Ilyen volt 2017 ‖ TOP 5+1 idei olvasmányom

Hú, hát elérkezett ez is. Kicsit rémisztő, hogy újabb év telt el, én pedig nem sokat tettem azokból, amiket még az elején olyan jól elterveztem, de azt hiszem, ez így szokott lenni.
Ez a bejegyzés egy gyors összegzés így a 2017-es évre, lássuk, mi minden történt ebben a 365 napban!

Izgalmas év volt, azt meg kell hagyni. Száraz statisztikai adatként mondom, hogy idén átléptük a 200 feliratkozót és a 200.000 oldalmegtekintést, a facebook oldal követői pedig napról-napra gyarapszanak. Köszönöm nektek!

Sok eseményre elmentem idén is. Vegyük például a könyvmolyoknak kötelező a részvétel típusúakat, mint a Könyvfesztivál a Millenárison és a Könyvhét a csodálatos Vörösmarty téren. Aztán az Álomgyár kiadónak hála sok-sok dedikálásra és könyvbemutatóra sor került, amikre nagyon szívesen elmentem, jobbnál-jobb kötet került kiadásra most is, és ha már a kiadónál tartunk, idén hatalmas lehetőséget kaptam tőlük, mégpedig azt, hogy a legújabb Anne L. Green kötet hátulján, az Elvarratlan szálakon az én szavaim díszelegnek a példányokon. Hatalmas öröm volt ez számomra! Ha már dedikálások, akkor nem maradhat ki a sorból az idei Pepe Toth, a Luxen sorozat magyar borítómodelljének eljövetele sem, amin idén a Könyvmolyképző kiadónak hála nem csak rajongóként, hanem dolgozóként is részt vehettem, ahogy alig egy hónapja Jeff Kinney, az Egy ropi naplója c. ifjúsági sorozat szerzője is ellátogatott szép hazánkba dedikálni, ott is segédkeztem. Nem egészen könyves, de ha két könyvmoly találkozik, az talán még ebbe a témába sorolható, hiszen csodálatos olvasmányaink által ismerkedhettem meg a Never Let Me Go c. blog vezetőjével, az én egyetlen Malec sis'emmel, Virággal, akinél nyáron egy csodálatos hétvégét tölthettem el. Minden szempontból felejthetetlenre sikeredett!
Élménybeszámolók: Könyvfesztivál   ♫   Könyvhét   ♫   Pepe Toth dedikálás   ♫   Jeff Kinney dedikálás

Idén összesen 90 — alig hiszem el! — új könyvvel büszkélkedhetek, amelyeket címek szerint most nem sorolnék fel, mert szerintem sokáig olvasgathatnánk ezt a listát, de eszméletlenül örülök ennek a számnak. Ehhez a szép számhoz hozzátettek az akciók, a kihagyhatatlan könyvvásárlások és a kiadók is.

Az idei termés 127 kiolvasott könyvet eredményezett, amikben voltak jók, rosszak, elviselhetőek, soha-többet-még-csak-rá-sem-nézek feelingű alkotások is, és persze olyanok, amikre örökké emlékezni fogok valami oknál fogva. Ezekből állítottam össze egy TOP 5+1-es listát, és ezzel zárnám az idei évet.

Még viszonylag az év elején, februárban vettem kezembe Tabitha Suzuma - Forbidden, magyar fordításban Kimondhatatlan című könyvét. Egyből tudtam, hogy nem olyan lesz, amit az ember majd könnyen elfelejt. Emlékszem, hatalmas űrt hagyott bennem, miután az utolsó oldalakhoz értem.  Egy csodálatos történetet ismerhettem meg Tabitha Suzuma könyve által, bármilyen bizarr is ezt erre a testvérszerelem témával foglalkozó műre mondani. Nagyon kemény olvasmány, de azóta se bántam meg, hogy nekikezdtem. És ha már itt tartunk, valamikor újra is kéne olvasnom. De csak azoknak ajánlom, akik erős idegrendszerrel rendelkeznek, mert ez minden, csak nem habos-babos pralinétorta cseresznyével a tetején. Minden szaván átjön az őszinteség és a fájdalom, a szenvedés, de a szeretet is.

Lochan és Maya története nagy valószínűséggel örökre helyet kapott a szívemben.
♫ Értékelésem ♫

Colleen Hoover mindig is nagy kedvencemnek számított, már a Szívcsapásnál tudtam, hogy imádni fogok mindent, amit kiad a keze közül. És ez nem is volt másként. Jött a Reménytelen, majd a Helló, Hamupipőke!, idén a könyvfesztiválra pedig a Könyvmolyképző kiadó megjelentette a Maybe Someday-t, magyar címén Egy nap talánt, ami már az első pillanatban megfogott, összetörte a szívemet, visszaragasztotta, megtöltötte azzal a csodával, amit ez a könyv adni tud az olvasójának. Sydney és Ridge története páratlan és lenyűgöző. Az írónő zenei alapokra helyezte a művét, én pedig imádok minden ilyen könyvet, de itt még a zeneszámokat  megzenésített verzióban is megtalálhatjuk, amelyek minimum annyira csodálatosak, mint maga a könyv. Az biztos, hogy egyike a megunhatatlanoknak, amelyeket akárhányszor újraolvassuk, mindig tartogat valami újat számunkra. Egyedi, gyönyörű, szívszaggató, de csodálatos. Mindenkinek ajánlom, aki nem egy hétköznapi történetre vágyik, hanem mély mondanivalóval, mégis zseniális stílussal megírt olvasmányra.
♫ Értékelésem ♫

Hálás köszönet a helyi könyvtárunknak, hogy a sok szép klasszikus regény között kortársakat is megtalálhatunk, na meg a kedves olvasónak, aki pont azelőtt vitte vissza az írónő egyik regényét, mielőtt én ott jártam volna. Így akadt a kezembe Anne L. Greentől a Viharos érzelmek című könyve, és az idei év egyik legjobb döntésének könyveltem el, hogy hazavittem és elolvastam, mert amellett hogy egyáltalán nem bántam meg, rettentően jó kikapcsolódás volt, azonnal beleszerettem az írónő stílusába, ekkor kezdtem el ALG könyveket olvasni, és amikor az olvasó erre vetemedik, onnantól nincs megállás. Az írói álnév mögött egy imádni való hazai tehetség rejtőzik, akinek az ég is ezt a pályát választotta. De bármennyire is hozzám nőtt Anne összes kötete, azért a szívem Alexander Crossért dobog az ALG férfikarakterek közül, így ha valamelyiket ki kell emelnem, hát nem kérdés, hogy az Eltitkolt múlt kerül a rivaldafénybe. Azon kívül, hogy rettentően jól felépített, fordulatos és letehetetlen könyvről beszélünk, na meg Alex is elrabolja aztán minden női olvasója szívét, itt is megmutatkozik Anne gördülékeny és megunhatatlan stílusa, hatalmas fantáziája, élethű jellemfejlődés ábrázolása, zseniális történetvezetése. Emlékszem, egy meleg, nyári hétfőn került a kezembe, és bár a nap elején átkoztam a szolgáltatót, hogy nem adja meg a nekem járó internetet, mire eljött a napnyugta, én egy csodálatos könyvélménnyel a hátam mögött húztam magamra a pizsit. Na meg persze szerelmesen, mert Alexander Cross... 

♫ Értékelésem ♫

Idei toplistám következő tagja is egy nyári olvasmányom, ami vasárnap reggeli órákon képes volt hatalmas, sós könnycseppeket kivívni belőlem. Brittainy C. Cherry Lebegése és Tűzesője is óriási benyomást tettek rám, de a Csendfolyó még annál is nagyobbat. Olyan csodálatos volt, már az is könnyeket csal a szemembe, ha csak rágondolok. Maggie May és Brooke történetét szavakba se lehet önteni, mert nincsenek rá megfelelőek. Egyben lenyűgöző és szívfájdító, csal mosolyt az arcodra és hullatsz könnyeket érte, közben minél hamarabb a végére akarsz érni, hogy megtudd a befejezést, de közben rettegsz attól, hogy egyszer tényleg eljön az utolsó oldal. Legmeghatóbb könyv az idei évem során. 

♫ Értékelésem ♫

Újabb álnév mögé bújt magyar tehetséget ismerhetünk meg Carrie Cooper személyében, aki egy fordulatos, felejthetetlen és letehetetlen romantikus krimisorozatot alkotott nekünk. A szemtanúnál, a Lili Green sorozat első részénél azt gondoltam naivan, hogy ennél nem lehet jobbat alkotni, aztán ősszel megjelent a második kötet, az Ügynök tűsarkúban, az állam meg felsikálta a padlót az olvasása során. Annyira örülök, hogy személyesen is megismerhettem az írónőt és nagyon remélem, hogy elkápráztat még bennünket a 2018-as évben is a maga tudományával. A könyv olvasása során sokszor a könyvmoly már azt hiheti, hogy a fordulatok egyszer csak véget érnek, aztán jön még egy és még több, viszont ennek ellenére ez mind egyáltalán nem erőltetett. Carrie stílusa könnyed és humoros, ahogy a történet főszereplője, Lili Green is az. Karakterei annyira szerethetőek, az egész könyv során együtt lehet velük érezni, drukkolunk értük, mivel valahogy mindig belesétálnak a legszerencsétlenebb helyzetekbe, ahonnan valahogy ki kell mászniuk. Ez zömmel sikerül is nekik, hála Lili találékonyságának, John tapasztalatainak és Nikosz pókerarcának. Carrie Cooper a romantikus krimik koronázatlan királynője. Tőlem kapsz négy igent, ha az a kérdés, hogy el kellene-e olvasnod. 

♫ Értékelésem ♫

És végül az utolsó az idei év terméséből, amit mindenképp érdemes megemlíteni, az Elle Kennedy Off-Campus sorozatának harmadik része, ami a The Score, magyarul A pont címet viseli. Nincs egy hónapos még a megjelenése, én is nemrég olvastam, mikor egy betegség az ágyhoz láncolt, de már akkor biztos voltam abban, hogy ezt a kötetet itt meg kell majd említenem. Dean Sebastian Heyward-Di Laurentist már az előző kötetekben is kedveltem, mégis kíváncsi voltam, ki lesz az a lány, aki ráveszi a szoknyavadászt, hogy adja fel a poligám életvitelt, és horgonyozzon le nála. Ez a hölgyemény nem más, mint Allie, akit szintén nem lehet nem kedvelni. Az írónőnek különleges tehetsége van ehhez, ugyanis a többi kötetben is hasonló a helyzet, mégis valamiért az én szívem a The Score-t választotta. Csodálatos, letehetetlen, imádni való és humoros. Tele jégkorongozó pasikkal... Nem rossz, nem rossz... Remélem, hogy az utolsó kötet után sem áll meg az írónő tolla és az álnéven valakivel közösen írt Royals fiúkon kívül bővülni fog még az Off-Campus is. 

♫ Értékelésem ♫ 

Nagyon köszönöm nektek, drága Olvasók, hogy velem tartottatok ebben a 2017-es évben is, remélem, tetszett ez a kisebb évösszegző bejegyzés. 

És legvégül: Van-e valami célom 2018-ra? Régóta szeretném elérni a 150 könyvet valamelyik évben, miért ne lehetne akkor ez most? 

Mindenkinek sikerekben és könyvekben gazdag új évet kívánok!

All the love xx

Barby