"Celaena könyörtelen küzdelemben legyőzte ellenfeleit és a király bajnoka lett. Ezentúl a király ellenségeit kell elpusztítania, akik kegyetlen uralmának akarnak véget vetni. A lány azonban ahelyett, hogy eltenné őket láb alól, figyelmezteti őket és ezzel segít nekik. Szörnyű titkát eleinte még Chaolnak sem meri bevallani, akihez akarata ellenére egyre inkább vonzódik. Mennyire bízhat meg benne? Végül is Chaol a királyi testőrség kapitánya. A szívére vagy az eszére hallgasson?"
Eltelt már egy kis, jó, inkább sok idő azóta, hogy elolvastam a sorozat első részét, az Üvegtrónt. Bár a történetet imádtam, magával ragadt, mégsem éreztem feltétlen késztetést olyan hamar, hogy folytassam. Vártam, és hát nem is keveset. Míg végül egy molyos kihívás miatt vett rá drága barátnőm, Dóri, hogy olvassuk együtt. Így történt, hogy kölcsönkértem egy másik barátnőmtől, Bogitól, és még aznap el is kezdtem.
Nem is kell mondanom, hogy már az első oldalai levettek a lábamról. Az alaptörténet még mindig zseniális, irigylem az írónőtől ezt a nagy fantáziáját, csodálatos és egyedi. Ahogy a könyv maga is az. Nem véletlenül kapta meg a molyon is látható helyezéseit, miszerint 17. legjobb romantikus, 20. legjobb fantasy és 32. legjobb kortárs mű a regisztrált olvasók értékelései alapján. Megdolgozott ezekért a kitüntetésekért, amiket nem is adhatnék más könyvnek.
Az előző értékelésemben írtam, hogy valamit hiányoltam abból. Nem tudtam megmondani, mit, egyszerűen valami ürességet hagyott bennem. Ez itt kétségkívül eltűnt. Mindent kitöltött, amit lehetett.
Teljességgel imádtam. De ezzel nem mondok újat. Minden bekezdését, sorát, mondatát, szavát és betűjét. Mindenét. Fordulatos volt, az olvasónak mindig tartogatott valami újat, amivel leveheti a lábáról. Szerencsére nem egy nyúlfarknyi regényben írta le mindezt Sarah J. Maas, bár nálam ez se sokáig tartott ki, egyszerűen úgy belemerültem az olvasásába, hogy nem szakíthatott ki onnan szinte semmi, még a természet is alig.
Mindig tartogatott meglepetéseket.
ezzel szerintem nem mondok el új információt magamról, mostanra eléggé vegyes érzelmeim vannak mindkét a regényben fellelhető hímnemű iránt, de erre térjünk vissza később. A lényeg a lényeg, hogy számomra szívet melengető jeleneteknek lehettünk tanúi a fejezetek során, amikor is a két karaktert shippelő énem igencsak boldog volt, és mosolyogva olvasta az egyes részleteket. Mint láthatjuk, ez az oldalam ismét előtörni kész, így most ugorjunk is gyorsan tovább, mielőtt lávamódjára felszínre tör. Talán jobb lenne ettől megkímélni benneteket.
Alig bírom szavakba önteni, mennyire imádtam. Ez a kötet valami fenomenálisra sikeredett, olyan jó volt az Üvegtrón világába ismét belecsöppenni, és eléggé megróttam saját magam, amiért nem folytattam a sorozatot korábban.
Az egyetlen, amit imádok és utálok is egyben, az a hatalmas függővég az utolsó bekezdésben. Az állkapcsom a földet csapkodta, annyira leesett az állam, és rögtön csak arra vágytam, hogy mihamarabb folytathassam a A tűz örökösével a szériát.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Celaena: Lásd Üvegtrón értékelés. Nem tudok mást hozzáfűzni, nagyon megkedveltem a karakterét mindkét könyvben.
Chaol: Mint említettem már valamennyivel fentebb, továbbra is szerettem a férfit. Megértem Celaena érzéseit, amit kiváltott Chaol egy bizonyos lépése, viszont a másik felet is megértem, hogy miért cselekedte azt, amit tett. Nem hibáztatom a döntéséért. Ezt legfőképpen azok érthetik, akik már olvasták a könyvet. De továbbra is tartom az első kötet értékelésében írt állításom, miszerint erős és bátor személyiség.
Dorian: A háromszög utolsó csücske. Az első kötetnél arrogánsnak jellemeztem őt leginkább, ami mostanra teljesen megváltozott. Bár Chaol talán többet jelent meg a színen, mégis látszódott Dorian jellemfejlődése, aki már cseppet sem hasonlított arra a fazonra, akit az Üvegtrónban megismerhettünk. Kedves volt, rejtélyes, és néha-néha az én Chaolt és Celaenát shippelő szívem is megfájdult a friendzone-olt koronahercegen.
Borító:
Same. Továbbra is tartom azt az állításom, hogy nekem tetszik a köntöse a könyvnek. Olyan egyedi.
Összességében:
Huh, hát mit is mondhatnék azon kívül, hogy teljességgel imádtam? Minden megvan ebben a könyvben, ami egy jó regényhez szükséges.
Izgalmas, kiszámíthatatlan és lenyűgöző.
Ez megfűszerezve egy csipetnyi romantikával, és készen is van a számomra tökéletes könyv. Imádtam minden sorát. Egyszerűen annyira magával ragadott, hogy alig vettem észre az oldalak múlását, már a végénél tartottam.
Csodálatos egy könyv.
Rettentően egyedi, ami kiemeli a sok fantasy regény közül. Egyszerűen a kötetek olvasása során az ember akaratlanul is Üvegtrón-függővé válik.
Azoknak a könyvmolyoknak ajánlanám, akik már olvasták az első részt, de valamiért megakadtak. Nekik adnám biztatásul, hogy folytassák minél hamarabb, mert megéri! Akik pedig még nem kezdték el a sorozatot, ajánlatos annak a bizonyos várólistának az elejére rakni, mert egyszerűen, ha a könyvmoly belecsöppen ebbe a világba, akkor már nincs megállás.
Nem is kell mondanom, hogy már az első oldalai levettek a lábamról. Az alaptörténet még mindig zseniális, irigylem az írónőtől ezt a nagy fantáziáját, csodálatos és egyedi. Ahogy a könyv maga is az. Nem véletlenül kapta meg a molyon is látható helyezéseit, miszerint 17. legjobb romantikus, 20. legjobb fantasy és 32. legjobb kortárs mű a regisztrált olvasók értékelései alapján. Megdolgozott ezekért a kitüntetésekért, amiket nem is adhatnék más könyvnek.
Az előző értékelésemben írtam, hogy valamit hiányoltam abból. Nem tudtam megmondani, mit, egyszerűen valami ürességet hagyott bennem. Ez itt kétségkívül eltűnt. Mindent kitöltött, amit lehetett.
Teljességgel imádtam. De ezzel nem mondok újat. Minden bekezdését, sorát, mondatát, szavát és betűjét. Mindenét. Fordulatos volt, az olvasónak mindig tartogatott valami újat, amivel leveheti a lábáról. Szerencsére nem egy nyúlfarknyi regényben írta le mindezt Sarah J. Maas, bár nálam ez se sokáig tartott ki, egyszerűen úgy belemerültem az olvasásába, hogy nem szakíthatott ki onnan szinte semmi, még a természet is alig.
Mindig tartogatott meglepetéseket.
"– Miért sírsz?Amit különösen is imádtam, hogy az első kötet óta egy kicsit nőtt a romantika aránya a könyvben, ami az én szívemet is megmelengette. A furcsa szerelmi háromszög ismét megjelent, de ez a szál se tántorítson el senkit attól, hogy elolvassa a könyvet, ugyanis nem az idegesítő módon jelenik meg azzal a céllal, hogy a lányka valamin törje a fejét. Egyáltalán nem. Egyszerűen ezzel az olvasót is elgondolkoztatja, és bár az első könyvben teljességgel Chaol párti voltam,
– Mert – suttogta remegő hangon –, mert arra emlékeztetsz, hogy a világnak milyennek kellene lennie, hogy milyen lehetne."
Alig bírom szavakba önteni, mennyire imádtam. Ez a kötet valami fenomenálisra sikeredett, olyan jó volt az Üvegtrón világába ismét belecsöppenni, és eléggé megróttam saját magam, amiért nem folytattam a sorozatot korábban.
Az egyetlen, amit imádok és utálok is egyben, az a hatalmas függővég az utolsó bekezdésben. Az állkapcsom a földet csapkodta, annyira leesett az állam, és rögtön csak arra vágytam, hogy mihamarabb folytathassam a A tűz örökösével a szériát.
NAGYON AJÁNLOM.
Karakterek:
Celaena: Lásd Üvegtrón értékelés. Nem tudok mást hozzáfűzni, nagyon megkedveltem a karakterét mindkét könyvben.
Chaol: Mint említettem már valamennyivel fentebb, továbbra is szerettem a férfit. Megértem Celaena érzéseit, amit kiváltott Chaol egy bizonyos lépése, viszont a másik felet is megértem, hogy miért cselekedte azt, amit tett. Nem hibáztatom a döntéséért. Ezt legfőképpen azok érthetik, akik már olvasták a könyvet. De továbbra is tartom az első kötet értékelésében írt állításom, miszerint erős és bátor személyiség.
Dorian: A háromszög utolsó csücske. Az első kötetnél arrogánsnak jellemeztem őt leginkább, ami mostanra teljesen megváltozott. Bár Chaol talán többet jelent meg a színen, mégis látszódott Dorian jellemfejlődése, aki már cseppet sem hasonlított arra a fazonra, akit az Üvegtrónban megismerhettünk. Kedves volt, rejtélyes, és néha-néha az én Chaolt és Celaenát shippelő szívem is megfájdult a friendzone-olt koronahercegen.
Borító:
Same. Továbbra is tartom azt az állításom, hogy nekem tetszik a köntöse a könyvnek. Olyan egyedi.
Összességében:
Huh, hát mit is mondhatnék azon kívül, hogy teljességgel imádtam? Minden megvan ebben a könyvben, ami egy jó regényhez szükséges.
Izgalmas, kiszámíthatatlan és lenyűgöző.
Ez megfűszerezve egy csipetnyi romantikával, és készen is van a számomra tökéletes könyv. Imádtam minden sorát. Egyszerűen annyira magával ragadott, hogy alig vettem észre az oldalak múlását, már a végénél tartottam.
Csodálatos egy könyv.
Rettentően egyedi, ami kiemeli a sok fantasy regény közül. Egyszerűen a kötetek olvasása során az ember akaratlanul is Üvegtrón-függővé válik.
Azoknak a könyvmolyoknak ajánlanám, akik már olvasták az első részt, de valamiért megakadtak. Nekik adnám biztatásul, hogy folytassák minél hamarabb, mert megéri! Akik pedig még nem kezdték el a sorozatot, ajánlatos annak a bizonyos várólistának az elejére rakni, mert egyszerűen, ha a könyvmoly belecsöppen ebbe a világba, akkor már nincs megállás.
Oldalszám: 494
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Chaol Westfall, Celaena Sardothien
Kedvenc idézetek:
"Táncolj velem, Celaena!"
*
"A legjobb hazugságok mindig tartalmaznak némi igazságot."
 |
| Nem is kérdés:)) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése