"Wes Carter vérbeli nehézfiú. Az Arthur Kill Büntetés-Végrehajtási Intézet fegyenceként három éve ül kokainbirtoklásért. Tartozott valakinek, és a tartozása fejében vállalta a büntetést. Látszólag kemény, mint a beton, és hideg, mint a vas, ami elválasztja a külvilágtól. Gyönyörű, veszélyes, titokzatos és okos. Carter 16 éve (pontosabban 5844 napja) vár arra a lányra, akit a sors hozzá vezetett, és akinek a haja illatos, mint a barack.
Csak ő mentheti meg a pokoltól…
Kat Lane még csak kilencéves volt, amikor egy banda agyonverte az apját egy esős éjszakán Bronxban. A védtelen kislányt egy nála nem sokkal idősebb srác mentette ki. Kat sosem tudta meg, ki volt az a kapucnis idegen, akinek a karjaiban átvészelte a szörnyű éjszakát.
Kat magánórákat ad Wesnek, de a múlt mély sebei nem tűnnek el nyomtalanul, és az állatias szenvedély sem gyógyíthatja be őket…hacsak a szerelem nem segít.
Sophie Jackson trilógiája – a tiltott szerelem édességéről és veszélyéről – az interneten lett szenzációs siker. Jodi Ellen Malpas, Jamie McGuire, Katy Evans és Samantha Young rajongóinak kötelező.
Ő volt minden, amire szüksége lehetett.
Titok, harc és szenvedély.
16 évig várt rá.
Ő az, Barack."
Hálásan köszönöm az olvasás élményét a Libri kiadónak!
Kicsit félve álltam neki a könyv olvasásának, állandóan halogattam, más regényeknek kezdtem neki, amelyek olvasása inkább a körmömre égett, míg egyszer csak újra felmerült barátnőmmel köztünk a téma, hogy egy ideje vár rám a polcon a drága, és már nem ártana a kezembe vennem. Elültette a gondolatot a fülemben, míg végül nem bírtam ki, levettem, és begubózódtam a babzsákomba egy napsütéses, mégis azért őszies hangulatot árasztó hétvégén. És az az igazság, hogy míg a könyv végére nem értem, fel sem álltam onnan.
Ez is mutatja, mennyire letehetetlen a könyv.
Már az első oldalak magával ragadják az olvasót, és nem engedik el. Az Előszóban a kis Katet ismerhetjük meg és az eseményt, ami megváltoztatja az életét, amikor egy társaság megöli az apját, és ha nincs egy titokzatos idegen, aki saját tesi épségét is kockáztatva el nem viszi egy biztonságosabb helyre a lányt, talán ő sem éli túl az estét.
Mindennek viszont már 16 éve, és Kat felnőtt, diplomás tanár, aki egy börtönben vállal irodalmi oktatást. Másik főszereplőnk a rács másik végén van, Wes Carter, akinek a bűnlajstroma hosszabb, mint a családunk havi nagy bevásárlásról maradt számlája.
"Tizenhat év. Ötezer-nyolcszáznegyvennégy nap. "
Elzárt titkok lépnek napvilágra, szerelem gyúl lángra, és akadályok gördülnek a szereplők elé.
Az első pillanatban elvarázsolt.
Kat és Carter története nem mindennapi. Az egész alapja nem az, hiszen én is mióta olvasok, de még hasonlóval sem találkoztam egész idő alatt.
Teljességgel imádtam.
Rengetegszer könnybe lábadt a szemem, megmelengette az egész szívem és lelkem ez a könyv. Csodálatos. Annyira érzelemdús és szenvedélyes végig. Talán ez is az okokhoz tartozik, hogy szinte a kezemhez tapadt a regény.
Érzelmes, romantikus, szívet melengető.
Egyszerűen csak áradozni tudok erről a könyvről, és meg is érdemli. Ahogy Kat és Carter szerelme kibontakozik, ahogy a jellemük az 500 oldalon keresztül fejlődik és változik, annyira csodálatos látvány. Azon kaptam magam, hogy sorban kapom elő a kis jelölőkémet, és teszek egyet-egyet a kedvenc idézeteimhez, és ezekből egyre több és több volt ahogy olvastam.
Ráadásul nem csak érzelmileg érintett meg nagyon, hanem az irodalmár lelkem is Shakespeare drámákra kezdett áhítozni, így következő könyvtár látogatásom alkalmával A velencei kalmár lesz, amit hazahozok, mert hatalmas befolyással volt rám ez a könyv, aminek a címét részben a drámából kaptuk.
Kevés olyan könyv van, ami ekkora érzelmi töltéssel bír, önkénytelenül is tanulságot közvetít az olvasóközönsége felé, és mindezt nem erőltetett módon, hanem észrevétlenül.
Hihetetlen ez a könyv. Sophie Jackson egy már nem is annyira rejtett tehetség, és én mindenképp szeretnék még tőle olvasni, kezdetképp az Egy font hús további köteteit.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Kat: Az egyik legjószívűbb női karakter, akiről valaha olvastam. Önzetlenül csinálja a dolgait és mindenkiben meglátja a jót. Csodálatos személyiség.
Wes: Fu, hát nem mondom, hogy valaha is antipatikus volt a főhősünk, mégis azért kíváncsi voltam, hogy egy börtönviselt emberből hogyan lesz képes az írónő olyan karaktert faragni, akit sikeresen meg fogok kedvelni. És Sophie Jacksonnak sikerült. Ahogy Kat is fogalmazta, Carter az egyik legjólelkűbb ember, akivel találkozott, és ez így is van. Egyre inkább ahogy halad a történet előre, úgy ismerjük ki mi is a nagyon titokzatos, de annál kedvesebb Weston Carterünket, és nincs mese, talán én is beleszerettem.
"– Megmentetted az életemet. – Megsimogatta az ajkát az ujja végével. – Soha többé ne mondd, hogy nem vagy jó!"
Borító:
Csodaszép. Olyan szimbolikusan ábrázolja a történetet, ahogy ezt a két szereplőt az ég is (vagy inkább az írónő tulajdonképpen) egymásnak teremtette, úgy fonódik össze ez a két kéz is. Nekem rettentően tetszik.
Összességében:
Mit mondhatnék, amit eddig nem tettem?
Ez a könyv az egyik legmeghatározóbb olvasói élményeim közé tartozik. A lelkem mélyéig hatolt, megmelengette a szívem. Nem bírtam letenni.
Sophie Jackson egy csodaszép történetet alkotott, ami körülveszi az olvasóját és felforgatja a világát. Imádom, nincs mese.
Így tehát olyan molyoknak ajánlanám, akik hasonló könyvre vágynak, és nem félnek, hogy egy könyv elrabolja a szívüket.
Oldalszám: 528
Kiadó: Libri
Kedvenc karakter: Weston Carter
Kedvenc idézetek:
"Megragadta a nő kezét, és vadul dobogó szívére szorította. [...] – A tied. Teljesen. – Pislogott néhányat. – Most már tudom."
*
"Carter némán állt, figyelte, ahogy elsétál, és biztos volt benne, hogy a lelke egyik felét is magával viszi."
*
"– Megmentetted az életemet. – Megsimogatta az ajkát az ujja végével. – Soha többé ne mondd, hogy nem vagy jó!"
*
"– Te vagy a minden számomra, Barack. Mindig is az voltál. Mindig! Te vagy a legjobb dolog az életemben. – Megcsókolta. – Te vagy mindenem."
*
"– Csak mentem és mentem – folytatta Carter. – Annyira haragudtam magamra. Tudtam, hogy tovább kell mennem, és meg is próbáltam. Hinned kell nekem! Rohadtul keményen próbáltam! De a szívem. Jesszusom, a szívem… darabokra tört."
*
"– Ugyan, kérem! Mióta is ismeri? Négy-öt hónapja?
Egy ideig csend volt.
– Tizenhat éve."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése