"a Vészkijárat – sorozat újabb része
sodró lendületű regény a szerelem erejéről
megdöbbentő téma váratlan fordulatokkal
A szerelem fáj… De biztos, hogy ennyire kell fájnia?
Anna épp kamaszkorának leggyötrőbb korszakát éli, tele fájdalommal és kiszolgáltatottsággal, de váratlanul belép az életébe a menő és nagyon vonzó Will. Anna a gyorsan szárba szökkenő kapcsolatban találja meg az áhított vigaszt és reményt. Will nemcsak helyes srác, de olyan odaadóan szereti, ahogy a lány legmerészebb álmaiban sem képzelte. A fiú ugyanakkor szeszélyes és kiszámíthatatlan, napról napra kezdi elszakítani a barátaitól, és mindentől, ami addig fontos volt neki. Azt akarja, hogy az övé legyen, csakis az övé. És közben fenyegetően magasodik föléjük egy sötét titok…"
Fu, hát mit is mondhatnék? Ez a könyv engem megrémisztett. Erre van egy tökéletes angol szó, mégpedig a creepy. De kezdjük is az elejéről!
Az ember azt hinné a cím és a borító alapján, hogy valami habos-babos szerelmi történet, aztán nagyot koppan már az első pár oldalon. Ugyanis egyáltalán nem az. Mondhatjuk tanítói regénynek? Talán nem, de ez mégis olyan téma, amit Eve Ainsworth feszeget, amiről nem sokan beszélnek, mégis azért a fiataloknál előfordul, ha nem is ebben a durva verzióban.
A tizennégy éves Anna első igazi barátja a suli legmenőbb sráca. Elég mainstream felállás, mégis azért ebből a jelzőből a könyv teljességgel kihúzza magát. Elkezdenek járni, semmi fakszni, a fiú (nevesítsük meg: Will) két évvel idősebb a lánynál. Anna családi helyzete bizonytalan, ő tölti be otthon az anya szerepét is, aki elhagyta őket, vigyáz a kistestvérére, főz, mos, takarít, eközben tanul és iskolába jár. Az első oldalakról lerí, hogy nem érzi jól magát a környezetében, szerinte az öccse kap meg mindent, nem jön ki az emberekkel, eléggé antiszoc, így meglepődik, amikor Will Bennett kezd szóba elegyedni vele. Kissé átlátszó a srác, elég gáz csajozási szokásai vannak, nem is értettem, hogy lehet a suli legmenőbb fiúja, mikor egy lányt sem képes elhívni randira. Összejöttek, és ha ez ilyen egyszerűen menne a való életben is, akkor minden sokkal jobb lenne. Ha mindkettő félnek lenne bátorsága megmondani a másiknak, hogy "Helló, bejössz. Járjunk!", ami persze nem valósul meg, na mindegy, hagyjuk is inkább.. A lényeg, hogy egy párt alkotnak, örülhetünk is nekik, hogy ez gyorsan ment, mit tartogat számunkra még a többi kétszáz oldal. Sajnos az egész történet kezd a hihetetlen rózsaszínesen boldogságból elindulni azon a bizonyos lejtőn. Anna marhára naiv, csak az olvasó veszi észre, hogy Will el kezdi idegeníteni az összes szerettétől, mindenki ellen fordítja, és ezt különböző érvekkel támasztja alá, közben érzelmileg zsarolja, ami az egyik leggusztustalanabb dolog. Nyálas üzenetekkel próbálja maga mellett tudni 0-24-ben, és ha ez a lánynak nem megoldató, akkor meg nem szereti igazán. Közben Anna egyre kevesebbet lesz a barátnőjével, Izzyvel, eltávolodik a bandájától, amiben énekel, összeveszik a tagjaival, az apjával és az öccsével is, míg végül egyes-egyedül marad. Ez egyrészt szívszorító, másrészről meg tényleg valóságos. Én szerencsére ennek mikroszkópikus változatát éltem át az első komolyabb kapcsolatomnál, de akkor jött is a felmentősereg, nem hagyták magukat a barátnőim, közbeavatkoztak, hogy azért már jó lenne, ha velük is töltenék időt. És ez az, amit Izzy nem csinált rendesen. Nyámnyilán egyszer megemlítette, másodjára már duzzogott, nem volt képes normálisan elmondani, mi is bántja, várta, hogy Anna a fejében olvasson. Persze nem biztos, hogy hallgatott volna rá, mivel a lány annyira cejelmes volt, hogy a rózsaszín ködtől ki sem látott, mégis egy jó barátnő dolga, hogy felnyissa a szemét, ha olyan dologba próbál belesétálni, amibe azt Anna tette. Will elkezdett egyre durvább dolgokat csinálni, amik miatt én Anna helyében már futottam volna. Bántotta lelkileg is és fizikailag is, közben tovább zsarolta érzelmileg, hogy elhagyja vagy felvágja az ereit.
"Mert a zene soha nem hagyott cserben; a zene mindig ott volt."Depressziós és tanulságos könyv egyszerre. Felnyitja a szemünket, hogy mi ne essünk ugyanabba a hibába, mint Anna. Lássuk meg, ha egy ilyen kapcsolatba próbálunk belesétálni. Will és Anna is betekintést enged abba, hogy mindenkinek vannak keresztjei, amiket hordozni kell. A fiú titka mély és hatalmas, ez ül ki minden cselekedetére, de épp ez teszi őt olyan félelmetessé. Legvégül ez a könyv megmutatja, hogy nem szabad elveszítenünk önmagunkat egy másik ember miatt.
Karakterek:
Anna: Bevallom, nagyon idegesített, hogy ennyire nem látta meg a rózsaszín köd mögül az igazi Willt. Ennyire irányíttatta magát, észre sem vette, hogy elmart maga mellől mindenkit, aki számított neki. Túlságosan naiv volt. Elvakította a szerelem, és már nem bírt tisztán látni. Aztán meg persze engedett az érzelmi zsarolásnak, amit a srác vetett be ellene. De a legjobb barátnője, Izzy sem mert volna szólni erősebben...
Will: Nagyon egy creepy fazon. Az elején még olyan kis "ahh, a legmenőbb srác vagyok a suliban, de azért félénk is, így örülök, hogy elejtetted a pénztárcád, és meg tudlak ezáltal szólítani végre", de aztán kezdett átalakulni a srác, és megmutatta a foga fehérjét, hogy milyen is igazából. De amint a végén kiderült, nem is csodáltam, hogy így viselkedett, az élet jól megdolgozta, és biztos családi háttért is csak hírből hallott, mégis felállt a szőr a hátamon tőle. Egy szó: creepy.
Borító:
Engem első pillanattól fogva megfogott. Egyszerűen olyan egyedi és a színek is nagyon összhangban vannak egymással. Bejövős.
Összességében:
Az ember azt hiheti róla, hogy egy sima YA könyvvel áll szemben, amikor a kezébe veszi, mégis ez sokkal több annál. Ez az aprócska regény megmutatja a szerelem hátulütőit, amikor nem úgy alakul, ahogyan azt tervezzük, és a rózsaszín köd miatt nem látjuk meg az igazságot, cserbenhagyunk mindenkit, akit szeretünk.
Mégis már nekem fájt a főszereplőnk, Anna naivsága. A legjobb barátnője meg igencsak meghúzhatja magát, amiért mindezt hagyta, és nem volt képes erősebben tenni ellene.
Félelmetes egy könyv ezzel az alig 200 oldalával. Kell hozzá egy mély, világfájdalmas hangulat, hogy ezt igazán értékelni tudjuk, így azoknak ajánlanám, akik nem egy humoros és örömteli, inkább nehéz és lélekromboló olvasnivalót keresnek.
Oldalszám: 248
Kiadó: Tilos az Á
Kiadó: Tilos az Á
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézetek:
"Szerettem volna kipucolni magamból legalább egy részét annak a sok rossznak, ami úgy kavargott bennem, mint valami negatív vihar."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése