2018. május 6.

Trish Cook - Éjjeli napfény

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"A ​17 éves Katie Price egy ritka betegséggel él együtt: minimális mennyiségű napfény is halálos fenyegetés a számára. Mivel napközben muszáj a házban maradnia, társaságul csupán megözvegyült apja és legjobb (na jó, igazból az egyetlen) barátja szolgál. Katie világa csak azután teljesedik ki, hogy lement a nap: ilyenkor fogja a gitárját, és a helyi pályaudvaron játszik a jövő-menő utasoknak. Charlie Reed valaha sztáratléta volt, és az életében most épp nagy változások vannak készülőben – ő az a fiú, akiért Katie a távolból titokban már évek óta rajong. Miután egy este meglátja a gitározó lányt, a sorsaik összeforrnak, és egy csillagokon átívelő szerelem veszi kezdetét. Miközben támogatják egymást céljaik elérésében, és egymásba szeretnek a nyári éjszakák leple alatt, Katie és Charlie között olyan szoros összeköttetés alakul ki, ami elég erős ahhoz, hogy megváltoztassa őket – és mindenki mást is körülöttük –, örökre."

Egy gyors könyvfesztiváli látogatás után beültünk barátnőmmel a moziba, hogy megnézzük az Éjjeli napfényt. A film egy csodálatos délután fagylaltkelyhén volt csak a mennyei hab, aranyos volt, katartikus, a főszereplők pedig szerintem nagyon jól ki lettek válogatva. Bella Thorne és Patrick Schwarzenegger nagyon jól hozták a szerepüket, megtestesítették Katie-t és Charlie-t.  Ezek után nagyon kíváncsi lettem, mit tartogathat számunkra a könyv, és be kell vallanom, pozitívan csalódtam. 
Ami elsőként feltűnt, hogy a készítők teljesen könyvhűen alkották meg a filmet, olvasás közben szinte az pörgött le a szemem előtt még egyszer. Persze volt néhány apróbb eltérés, azonban megmelengette a szívemet, hogy sokszor szó szerint idézték a párbeszédeket, egy betűt sem változtattak rajta. Ha valakit zavar, hogy a film megnézése után szinte csak úgy tudja elképzelni az egyes jeleneteket, szereplőket, akkor azt ajánlom, hogy először olvassa el a regényt, azonban a film nekem egy kedves élményt adott, megnézésre ajánlatos. 
Az alaptörténete első blikkre hasonlíthat a nyáron megjelent Minden, mindenéhez, ahol hasonló koncepció merül fel. A főszereplő lány bezárva éli az életét egy speciális házban, ahonnan Maddy egyáltalán nem teheti ki a lábát, azonban Katie-t csak a nap sugarai nem érhetik, így az egész este az övé, járja az utcákat, a vonatállomást, énekel és gitározik az arra járóknak. Így találkozik véletlenül Charlie-val, akiért a lány már évek óta epekedik, az ablakából kukkolja, és végre ott áll előtte teljes életnagyságban és őt hallgatja, ahogy énekel. 
Imádtam olvasni, ameddig tartott, hiszen elég vékonyka regényről beszélünk, amely ráadásul hatalmas betűkkel van írva, így ezt a könyvet egy egydélelőttös programnak mondanám. Annak viszont tökéletes. 
A történet hamar beszippantja az olvasóját, aki ott terem a regény helyszínén, teljesen beleéli magát a helyzetekbe, és ő is szépen lassan szerelmes lesz Charlie Reedbe.

"Mindenkinek szüksége van valakire, mert alapvetően ez a boldogság kulcsa."

Hihetetlenül aranyos könyv. Elvarázsolja az olvasóját a maga bájával és kedvességével. Mégis a hosszából egy kicsit kiindulva nem tudott annyira kibontakozni, mint azt szerettem volna. Nem volt elhamarkodott, félre ne értsétek, egyszerűen olvastam volna még velük jeleneteket, még néhány randit, hétvégét, romantikus pillanatot. De ez talán csak az én telhetetlenségemnek tudható be, na meg annak, hogy sajnálom amiért ilyen hamar befejeztem. 
Bár már a film után vagyok, a történet maga nem adott újdonságot, mégis érzelmekkel bővítette számomra a már megismert alapot. Jobban belelátunk Katie-be, hiszen az ő szemszögéből olvasunk, átérezzük a helyzetét, és abszolút megkedveljük. Amit hiányoltam még a filmből az az édesapjának a jövője, ezt viszont a könyv nagyon szépen visszaadta. 
Ajánlom ezt a kis történetet azoknak, akik egy katartikus, aranyos utazásra vágynak egy napos hétvégén, vagy viharos délutánon. 

Karakterek:
Mindkét főszereplőt nagyon meg lehetett kedvelni. Katie a betegsége ellenére nem sajnáltatta magát, sőt nem akart a kóros lány lenni, így inkább eltitkolta, csak hogy ne nézzenek másképp rá, ami egyrészt felelőtlen döntés volt a részéről, másrészt meg teljesen érthető. Tehetséges, kedves, mindenben meglátta a jót, sosem panaszkodott semmire sem. Irreálisan önzetlen, mégis teljes mértékben kedvelhető karakternek számított. Charlie-tól pedig csak ódákat tudnék zengeni, kár hogy nincs annyi időnk rá. Viszont meg kell hagyni, ő is túl tökéletes volt. Eszméletlen aranyos, kedves és elfogadó, nem lehetne benne hibát találni. Egy tipikus romantikus főhős. De azért Patrick Schwarzeneggerként elfogadnám. 

"– Bárcsak felnéztem volna akkoriban az ablakodra! – teszi hozzá. – Sokkal több időt tölthettünk volna együtt. 
Nem tudja, amit én már régóta tudok. Mindig ott volt velem."

Borító:
Itthon csak filmes borítóval jelent meg a regény, amiben szerintem nincs kivetnivaló, ám nekem az eredeti valamennyivel jobban tetszik. Nincs benne semmi extra, mégis olyan csodaszép, hogy kellene a polcomra csak azért, hogy nézzem. Meg olvassam is német érettségi után. 

Összességében:
Már a film után nagyon megkedveltem a történetet, és szerettem volna könyv formájában is elolvasni. Az első pozitív meglepetésem az adaptáció könyvhűsége volt, olvasás közben szinte az pergett le a szemem előtt még egyszer. Annak ellenére, hogy a történetet magát már ismertem, teljesen magával ragadott a könyv, képes volt újat adni, nem cselekményileg, inkább érzelmileg. 
Hihetetlenül aranyos és rettentően katartikus regény.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy érzelmes utazásra vágynak egy napos hétvégén vagy szeles délutánon. 

Oldalszám: 225
Kiadó: Maxim

Kedvenc karakter: Charlie Reed
Kedvenc idézetek: 

"A csillagok lenéznek ránk, hunyorogva áldást küldenek."

*

"Ő csak segíteni akar a kicsi lányának, de nincs meg hozzá a hatalma. És egy apa számára ez a legrosszabb érzés."

*

"– El kell mondanom neked valamit. 
És majdnem megteszem. Komolyan. De akkor az arcába nézek, látom, milyen őszinte és nyílt. És úgy néz vissza rám, mint egy teljesen hétköznapi, egészséges lányra, akivé mindig is válni szerettem volna. Képtelen vagyok kimondani azokat a szavakat."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése