"Evan Keller egy feltörekvő rock banda tagja, akinek meghiúsulni látszanak az álmai.
A teher, ami a vállát nyomja már túl sok neki. Segítséget kell kérnie, de ezt nem teheti meg nyíltan, mert az csak tovább rontana a helyzeten. Vajon megtalálja a megfelelő embert?
Haley Benett egy elszánt, makacs fiatal nő, aki bizonyítani akarja leendő hivatása iránti elkötelezettségét.
Egy hétköznapi történet, egy nem hétköznapi szerelemről. Egy kapcsolat, ami már az első személyes találkozó előtt elmélyül.
Két szív és egy nagy szerelem.
Vajon az egymás iránt érzett szerelmük elég erős ahhoz, hogy legyőzze az élet által eléjük sodort akadályokat? Megismerhetjük félelmeiket, küzdelmüket, kitartásukat és egymásba vetett bizalmukat.
Ebben a történetben bármi megtörténhet, hisz a sorsunkról mi magunk döntünk."
Nagyon szépen köszönöm az írónőnek a felkérést az olvasásra!:)
Nemrég jelent meg Ella Steel debütálókönyve, a Sors-Döntő. A címe is elég figyelemfelkeltő, nem hétköznapi, teljesen egyedi. Ízlelgessük még egy kicsit! Miről is szólhat ez? Versengés? Benne van. Sors? Abszolút. Mondhatjuk, hogy teljesen passzol a regényhez? Naná.
Aki közelebbről ismer, tudja, miket olvasok, azt nem lepődik meg az állításomon, hogy imádom az olyan történeteket, amikben a zene főszerepet kap. Jómagam is zenészcsaládból származom, imádom a hangszereket, nemrég kezdtem énekesi pályámat, ugyanis be nem áll a szám a folytonos dalolástól. Így hát állíthatom, hogy nem áll messze tőlem a téma, amivel Ella Steel és sok más szerző is foglalkozik.
Evan Keller egy nemzetközileg ismert zenekar frontembere, néha mégis úgy érzi, mintha a többi tag felelősségteljes bátyja lenne. Mivel a banda ikrei nem éppen a jó úton kezdtek el járni az utóbbi időben, a drog, a bulizás és a lányok töltötték ki a mindennapjaikat, szükségük lett külső segítségre. És a nagybetűs Sors nem mást rendelt ki hozzájuk, mint a fekete szépség Haley-t, aki pszichológusként praktizál.
A mellékszálak is izgalmassá teszik a történet, ha már nem lenne így is elég érdekes a fő, ami Haley és Evan SMS-ezgetését takarja egy ideig. Egyre több és több üzenetváltás történik kettejük között, ezek pedig kezdenek másfele is kacsintgatni, nem kimondottan a munkáról. If you know, what I mean... És itt elértünk az egyik dologhoz, ami nem tetszett annyira a könyvben. Ez pedig az, hogy már három SMS után az egyik babázza a másikat, az pedig édesemezi az egyiket, ráadásul a monológokban olyanok vannak, hogy az a pár sor, amit váltottak, mennyire megbabonázta mindkettejüket, és már teljesen rózsaszín köd lebeg a szemük előtt, kész, elvesztettük őket. Itt hangsúlyoznám, hogy ekkor még soha nem is találkoztak. Már egymásról ábrándoznak 5 üzenet után, pedig azt sem tudják, hogy néznek ki ugyanis a könyvben nincs arról szó, hogy lestalkolták volna a másikat Facebookon, vagy valami. Jó, lehet, Haley tudta, ugyanis Evan híres rocksztár, beüti a gugliba, és az kiad a félmeztelen képek között néhány koncertképet is, ha jó napja van. Ezzel szemben viszont a férfi tényleg nem tudott semmit a nőről. Így azt kell mondanom, hogy nagyon gyorsan haladtak. Értem én, hogy bensőséges lett a kapcsolatuk a pár SMS alatt, én mégsem gondolnám, hogy az első találkozás első pillanatába egymásnak kéne esni.
Ez pedig a második negatívumhoz vezet el minket, ami a számomra sok erotikus jelenet volt. Ez pedig a végére azt a reakciót váltotta ki belőlem, hogy ehh, már megint ágyjelenet.
