Leiner Laura - Késtél

HANGULAT                                MOLY                                        2014

"Budai Rebeka élete tizenhat évesen fenekestül felfordult, amikor posztolt a barátja falára egy szemrehányó, egy szál gitáros dalt, a Késtélt. Azóta ő Bexi, aki immár a második lemezén dolgozik, a dal ugyanis óriási sláger lett és országos hírnevet hozott számára. Körte, a tetoválóművészből avanzsált menedzser épp egy tévés fellépést szervezett le a Pop/Rock sztár leszek! döntőjébe, ahol Beki a legesélyesebb versenyző duettpartnere lesz. Nagy Márk nemcsak az énekhangjával, hanem külsejével is belopta magát a női nézők szívébe, de Bekivel már nehezebb dolga lesz…"

Régóta követem Leiner Laura munkásságát, alsóban hatalmas SZJG-korszakom volt, mint talán a legtöbb kistini lánynak. Éltünk-haltunk Cortezért, Ricsiért, Zsoltiért, Dave-ért, meg az egész osztályért, aztán jött a Bábel, ahol Szasza és Kolos volt a menő, majd az Akkor szakítsunk! szerintem egy mélypont , végül Nagy Márk, Körte, és van egy olyan érzésem, hogy ez a sor nem fejeződik itt be, ugyanis nemsokára jön az írónő új sorozata.

De maradjunk a Bexinél. 

Ha elég régóta követitek a blogot, észrevehettétek, mennyire imádom a zenészekről szóló történeteket. Ennek valószínűleg nagy köze lehet ahhoz, hogy én is zenész családból származom, magamat is zenekedvelő embernek tartom, szívesen zongorázok, gitározok és énekelek a blogolás mellett. De Leiner Laura az eddig olvasott könyveim közé is színt vitt, ugyanis ezt az egész témát Magyarországra emeli, ezt mutatja be néhol pozitívan, hol negatívan. 

Előkerül szintén egy olyan téma, amiről én többször is szívesen olvasnék, akár a hétről-hétre való készülésüket, ez pedig nem más, mint a tehetségkutatók szála. Engem amúgy is nagyon foglalkoztat a téma, kíváncsi voltam, Leiner Laura mit hoz ki belőle. Mennyire mutatja be majd élethűen, és azt kell mondanom, ezt a mércét jócskán megugrotta, volt itt minden belőle. 

Egy szó, mint száz, az alaptörténet már az első pillanatban megvett magának kilóra, ehhez párosult a már megismert nagyszerű humor, ami felejtetetlenné teszi az egész könyvet. Így ám! Végignevettem az oldalakat. 

Bár régen már egyszer olvastam, mégis újra átadta azt az élményt, amit elsőnek, ha nem többet. Annyira fájt májusban elbúcsúzni a karakterektől, akiket annyira megkedveltem, és most újra visszacsöppentem a világukba.

Annyira viszi magával az olvasót mondatról mondatra, oldalról oldalra, hogy lehetetlen letenni. Egyszerűen az ember kezébe ragad, és onnan nincs menekvés. Nagy Márk és Bexi története teljességgel beszippant, nincs megállás, fordulatok egymás hegyén-hátán, de pont annyira, hogy ne lehessen zsúfoltnak mondani. Elérte nálam azt a hatást, hogy egyszerre vártam is a végét, de közben nem is, mert nem akartam még befejezni. 

"Fogalmam sem volt róla, hogy ki a bánat az a Nagy Márk." 

Leiner Laura stílusa valami fantasztikus. Nagyon tisztelem benne, hogy a lazasága ellenére is képes irodalmi maradni, nem teszi tele nyomdapecsétet nem tűrő szavakkal csak azért, mert ifjúsági könyv és szórakoztató kategóriába sorolható. Emellett bármiféle humort csempész bele, az egyáltalán nem erőltetett. Sokszor ez maga a helyzet, másszor az egyes párbeszédek, ez a fajta szellemes ugratás már egyfajta védjegyévé vált az írónőnek, amit szintén tisztelek benne. Egyszerűen ezzel feldobja az amúgy rossz hangulatomat, ha valamiért a kedvem a bili feneke alatt van, akkor biztosan tudom, milyen könyvet kell a kezembe vennem, hogy ez hamar változzon. Valamelyiket Leiner Laura tollából. 

Ami mellett viszont nem tudok elmenni, persze ez kétségtelen, hogy hatalmas marketing fogás, mégis az olvasók már a hajukat tépik az ilyenektől, többek között én is... Hatalmas függővég veszély! Tapasztalhattuk, hogy az írónőnek szokásává vált ez a fajta befejezés, mondat közepén félbehagyós fajta, aztán persze még írjunk pár utolsó utáni mondatot, hogy még jobban felcsigázzuk az amúgy paprikavörös fejű olvasót, akinek már a felső szomszéd szól le, hogy ne ordibálja már egyfolytában azt, hogy "Ez nem lehet igaz, folytatást követelek!".  Nem is értem, hogy bírtam én ki a két kötet között eltelt fél évet, hogy nem buggyantam meg ez idő alatt, és áldom a sorsot, amiért akkora szerencsém van most, hogy ott csücsül a polcomon a Hullócsillag. 

IMÁDTAM. Újra. Ez kétségtelen.

Karakterek:

Bexi: Én nagyon tiszteltem végig a lányban, aki velem egyidős velem, hogy a hírnév ellenére sem akart megváltozni.Jöttek a különböző ajánlatok, de ő egyszerűen önmaga akart maradni. Ezt teljesen megértem, mégis azért mekkora lehetett a kísértés, valljuk ám be. Ennek azonban nemet tudott mondani, és "normális" tinédzserként élni. Emellett viszont olyan emberi tulajdonságai voltak, mint a bűntudat. Bár szerintem se kéne, hogy legyen. Amiért otthagyta a gimis bandáját, és amikor lehetősége adódott, szólókarrierbe kezdett, mert a helyzet úgy kívánta, és döntött. Ha viszont ők igazi barátai lettek volna, támogatták volna őt ebben, de mint tudjuk, ez nem így lett, inkább kitagadták mindenhonnan, és még ő lett a gonosz és önző. Best Friends Ever. Szerintem Bexi nagyon kedvelhető karakter lett. Humoros, szellemes megnyilvánulású, nem alélt el rögtön egy jó pasitól, vannak felállított határai, amit nem enged másoknak átlépni, ő uralja az életét, és ezen nem szándékozik változtatni.

Nagy Márk: Mennyire kell ragoznom? Kicsit furcsa volt újra ezt a régi Márkot látni, mégis azért egyszerűen imádtam. Bár az első megjelenéseinél tényleg hatalmas egoarc, mégis ahogy egyre haladunk a történetben, a sorok között kell tudni olvasni. Végső sorban pedig megmutatja, hogy tényleg érző szívű ember, és másokkal is törődik, nem csak magával. 

Borító:

Sokáig nem voltam kibékülve az új borítókkal, mindmáig szimpibbek az eredetiek (ehhez képest nekem itthon mind újjal van meg, mert ha már megvan, akkor legyen egy pakkból), mégis úgy gondolom, hogy megbarátkoztam velük. Engem a rajzolt formájú nagyon megfogott és azok az apró zenei dolgok a háttérbe nagyon beleillenek.
Végül is az újak se csúnyák, azért kíváncsi lennék a többi borítóra ez eredeti elkészítésben is.

 Összességében:

A Késtél egy csodálatos kezdése egy nagyszerű sorozatnak.
Humoros, egyedi, stílusos, aranyos, letehetetlen. Újra visszamentem a kezdetekhez, ami egyszerűen ismét magával ragadott, talán még többet adott, mint elsőre. Könnyen megkedvelhető karakterekkel dolgozik az írónő, akiknek a világukba bármikor szívesen belecsöppenek.
Köszönöm, Laura, minden #márker nevében, hogy megalkottad nekünk ezt a csodát!

Oldalszám: 416

Kiadó: GABO/L&L

Kedvenc karakter: Nagy Márk, Budai Rebeka "Bexi", Körte

Kedvenc idézetek: 

"– Wahahahaha! – nyerítettem fel gonoszul, aztán lehervadt a mosoly az arcomról, mert megérkezett a stylist egy PIROS ESTÉLYI RUHÁVAL.
 – Hahahaha – szakadt ki Márkból, amikor meglátta a fejem, meg a ruhát is.
 – Nagyon remélem, hogy ezt itt Márk ruhája – mutattam bosszúsan a darabra."

* 

" – Na, ki a dögös? – állt meg mellettünk Márk, a Gotye-produkcióhoz választott ruhában. Körtével felvont szemöldökkel néztünk végig rajta.
 – Szerintem Ian Somerhalder – adtam meg a választ a kérdésre.
 – Megan Fox – mondta el Körte a saját véleményét, és mindketten ott hagytuk a ledöbbent Nagy Márkot, mert Körte a színpad felé indult, én pedig visszaültem a backstage-be.
 – Na ne már! Dögösebb vagyok, mint az a Somer… hal… Na, szóval az!"

Abszolút!

 EXTRA:

Nem igazán szeretek olvasás közben zenét hallatni, de most mégis ezt tettem. Miközben valamelyik szereplő egy slágert énekelt, én is bekapcsoltam, ami szerintem nagyon hangulatosság tette az élményt. Így mutatnék pár számot, ami megjelent a regényben. Ajánlom, hogy hallgassátok meg őket, mert nagyon jók!:)

Backstreet Boys - Mr. A

Márk szólószáma a Pop/Rockban

Adam Lambert - Whataya want from me

Bexi és Márk énekli egy élő showban akusztikusan, mikor Márk Bexit... leköpi.

Gotye ft. Kimbra - Somebody That I Used To Know

Bexi és Nagy Márk duettdala

P!nk ft. Nate Ruess - Just Give Me a Reason

Hajnal Brigitta és valami híres énekes duettdala

Theory Of a Deadman - Out Of My Head

Bexi csengőhangja, ami megtetszik Nagy Márknak