"Az első csók az utolsó lehet.
A tizenhét éves Layla nem vágyik másra, csak normális életre. Szeretne beilleszkedni az iskolában, és rendes randira menni a dögös Zayne-nel, akibe egy örökkévalóság óta bele van zúgva. Az a gond, hogy Zayne úgy bánik Laylával, akár a kishúgával – ráadásul a lány élete csöppet sem normális. Layla félig démon, félig gorgó, és olyan képességekkel rendelkezik, mint senki más. És bár Zayne őrző, azaz a gorgók közé tartozik, akiknek feladata a démonok levadászása és az emberek védelme, Layla csókja megölne bárkit, akinek lelke van – beleértve Zayne-t is.
Aztán a lány megismerkedik Rothtal: a tetovált, pokolian szexi démonnal, aki azt állítja, hogy minden titkát ismeri. Layla tudja, hogy távol kéne tartania magát tőle, de nehéz ellenállni a kísértésnek, amikor ezzel a fiúval végre nem akadály a csókolózás. Ha megbízik Rothban, azzal végleg tönkreteheti az esélyeit Zayne-nél, miközben árulónak bélyegezheti az őrzők családja, akik felnevelték. Ám miután Layla egy erőszakos démon-összeesküvés kellős közepén találja magát, az ellenség csókja egyszeriben semmiségnek tűnik a közelgő világvégéhez képest."
Mikor a Könyvmolyképző kiadó bejelentette, hogy új J. L. Armentrout sorozatot jelentetnek meg, majd' kiugrottam a bőrömből. Nem tagadom, az egyik kedvenc írónőmről van szó, annyira sokrétű, megmutatta az olvasóközönségének, hogy ugyanolyan jó történeteket alkot egy saját, kitalált világban, mint egy valós, 21. századi környezetben. Nem véletlenül örvend a Luxen sorozata itthon (is) ekkora rajongótábornak, ahogyan a Várok rád kötetek is nagyon népszerűek a romantikus lelkű könyvmolyoknál.
És be kell vallanom, a Perzselő csóknak is hatalmas sikere lett itthon, kíváncsivá tett a sok rang, amit molyon elért. A stabil 95%, és bőven benne van a fantasyk, romantikusok és kortársak rangsorában az első száz között. És már meg is értem, miért.
Az elején kicsit nehézkes volt beleszoknom, annak is tulajdonítottam, hogy előtte Sarah J. Maas - Köd és harag udvarát olvastam, amit nem lehet szavakba önteni, mennyire imádtam, és rögtön utána egy újabb fantasyt vettem kézbe, önkénytelenül is összehasonlítottam, és a SJM könyvhöz hasonló hatást vártam. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem szabad összehasonlítanom a kettőt, mert bár fantasyk, mégsem sorolhatóak egy kategóriába. Mégis amihez viszont némiképpen hasonló volt, az Cassandra Clare árnyvadászkötetei. Ugyanis főszereplőink démonokkal küzdenek meg nap mint nap, csak jelen esetben nem árnyvadászoknak hívják őket, hanem gorgóknak, avagy őrzőknek. Így lelki szemeim előtt néhol a naturally blond Jace jelent meg szeráfpengével a kezében, aztán rájöttem, hogy oops, ez egy másik könyv.
Viszont 150 oldalt elhagyva a történetünk rendesen belelendül, nem hagyja az olvasót unatkozni, ráadásul olyan karaktereket kaptunk, amelyekkel szintén könnyen lehet azonosulni, és könnyen megkedvelhetőek. Igen, itt leginkább Rothra célzok, aki humort és színt vitt az egész könyvbe, és szerintem minden olvasó hamar a szívébe zárta a démon koronaherceget.
Csavarokkal és fordulatokkal teli, teljességgel kiszámíthatatlan.
"Az igaz szerelem azt jelenti, hogy az ember hajlandó megosztozni az édességen."
Izgalmas volt, romantikus, a szerelmi szál azonban kiszámíthatatlan. Azzal szembesültünk, hogy a démonherceg nem közömbös Laylának, mégis eddig azt hitte, hogy Zayne-be szerelmes, aki számára tiltott gyümölcs, és arra lett rendeltetve, hogy végignézze, ahogy a fiú egy másik őrzővel párosodik.
Sok rejtély kerül elő a könyvben, amire az olvasó a végén választ is kap. Ám J. L. Armentrout felvehetné a versenyt Leiner Laurával a függővégek királynője címért, ugyanis a Perzselő csók akkora cliffhangerrel zárul, viszont nemsokára jön a várva várt folytatás.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Első hallásra az olvasó azt hihetné, hogy egy furcsa szerelmi háromszöget rejt a könyv, de ez mégsem így van. Mint azt már említettem, Layla sincs egészen tisztában azzal, mit is érez tulajdonképpen a két pasi iránt. Szerelem? Barátság? Szeretet? Roth iránt a barátságnál mindenképp többet. Amit nem is csodálok, hiszen én is belezúgtam már csak így a sorokon keresztül. Annyira szimpatikus volt, badass rosszfiú, a könyvmolyok gyengéje, de mindez egy érző szívet is rejt, ami mégis fontos. De be kell vallanom, Zayne sem volt antipatikus, sőt... De néha úgy éreztem, hogy bár idősebb Rothnál, ő a gyerekesebb kettejük közül. Mégis azért pozitívum, hogy elfogadja Laylát olyannak, amilyen. Félig démon. Félig őrző.
Borító:
Hasonló borítót Jennifer másik könyvsorozatánál, a Wait for you-nál is láthatunk, csak ott a pár fekete-fehér képen jelenik meg, itt viszont a piros és a fehér árnyalatok uralkodnak. Szerencsére nem vagyok olyan típus, akit a borítóra helyezett modellekkel befolyásolni lehetne, hogyan képzeljem el a könyvbéli szereplőket. Igazából az a helyzet állt elő, hogy nem tudom eldönteni, tetszik-e vagy sem. Roth karakterét én egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, sőt az írónő is csak hasonlónak festette le, viszont látszik, hogy a tetoválására a készítők is nagy hangsúlyt fektettek. Továbbá a cím betűtípusa tökéletesen illik a könyv hangulatához, ami nem a románcra emeli a hangsúlyt, hanem sokkal inkább az izgalomra és az akcióra, ezért is jó, hogy nem lett kalligrafikus, cirádás betűkkel írva a cím. A könyvben is megjelenik a "perzselő csók" kifejezés, így nem véletlen, hogy ezt a mozzanatot emelték ki a borító készítői, és egy majdnem csókot tettek a képre. Ami kicsit furcsa még nekem, az a srác arcára írt ajánló. Szépen megcsinálták neki a helyet, leszedték a színt az arcáról, mégis olyan szokatlannak hat ez így, és nekem kimondottan nem tetszik. Én a "Bónusz novellával" kiírást elhagytam volna, nem igazán illik egy borítóra, máshol sem írják ki, itt sem volt praktikus. Így az olvasó nem lepődik meg és önti el melegség a szívét, hogy a végén egy Roth szemszögű novellát talál.
Összességében:
Jennifer L. Armentrout nem cáfolt rá a hírnevére, hivatalosan is ki lehet jelenteni, hogy az írónő neve már garancia egy hihetetlenül jó könyvre. Izgalmas, kiszámíthatatlan, akciódús, romantikus. Ezek a szavak jellemzik leginkább a Perzselő csókot. Újra egy fantáziavilágba kerültünk, amit maga a szerző alkotott meg, tele démonokkal és őrzőkkel. Szinte az egyetlen regény, ahol a környezetben élő, laikus emberek is tudnak a különleges lények létezéséről.
Az elején számomra nehézkesen indult, mégis utána úgy beszippantott, hogy alig bírtam lerakni. Ehhez hozzájárultak a szerethető karakterek, Layla, Roth és Zayne, továbbá az írónő sajátos, lendületes és könnyed stílusa is.
Azoknak ajánlanám elsősorban, akik egy különleges világba szeretnének belecsöppenni 480 oldal erejéig, ahol nincs megállás, folyamatosan történnek az események, a fordulatok. Fantasy-rajongók adjanak neki egy esélyt, nem bánják meg!
Oldalszám: 480
Sok rejtély kerül elő a könyvben, amire az olvasó a végén választ is kap. Ám J. L. Armentrout felvehetné a versenyt Leiner Laurával a függővégek királynője címért, ugyanis a Perzselő csók akkora cliffhangerrel zárul, viszont nemsokára jön a várva várt folytatás.
AJÁNLOM.
Karakterek:
Első hallásra az olvasó azt hihetné, hogy egy furcsa szerelmi háromszöget rejt a könyv, de ez mégsem így van. Mint azt már említettem, Layla sincs egészen tisztában azzal, mit is érez tulajdonképpen a két pasi iránt. Szerelem? Barátság? Szeretet? Roth iránt a barátságnál mindenképp többet. Amit nem is csodálok, hiszen én is belezúgtam már csak így a sorokon keresztül. Annyira szimpatikus volt, badass rosszfiú, a könyvmolyok gyengéje, de mindez egy érző szívet is rejt, ami mégis fontos. De be kell vallanom, Zayne sem volt antipatikus, sőt... De néha úgy éreztem, hogy bár idősebb Rothnál, ő a gyerekesebb kettejük közül. Mégis azért pozitívum, hogy elfogadja Laylát olyannak, amilyen. Félig démon. Félig őrző.
Borító:
Hasonló borítót Jennifer másik könyvsorozatánál, a Wait for you-nál is láthatunk, csak ott a pár fekete-fehér képen jelenik meg, itt viszont a piros és a fehér árnyalatok uralkodnak. Szerencsére nem vagyok olyan típus, akit a borítóra helyezett modellekkel befolyásolni lehetne, hogyan képzeljem el a könyvbéli szereplőket. Igazából az a helyzet állt elő, hogy nem tudom eldönteni, tetszik-e vagy sem. Roth karakterét én egyáltalán nem ilyennek képzeltem el, sőt az írónő is csak hasonlónak festette le, viszont látszik, hogy a tetoválására a készítők is nagy hangsúlyt fektettek. Továbbá a cím betűtípusa tökéletesen illik a könyv hangulatához, ami nem a románcra emeli a hangsúlyt, hanem sokkal inkább az izgalomra és az akcióra, ezért is jó, hogy nem lett kalligrafikus, cirádás betűkkel írva a cím. A könyvben is megjelenik a "perzselő csók" kifejezés, így nem véletlen, hogy ezt a mozzanatot emelték ki a borító készítői, és egy majdnem csókot tettek a képre. Ami kicsit furcsa még nekem, az a srác arcára írt ajánló. Szépen megcsinálták neki a helyet, leszedték a színt az arcáról, mégis olyan szokatlannak hat ez így, és nekem kimondottan nem tetszik. Én a "Bónusz novellával" kiírást elhagytam volna, nem igazán illik egy borítóra, máshol sem írják ki, itt sem volt praktikus. Így az olvasó nem lepődik meg és önti el melegség a szívét, hogy a végén egy Roth szemszögű novellát talál.
Összességében:
Jennifer L. Armentrout nem cáfolt rá a hírnevére, hivatalosan is ki lehet jelenteni, hogy az írónő neve már garancia egy hihetetlenül jó könyvre. Izgalmas, kiszámíthatatlan, akciódús, romantikus. Ezek a szavak jellemzik leginkább a Perzselő csókot. Újra egy fantáziavilágba kerültünk, amit maga a szerző alkotott meg, tele démonokkal és őrzőkkel. Szinte az egyetlen regény, ahol a környezetben élő, laikus emberek is tudnak a különleges lények létezéséről.
Az elején számomra nehézkesen indult, mégis utána úgy beszippantott, hogy alig bírtam lerakni. Ehhez hozzájárultak a szerethető karakterek, Layla, Roth és Zayne, továbbá az írónő sajátos, lendületes és könnyed stílusa is.
Azoknak ajánlanám elsősorban, akik egy különleges világba szeretnének belecsöppenni 480 oldal erejéig, ahol nincs megállás, folyamatosan történnek az események, a fordulatok. Fantasy-rajongók adjanak neki egy esélyt, nem bánják meg!
Oldalszám: 480
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: Roth
Kedvenc idézetek:
"– Neked van macskád?
–
Igen. Még kölykök.
(…)
– Kettő?
A fejét csóválta, és az ágy másik végébe mutatott.
– Három.
(…)
– Hát, én… Én el sem hiszem, hogy macskáid vannak. – Megmozgattam az ujjaimat a levegőben, és a cicuska megpróbálta elérni őket. – Mi a nevük?
Roth felhorkant.
– Az ott Fúria. A fehér Turbó, a feketét pedig Thornak hívják.
– Micsoda? Ezeket a cukiságokat így nevezted el, bezzeg az óriás kígyódat Bambinak hívod?
Előrehajolt, és puszit nyomott a vállamra. Olyan gyorsan történt, hogy elbizonytalanodtam, nem csak a képzeletem játszott-e velem.
– A gonosznak is van édes oldala – mondta Roth. – És ne feledd, hogy a látszat csal!"
*
"–Mi a franc, Layla? –ragadta meg Stacey a karomat. –Mégis hol csípted fel a srácot tegnap este? Talán őt adták a Mekiben a Big Mac meg a sült krumpli mellé? Ha ezt tudom, én is ilyen menüt kérek!"
*
"Roth elkapta a karomat, magával húzott, ahogy megkerültünk egy csoport övtáskás turistát.
– Kacérkodom a gondolattal, hogy beszerzek egy ilyen tatyót, csak úgy.
Nem bírtam magamba fojtani a nevetést.
– Nagyon szexis lennél övtáskában- ironizáltam.
Mosolya melegséget varázsolt az arcára… és belém.
– Én szinte bármiben szexis lennék – jelentette ki.
Ismét gúnyosan nevettem.
– Hogy te milyen szerény vagy!
Roth kacsintott.
– A szerénység a lúzereknek való. Márpedig az nem vagyok."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése