Pár hónapja olvashattatok egy cikket, amelyben számomra kedves magyar szerzőket kérdeztem meg arról, miért is döntöttek úgy, hogy írói nevet választanak, és úgy adják ki a regényeiket. Mint ott már beharangoztam, elkészítettem ezt a cikket pepitában, így most arról olvashattok, miért is maradtak meg hazai írónők a saját neveiknél, és miért nem választottak maguknak egy jól csengő, külföldi álnevet.
– Amikor megtudta a környezetem, hogy könyvet fogok kiadni, többeknek az volt az első kérdése, hogy mi lesz az írói álnevem. Ez eléggé fura volt számomra, mert bennem addig fel sem merült, hogy más néven kellene írnom. Tudtam, hogy sokan így csinálják, de tőlem nagyon távol állt volna akkor, hogy egy idegen név mögé bújjak – mesélte Gombos Tünde, a Szerelemtánc és a Pataki Emma naplójának szerzője, az első kiadott regénye előtti gondolatairól. Az első mondat igenis elgondolkodtathat bennünket, hogy ennyire azonosult napjainkban a könyvkiadás az írói álnévvel?
„Bevallom, sosem gondoltam kockázatként a saját nevemre.‟
Az alábbi mondatot Szaszkó Gabriella, a Penington-testvérek trilógia szerzője írta egy bejegyzésében az oldalán, amelyben a saját nevével kapcsolatos érzéseit és gondolatait osztotta meg az olvasóival. Bár egyre csökken azoknak a könyvmolyoknak az aránya, akik szívesebben nyitnak a külföldi alkotók felé, Gabiban nem merült fel annak az eshetősége, hogy emiatt a jelenség miatt esne el eladott példányoktól. Sőt a cikkét elolvasva azzal is szembesülhetünk, hogy a külföldön élő írónő tapasztalatai szerint egy egzotikusan csengő (mondjuk magyar) név jobban fel is keltheti az olvasók figyelmét, mivel sokan érdeklődnek másféle kultúrák iránt. Bár nagy álma, hogy egyszer angolul is publikálhasson, ebben az esetben sem változtatna a születési nevén.
– Amikor megtudta a környezetem, hogy könyvet fogok kiadni, többeknek az volt az első kérdése, hogy mi lesz az írói álnevem. Ez eléggé fura volt számomra, mert bennem addig fel sem merült, hogy más néven kellene írnom. Tudtam, hogy sokan így csinálják, de tőlem nagyon távol állt volna akkor, hogy egy idegen név mögé bújjak – mesélte Gombos Tünde, a Szerelemtánc és a Pataki Emma naplójának szerzője, az első kiadott regénye előtti gondolatairól. Az első mondat igenis elgondolkodtathat bennünket, hogy ennyire azonosult napjainkban a könyvkiadás az írói álnévvel?
„Bevallom, sosem gondoltam kockázatként a saját nevemre.‟
Az alábbi mondatot Szaszkó Gabriella, a Penington-testvérek trilógia szerzője írta egy bejegyzésében az oldalán, amelyben a saját nevével kapcsolatos érzéseit és gondolatait osztotta meg az olvasóival. Bár egyre csökken azoknak a könyvmolyoknak az aránya, akik szívesebben nyitnak a külföldi alkotók felé, Gabiban nem merült fel annak az eshetősége, hogy emiatt a jelenség miatt esne el eladott példányoktól. Sőt a cikkét elolvasva azzal is szembesülhetünk, hogy a külföldön élő írónő tapasztalatai szerint egy egzotikusan csengő (mondjuk magyar) név jobban fel is keltheti az olvasók figyelmét, mivel sokan érdeklődnek másféle kultúrák iránt. Bár nagy álma, hogy egyszer angolul is publikálhasson, ebben az esetben sem változtatna a születési nevén.
– Az írás a személyiségem és az életem egy nagy szeletét képzi, szeretném, ha ezzel együtt ismernének meg így, a saját nevemmel – írta a Pennington-testvérek alkotója, és ezzel nincs egyedül.
Hajdú-Antal Zsuzsanna, akinek a tollából a Léggömbök duológiát ismerhetjük, küldte válaszlevelében az alábbi mondatot: A saját nevem ugyan egy kissé hosszú, de ha rákeres az olvasó az interneten, biztos engem talál meg.
Mint olvashatjuk, egytől-egyig ezeknek a szerzőknek mind fontos, hogy önmagukat adhassák az olvasóknak. Kezdve a nevükkel.
A másik főbb indoka annak, hogy megmaradtak a saját nevüknél, hogy magyar környezetben élő emberekről írnak. Magyar álnevet pedig minek válasszanak?
Bár Papp Dóra első trilógiáját, a Helena sorozatot Dora Craiban néven ismerhetjük, azonban a Tükörlelkek és Bolyongó borítóján már az eredetit láthatjuk. Az írónő leírása szerint az évek alatt ő maga és az érdeklődési köre is változott. Amikor a Tükörlelkek megjelenése előtt állt, egyértelmű volt, hogy felhagy az álnévvel, és felvállalja a saját személyiségét.
– Szeretek elveszni a magyar mindennapok, hétköznapok apró csodáiban, igyekszem hitelesen megjeleníteni a magyar fiatalok érzelmi világát és környezetét az írásaimban, és ezt az irányt úgy tudom a legjobban képviselni, ha én is felvállalom az igazi énemet, nevemet - nem akartam többé álarc mögé bújni – mesélte a továbbiakban Dóra. Valamint azt is elárulta, hogy így jobban érzi magát a saját bőrében, és bár nem a névtől válik valaki olyanná, amilyen, mégis teljesebb a kompozíció a sajátjával, mint az álnevével.
Végül pedig Gombos Tünde gondolataival zárnám a cikket, aki a saját nevével másokra is inspirálóan szeretne hatni:
Küldetésemnek tekintem elhitetni a nőkkel, hogy soha nem késő az álmaikat megvalósítani, és a saját életemmel akarom őket meggyőzni arról, hogy ha valamit szeretnének, abban higgyenek, vágjanak bele az életkoruktól függetlenül, akkor is, ha családjuk van, és akkor is, ha alig-alig hisz bennük valaki. Egyszerűen ne érjék be kevesebbel, mint ami számukra jó! Mivel a saját nevemen írok, esetemben teljesen nyilvánvaló a családanya és az író azonossága, ezzel is erősítve ezt a küldetést.
Nagyon szépen köszönöm mind a négy írónőnek, hogy válaszoltak a kérdéseimre, és segítettek abban, hogy ez a cikk létrejöjjön!
Remélem, ez által a két bejegyzés által közelebb engedhettétek ti is, kedves olvasók, magatokhoz az írói álnév választásának a kérdését.
Ha még nem tetted, akkor olvasd el azt a cikket is, amelyben az írók az álneveikről beszélnek!
Hajdú-Antal Zsuzsanna, akinek a tollából a Léggömbök duológiát ismerhetjük, küldte válaszlevelében az alábbi mondatot: A saját nevem ugyan egy kissé hosszú, de ha rákeres az olvasó az interneten, biztos engem talál meg.
Mint olvashatjuk, egytől-egyig ezeknek a szerzőknek mind fontos, hogy önmagukat adhassák az olvasóknak. Kezdve a nevükkel.
A másik főbb indoka annak, hogy megmaradtak a saját nevüknél, hogy magyar környezetben élő emberekről írnak. Magyar álnevet pedig minek válasszanak?
Bár Papp Dóra első trilógiáját, a Helena sorozatot Dora Craiban néven ismerhetjük, azonban a Tükörlelkek és Bolyongó borítóján már az eredetit láthatjuk. Az írónő leírása szerint az évek alatt ő maga és az érdeklődési köre is változott. Amikor a Tükörlelkek megjelenése előtt állt, egyértelmű volt, hogy felhagy az álnévvel, és felvállalja a saját személyiségét.
– Szeretek elveszni a magyar mindennapok, hétköznapok apró csodáiban, igyekszem hitelesen megjeleníteni a magyar fiatalok érzelmi világát és környezetét az írásaimban, és ezt az irányt úgy tudom a legjobban képviselni, ha én is felvállalom az igazi énemet, nevemet - nem akartam többé álarc mögé bújni – mesélte a továbbiakban Dóra. Valamint azt is elárulta, hogy így jobban érzi magát a saját bőrében, és bár nem a névtől válik valaki olyanná, amilyen, mégis teljesebb a kompozíció a sajátjával, mint az álnevével.
Végül pedig Gombos Tünde gondolataival zárnám a cikket, aki a saját nevével másokra is inspirálóan szeretne hatni:
Küldetésemnek tekintem elhitetni a nőkkel, hogy soha nem késő az álmaikat megvalósítani, és a saját életemmel akarom őket meggyőzni arról, hogy ha valamit szeretnének, abban higgyenek, vágjanak bele az életkoruktól függetlenül, akkor is, ha családjuk van, és akkor is, ha alig-alig hisz bennük valaki. Egyszerűen ne érjék be kevesebbel, mint ami számukra jó! Mivel a saját nevemen írok, esetemben teljesen nyilvánvaló a családanya és az író azonossága, ezzel is erősítve ezt a küldetést.
Nagyon szépen köszönöm mind a négy írónőnek, hogy válaszoltak a kérdéseimre, és segítettek abban, hogy ez a cikk létrejöjjön!
Remélem, ez által a két bejegyzés által közelebb engedhettétek ti is, kedves olvasók, magatokhoz az írói álnév választásának a kérdését.
Ha még nem tetted, akkor olvasd el azt a cikket is, amelyben az írók az álneveikről beszélnek!
Tomor Anitát, Bauer Barbarát és R. Kelényi Angelikát is meg lehetett volna kérdezni. Ők is a saját nevüket használják. Én kíváncsi lennék a válaszukra. ;-)
VálaszTörlésEzt megértem, azonban az én szememben prioritást élveznek azok a szerzők, akiktől már volt szerencsém olvasni.
TörlésAkkor ajánlom neked mindhármójukat! ;-) Szerintem nem fogod megbánni. :-)
Törlés