"Egy kis szívességgel kezdődik – hétköznapi szívességgel, amelyet az anyukák szoktak egymásnak tenni. Amikor az elbűvölő Emily megkéri Stephanie-t, hogy hozza el a fiát az iskolából tanítás után, Stephanie boldogan igent mond. Emilynek olyan élete van, amelyet sok nő irigyel. Ő a tökéletes anya, aki káprázatos karriert futott be egy híres manhattani divatcégnél. Stephanie özvegyasszony, aki magányosan él iskola-előkészítőbe járó fiával Connecticut peremvárosában, és a naponta vezetett blogjában keres kapcsolatokat és megerősítést. Stephanie azt hiszi, Emily lesz az új bizalmas barátnője, és megdöbben, amikor Emily váratlanul és nyomtalanul eltűnik, figyelmeztetés nélkül magára hagyva a fiát és a férjét.
Stephanie tudja, hogy valami szörnyűség történt. Képtelen távol tartani magát a gyászoló családtól és hamarosan viszonyba keveredik Seannal, Emily jóképű, tartózkodó, brit férjével. De nem tudja figyelmen kívül hagyni a nyugtalanító érzést, hogy a férfi nem őszinte Emily eltűnésével kapcsolatban. Lehetséges, hogy Stephanie csak képzelődik? Mennyire ismerte „legjobb” barátnőjét? Stephanie kezdi megérteni, hogy semmi – sem a barátság, sem a szerelem, de még egy hétköznapi szívesség – sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik."
Ha egy könyvadaptáció kerül megrendezésre, az egész könyvvilág a tetejére áll. Egy zseniális marketingfogás, hiszen a film hatására egyre többen kezdenek el az alapjául szolgáló regény után is érdeklődni, a legtöbbjük ismét megjelenik, csak újabb, filmes köntösben, ez pedig vonzza a népet. Vonz engem is.
Mikor megnéztem a készülő film trailerét, az egyből megfogott. Két hatalmas kedvenc női színészem kapta meg Stephanie és Emily szerepét, így már csak Anna Kendrick és Blake Lively miatt is el akartam menni a moziba, de mindezen kívül a történet is vonzott. Nagyon szeretem az izgalmas cselekményszálakat, ennek ellenére elég kevés szimpla krimit vagy thrillert olvasok, mivel a könyvmoly lelkem még mindig teljesen romantikus, azonban a románc mellett imádom, ha a regény szerzője a fordulataival elállítja a lélegzetemet.
Valami hasonlót vártam az Egy kis szívességtől is.
Mégis eleinte szembesülnöm kellett azzal, hogy kezdetben elég vontatott. Már az első oldalakon kiderül Emily eltűnése, méghozzá Stephanie blogbejegyzéséből. Sokáig csak az anyuka internetes publikációiból informálódhatunk mi, olvasók, ez pedig engem már a 10. után kezdett rendesen zavarni. Először megijedtem a balra igazított oldalaktól, féltem, hogy az egész regény nem fog másból állni, mint a bloggermami oldalára kiírt posztokból, viszont néhány (számomra túl sok) ilyen után végre megérkezett egy rész Stephanie szemszögéből, és elkezdődhetett úgymond rendesen is a könyv.
Darcey Bell írása bemutatja, hogy mindenkinek vannak titkai. Még a kedvesnek tűnő édesanyáknak is, akik nap mint nap hordozgatják a gyerekeiket az iskolába. Eleinte Stephanie az Emilyvel kapcsolatos információkat osztja meg velünk, így beleláthatunk a barátságukba az ő oldaláról, azonban ahogy haladunk előre az olvasásban, ahogy kerülnek elő újabb nevek a múltjából, úgy derülnek ki titkok is, amelyeket a nő úgy rejteget mindenki előtt. Megmagyarázza, miért is lett vegetáriánus, miért döntött úgy, hogy a gyereknevelés lesz számára az egyetlen és legfontosabb dolog az életében.
Az olvasó sokkolódik, mikor előkerül Emily holtteste. Kiderül, hogy nem csak eltűnt, hanem meg is találták egy tó mélyén. Élettelenül.
Stephanie jó barátnő lévén segít Seannak, akit lesújtott a gyász, hiszen elvesztette a feleségét. Azonban egy valamit még tehetett még holtan is Emily. Összehozta a férjét a legjobb barátnőjével. Még ki sem hűlt a teste, de ők ketten már a boldogan éltek, míg meg nem haltak résznél jártak a sztoriban. Gondolhatták volna...
De mi van, ha Emily mégsem került a másvilágra, hanem él és virul?
Az olvasóban rengeteg kérdés felmerülhet főleg akkor, mikor Emily kerül a középpontba. Számomra a nő, bár nem egészen komplett, mégis hamarabb megkedveltette magát velem, mint Stephanie. Azt állítom, hogy hihetetlen egy személy, egyáltalán nem százas, de hihetetlen. Bevállalós, és mindent megtenne a fiáért.
Említettem, hogy az eleje nehezen indult be, és a Stephanie-ra irányuló unszimpátiám miatt az ő részével igencsak lassan haladtam, viszont a 2/5-től a könyvnek beindult az egész, és akkor nem volt megállás. Sorjában derültek ki a titkok, minden oldalon előhozakodott valamivel az írónő. Alig vártam, hogy a végére érjek, de a lehető legjobb értelemben! Kíváncsi voltam, mit képes kihozni mindebből Darcey Bell.
Melyik volt az a rész, amelyet a legjobban szerettem? Kétségkívül a vége, amikor mindenről lehull a lepel, és nekünk nincs más dolgunk, mint ámulni.
Azonban ez sem kárpótol igazán az elején elszenvedett fájdalmakért, amelyet Stephanie okozott, az ő karaktere csaknem a sírba vitt, de azt meg kell hagyni, hogy Anna Kendrick nagyon jól hozta a filmben a szerepét.
És akkor evezzünk is át a filmkritika részéhez a bejegyzésnek!
A nagyon megkapó trailer és a szereposztás után alig bírtam már kivárni, hogy végre ott üljek a moziteremben, és nézzem a filmet. Eleinte aggódtam, mivel bár Anna Kendrick rettentően jó színész, alig egy éve még frissen végzett egyetemistát játszott a Pitch Perfect 3-ban, most meg hirtelen egy kisiskolás gyerek édesanyjává változott? Kíváncsi voltam, és pozitívan csalódtam benne! Rettentően jól alakította Stephanie-t, azonban így sem vált számomra kedvelhetőbb karakterré. Ha már a színészeket emlegettem, nem volt kétséges, hogy Blake Lively tökéletes Emily lesz. Zseniálisan szerepelt, megvolt benne az anyai szeretet, amit sajnáltam, hogy nem igazán hoztak ki jobban a film készítői, mivel így szimplán egy pszichopata nő volt. A regényben mindkét karakter sokkal árnyaltabb. Míg Stephanie a filmben egy földre szállt angyal, segítőkész, mintaanya, kihozza a legjobbat az emberből, ráadásul furfangos is, addig a könyvben mardossa a bűntudat a múltja miatt, próbálja elnyomni, de cseppet sem tökéletes. Inkább csak próbálja azt sugallni, hogy az. Seanról említenék pár szót még, hiszen az övé is egy nagyobb szerep. Nekem itt magával a történettel van bajom, hiszen egy papucsférj. Emily csinált rettentően sok meredek dolgot, amitől a legtöbb férfi mindent hátrahagyva menekülne, de ő maradt, és még azt sem tudjuk pontosan, miért nem fogta az első adandó alkalommal a sátorfáját, és lépett le míg tehette. Henry Goldingra sem lehetett panasz azonban a filmben még lúzerebb lett Sean karaktere, mint a könyvben. .A foglalkozását is megváltoztatták, így úgy tűnt, mintha Emily tartaná el őt, aki ráadásul utálja a munkáját. Nem tud titkot tartani, ami miatt nem bízott rá a felesége egyet sem az idők alatt, végül pedig egy megbízhatatlan alak, aki több vasat tart a tűzben.
