a polcon olvasatlanul, azt meg kell hagyni. A borítóról még később áradozni fogok, de most térjünk inkább rá magára a könyvre.
Minden egyes alkalommal ezt mondom, de be kell valljam, hogy már nagyon hiányzott az árnyvadászok világa, így rettentő felüdülés volt újra köztük lenni. A Végzet Ereklyéi elé ugrunk időben, a 19. század Londonjába, ahol pörög az élet. Valaki mechanikus robotokat akar építeni valamilyen fura módon, ehhez gyilkol mondénokat, vagy Harry Potteres nyelvezettel élve, muglikat. Ezt persze a nephilimek, az árnyvadászok nem hagyhatják, az ő dolguk betartatni a Törvényt. Ők maguk a Törvény.
Eközben egy fiatal lány utazik keresztül a fél világon, hogy találkozhasson a bátyjával, de ez mégsem úgy sül el, ahogy azt ő várta volna. A szeretetteljes karok helyett két szipirtyó csontos ujjai viszik haza, tartják fogva, kínozzák és veszik rá az átalakulásra, ugyanis főhősünk, Tessa Gray nem egyszerű tizenhat éves. Igazából magunk se tudjuk, mi ő. Valami különleges Alvilági, talán boszorkánymester. A lényeg, hogy képes átalakulni más emberekké, ráadásul százfűlé főzet nélkül, de ez még nem minden, ugyanis eközben a személy fejébe és gondolatai közé is be tud látni. Itt fut össze az árnyvadászok és Tessa szála, ugyanis a nagy nyomozgatás közepette nem más talál rá a lányra, mint Will Herondale, aki a londoni intézetbe viszi őt.
Ebben a kötetben sem, mint ahogy az összes többi Cassie könyvben sem volt hiány izgalomból. Verdesett a szívem a szereplőkért, mintha először olvastam volna. (Ami kábé így is volt, ugyanis annyi könyvet olvasok, hogy sokszor összefolynak a dolgok, és az agyam amúgy is szita.) Faltam a sorokat, ami szintén nem újdonság az írónő könyveinél. Egyszerűen zseniálisak. Ezt az állításomat még mindig tartom.
"– Számítanak az okok, amikor semmit sem lehet tenni, hogy megváltoztassuk a dolgokat?"Viszont ha választani kéne a két sorozat között
Bár nagyon szeretem Amerikát, mégis London városa nagyon közel áll a szívemhez, ahol a Pokoli szerkezetek is játszódik. A Végzet Ereklyéi színhelye ezzel szemben New York, ami szintén csodálatos hely, mégis nekem inkább Londonért dobog a szívem.
Második okként a főszereplő lányt vonultatnám fel. Tegyük egymás mellé egy pillanatra Clary Fairchildot és Tessa Grayt. Életkoruk ugyanannyi, mégis a viselkedésük teljesen különböző. Míg az előbbit én annyira nem szívlelem, ehhez hozzájátszott a sok hülyesége és önzősége többek között, addig Tessa egy nagyon erős női karakter, akit igazán meg lehet kedvelni. Annyiban hasonlítanak, hogy mindketten ekkor döbbentek rá a valódi énjükre, na meg keresnek valakit, aki közel áll a szívükhöz, és mindenképp meg szeretnék találni.
Végül, de nem utolsósorban...
Nem vagyok túlzottan a szerelmi háromszögek híve, és lássuk be, hogy a Végzet Ereklyéiben ez viszont nagyon megvan. Simon, Clary legjobb barátja szereti a lányt, aki viszont a szexi árnyvadászfiúba, Jace-be szerelmes. Ki hibáztatná? De aztán mégsem tud dönteni, hogy most mégis melyikkel legyen. Szerintem nem egy nehéz kérdés, de azért valamin törnie kell a buksiját. Persze Jace is első látásra teljesen beleesett a lányba. De ki mondta, hogy a Pokoli szerkezetekben nem jelenik meg szerelmi háromszög? Senki, ugyanis ebben is van. Will és a parabatai-ja, Jem abba a kínos szituációba kerültek, hogy ugyanabba a lányba szerettek bele. Viszont itt Tessa döntése nem annyi, hogy éppen melyikkel akar lenni. Ráadásul ezt a szálat nem is tudom, hogy miért hozom fel, ugyanis ebben a kötetben még nem is jelent meg, egyszerűen halvány emlékképeim még vannak.
A végső kérdés viszont...
Mikor érdemes olvasni a trilógiát?
Bármikor. Buszon, otthon, munkahelyen, suliban... De nem épp erre gondoltam a kérdés feltételekor, bár a válasz kétségtelenül igaz. 😉 A Végzet Ereklyéi előtt, vagy után? Bevallom, én előtte és utána is olvastam, bár közben azért eltelt pár év, mégis azt mondom, hogy bár előzménykötet, talán valamennyivel tisztább az egész, ha tudjuk a folytatást néhány okból. Vissza tudunk következtetni, ilyenek. És talán a Mennyei tűz városa apró spoilert is tartalmazhat, ezt olyanok vehetik észre, akik olvasták már előtte a trilógiát, és ők megmosolyogják ezt a pillanatot, viszont mégsem feltűnő, így aki még nem tette, az nem veszi észre.
Egyszóval, pontosabban kettővel...
RETTENTŐEN AJÁNLOM.
Karakterek:
Tessa: Mint már említettem, Tessa sokkal kedvelhetőbb karakter volt, mint a Végzet Ereklyéiből ismert Clary. Érzelmes, bátor, kedves, merész. Rettentően kedvelhető karakter.
Will: Herondale... Tipikus Herondale. Imádom. Szarkasztikus humorú, öntelt, de én mégis megszerettem, mert na. Összetéveszthetetlen a rokonság.
Jem: Mit mondhatnék? Will ellentéte, én mégis őt is ugyanúgy a szívembe zártam. Kedves, önfeláldozó, aranyos, teljességgel szerethető. Igazi harcos.
"Will úgy mosolyodott el, ahogy Lucifer mosolyoghatott pillanatokkal azelőtt, hogy alázuhant a mennyországból."Borító:
Beszéljünk egy kicsit az eredetiről! Személy szerint azt gondolom, hogy az is csodaszép. Egyszerűen egy műalkotás. Rettentően illik a könyvhöz, bemutatja a helyszínét a háttérben, elöl pedig Will emelgeti a kalapját, akihez teljesen illik ez az alak. Megjelenik a mechanikus angyal motívuma is, csodaszép, őszies hangulatot tükröz.
Lehet ezt felülmúlni?
Nagyon úgy tűnik, hogy igen. Csodálatos ezt a polcomon tudni, egyszerűen gyönyörű. Will karaktere jelenik meg úgyszintén a képen kidomborodva, ölében kardot tartva. Fölötte itt is megtalálható a mechanikus angyal, és az egészet körülveszi a mágia.
Egyszerűen csodálatos, imádom.
Összességében:
Elfogult vagyok ezzel a trilógiával kapcsolatban, ugyanis az egyik kedvenc Cassandra Clare alkotásom. Csodálatos. Gyönyörű. Titokzatos. Izgalmas. Szívet melengető. Minden egyszerre. Eközben még a karakterei is hozzánk nőnek, ezt a majdnem 500 oldalt is oly' kevésnek érzi az ember. Velem is így történt. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy repülnek az oldalak, és nem sok kell a végéhez.
Csodálatos.
Olyan könyvmolyoknak ajánlanám, akik szeretnének valami újba belefogni, izgalmas kalandokat megélni egy könyv segítségével, kikapcsolódni a monoton hétköznapokból, és pár órára valami különleges részese lenni.
Oldalszám: 468
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: William Herondale, James Carstairs, Theresa Young
Kedvenc idézetek:
"– Camille finoman jár. Mint egy faun az erdőben. Nem úgy, mint egy kacsa.
– Nem úgy járok, mint egy kacsa.
– Én szeretem a kacsákat – szúrta közbe diplomatikusan Jem. – Főleg a Hyde Parkban lévőket. – A szeme sarkából Willre pillantott; mindkét fiú az asztal lapján ült, lábukat a levegőben lóbálták. – Emlékszel, amikor megpróbáltál rávenni, hogy etessek meg velük egy kacsapástétomot, mert szerettél volna kitenyészteni egy új kannibál kacsafajt?
– Be is falták – emlékezett vissza Will. – A vérszomjas kis dögök. Sose bízzatok egy kacsában!"
*
"[...] – Hülyének lenni nem ütközik a Törvénybe.
– Ez a te szerencséd - dünnyögte maga elé Jessamine."
 |
| Imádom |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése