"Salamon Sára tanárnő nemsokára negyvenéves lesz. Két gyermeket nevel, szereti a munkáját, és úgy hiszi, a házasságával is minden a legnagyobb rendben. Egyik reggel a férje, mindenféle magyarázat nélkül, fogja a bőröndjét, és elköltözik. Az új barátnőjéhez.
Kire számíthat ebben a helyzetben Sára? A túlérzékeny anyjára, aki kerüli őt? Két koraérett, kicsit furcsa gyermekére? Három barátjára, akik egyben a kollégái is, ráadásul az egyikükkel több mint sajátos a viszonya? Esetleg a mogorva szomszédra, aki már többször fel akarta jelenteni hangoskodó gyermekei és a lépcsőházban lévő rendetlenség miatt? Netán egy beteg, kómában fekvő férfira, akivel még soha nem beszélt, viszont rendszeresen bejár hozzá a kórházba felolvasni? Finy Petra, Madárasszony című regényének hagyományait követve, most is egy fájdalmasan nehéz női sorsot mutat be. A stílus azonban időközben változott: könnyedebb, mégis karcosabb, szókimondóbb lett, ahogyan az írónő is, aki főszereplőjéhez hasonlóan szintén nemsokára betölti a negyvenet."
Kíváncsian kezdtem neki Finy Petra könyvének, bár korábban nem olvastam még az írónőtől, ez egy tökéletes kezdése volt a megismerkedésünknek. Az Akkor is fő témája a megcsalás és ez ezen való továbblépés. Nem tudom, mennyire volt önéletrajzi ihletésű a tárgy, de nagyon jól átadta a dilemmakérdést, a sértett fél érzelmeit és mindebbe humort is csempészett az írónő.
Két szálon fut a cselekményünk, az egyik a jelenben játszódik, a másik pedig visszatekintés a múlt egy-egy epizódjába, amelyekre a főhősünk, Sára ezennel más szemmel néz már.
Eleinte a nő az idegeimre ment. Ezt így ki merem jelenteni. Később persze rájöttem, ennek jelentősége volt a könyvben.
Sára rájön, hogy férje eldobja házasságukat, elköltözik az új nőjéhez, otthagyja a családját, feleségét és két gyerekét elég könnyedén, és mikor főszereplőnk kérdőre vonja a kocsinál annyit válaszol arra a kérdésre, hogy van-e valakije, hogy 'Persze, különben kihez költöznék?'. Bájos, igaz? Mintaférfi és mintaapa tökéletes példáját láthattuk az imént.
Ekkor Sára próbálja megemészteni a történteket, bár azért csaknem húsz év házasság után egy ekkora változás minden embert megviselne, főleg hogy ez hirtelen történt, mégis azért az írónő ezeket a problémákat erősen felnagyítja. Sára sem viselkedik éppen mintaanyukaként, de az ő édesanyja sem épp egy mintanagyi. Főszereplőnk kimondottan önzően viselkedik. Az egyetlen, aki megmondja neki a magáét az az öreg szomszéd, Őze bácsi, aki szerintem színt vitt a történetbe. Néha ő volt a tipikus öregember a szomszédból, aki minden zsivajért hőbörög, máskor viszont megmutatta a kedves oldalát, ő volt Sára támasza a bajban, amikor senki más nem.
A történet ténylegesen bemutatja a főszereplő fejlődését, hogy lép túl a traumán, amelyet a férje okozott, hogyan lesz önálló édesanya, és szerez új barátokat a régiek helyett. Úgy érzem, ez a regény nem csak a megcsalás, elhagyás témára épít, annál sokkal többre.
"– Ezek itt a szív billentyűi – súgta akkor az anyja Sárának, végighúzva finoman ujjait a pianínó billentyűin."
A kemény téma mellé Petra sok-sok humort vitt bele. Ezeket főleg a szereplők szájába adta, máskor viszont maga az adott helyzet vált komikussá. De már az első oldalakat olvasva imádtam az írónő humorérzékét. Emiatt szerintem színfolt a magyar irodalomban.
Azonban néhol kicsit úgy éreztem, hogy fordulatossá szeretné tenni a regényét, még jobban és még jobban, de kicsit mintha átesett volna a ló túloldalára. Akár ezzel szerette volna felnagyítani a problémát, szemléltetni, mennyire fontos, nekem mégsem ez jött át közben. Ezen kívül hiányoltam néhány információt olvasás közben. Nem tudtuk meg, hogy Sára milyen iskolában dolgozik, általános iskola, vagy gimnázium, sokszor kétértelműen beszélt róla az írónő. Néhol kis alsóévesek jelentek meg a lelki szemeim előtt, mikor 4. osztályosokat említett, viszont meglepődnék, ha az ekkora öcsém Radnóti Eclogát elemezne nekem házi feladatként. Így nem tudtam eldönteni, végül milyen korabeli diákokat is tanít a nő.
Ennek ellenére kellemes kikapcsolódást adott a regény, olyan problémákat vet fel, amelyeket sok regény nem. Látok benne fantáziát, jól összerakott történet, a humort még egyszer kiemelném, mivel tényleg néhol hangosan nevettem egy-egy jelenetnél.
Karakterek:
Sára jellemét én a kezdetekben nagyon nem szerettem. Ellenszenves volt, ügyetlen és tényleg nem egy mintaanya. De állítom, hogy ezt az írónő szándékosan csinálta így, hogy legyen hova fejlődnie. Nálam sokszor elvetette a sulykot, az öngyilkossági kísérletéért pedig nagyon nagyot esett a szememben. Ott van két fiatal kisgyereke, és ő képes lenne önző módon otthagyni őket. Szerencsére azonban van segítsége, aki próbál mellette lenni még az ilyen helyzetekben is. Őze bácsit és Bárdosit nagyon megkedveltem a regény során. A bácsi sokszor a humora miatt színfoltja lett a történetnek. Az utóbbi pedig a kedvességével lopta be magát a szívembe, na meg hát egy művész férfiról van szó.
Persze egy anyának is lehetnek hibái, mégis úgy gondolom, hogy saját múltunkat kivetíteni a gyerekünkre nagy önzőségre vall. Sára édesanyja pedig épp ezt csinálta. Inkább mással foglalkozott, mikor a lánya nehéz időszakon ment keresztül, mikor szüksége lett volna rá, mert túlságosan is a saját múltját látta meg gyereke jelenében. Bár pozitív jellemfejlődésen ment keresztül a nő, mégis emiatt annyira nem tudtam neki megbocsájtani.
A két kissrácról ejtenék még pár szót, Sára gyerekeiről, akik néhol életkorukból következtetve naivan álltak a váló szüleik helyzetéhez, vissza akarták kapni az eredeti családjukat, másrészt viszont sokszor érettebben viselkedtek, mint maga a főszereplő nő, anyuka. Őket kettejüket is nagyon bírtam a regényben, megértőek voltak, tényleg okosak, de azért megmaradtak gyerekeknek.
"Azért néha az élet is lehet olyan dió, amit fel tudunk törni. Csak alaposan ki kell találni, hogyan fogjunk hozzá."
Borító:
Bevallom, mikor ránéztem a borítóra, teljesen elvarázsolt. Azonnal meg akartam ismerni, mit rejt. És szerintem ez egy jó külső célja. Felkeltse a nyitott lelkű olvasó figyelmét és rávegye, hogy elolvassa a fülszöveget, majd a kasszához igyekezve bele-beleolvasson, amit majd otthon kényelmes pozícióban folytasson. Persze az utóbbi tevékenységek már nagyban állnak magán a történeten is, azonban a kezdete a könyvkiválasztási procedúrának általában a borító. Emberek vagyunk, szeretjük a szépet. Ez a borító pedig egyenesen csodálatos. Átadja a könyv hangulatát a színeivel, a női alak pedig több mint valószínű, hogy a főszereplő Sárát testesíti meg, a vöröses hajából és az abban levő apró csatból ítélve. Szerintem csodaszép.
Összességében:
Finy Petra regénye hamar beszippantott. A fő témája kemény, de szinte mindennapi esemény a világban, bár kevesen beszélnek róla, pedig fontos lenne. Az írónő a megcsalást és az azon való továbblépést mutatja be a főszereplőn, Sárán keresztül, aki családanya és tanárnő egyszerre. A férje egyik napról a másikra a költözés mellett dönt, de ahogy haladunk az időben, úgy derülnek ki titkok a múltból.
Fordulatos, humoros, aranyos és elgondolkodtató regény.
Bár erős témát ragadott meg az írónő, nem éreztem egyáltalán úgy, hogy a pszichológusom akart volna lenni. A humor nagyon fontos összetevőként szolgál a könyvben, amitől életszerűbb lett csak a történet. Főszereplője kezdetben ellenszenves lehet az olvasó számára, mégis ez kellett ahhoz, hogy pozitív irányba tudjon fejlődni a karaktere, azonban addig is nagyon sok mellékszereplőt megkedvelhetünk.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy napsütéses tavaszi délután egy humoros, mégis elgondolkodtató regényre vágynak, amely akaratlanul is tanácsokkal lát el bennünket.
Oldalszám: 300
Kiadó: Athenaeum
Kedvenc karakter: Őze Pici
Kedvenc idézeteim:
"Van minden emberben egy titkos erőforrás, amelynek pontosan nem ismerni a helyét. nem tudni, hol fakad, vagy mi táplálja, de amikor szükség van rá, éppen a legnagyobb bajok és fájdalmak idején felzubog, és talpra állítja azt, aki a földre zuhant és azt hiszi, már semmi reménye sincs."
*
"– Pötyögje be a telefonjába. Biztosan magának is van olyan perverz készüléke, amit dörzsölgetni kell az ujjaival. Az a tájfun, vagy mi.
– Iphone. Persze, van (..)"
*
"– Tudod, anya, az úgy lenne igazságos, ha a papírfal másik oldalára, azokat a dolgokat írnád fel, amikkel te bántottad meg apát."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése