Colleen Hoover - Velünk véget ér

HANGULAT                                MOLY                                        2017

"Néha ​az okozza a legtöbb fájdalmat, aki szeret. Lilynek nem ment mindig könnyen a sora, de annál keményebben dolgozott, hogy olyan életet élhessen, amilyenre vágyik. Elhagyta a Maine állambeli kisvárost, ahol felnőtt; egyetemet végzett, és Bostonba költözött, ahol saját vállalkozásba kezdett. Amikor szikrázni kezd a levegő közte és a jóképű idegsebész, Ryle Kincaid között, Lily életében hirtelen minden túl szép lesz ahhoz, hogy igaz legyen. Ryle magabiztos, makacs, kicsit talán arrogáns is, de emellett érzékeny, okos, és Lily a gyengéje – bár a kapcsolatoktól való viszolygása aggodalomra ad okot. Lilyt mégsem csak az új kapcsolata foglalkoztatja. Rengeteget gondol Atlas Corriganre is – az első szerelmére, aki a hátrahagyott múltjához köti. A fiú, aki lelki társa és védelmezője volt, most újra feltűnik a színen, veszélyeztetve ezzel mindent, amit Lily és Ryle együtt felépített. Ebben a merész és mélyen személyes regényben Colleen Hoover szívszorongató történetet tár elénk, ami új, izgalmas utakra vezeti őt magát mint írót is. A Velünk véget ér felejthetetlen mese a szerelemről, amiért nagy árat kell fizetni. Add át magad a reménynek!"

Olvastam már Colleen Hoover eddig magyarul megjelent könyveit, és az összeset teljességgel imádtam, mert az írónő képes az ember lelkéhez beszélni, azt megérinteni. A Velünk véget ér is hasonlóra sikeredett. Az egész regény egy érzelmi hullámvasút, egyszer fent, másszor lent. Egyik oldalon boldog, aztán a következőn szomorú. Ezerféle érzelmet kihoz az olvasóból, és ez csodálatos.
Sokszor fájt a szívem közben.
A központi témája a nők elleni és a családon belüli erőszak, ami már szinte lerágott csont, Colleen képes mégis teljesen új oldalról megközelíteni az egészet. Lily olyanokat élt át, amiket senkinek sem szabadna. Kisgyerekként végignézte, ahogy az apja rendszeresen testileg és lelkileg egyaránt fájdalmat okoz az anyjának, ő pedig nem tehet ellene semmit. A férfi temetésének estéjén a lány találkozik egy titokzatos Ryle nevű alakkal, aki néha túl szókimondó, mégis szerethető karakter első benyomásra. Mégis ez a két szereplő teljesen külön világ. Nem tudnánk őket közösen elképzelni.
Eltelik fél év.
Lily megvalósítja az álmát, megnyitja saját virágboltját, és közben találkozik legjobb barátnőjével, na meg annak a bátyjával, dr. Ryle Kincaiddel. Drukkoltam nekik teljes szívemből. Mégis túl szép volt a történet eleje, hogy igaz legyen.
Kezdtem már azt hinni, hogy ez is csak egy tipikus limonádé könyv lesz egy kis keményebb témával meghintve, de hát azért ismertem már valamennyire Colleent, tudtam, hogy nem csak ennyi lesz a háttérben.

"Mindenki megjátssza önmagát, közben pedig a lelkünk mélyén mind egyformán elcseszettek vagyunk. Csak egyesek ezt ügyesebben titkolják, mint mások." 

Tulajdonképpeni szerelmi háromszögünk van, de ez mégsem olyan, amitől a falhoz vágnám a könyvet. Okkal van ez így, ezt meglátjuk az olvasás közben.
Lily rég elveszettnek hitt szerelme újra feltűnik a színen, aki szintén véghezvihette az álmát, saját éttermet nyitott Bostonban, ahova a lány, az anyja és Ryle tér be. És elkezdenek bonyolódni a szálak.
Az egész történet fájdalmas és szívhez szóló. Az írónő mindig megtalálja azokat a szavakat, amikkel megérintheti az olvasója lelkét.
És én azt gondolom, hogy erről a témáról beszélni kell. Nem baj, ha több műben is megjelenik, ha már lerágott csontnak vélik az emberek, mégis ha ez rendesen ki van dolgozva, ez egyáltalán nem baj. Lily egy példa lehet az olyan nők számára, akik hasonló helyzetbe keveredtek, ugyanis ez a téma a mai világban is sajnos létezik. Olyan férfiak lesznek hirtelen erőszakosak a négy fal között, akikről az ember nem is gondolná. Ennek ellenére Lily mert lépni. Nehéz döntés volt, mégis muszáj volt megtennie. Mit mondana a lányának, ha ő sírva menne hozzá, hogy a barátja megütötte? Jobbat érdemel nála.
És szerintem a baba egy jelkép is lehet. Annak a jelképe, hogy a kapcsolatnak ugyan következménye marad, egy része mindig vele lesz, mégis tovább kell lépnie Mindkettejük érdekében.
Könnyeket ejtettem a végére, nem is keveset. Teljesen meghatott, megérintette a lelkem és összetörte a szívem.

Karakterek:
Lily: Mint azt már sokszor hangsúlyoztam, nagyon erős nő. Senkinek sem szabadna olyan dolgokon keresztülmennie, mint amiken neki kellett. Se kisgyerekként, se felnőttként. Rolemodel. Nagyon megkedveltem őt a történet során.
Ryle:  Sokszor nem tudtam, hogy most szeressem, vagy gyűlöljem, ahogy igazából Lily sem. Egyik pillanatban rühelltem a döntéseit, máskor meg érte dobbant a szívem. És igazából fájt őt így látnom.

Borító:
Olyan csodálatosan gyönyörű. Az a virág... Teljességgel kapcsolódik a történethez, mind Lily nevéhez, mind az ő virágszeretetéhez. Egyszerűen nem lehet ebbe a borítóba nem beleszeretni.

Összességében:
Csodálatos egyben hihetetlenül szomorú könyv, ami megérinti az olvasót, nem ereszti el, elhatol a lelke legmélyéig, és összetöri azt. Imádtam. Alig bírtam letenni. Hiányzott már Colleen stílusa a legutóbbi kötete óta.
Könnyeket csalt a szemembe.
Fájt. Égetett. Összetört. Megmozgatta a szívem. A lelkem. Az egész lényem.
Remélem az írónő pennájából soha nem fogy ki a tinta, mert én egy örökkévalóságig szeretném olvasni az alkotásait.

Oldalszám: 424

Kiadó: Könyvmolyképző

Kedvenc karakter: Lily Bloom, Atlas Corrigan

Kedvenc idézetek: 

"Mindannyian egyszerűen emberek vagyunk, akik néha rossz dolgokat tesznek. (…) Mindenkiben van egy kevés jó is meg rossz is."

 *

"- Nem kell tovább úsznod, Lily - súgja. - Végre partot értünk. "