Eleinte azt hittem csak, hogy néhány apróbb, vagy kicsivel nagyobb dolgot változtattak meg a film készítői. Néhány jellemvonást kicseréltek, egyet jobban kiemeltek, míg mást elnyomtak, foglalkozásokat változtattak meg, találkozásokat színeztek ki és írtak át, beletettek könyvben nem szerepelt, látszólag jelentéktelen karaktereket, mint pár szülő az iskolából és a festőművész, vagy éppen egy hatásvadász Stephanie-Emily csókot. Ez pár dolog aminél jeleztem azért apumnak, akivel mentem a filmre, hogy azért ezek nem egészen így íródtak meg. Ráadásul még az Emilyéknél lógó faliképet is inkább kicserélték egy pikánsabb darabra, és adtak neki egy külön szálat, ami a történet szempontjából teljesen lényegtelennek bizonyult. De gondolom kellett egy jelenet, ahol Blake Lively vörös hajjal díszeleg. És még sorolhatnám elég sokáig, mi minden különbözött az alapjául szolgáló regény és a végül megszületett mozifilm között, viszont az az igazság, hogy a kettőnek nem igazán sok köze van egymásoz. Mivel most jön az a rész, amelyen én a legjobban kiakadtam. A legvége. Annyira ideges lettem, de annyira, hogy azt alig tudjátok elképzelni! Nemcsak, hogy egy olyan embernek is unalmas és logikátlan volt, aki nem olvasta könyvben, de még annak, aki olvasta! Fogták az egész végét, és úgy gondolták, ők jobbat tudnak helyette alkotni, és lett egy olyan végkimenetele a filmnek, ami már nem is kapcsolódott a regényhez. Nem tudtam elképzelni, hogyan voltak képesek a készítők ilyen módon átverni az embereket! Ezek az utolsó percek pedig szinte sutba vágták az egész élményt, amelyet alapjában véve minden kisebb-nagyobb hibájával együtt adott, mert emellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Még azokat talán valamelyest meg tudom érteni, ha apróságokkal kiegészítik az alaptörténetet, egy-egy dolgot megváltoztatnak benne, és a vége megmarad annak, amelynek a szerző eredetileg megírta. De így!!! Még mindig alig hiszem el, hogy komolyan ilyet csináltak... Lassan tényleg le kéne szoknom a könyvadaptációk nézéséről, mivel olyan keveset tudnak úgy megcsinálni, hogy az tényleg felérjen a regényhez és tényleg hűen meg tudják alkotni.
Egy szó mint száz: Megéri megnézni?
Ha nem olvastad a könyvet, nézd meg, ha van időd, kedved és alapból is érdekel a film. És ha már olvastad? Akkor is ugyanezen feltételek mellett tudom ajánlani, csak készülj fel lelkiekben, hogy ég és föld a kettő. És miután kiadtam magamból az indulataimat, már én is nyugodtabb szívvel tudok visszagondolni arra a szűk két órára, amelyet a moziteremben ültem.
Borító:
Elsőnek mikor megláttam, már akkor imádtam a könyv külsejét! Itthon csak filmes borítóval jelent meg, és ez fényévekkel jobban sikerült, mint amilyennel külföldön kijött. Nagyon tetszenek a színei, árbázolja a két főszereplőt egy-egy itallal a kezükben. Szerintem nem csak én vagyok az egyetlen, aki rögtön belehabarodott.
Összességében:
Azaz igazság, hogy mást vártam az Egy kis szívességtől. Kedvelhető főszereplőt, erre megkaptam Stephanie-t akinél antipatikusabb karakterrel nem sokkal találkoztam könyvmolylétemben. Bevallom, sok helyen elég kiszámítható lépései voltak az írónőnek, de néhol mégis tudott, főleg a vége felé izgalmas jelenetekkel kecsegtetni.
Jó alapötlet, kicsit rögös kivitelezés.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy olyan regény részesei szeretnének lenni, amely bár nem tökéletes, mégis élvezhető és fordulatos.
Oldalszám: 392
Darcey Bell írása bemutatja, hogy mindenkinek vannak titkai. Még a kedvesnek tűnő édesanyáknak is, akik nap mint nap hordozgatják a gyerekeiket az iskolába. Eleinte Stephanie az Emilyvel kapcsolatos információkat osztja meg velünk, így beleláthatunk a barátságukba az ő oldaláról, azonban ahogy haladunk előre az olvasásban, ahogy kerülnek elő újabb nevek a múltjából, úgy derülnek ki titkok is, amelyeket a nő úgy rejteget mindenki előtt. Megmagyarázza, miért is lett vegetáriánus, miért döntött úgy, hogy a gyereknevelés lesz számára az egyetlen és legfontosabb dolog az életében.
"De a bűnös mindig azt hiszi, hogy valaki ismeri a titkát."
Az olvasó sokkolódik, mikor előkerül Emily holtteste. Kiderül, hogy nem csak eltűnt, hanem meg is találták egy tó mélyén. Élettelenül.
Stephanie jó barátnő lévén segít Seannak, akit lesújtott a gyász, hiszen elvesztette a feleségét. Azonban egy valamit még tehetett még holtan is Emily. Összehozta a férjét a legjobb barátnőjével. Még ki sem hűlt a teste, de ők ketten már a boldogan éltek, míg meg nem haltak résznél jártak a sztoriban. Gondolhatták volna...
De mi van, ha Emily mégsem került a másvilágra, hanem él és virul?
Az olvasóban rengeteg kérdés felmerülhet főleg akkor, mikor Emily kerül a középpontba. Számomra a nő, bár nem egészen komplett, mégis hamarabb megkedveltette magát velem, mint Stephanie. Azt állítom, hogy hihetetlen egy személy, egyáltalán nem százas, de hihetetlen. Bevállalós, és mindent megtenne a fiáért.
Említettem, hogy az eleje nehezen indult be, és a Stephanie-ra irányuló unszimpátiám miatt az ő részével igencsak lassan haladtam, viszont a 2/5-től a könyvnek beindult az egész, és akkor nem volt megállás. Sorjában derültek ki a titkok, minden oldalon előhozakodott valamivel az írónő. Alig vártam, hogy a végére érjek, de a lehető legjobb értelemben! Kíváncsi voltam, mit képes kihozni mindebből Darcey Bell.
Melyik volt az a rész, amelyet a legjobban szerettem? Kétségkívül a vége, amikor mindenről lehull a lepel, és nekünk nincs más dolgunk, mint ámulni.
Azonban ez sem kárpótol igazán az elején elszenvedett fájdalmakért, amelyet Stephanie okozott, az ő karaktere csaknem a sírba vitt, de azt meg kell hagyni, hogy Anna Kendrick nagyon jól hozta a filmben a szerepét.
És akkor evezzünk is át a filmkritika részéhez a bejegyzésnek!
A nagyon megkapó trailer és a szereposztás után alig bírtam már kivárni, hogy végre ott üljek a moziteremben, és nézzem a filmet. Eleinte aggódtam, mivel bár Anna Kendrick rettentően jó színész, alig egy éve még frissen végzett egyetemistát játszott a Pitch Perfect 3-ban, most meg hirtelen egy kisiskolás gyerek édesanyjává változott? Kíváncsi voltam, és pozitívan csalódtam benne! Rettentően jól alakította Stephanie-t, azonban így sem vált számomra kedvelhetőbb karakterré. Ha már a színészeket emlegettem, nem volt kétséges, hogy Blake Lively tökéletes Emily lesz. Zseniálisan szerepelt, megvolt benne az anyai szeretet, amit sajnáltam, hogy nem igazán hoztak ki jobban a film készítői, mivel így szimplán egy pszichopata nő volt. A regényben mindkét karakter sokkal árnyaltabb. Míg Stephanie a filmben egy földre szállt angyal, segítőkész, mintaanya, kihozza a legjobbat az emberből, ráadásul furfangos is, addig a könyvben mardossa a bűntudat a múltja miatt, próbálja elnyomni, de cseppet sem tökéletes. Inkább csak próbálja azt sugallni, hogy az. Seanról említenék pár szót még, hiszen az övé is egy nagyobb szerep. Nekem itt magával a történettel van bajom, hiszen egy papucsférj. Emily csinált rettentően sok meredek dolgot, amitől a legtöbb férfi mindent hátrahagyva menekülne, de ő maradt, és még azt sem tudjuk pontosan, miért nem fogta az első adandó alkalommal a sátorfáját, és lépett le míg tehette. Henry Goldingra sem lehetett panasz azonban a filmben még lúzerebb lett Sean karaktere, mint a könyvben. .A foglalkozását is megváltoztatták, így úgy tűnt, mintha Emily tartaná el őt, aki ráadásul utálja a munkáját. Nem tud titkot tartani, ami miatt nem bízott rá a felesége egyet sem az idők alatt, végül pedig egy megbízhatatlan alak, aki több vasat tart a tűzben.
"Mintha a világ elcsendesedett volna, és én hallottam a csörgőkígyó sziszegését."
Eleinte azt hittem csak, hogy néhány apróbb, vagy kicsivel nagyobb dolgot változtattak meg a film készítői. Néhány jellemvonást kicseréltek, egyet jobban kiemeltek, míg mást elnyomtak, foglalkozásokat változtattak meg, találkozásokat színeztek ki és írtak át, beletettek könyvben nem szerepelt, látszólag jelentéktelen karaktereket, mint pár szülő az iskolából és a festőművész, vagy éppen egy hatásvadász Stephanie-Emily csókot. Ez pár dolog aminél jeleztem azért apumnak, akivel mentem a filmre, hogy azért ezek nem egészen így íródtak meg. Ráadásul még az Emilyéknél lógó faliképet is inkább kicserélték egy pikánsabb darabra, és adtak neki egy külön szálat, ami a történet szempontjából teljesen lényegtelennek bizonyult. De gondolom kellett egy jelenet, ahol Blake Lively vörös hajjal díszeleg. És még sorolhatnám elég sokáig, mi minden különbözött az alapjául szolgáló regény és a végül megszületett mozifilm között, viszont az az igazság, hogy a kettőnek nem igazán sok köze van egymásoz. Mivel most jön az a rész, amelyen én a legjobban kiakadtam. A legvége. Annyira ideges lettem, de annyira, hogy azt alig tudjátok elképzelni! Nemcsak, hogy egy olyan embernek is unalmas és logikátlan volt, aki nem olvasta könyvben, de még annak, aki olvasta! Fogták az egész végét, és úgy gondolták, ők jobbat tudnak helyette alkotni, és lett egy olyan végkimenetele a filmnek, ami már nem is kapcsolódott a regényhez. Nem tudtam elképzelni, hogyan voltak képesek a készítők ilyen módon átverni az embereket! Ezek az utolsó percek pedig szinte sutba vágták az egész élményt, amelyet alapjában véve minden kisebb-nagyobb hibájával együtt adott, mert emellett nem tudtam szó nélkül elmenni. Még azokat talán valamelyest meg tudom érteni, ha apróságokkal kiegészítik az alaptörténetet, egy-egy dolgot megváltoztatnak benne, és a vége megmarad annak, amelynek a szerző eredetileg megírta. De így!!! Még mindig alig hiszem el, hogy komolyan ilyet csináltak... Lassan tényleg le kéne szoknom a könyvadaptációk nézéséről, mivel olyan keveset tudnak úgy megcsinálni, hogy az tényleg felérjen a regényhez és tényleg hűen meg tudják alkotni.
Egy szó mint száz: Megéri megnézni?
Ha nem olvastad a könyvet, nézd meg, ha van időd, kedved és alapból is érdekel a film. És ha már olvastad? Akkor is ugyanezen feltételek mellett tudom ajánlani, csak készülj fel lelkiekben, hogy ég és föld a kettő. És miután kiadtam magamból az indulataimat, már én is nyugodtabb szívvel tudok visszagondolni arra a szűk két órára, amelyet a moziteremben ültem.
Borító:
Elsőnek mikor megláttam, már akkor imádtam a könyv külsejét! Itthon csak filmes borítóval jelent meg, és ez fényévekkel jobban sikerült, mint amilyennel külföldön kijött. Nagyon tetszenek a színei, árbázolja a két főszereplőt egy-egy itallal a kezükben. Szerintem nem csak én vagyok az egyetlen, aki rögtön belehabarodott.
Összességében:
Azaz igazság, hogy mást vártam az Egy kis szívességtől. Kedvelhető főszereplőt, erre megkaptam Stephanie-t akinél antipatikusabb karakterrel nem sokkal találkoztam könyvmolylétemben. Bevallom, sok helyen elég kiszámítható lépései voltak az írónőnek, de néhol mégis tudott, főleg a vége felé izgalmas jelenetekkel kecsegtetni.
Jó alapötlet, kicsit rögös kivitelezés.
Azoknak ajánlanám leginkább, akik egy olyan regény részesei szeretnének lenni, amely bár nem tökéletes, mégis élvezhető és fordulatos.
Oldalszám: 392
Kiadó: GABO
Kedvenc karakter: Emily Nelson
Kedvenc idézetek:
"Az anyám mindig azt mondogatta, mindenkinek vannak titkai. Ez az oka, hogy sohasem ismerhetsz igazán másokat. Vagy bízhatsz bennük. Ez az oka, hogy magadat sem ismerheted igazán. Néha még magunk előtt is titkolózunk."
*
"Hogyan lehetséges valakit olyan jól ismerni, ahogy én hittem, hogy ismerem őt és közben mégsem tudni róla a legalapvetőbb dolgokat sem?"
Hmmmm..... a véleményed még inkább arra bíztat, hogy elolvassam. Egyáltalán lehetséges ez?! :O
VálaszTörlésManóm, tehetségesen írsz! ♥
Engem meggyőztél! :*
Nagyon köszönöm, nővérkém! <3
Törlés