Deborah Lytton - Csend

HANGULAT                                MOLY                                        2018

„Annyi ​éven át az éneklés volt az, amitől különlegesnek éreztem magam. Az éneklés tett azzá, aki vagyok. Azelőtt, hogy egy kórházi ágyon tértem volna magamhoz. Néma csenddel körülvéve. Mielőtt ráébredtem volna, hogy több vagyok, mint a hangom…” 

 "A tizenöt éves Stellának minden esélye megvan arra, hogy egyszer teljesüljön leghőbb vágya: a Broadwayn fellépve megmutathassa tehetségét tehetségét a világ előtt. Egy tragikus baleset következében azonban egyik napról a másikra elveszíti hallását. A teljes némaságba burkolózva nemcsak a barátaiba és a hangjába vetett hite rendül meg, hanem az önmagával kapcsolatos elképzelései is megkérdőjeleződnek: van-e célja az életének az éneklésen kívül? 

Az orvosi beavatkozás előtti tizenhét napot kell ebben a „csendbuborékban” töltenie, miközben egyedül – a beszédhibája miatt lassan, dadogva beszélő – Hayden szájáról képes olvasni. A fiú mindent megtesz azért, hogy megmutassa neki: miként fedezheti fel önmagát és a körülötte lévő világ csodáit hangok nélkül is… 

A Csend egy váltott szemszögű, lírai történet arról, hogyan képes a szerelem áthatolni a némaság leküzdhetetlennek tűnő falain."

Úgy éreztem, Deborah Lytton személyesen nekem címezte a regény összes szavát. A lelkembe írta őket. Az utolsó sorokat olvasva összeszorult a szívem, a könnyeimnek utat engedtem, amelyek csak folytak és folytak megállíthatatlanul. 

A művészet szerves része az életemnek, nem csak az olvasás és az írás miatt, hanem Haydenhez hasonló zongorista is voltam nagyon sokáig, viszont jelenleg nem tudok választani az énekesi vagy a szerkesztői pálya között. Ahogy az egyes kottaképek általam, a hangszálaim által valósággá válnak, az számomra felér egy nagyobb csodával. Megunhatatlan, és amikor éneklek, az a szívemből jön, ahhoz pedig nincs fogható, ha valaki azzal foglalkozik, amibe mindenét beleadja. Ezért is átéreztem Stella helyzetét, és hirtelen már nem egy főszereplő volt a sok közül, hanem egy karakter, aki akár én is lehetnék. Mindezek után nem csoda, hogy ennyire kedves lett a szívemnek ez a regény. 

Csodálatos, megrengette a világomat. 

Egy olyan történet, amely által az olvasója gazdagabbá válik. 

Inspiráló, ahogyan a szereplők az élethez állnak, ahogyan Stella nem haraggal bánik a társaival és azokkal, akik a balesetet okozták, hanem elfogadja a helyzetét, amely eleinte nehéz és csupán akadályt jelent neki. Ráébreszti az olvasót, hogy soha nem szabad felhagynunk a reménnyel, mert Istennek gondja van mindannyiunkra, még ha néha emberi szemmel nem is ezt látjuk. 

"Mert a legszorosabb, legmélyebb kapcsolat pillanataiban minden más semmivé foszlik. Csak a szívünk dobogása jut el a tudatunkig. A másik kezének érintése. A hihetetlen élmény, hogy mindketten ugyanazt érezzük. És arra a rövidke időre tudjuk, hogy utunkon nem vagyunk egyedül, van valaki mellettünk." 

Deborah Lytton elkápráztatott, megsiratott és egy hihetetlen történettel ajándékozott meg, amelyet soha nem feledek a későbbiekben. Varázslatos, ahogyan átadja nekünk a történetet, a stílusa pedig teljesen egyedi, szinte felveszi a tizenéves lány és fiú vonásait, amelytől az egész teljesen élethűvé válik és egyszerűen csodálatossá. 

Látszik, hogy alig bírok szóhoz jutni, pedig a szívem mélyén annyi mondanivalóm van. Köszönöm édesanyámnak, hogy rátalált erre a könyvre, és a szívemre helyezte az olvasását, ebből is látszik, mennyire ismer. 

Felejthetetlen olvasmány azoknak, akik nem csak hallják a zenét, hanem át is élik nap mint nap. Megérintette a lelkem.

A Csend meghatározó olvasmánya lett az idei évemnek, kedvenccé vált, bár ez a szó még közel sem áll ahhoz, amelyet valójában érzek a regénnyel kapcsolatban.

Karakterek:

Nem létezik hibátlan ember, ezért nem létezhet tökéletes karakter sem, ha valósághű történetet akarunk alkotni. Stella is hatalmas jellemfejlődésen ment keresztül a regény folyamán. Akaratlanul is Poppy jutott róla eszembe a Thousand Boy Kisses c. könyvből. Annyira hasonlóan látják a világot, az élet pozitív oldalán élnek, így megemlíthetném melléjük még Kate-et a Bright Side-ból. Inspiráló személyiségek mind. Haydennek pedig együtt kell élnie a múltbéli árnyaival, amelyek nem engedik elfeledni a megtörténteket. Sokáig némaságba burkolózott, hogy megvédje részben önmagát, részben az édesanyját, azonban mikor újra használni kezdte a hangját, az dadogással járt együtt. Önzetlen karakter, akiért minden pillanatban fájt a szívem. 

"Amikor éneklek, a saját filmem zenéjét alkotom meg. Elhiszem, hogy bármi lehetséges. Hogy történhetnek csodák…" 

Borító:

Tökéletesen felfedi előttünk a történet egy darabját, és arra ösztönöz bennünket, hogy a többi részét mi magunk fedezzük fel. Csodaszép, rajzolt kép, amely által rögtön beleszerettem a tartalmába is. 

Összességében:

Éreztetek már olyat, hogy egy könyv nektek íródott? A Csend olvasása közben végig ez volt bennem. Bár Deborah Lytton egyáltalán nem ismer engem, mégis minden szava eljutott a szívemig. Annyira csodálatos, szinte minden oldalon elmorzsoltam egy-egy, vagy akár több könnycseppet. Inspiráló karaktereket alkotott az írónő, akik segítenek nekünk is meglátni a fényt még akkor is, ha a sötétség eluralkodik rajtunk. 

Szívhez szóló, megindító történet két fiatalról, akik némaságba burkolózva meghallották a szerelem dallamát. 

Colleen Hoover rajongóinak ajánlanám teljes szívemből, hasonló érzéseket váltott ki belőlem, mint amilyeneket az ő regényei szoktak. Egy csodálatos műalkotás, amely fényt visz az olvasója életébe, és akár meg is változtatja azt. :) 

Oldalszám: 334

Kiadó: Harmat

Kedvenc karakter: Stella és Hayden

Kedvenc idézetek: 

"Ő a remény fehér tollpihéje, amely átlebeg sötét napjaimon. Ha bele tudok kapaszkodni, talán arra is képes leszek, hogy repüljek."

*

"Nem veszett el számomra a zene, továbbra is az életem része. Még annál is jobban, mint amikor hallottam, mert most már bennem él."

*

"Olyan sokféle tehetséged van. Ne akarj úgy tenni, mintha valaki más lennél! Légy önmagad. Bízz magadban."

*

"Mindannyian félünk. Van aki jobban, van aki kevésbé. Bátorság kell ahhoz, hogy beismerjük."