"1610-ben, egy borzalmas évet maga mögött hagyva, Fabricius Flóra kénytelen Velencébe utazni. A bűnös örömök városába érve egy ismert és az urak által gyakran látogatott házban találja magát. Vendéglátója nem más, mint a híres kurtizán, megmentőjének édesanyja.
Velence urai hamarosan versengeni kezdenek az ártatlan lány kegyeiért, ám ő csupán egyetlen férfi után vágyakozik, Lorenzo Marianit azonban nem könnyű örökre rabul ejteni.
Flóra úgy dönt, segít neki egy gyilkosság leleplezésében, noha az áldozatot egy cseppet sem szívlelte.
A szálak a legmagasabb körökbe, a Collegió tagjai közé vezetnek, akik közül a legfiatalabb consiglieri bármit megadna, hogy a szép magyar lányt a magáénak tudhassa.
Képes lesz-e Flóra ellenállni a gazdagság és a hatalom csábításának?
R. Kelényi Angelika, Az ártatlan című könyve második részében, egy izgalmas, kalandos és romantikus utazásra invitálja az olvasókat a 17. század Velencéjébe. Ahogy azt már megszokhattuk, a regény története a hatalom, a vágy, a bűn és a szerelem gyilkos kombinációja, történelmi korba ágyazva."
Hálásan köszönöm a recenziós példányt az írónőnek és az Álomgyár kiadónak!:)
Tűkön ülve vártam már az Ártatlan sorozat folytatását. A bemutató napja csodálatos volt, sok-sok bloggerrel, írónővel és könyvmollyal találkozhattam, nagyszerű volt, ráadásul a táskám tele lett pakolva könyvekkel, ami még szebbé varázsolta az amúgy is boldog vasárnapot. A Bűnös örömök városa nem sokáig váratott magára a polcomon, egyszerűen csábított magához.
Nem bírtam letenni.
Ahogy belecsöppentem Fabricius Flóra és Lorenzo Mariani újabb kalandjába, egyszerűen nem akartam onnan kiszabadulni. R. Kelényi Angelika a könyvével a 16. századba repít minket, ahogy azt az első résznél is említettem, az írónő a mi saját időgépünk, ami által ebbe a korba utazhattunk. A letehetetlenségét a fantasztikus és izgalmas cselekmény mellett Angelika stílusa okozta, ami egyben volt könnyed, mégis irodalmi. A nyelvezete továbbra is megmaradt az elképzelhető régies szlengnek, amit nagyon imádtam. Egyszerűen ezáltal bele tud az olvasó is helyezkedni abba az életkörülménybe, a történésbe és az egész akkori századba. Csodálatos.
Amúgy is mondhatni rajongója vagyok a történelmi romantikusoknak, mégis Angelika sorozata az egyik kedvencem ebben a témában. A magyar kötődés itt is megmaradt, bár a történetünk színhelye ezennel Velence lett.
"Azt mondják, ha az ember folyton a holnapot várja, nem tesz mást, mint sietteti a halála érkezését."Az egész könyv fordulatos, váratlan, és mind említettem már, teljességgel letehetetlen. Néhol szívszorító, másszor humoros, kalandos, de mindenekelőtt eszméletlenül titokzatos. Végig lehetett izgulni a könyvet, sosem tudhattuk, éppen mi következik. Az írónő ötvözte a történelmi időszakot a krimivel és a romantikával, és ezzel nagyot tarolt az olvasók szívében.
Imádtam.
Angelika megmutatta a sokoldalúságát, olyanokat tárt elénk, amik az első kötetben nem jelentek meg. A vége fele leesett állal olvastam a történéseket, egyrészt, mert teljesen meglepődtem a váratlan fordulaton, másrészről, mert nem ezt szoktuk meg az írónőtől, mégis jól állt neki.
Kijelenthetem, hogy az Ártatlan sorozat a szívembe szőtte magát. Flóra és Mariani történetét egyszerűen nem lehet nem szeretni. Kalandos, ez a két szereplő egyszerűen nem tudja elkerülni a bajt, vagy ők találnak arra, vagy pedig a kalamajka rájuk. De elkerülni? Soha. Ahogy húzzák egymás agyát, az valami hihetetlen humoros, mégis egyedi a stílusa miatt.
Mennyire telhetetlenség a részemről, hogy már várom a következő kötetet? Mert így van, nem tagadom. A vége pedig azért elég nagy függővég, készüljetek fel, ugyanis lehet, hogy a harmadik rész, A francia nő egy új országba repít minket? Oh, hát nagyon úgy tűnik. Bár még csak nemrégiben jelent meg a Bűnös örömök városa, mégis alig bírom kivárni a következő kitűzött időpontot!
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Flóra: Tartom az állításomat, miszerint egy kicsit magamat láttam meg benne. Kemény a feje, mint a kő, állandóan galibába keveredik, de egyben kedves és visszafogott. Bár az utóbbi jelző rám egyáltalán nem igaz. Ebben a kötetben mégis a lány változott. Míg az első kötetben Flóra kis szerény lányként tűnt fel a színen, aki bár elég bátor, az elmúlt regén mégis megerősítette őt lelkiekben, és azért meg is változtatta valamelyest. Egyre jobban és nagyobb élvezettel veti bele magát a tiltott helyekre, elkezdi kalandként felfogni a helyzeteket, és ki mer állni ezekkel szemben. És ha kell, sikeresen megvédi magát.
Mariani: Jahj, hát ő ellopta a szívemet. Olyan csibészes, rosszfiús, de mégis jólelkű és jófiú is egyben. Van ebben logika? Ah, nincs. Annyira kedves és titokzatos, sokszor kiszámíthatatlan. De én így imádom.
"– Én most a jövőmre figyelek, mert ha a múlton töröm a fejem, az életem fabatkát sem ér."
Borító:
Imádoooom. Olyan csodaszép, hogy az hihetetlen. Ennek is duplaborítója van, és egyszerűen meseszép. Annyira gyönyörű az a bordó szín, annyira összhangban van a többivel. Öröm volt a kezembe venni és a polcomon tudni.
Összességében:
Csodálatos.
Ez a könyv minden egyben. Kaland, izgalom, történelem, krimi és romantika. Letehetetlen, amihez az írónő stílusa is nagyban hozzásegített, ugyanis az egyben könnyed, mégis nem erőltetett módon illeszkedik az akkori modorba. Kedvencemmé vált a sorozat, és türelmetlenül várom már a folytatását.
A történelmi romantikus szerelmeseinek ajánlanám leginkább, vagy azoknak, akik egy lehengerlően izgalmas és fordulatos történetre vágynak.
Oldalszám: 408
Kiadó: Álomgyár
Kedvenc karakter: Lorenzo Mariani
Kedvenc idézetek:
"A lelkem azonban összetört, akár egy kiszáradt faág, melyre durva csizmatalp taposott."
*
"– Amióta csak ismerem, mindig bajba keveredik, aztán mehetek megmenteni. Velencében nem akarom, hogy galibát csináljon- morogta.
– Én? Galibát? Miről beszél kegyelmed?
– Arról, hogy a baj kegyeddel jár."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése