Audrey Carlan - Calendar Girl - Január - Február - Március

HANGULAT                                MOLY                                        2016

"Mia Saunders 12 hónapot kap, hogy apja szerencsejáték-tartozását visszafizesse, különben megölik. A fiatal lány elvállalja, hogy négyhetenként más és más gazdag férfi eszkortpartnere legyen, fejenként 100,000 dollárért. A szex nem előírás, de felárért engedhet a csábításnak. Tizenkét gazdag és sármos ügyfél, akikkel még csak nem is muszáj lefeküdnie volt már rosszabb állása is. Egy kikötés van csak: nem lehet szerelmes. Neked sikerülne? 

Audrey Carlan eredetileg magánkiadásban megjelent sorozata ma a világ egyik legforróbb könyvszenzációja, amiből mozifilm és tévésorozat is készül, miközben Mia Saunders nem mindennapi történetét több millió női olvasó csodálja Brazíliától Kínáig. 

Insomnia: Ébren tart a vágy, az izgalom, a szenvedély. 

Ez az INSOMNIA könyvek birodalma. Ne várd a hajnalt, olvasd ki az éjszakát!"

Nagyon érdekelt már egy ideje, mit rejtegethet magában a Calendar Girl sorozat. 12 hónap. 12 férfi. 1 eszkortlány. Ez áll a könyv borítóján, ami egyrészt meghökkentett, másrészt pedig érdekelni kezdett, mi rejlik a sorok között. Míg végül barátnőm elolvasta, ajánlotta, és kölcsön is adta. Az más kérdés, hogy mennyi ideig ült még a polcomon olvasatlanul. Egyik este, még nem is volt olyan késő, hogy azt estének nevezzem, csak úgy jött az ihlet az olvasásra. Tudtam, hogy másnap aludhatok sokáig, így nyugodt szívvel álltam neki egy újabb könyvnek. És mikor felnéztem, már túlhaladtam a felénél. 

Megragadott, és olvastatta magát.

Az egész könyv Mia szerelmi életének taglalásával kezdődik, pontos leírást kapunk azzal a négy férfival való kapcsolatáról, akikkel eddig valamilyen érzelmi viszonyba keveredett. Bár ahogy azt elmondta, egyik se volt valami hosszú életű, na meg nem a legrendesebb fazonokból válogatott, lássuk be. De mindközül a negyedik volt a legrosszabb. Blaine, vagy Mia szerint akár Lucifernek is hívhatnák, teljesen passzolna rá a leírás. Rögtön az első oldalakból leszűrhetjük, hogy a csaj teljes mértékben szeretethiányos, az okát csak később fejti ki. Amúgy azért, mert az anyja elhagyta őket, mikor tízéves volt. Apja alkoholista lett, és a lány nevelte fel a pár évvel fiatalabb húgát. Lerágott csont, de nem ezen van a hangsúly jelen esetben. Ugyanis a történet ott folytatódik, hogy ez a bizonyos Blaine nem csak Miát, hanem az apját is célba vette, és hatalmas adósságokat varrt a fejére, és mikor az nem tudta már fizetni, kómásra verette az egyik alkalmazottjával. Kedves és gyermekded emberek élnek a világunkban, ahol a pénz ural mindent. Hogy kifizesse apja tartozását, beáll a nagynénje eszkortlányokat árusító üzletébe, és kiszámolja, ha ezt egy évig csinálja, képes lesz minden fityinget visszatéríteni annak a mocsadéknak. És bár megértem, hogy Mia ezzel is magára vállalja a felelősséget kvázi, hogy ő szerzi össze a pénzt, és most nem akarok hibásokat keresni, de mégis azért valamennyire ráhárul a bűnbak szerepe, amit a lányon az egész könyv alatt nem éreztem. Nem gondolta soha, hogy ez az ő hibájából adódott, hogy képes volt megbízni egy ilyen szar alakban, aki persze első pillanatban másnak mutatta magát, mint valójában, de belesétált a csapdájába lazán. A kómában fekvő apja sokszor eszébe se jutott, néhanapján egyszer elment meglátogatni. 

Nem mondom, hogy olvastam már hasonlót, mert nincs így, pedig azért egy jó ideje tömöm már magam mindenféle könyvekkel. Audrey Carlan mégis tudott újat csempészni a sok közhely közé. 

Így jutottam arra a pontra, hogy a regény eléggé ambivalens lett számomra. 

Egyrészt pozitív oldalról olvastatta magát, laza volt, könnyed, és néha ilyen is kell. zum Beispiel két Petőfi-tétel kidolgozás közé Mégis a negatív oldalt több érv erősíti. 

Hatalmas apakomplexussal megáldott főszereplőnk először visszakozik attól, hogy ilyen munkába fogjon bele, váltig állítja, hogy ő nem prostituált, nem adja magát oda mindenkinek. Nem, dehogy, ezt láttuk is. Csak a háromból két pasinak, a harmadik meg meleg volt. De nem, tényleg nem. Bár az első kiszemelt iránt érez is valamit, a másikon csak a tökéletes testet ismerte meg igazán, de azért jónéhány ágyjelenetet az a hónap is tartalmazott. A januári munkájában Mia egy híres forgatókönyvíróhoz hivatalos, aki Malibun lakik, felszerelte a ruhatárát és még rettentő jól is néz ki a napbarnított teste. Weshez egyértelműen kötődik a lány érzelmileg, bár ezt mindketten próbálják eltusolni, és "csak barátság némi extrákkal" köntösbe bújtatni a kapcsolatukat, ami nyilvánvalóan nem igaz. Fogjuk rá, hogy ezt a szakaszt még élveztem is olvasni, Mia nem kergetett a hülyeségeivel a világ végére. De mikor Seattle-be kényszerül, hogy egy francia (khm szupertestű) festő múzsája legyen, ott már azért voltak bajok. Persze ő nem fekszik le mindenkivel, ezt el is hiteti magával, de aztán meglátja a felkérőjét, és már az ágyba is akarja ráncigálni, sőt, gondolatban meg is teszi. Értem én, hogy szükségletei vannak, ámen rá, de azért várhatott volna azokkal odáig, hogy átlépi a küszöböt. 

Még egy jelenet volt, ami nálam kiverte a biztosítékot. Mia hisztijei közül is egy bizonyos. Nem vagyok otthon jogtudományokban, mégis azért azzal tisztában vagyok, ha valami bele van véve egy szerződésbe, amit mindkét fél aláírt, akkor azt be kell tartani, igaz? Ugyanis keményen le van írva a papíron, ha a lány önszántából is szexuális kapcsolatba keveredik valamelyik pasijával, akkor annak 25%-os felárat kell fizetni. És mivel ez elég sokszor megtörtént, a kuncsaftok elég szép összegekkel terhelték a bankszámláját. Amin Mia kiakad. Mert hogy ő nem pénzért csinálja, és mit képzelnek ezek a férfiak, hogy neki pénzt utalnak azért, ami le van írva egy szerződésben, amit be kell tartaniuk. Tarthatatlan. Kifizetik a bérét? Közelebb viszik a céljához, hogy kifizesse a tartozásait? Ez felháborító. Teljesen jogos a felháborodása, igaz?

Meg hát azért azt is megemlíteném, hogy azért a mi Wesünk felajánlotta neki, hogy még azt a nagyobb összeget is leteszi az asztalra Mia apjáért, a lány mégsem volt képes elfogadni, mert ez milyen fényt vetne a kapcsolatukra meg ő nem tudna így élni, hogy megmentette. Borzalmas, hogyan is lehetne boldogan élni? Nem, ő inkább önerejéből tovább próbálja összegyűjteni a tartozást. Meg hát túl hamar vége lett volna a könyvnek, ha ő abban a pillanatban elfogadja az ajánlatot. 

Karakterek:

Mia: Ezek után még kíváncsiak vagytok, ki ő? Hát szerintem egy túlhype-olt fruska. Tessék, kimondtam az őszintét. Állandóan azt hajtogatják körülötte, hogy mennyire tökéletes és mennyire okos. Hát ki kellene valakinek ábrándítani, hogy az utóbbit igencsak sok esetben lehetne megcáfolni. Kezdjük a legutóbbi két negatív érvemmel, majd haladjunk szépen visszafele. Nagyon sokszor az agyamra ment, amikor meg nem, akkor meg kiidegelt. Inkább azért fizetnék, hogy elmenjen, nem azért, hogy maradjon egy hónapig...

Wes: Bár nem lett a kedvenc pasi karakterem, mégis azért aranyos volt, és megkedveltem a könyv során. Olyan kis törődő, kedves, de azért egyáltalán nem papucs, hanem férfias. Van egy elméletem az utolsó kötet végéhez, ami remélem beválik. De van egy olyan érzésem, hogy ezt inkább barátnőmön keresztül akarom megtudni, mintsem saját tapasztalatból. 

Alec: A nevén kívül mást nem nagyon kedveltem benne, ugyanis nem sikerült valahogy megismernem. Egész végig annyit hajtogatott, hogy oui and ma jolie. 

Borító:

Utánanéztem az eredeti borítónak... És hát örülök, hogy a kiadó végül nem maradt annál. Annyira mindent magán akar tudni, hogy az már sokká teszi az egészet. Ellenben a magyar kiadás külseje egyetlen egy képpel elmond mindent, amit szeretne átadni, így titokzatos is marad, és túlzsúfoltság érzetét sem kelti. Nem is beszélve a színek összhangjáról, ami a külföldi borítóról egyáltalán nem mondható el.

Összességében:
Gördülékeny volt, olvastatta magát annyira, hogy az olvasó alig bírja letenni. Mégis azért a negatív listámon több elem szerepel.
Azon kívül, hogy a történet alapja egész egyedi, a karakterek sablonok, a főszereplőnk pedig kimondottan irritáló. Hozzá köthető nagyon sok kontraérvem a könyvvel kapcsolatban. Nem valószínű, hogy folytatni fogom a sorozatot, ha mégis mazochizmusom áldozata leszek, akkor az sem most lesz, hanem ha kifogytam az összes tervezett olvasmányomból.
Hú, hát nem hiszem, hogy pozitív visszhangját keltettem ennek a könyvnek, mégis azoknak ajánlanám, akik erős idegrendszerrel képesek a főszereplő lányhoz viszonyulni, tömény erotikára vágynak, és pár agysejtjüket fel is áldoznák a Calendar Girl oltárán.

Oldalszám: 388
Kiadó: Libri

Kedvenc karakter: III. Weston Charles Channing

Kedvenc idézetek: 

"Ha akarok, visszamehetek hozzá, de csak ha készen állok odaadni neki a szívemet, mert az övét már megkaptam."