Vi Keeland - A beosztott

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Amikor az első alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást. Egy étterem mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet, hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul sikerült randimról. Chase hallott minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas partneremhez. 

Később – elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt vacsorázott. Képtelen voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott. Amikor ez a szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a pasimnak. Ehelyett azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról. 

A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától. Amikor az este véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra. Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban? A véletlen mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…"

Még a magyar megjelenés előtt is nagyon sokat lehetett hallani Vi Keeland munkásságról itt, Magyarországon is. Bár a külföldihez képest parányi, de azért van itthon is méretes rajongótábora, és most már én is értem, miért vannak oda az írónő könyveiért. 

Kikapcsolódásra volt szükségem. Elkezdődött a végzős évem a gimiben, már most készülünk a januári szalagavatóra, egyelőre minden a feje tetején áll, rengeteg a munka, rengeteg a szervezés és az energia, amelyet bele kell fektetni. Ezek mellett persze a tanulás még több szerepet kap az életemben, mint eddig, pedig korábban sem apróztam el az órákra készülést. Bár még csak a harmadik hét telt el a suliból, már elhasználtam a nyár alatt feltöltött aksimat, egy jó könyv pedig mindig segít feltöltődni, így az utazással töltött idő is hasznosan telik számomra. Úgy álltam hozzá a regényhez, hogy segíteni fog kikapcsolódni, ennél többet nem vártam, viszont annál többet kaptam. 

Vi Keeland egy ütős első oldallal indít, amelyben nem is húzza az időt, ugyanis már itt találkozik a két főhősünk. Reese egy elfuserált randi közepén próbálja elérni barátnőjét,  hogy mentse ki a ciki szituációból, így neki legyen valami nyomos indoka lelépni a helyszínről, ám peche van, Jules nem veszi fel a telefont. Szerencsétlenségére (vagy inkább szerencséjére?) egy nem éppen kedves fazon hallgatja ki a kétségbeesett vészjelzését, aki néhány epés megjegyzés után visszamegy a saját randijára. Nem sokkal később kiderül, hogy a fickó nem is olyan vészesen faragatlan, mint azt Reese elsőre gondolta, hiszen a pasi hazugságot hazugsággal keverve előad egy megható romantikus történetet a gimnáziumi Reese-zel töltött közös éveikről, az első csókjukról, és a kamuismerettség rögtön egy duplarandit eredményez. Áh, egyszer túléli, hiszen soha többet nem fogja látni ezt a bizonyos Chase Parkert, habár lekötelezte egy életre azzal, hogy kimentette ebből a borzalmas randiból. Gondolta Reese.

„A félelem nem akadályozza meg a halált. De lehetetlenné teszi az életet. ” 

Azonban érezzük, hogy itt nincs vége a sztorinak, sőt még csak most kezdődött el. A beosztott címből rögtön asszociálhatunk már az alapfelállásra, hiszen maga a kerettörténet a főnök-beosztott viszonyra alapoz. Érdekes téma humorral és erotikával fűszerezve. 

Alig bírtam letenni, többször majdnem fennmaradtam a tömegközlekedési eszközökön, annyira belemélyedtem a történetbe. Reese és Chase románca sokszor mosolyt csal az olvasója arcára, azonban néha könnyeket is. Az írónő stílusa gördülékeny, laza és könnyed, olvastatja magát a regény. Nagyon megkedveltem az írásmódját, biztos vagyok benne, hogy a jövőbeni regényeit is el fogom olvasni! 

Imádtam az elejétől a végéig. 

Külön tetszett, hogy a humor, a romantika és az erotika mellett megfért a mélyebb tartalom is, amelyet az írónő Chase és Reese múltjában rejtett el, mégis ezt úgy tálalta, hogy ettől csak szebb lett a regény, nem csak a könnyed és laza arcát mutatta meg. 

Nekem ez a könyv jókor jött és jó időben. Kiszakított a hétköznapok ritmusából, színessé varázsolta a néha nyomott kedvemet, de  volt olyan is, hogy összeszorította a szívemet. 

Karakterek:

Reese-t nagyon hamar sikerült megkedvelnem. Emberi karakter, vannak hibái, és én azt vallom, hogy az utóbbi fontos azért, hogy azonosulni tudjunk vele. Van tartása, tisztában van az értékeivel, mégsem használja ki őket méltatlan módon. Chase-t már az első kis kamuzásánál megszerettem azon a bizonyos duplarandin. Megállás nélkül csak nyomta az abszurdabbnál abszurdabb kamurizsát, de én minden szavát imádtam. És hasonlókból még volt néhány a regény során, olyanok, amelyek igazán vicces végkimenetelhez vezettek. Egy szó mint száz, elég hamar a szívembe zártam mindkét főszereplőt. :)

Borító:
Nagyon sok pozitív visszajelzést hallottam már az eredeti borítóról, mennyire imádják, kár hogy nem így jelent meg itthon is. Bevallom, nekem nem igazán jön be az, pedig próbáltam elvonatkoztatni attól, hogy a rajta szereplő hímegyed nem igazán az én zsánerem. Bár teljes mértékben passzol a könyvhöz, szerintem a magyar változat jobban sikerült. A félmeztelen pasi+nyakkendő kombináció megmaradt, viszont a Chase-t ábrázoló férfi fejéből csak a borostája látszik, így nem ad nekünk teljes képet, mi magunk képzelhetjük el a saját Chse-ünket. Reese-ből még kevesebbet jelenítettek meg a borítón, csupán a két keze látszik, ahogy megköti a csokornyakkendőt.


Összességében:
Vi Keelandnek nem hiába van ekkora rajongótábora, ezt már én is megtapasztalhattam. Rettentően laza, könnyed stílussal rendelkezik. A történet már az első oldalakon magához láncol, és nem ereszt el egészen a végéig, mert az írónő egy olyan remekül megírt, romantikus, pikáns és szenvedélyes regényt tárt elénk, amelyből nincs kiszállás.
A humor mellett azonban található mélyebb tartalom is, üdítő változatossággal főleg a férfi részéről, így Reese szemszögén kívül Chase múltjával is megismerkedhetünk egy-egy fejezetben, amely csak színesítette az egész művet. Csodálatos, ahogyan ezt a két dolgot az írónő egyensúlyba tudta hozni!
Tökéletes kikapcsolódást nyújt a zsánert kedvelőknek, így a romantikus-erotikus történetek rajongóinak egy aranyos, humoros, mégis mélyebb tartalommal is rendelkező élményben lesz részük, ha a kezükbe veszik A beosztottat!

Oldalszám: 400

Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Chase Parker

Kedvenc idézetek:

"– Néha az ember nem is tudja, mi hiányzik neki, míg rá nem talál hirtelen." 

*

„Ha tudni akarod, kié a szíved, nézd meg, merre visz a lábad, amikor hagyod szabadon csatangolni.” 

(Ismeretlen szerző)