Na meg az utolsó húsz oldal se volt kutya, akkor gondoltam azt, hogy Ella Steel egy érzelmi hullámvasútra ültetett fel bennünket. Csak gratulálni tudok az első könyvéhez, és ha jobban megnézzük a könyvet, láthatjuk, hogy hamarosan érkezik a mű folytatása is, a Sors-Fordulat.
Karakterek:
Haley: Szerintem egy kimondottan kedves, törődő karaktert kaptunk főszereplőnek. Viszont azt kell mondani, hogy túl tökéletes. Mintapolgár. Feminista mozgalmak használhatnák fel, hogy bezzeg a nőknek mennyi szenvedésen kell átmenniük, de mindent egyedül kibírnak és megoldanak. Egy szót sem szól, csak tűr és vágja a jó pofát mindenhez, és az jött le nekem, hogy tényleg nem bánja nagyon a dolgot.
Evan: Ezzel szemben viszont a Két évvel később... részben megtapasztalhatjuk, hogy az elején akármennyire úgy lett beállítva, Evan Keller viszont egyáltalán nem tökéletes, és épp ezért az. Vannak hibái, mint az átlag embereknek.
Borító:
Ami nekem a legnagyobb bajom, hogy a két szereplő között semmi szikra nincs. Egyszerűen elmerengenek egymás mellett és kész. Hasonló problémám merült fel egy ideje Anne L. Green - Viharos érzelmek c. művénél. Ott is szinte ollóval lehetne vágni a karakterek közötti feszültséget. A háttér viszont tetszik, ugyanis hangulatos és teljes mértékben illik a könyv tartalmához.
Összességében:
Egy elsőkönyves író tollából olvashattam nemrég, viszont a stílusa nemhogy nem szárnybontogatós, sokkal inkább laza és könnyed. Pont illik a könyvéhez.
Felsoroltam erősségeit és gyengeségeit is egyaránt, ugyanis mindkettőből van, én mégis úgy érzem, hogy Ella Steel büszke lehet az alkotására.
Leginkább a romantikus-erotikus pártiaknak ajánlanám, azon belül is azoknak, akik kíváncsiak egy rocksztár és egy pszichológus románcára.
Aki közelebbről ismer, tudja, miket olvasok, azt nem lepődik meg az állításomon, hogy imádom az olyan történeteket, amikben a zene főszerepet kap. Jómagam is zenészcsaládból származom, imádom a hangszereket, nemrég kezdtem énekesi pályámat, ugyanis be nem áll a szám a folytonos dalolástól. Így hát állíthatom, hogy nem áll messze tőlem a téma, amivel Ella Steel és sok más szerző is foglalkozik.
Evan Keller egy nemzetközileg ismert zenekar frontembere, néha mégis úgy érzi, mintha a többi tag felelősségteljes bátyja lenne. Mivel a banda ikrei nem éppen a jó úton kezdtek el járni az utóbbi időben, a drog, a bulizás és a lányok töltötték ki a mindennapjaikat, szükségük lett külső segítségre. És a nagybetűs Sors nem mást rendelt ki hozzájuk, mint a fekete szépség Haley-t, aki pszichológusként praktizál.
A mellékszálak is izgalmassá teszik a történet, ha már nem lenne így is elég érdekes a fő, ami Haley és Evan SMS-ezgetését takarja egy ideig. Egyre több és több üzenetváltás történik kettejük között, ezek pedig kezdenek másfele is kacsintgatni, nem kimondottan a munkáról. If you know, what I mean... És itt elértünk az egyik dologhoz, ami nem tetszett annyira a könyvben. Ez pedig az, hogy már három SMS után az egyik babázza a másikat, az pedig édesemezi az egyiket, ráadásul a monológokban olyanok vannak, hogy az a pár sor, amit váltottak, mennyire megbabonázta mindkettejüket, és már teljesen rózsaszín köd lebeg a szemük előtt, kész, elvesztettük őket. Itt hangsúlyoznám, hogy ekkor még soha nem is találkoztak. Már egymásról ábrándoznak 5 üzenet után, pedig azt sem tudják, hogy néznek ki ugyanis a könyvben nincs arról szó, hogy lestalkolták volna a másikat Facebookon, vagy valami. Jó, lehet, Haley tudta, ugyanis Evan híres rocksztár, beüti a gugliba, és az kiad a félmeztelen képek között néhány koncertképet is, ha jó napja van. Ezzel szemben viszont a férfi tényleg nem tudott semmit a nőről. Így azt kell mondanom, hogy nagyon gyorsan haladtak. Értem én, hogy bensőséges lett a kapcsolatuk a pár SMS alatt, én mégsem gondolnám, hogy az első találkozás első pillanatába egymásnak kéne esni.
Ez pedig a második negatívumhoz vezet el minket, ami a számomra sok erotikus jelenet volt. Ez pedig a végére azt a reakciót váltotta ki belőlem, hogy ehh, már megint ágyjelenet.
"Addig nem léphetsz túl a gondokon, míg nem vállalod fel azokat."Mégis azt kell mondanom, hogy ezek ellenére én nagyon élveztem az olvasását. Az írónő az első kiadott könyvét tarthatja a kezében, mégsem éreztem szárnybontogatósnak. Gördülékeny és laza volt a stílusa, ami nagyot dobott a regényen.
Na meg az utolsó húsz oldal se volt kutya, akkor gondoltam azt, hogy Ella Steel egy érzelmi hullámvasútra ültetett fel bennünket. Csak gratulálni tudok az első könyvéhez, és ha jobban megnézzük a könyvet, láthatjuk, hogy hamarosan érkezik a mű folytatása is, a Sors-Fordulat.
Karakterek:
Haley: Szerintem egy kimondottan kedves, törődő karaktert kaptunk főszereplőnek. Viszont azt kell mondani, hogy túl tökéletes. Mintapolgár. Feminista mozgalmak használhatnák fel, hogy bezzeg a nőknek mennyi szenvedésen kell átmenniük, de mindent egyedül kibírnak és megoldanak. Egy szót sem szól, csak tűr és vágja a jó pofát mindenhez, és az jött le nekem, hogy tényleg nem bánja nagyon a dolgot.
Evan: Ezzel szemben viszont a Két évvel később... részben megtapasztalhatjuk, hogy az elején akármennyire úgy lett beállítva, Evan Keller viszont egyáltalán nem tökéletes, és épp ezért az. Vannak hibái, mint az átlag embereknek.
Borító:
Ami nekem a legnagyobb bajom, hogy a két szereplő között semmi szikra nincs. Egyszerűen elmerengenek egymás mellett és kész. Hasonló problémám merült fel egy ideje Anne L. Green - Viharos érzelmek c. művénél. Ott is szinte ollóval lehetne vágni a karakterek közötti feszültséget. A háttér viszont tetszik, ugyanis hangulatos és teljes mértékben illik a könyv tartalmához.
Összességében:
Egy elsőkönyves író tollából olvashattam nemrég, viszont a stílusa nemhogy nem szárnybontogatós, sokkal inkább laza és könnyed. Pont illik a könyvéhez.
Felsoroltam erősségeit és gyengeségeit is egyaránt, ugyanis mindkettőből van, én mégis úgy érzem, hogy Ella Steel büszke lehet az alkotására.
Leginkább a romantikus-erotikus pártiaknak ajánlanám, azon belül is azoknak, akik kíváncsiak egy rocksztár és egy pszichológus románcára.
Oldalszám: 344
Kiadó: MyBook
Kiadó: MyBook
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézet:
"Én az embereket a saját maguk börtönéből akarom kiráncigálni."
*
"Két dolog van, amiben biztos vagyok az életben. Az egyik a halál, a másik, hogy a nőket soha a büdös életben nem fogom megérteni."
*
"– Igen? Kivel beszélek? – Biztos nem nézte meg a számot, egyébként tudná, hogy kivel beszél, így hát beleszóltam.
– A világ egyik legnagyobb balfaszával.
– Te vagy az, Evan? – érdeklődött. Milyen kedves, hogy a világ legnagyobb balfaszáról rögtön én ugrok be neki, de most ez sem érdekelt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése