Erin Watt - Papír hercegnő

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Egy ​lányról, aki sztriptízbárból és benzinkútról kerül fényűző villába és menő gimibe jut, miközben igyekszik hű lenni önmagához. 

Ella Harper nagy túlélő, született optimista. Egész életében városról városra költözött szeleburdi anyjával, küzdött a megélhetéséért, és végig hitt benne, hogy egy napon majd kimászik a gödörből. De az édesanyja halála után végképp egyedül marad. Egészen addig, amíg meg nem jelenik Callum Royal, aki kihúzza Ellát a szegénységből, és elcipeli a luxuspalotájába az öt fia mellé, akik viszont utálkozva fogadják. Mindegyik Royal fiú karizmatikus személyiség, de egyik sem olyan magával ragadó, mint Reed Royal: a srác, aki eltökélte, hogy visszaküldi Ellát a nyomorba, ahonnan jött. Reed nem tart igényt Ellára. Azt mondja, nem tartozik közéjük. Talán igaza van. Gazdagság. Fényűzés. Megtévesztés. Ella új és ismeretlen világba csöppen, és ha a Royal palotában is életben akar maradni, kénytelen lesz felállítani a saját szabályait. Ella percek alatt eljut a szegény árva sorstól az amerikai álomig… De tényleg könnyebb az utóbbiban élni? 

Kövesd a sorsát te is és éld át egy különleges világ örömét, bánatát!"

Mikor megláttam a kiadó megjelentetni kívánt könyvei között, rögtön megragadta a tekintetem. Először a csodaszép borítón akadt meg a figyelmem, majd a fülszöveg elolvasása után teljesen biztos voltam benne, hogy ez a könyv kell a polcomra, és lehetőleg mihamarabb, mert alig bírom már kivárni, hogy a kezembe vehessem. 

Nem is csodálom.

Amint végre megkaparinthattam, neki is estem. Szerencsémre előző nap befejeztem az addigi olvasmányom, így újult erővel kezdhettem újba. Bár az olvasni váró regényeim száma elég hosszú, mégsem tehettem ezt a legvégére, annyira hívogatott, hogy elcsábultam, amit utólag, és jobban meggondolva már az első oldalaknál se bántam meg. 

Mindig is szerettem az ilyen royal family történeteket, amiben valamiféle királyi család élete a fő szín, vegyük például Kiera Cass Párválasztó sorozatát, bár itt nem egészen ez jelenik meg. Átvitt értelemben a Royal fiúk és apjuk szinte királyként élnek, hatalmas palotában laknak, amihez alap a kerti medence, ők irányítják a helyi gimit, annak a hierarchiának a csúcsán állnak, ráadásul még piszok jól is néznek ki. Ki ne akarna egy ilyen helyre költözni tinédzser lányként? Mondjuk Ella Harper, aki eddig semmit sem tudott az apja létezéséről. Egyedüli szülőként édesanyja nevelte, nem a legjobb környezetben. Az élete nem állt eddig másból, mint menekülésből. Hogy eltartsa az idő közben rákban szenvedő anyukáját, a lány sztriptízbárban kezd dolgozni, viszont az élet úgy hozza, hogy korán egyedül marad, méghozzá alig 17 évesen. Elhunyt szülője személyijével járja az országot, próbál tanulni, hogy aztán végre kitörjön az eddigi életviteléből, amiért teljesen tiszteltem. Az ember nem tehet arról, hogy hova születik, de hogy mivé válik, arról annál inkább. 

Ebből a háttérből szabadulhat el, amikor egy középkorú férfi közli vele, hogy magával viszi, mivel ő a hivatalos gyámja. Ez pedig nem más, mint Callum Royal, az egykori édesapja legjobb barátja. Ella így kerül a családhoz, és ismerkedik meg a Royal fiúkkal: Gideonnal, Eastonnel, Sebastiannal, Sawyerrel és Reeddel. 

A történet rögtön az első oldalon beszippantott, és nem eresztett el a végéig. Belülről éreztem a késztetést, hogy folytassam, este egészen addig olvastam, míg a szemem el nem kezdett fájni jelezve, hogy ideje lassan aludni, mert reggel korán kukorékol a kakas. Rettentő humoros, ezért olvastatta magát, és rögtön megvett kilóra. 

Különösen tetszett, hogy a két úgymond főszereplő, akik között a románc észrevehetően alakul, mégsem mondják ki a boldogító igent már az első fejezetekben. Sőt... Nagyon csak a végén következik be, hogy egyáltalán Reed elkezd a bunkózáson kívül másként is viselkedni Ellával. Hajtott a kíváncsiság, hogy mi lesz velük. Nagyon jól szövögette a két író a szálakat, pont annyit csempészett a jelenetekbe, amennyi kellett, se többet, se kevesebbet, és ez így volt rendben. Nem egy olyan regénnyel állunk itt szemben, ahol a szerelmespár a könyv első felében összejön, majd a másodikban akadályok sokaságát kell közösen átélniük. Nem. Ez ennél sokkal romantikusabb egy szempontból, másrészt meg fokozza az olvasó izgalmát, ez egy kicsit gonosz, de rettentő jó húzás.

A könyv talán enyhe társadalomkritikát is foglal magába, én ezt főleg Ella belső monológjainál vettem észre, amikor visszaidézi a múltját. Bennem az ébresztett legfőképpen kétségeket, hogy a lány képes volt kamuszemélyivel éveken keresztül kiskorúan egyedül ennyi mindenen keresztülmenni, és ezt a világ csak észre sem vette. Bár az biztos, hogy ügyesen keverte a kártyáit, és bármit megtett azért, hogy túlélje és aztán a végén tovább tudjon lépni.

A történetben éreztem sok lezáratlan részt. Kérdések maradtak bennem megválaszolatlanul, amikkel egyrészt a két író tud valamit kezdeni a következő kötetben, megeshet. Ilyen pl. Gideon és Samantha kapcsolata, vagy Reed és Abby viszonya, de emellett Easton szála se lett éppen szépen elvarrva. Ez egy kicsit frusztráló, de mégis kiskapuk a folytatáshoz. És persze a vége is elég nagy cliffhanger lett, nem egy Leiner Laura-féle, de azért elég méretes ahhoz, hogy az olvasó alig bírja kivárni a folytatást.

Befejezésül ehhez a részhez csak annyit mondanék, hogy én rettentően élveztem az olvasását. Magával ragadott, kikapcsolt, megnevettetett. Van hogy ez egy jó könyv lényege.

Talán a kedvenceim közé is sorolhatnám.

NAGYON AJÁNLOM.

"Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom."

Karakterek:

Ella: Én egy erős, fiatal lánynak ismertem meg, aki tényleg mindent megtett a túlélésért, és hogy segítsen az anyukájának. De aztán egyszer neki is el kellett fogadni a segítő jobbot, ami kissé nehézkesen ment az elején. Viszont már az első oldalakon megkedveltem. Kívántam neki, hogy a sok rosszat, amit az élet osztott neki eddig, azt felváltsa valami sokkal szebb a történet során.
Reed: Az elején a srác viszonylag kevesebbet szerepelt, de amikor jelen volt, akkor a tipikus tapló seggfej énjét mutatta meg mind az olvasónak, mind Ellának. Nekem mégis a szívemhez nőtt. Bár az utolsó lépésével tény, hogy mindent elszúrt, kíváncsi vagyok, a folytatásban hogy tesz mindent helyre.
Easton: Bár Reedet is megkedveltem, az abszolút befutó számomra Easton volt. Megpályázhatja a kedvenc karakter címkét is, ugyanis annyira imádtam mindig, amikor feltűnt. Az elején ő is a mogorva, arrogáns asshole szerepét hozta, de ez hamar átváltott szimpatikus karakterré. Belátta, hogy hamar ítélte meg a lányt.Vannak hibái, nekem mégis így perfect.

Borító:
Ohhóóó, itt jön a dicsőítés. Én egyszerűen beleszerelmesedtem már első látásra ebbe a csodaszép borítóba. A tökéletes példája annak, hogy egy ilyen romantikus és kissé pikáns könyvhöz is lehet csinálni ilyen visszafogott, elegáns borítót, ami teljességgel passzol attól még a történethez. Amazing.

Összességében:
Imádtam. Kedvencemmé vált ez a könyv.
Szenvedélyes, romantikus, vágyakozó.
Teljességgel faltam a sorait, egyszerűen annyira magával ragadott az egész. Csodaszép egyben fájdalmas. Tökéletes kikapcsolódás a hétköznapok monotonitásából, garantáltan egy ültő helyében elolvassa az ember, mert egyre többet és többet akar belőle. Velem legalábbis így esett.
Alig bírom szavakba önteni, mennyire betalált nekem ez a könyv.
Csodálatos.
Ajánlom mindenkinek, aki nem hétköznapi, mégis a mai életben játszódó történetet keres, vagy csak simán kikapcsolódásul egy jó könyvet venne a kezébe.

Oldalszám: 360
Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Easton Royal

Kedvenc idézetek: 

"Íme, Reed Royal, az én sárkányölőm." 

*

 "A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak."