Nemrég újraolvastam az egész sorozatot, és nem csodálkoztam, amikor újra olyannyira elvarázsolt, mint elsőnek. Leiner Laura hatalmasat alkotott a Bexivel, és bár még az Ég veledhez nem volt szerencsém, remélem, azt is mihamarabb a kezembe vehetem. Addig is megosztanám veletek a kedvenc Bexi idézeteimet.
Vigyázat! A bejegyzés spoilereket tartalmaz azoknak, akik nem olvasták még végig a sorozatot!
Jó nosztalgiázást!
Jó nosztalgiázást!
1.
Azt hiszem Körte és Pí beszélgetése örökre a szívünkbe égett a Hullócsillagból.
"– Kuss már, Barack!
– Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből (…)"
"– Márk – sóhajtottam, kissé belefáradva a beszélgetésbe. – Mit akarsz tőlem? De most komolyan. Nagyon jól tudod, hogy minden lányt megkaphatsz, miért én lettem a kattanásod? – kérdeztem értetlenül. – Mert én vagyok az egyetlen, aki nem dőlt be azonnal?
– Nem. Hanem, mert te vagy az egyetlen, aki mellett nem vagyok seggfej – mondta ki halkan, és az őszinte válasza megdöbbentett, mert egyáltalán nem erre számítottam."
– Anyád a barack – vágta rá Körte csípőből (…)"
2.
Márknak ezt a vallomását sem feledjük soha.
– Nem. Hanem, mert te vagy az egyetlen, aki mellett nem vagyok seggfej – mondta ki halkan, és az őszinte válasza megdöbbentett, mert egyáltalán nem erre számítottam."
3.
És ilyen, amikor Nagy Márk féltékeny.
"– Csak úgy mellékesen elküldtem magamról egy képet az istállótakarító fiúnak, aki…
– Aki nem létezik – fejezte be a mondatomat.
– Mi?
– Beka – hajolt közel hozzám. – Hülyének nézel? Átlátok rajtad.
– Azt nem hiszem – vettem titokzatosra a figurát.
– Jó, akkor mondom, hogy mi van. Véletlenül felhívtam anyádat, aki véletlenül megadta apád számát, akivel beszélgettem, és aki véletlenül sem tudott arról, hogy te bárhol, de főleg bármilyen lovardában jártál volna a hat hét alatt, de mivel ez még mindig nem volt elég meggyőző, véletlenül felhívtam a település összes lovardáját, ahol véletlenül sem láttak téged a büdös életben soha, de én azért véletlenül megkérdeztem minden huszonöt év alatti alkalmazott nevét, akikből összesen három volt, és akiket teljesen véletlenül lecsekkoltam a Facebookon, és akiknek te nem vagy ismerősük, sőt, még csak nincs is Bexi a lájkolt oldalaik között."
– Azt nem hiszem – vettem titokzatosra a figurát.
– Jó, akkor mondom, hogy mi van. Véletlenül felhívtam anyádat, aki véletlenül megadta apád számát, akivel beszélgettem, és aki véletlenül sem tudott arról, hogy te bárhol, de főleg bármilyen lovardában jártál volna a hat hét alatt, de mivel ez még mindig nem volt elég meggyőző, véletlenül felhívtam a település összes lovardáját, ahol véletlenül sem láttak téged a büdös életben soha, de én azért véletlenül megkérdeztem minden huszonöt év alatti alkalmazott nevét, akikből összesen három volt, és akiket teljesen véletlenül lecsekkoltam a Facebookon, és akiknek te nem vagy ismerősük, sőt, még csak nincs is Bexi a lájkolt oldalaik között."
4.
Egyik személyes kedvencem a Valaholból. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, amikor szó szerint nem bírtam abbahagyni a nevetést.
"Körte és Daniella csendben bámulták a tévét, én pedig az ujjaimat tördelve minden egyes alkalommal összeszorítottam a fogaimat, amikor a gardróbból azt hallottam, hogy Márk mogyorót rág.
– Mi ez a hang? – nézett körbe Körte kizökkenve a filmből.
– Csótány – vágtam rá azonnal.
– Mi? – kérdezték egyszerre.
– Tele van a hotel. Láttam is – hazudtam.
– Jó nagyok. És ropogtatnak.
– Ropogtat? Ropogtat a csótány? – meredt rám Körte unottan.
– Igen. Eszik az épületet – erősködtem, megpróbálva meggyőzni őket ezzel a baromsággal."
5.
És a lezárás, amin minden olvasónak patakzanak a könnyei.
+1.
Végül pedig egy szerelmi vallomás, amikor az összes olvasó szíve összeszorult.
Nagy Márk: Persze. Azonnal"
Köszönöm, hogy velem nosztalgiáztatok!
Jó hétvégét!:)
Barby
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése