R. Kelényi Angelika - Mennyei bűnök

HANGULAT                                MOLY                                        2018

"Kegyetlen ​titkok és szenvedélyes szerelem a 19. századi Rómában 1858-ban 

Rómában egy német hercegnő, Katharina, mocskos titkokról próbálja lerántani a leplet, de számtalan akadályba ütközik.Marco Fiore, a megkeseredett, hitehagyott, ópiumfüggő egyházi nyomozó kapja alehetőséget, hogy felgöngyölítse a Sant'Ambrogio zárdában folyó kegyetlen, paráznajátékokat. A bűnösök mind magas rangú egyházi személyek, akik saját és egymás érdekeit akár gyilkosságok árán is képesek megvédeni. A szálak a kolostor rendfőnöke, Maria Luisa nővér kezében futnak össze, akit senki nem mer megvádolni.Marco igyekszik rájönni a titok nyitjára, de tudja, egyedül kevés ehhez a feladathoz. Egy véletlen folytán találkozik a gyönyörű, de szorult helyzetben lévő Blancával, és ráveszi, hogy segítsen neki a nyomozásban. A lány jelentkezik a zárdába, hogy bizonyítékot szerezzen Maria Luisa nővér pokoli tevékenységére. 

A történetet valós események ihlették.

R. Kelényi Angelika Terézanyu-díjas, többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt írónő ezúttal a 19. századi Rómába kalauzolja el az olvasókat. A regény gyilkosságról, összeesküvésről, gyalázatról, hazugságról és titkokról mesél. A sötét és mocskos tetteket csupán a szenvedélyes és tiszta szerelem története ellensúlyozza.”

R. Kelényi Angelika a történelmi romantikus regények koronázatlan királynője, ezt már többször is említettem az olvasmányaim során. De a Mennyei bűnöket olvasva úgy éreztem, hogy itt csúcsosodott ki igazán. Az ártatlan c. trilógiájával is beírta már magát a szívembe, hihetetlen, amit az írónő az emberi lélekkel művel, az olvasóját teljességgel megbabonázza. Ezt tette eddig is, mégis a Riva-nővérek első kötete olyannyira megérintett, hogy igazat kell adjak a könyv hátulját díszítő soroknak: ez tényleg még szenvedélyesebb, izgalmasabb lett, mint az előző alkotásai.

Bár külső szemlélőként voltam jelen a történetben, mégis úgy éreztem, mintha a cselekmény az orrom előtt játszódna. Marco Fiore-ra egy bűnbarlangban talál rá barátja, Giorgio Valentini pap, és felkéri, hogy különös ügyben végezzen nyomozást egy gazdag úrinő számára. Annak ellenére, hogy a férfi egy jó ideje visszavonult a pályáról, levetette a reverendát, és azóta sorban járja Róma mulatóit, nem érdekli az ópium okozta delíriumon és a nőkön kívül semmi más. Beleveti ismét magát egy nyomozásba? Vagy megmarad az elsüllyedni látszó életénél? 
Eközben a másik szálon megismerkedhetünk Blanca Riva sorsával, aki megboldogult édesanyja helyére lépve neveli két húgát és a megélhetésük érdekében meztelenül pózol festőtanoncok előtt. Elég szűken élnek, ez pedig nem elégíti ki a középső testvér vágyait, aki nagyratörően, önös érdekekből ellopja a lakbérre szánt összeget, hogy ruhát varrasson magának. Akkor még nem gondolta, hogy ez az önző cselekedet teljesen felforgatja mindhárom lány életét, de legfőképpen Blancáét. 

"– Egy férfi soha nem tudja elég érzékletesen elmesélni egy nő szenvedéseit."

 

Már a történet beharangozásakor vonzott a világa, alig vártam, hogy olvasni kezdhessem, és amikor végre a kezembe került, egyszerűen nem tudtam letenni. Nem túlzok: egy mestermunkát olvashattam R. Kelényi Angelika tollából. Felülmúlta minden elvárásomat, letaglózott és abszolút a padlóra küldött. Az írónő eddigi legátütőbb regénye lett!

És talán nem csak az, hanem a legsötétebb is. Olyan világot tár elénk, amelyben alig van nyoma a jóságnak és erkölcsösségnek, már maga az egyház is inkább a bűnt képviseli, mint az eredeti rendeltetését. Bevallom, alig vártam, hogy a nyomozás részese lehessek, mégis hamar rá kellett jönnöm, hogy a Mennyei bűnök a lélektaniságával okoz maradandót az olvasójában. Tökéletesen bemutatja, miként válik egy tiszta lány gyilkossá és áll ki ily módon a saját becsületéért. És bár egy ember haláláról beszélünk, az olvasó meg tudja érteni Blanca indítékait, és ha ő nem tette volna meg, talán mi magunk vesszük kezünkbe a kést és lépjük meg helyette ezt a döntést. (Már ha meglenne az a szupererőnk, hogy beléphessünk egy könyv cselekményébe.) Nem egyszer éltem át azt a regény során, hogy teljességgel imádkoztam, az utolsó pillanatokig reménykedtem és kapaszkodtam minden fűszálba, azt mondogattam magamban „ez nem történhet meg”, mígnem bekövetkezett egy olyan fordulat, ami könnyeket eredményezett az arcomon. 
Megrendítő történet egy fiatal lányról és egy kiugrott papról, akik együtt göngyölítik fel a bűnök végtelen sorát. 
Alig várom, hogy olvashassam a folytatását!

Karakterek:
Mindkét főszereplőt hamar megkedveltem. Blancát nehéz sorsa empátiát ébreszt az olvasóban, elsőnek tökéletesnek tűnik: szép, önzetlen, jószándékú, mégis apróbb gesztusai elárulták, hogy ő is emberből van. Dühbe gurul, kiabál, felpofozza a testvérét, amikor elszabadulnak az indulatai, és legfőképpen akkor, mikor utat enged bosszújának. Marco Fiore, az egykori pap, akit már csak a földi élet élvezeteinek hajszolása hajt, pedig lehet azért, mert ösztönösen a baljós pasik vonzanak, vagy mert Luke Evans jelent meg a lelki szemeim előtt teljes valójában, de hamar levett a lábamról.  

"Kőszikla volt ő a családját ért rengeteg gond közepette. Megviselt kőszikla, de mégiscsak egy igazi bástya, mely megvédi a húgait, akár az élete árán is."

Borító:
Meseszép munka! Egy ilyen történet nem is érdemel mást. Imádom a színeket és azok összhangját,a  cím elkülönítésének a kivitelezését, Blanca megelevenítését a papíron.

Összességében:
Rettentően vártam már, hogy R. Kelényi Angelika mivel kápráztat el ismét. De alábecsültem, mivel a Mennyei bűnökkel nem csak levett a lábamról, hanem elgondolkodtatott és igen, sokszor fájdalom járta át a szívemet, annyira kemény és sötét dolgok is a cselekmény egészét képezik. Visszarepített az 1800-as évekbe! 
Egy elképesztő utazás, amelyet senkinek sem szabad kihagynia! 
Azoknak ajánlanám R. Kelényi Angelika legújabb sikerkönyvét, akik vágynak a kalandra, az izgalomra, egy nyomozásra és nem utolsó sorban egy olyan történetre, amely abszolút magához láncol.

Oldalszám: 392
Kiadó: Álomgyár

Kedvenc karakter: Marco Fiore

Kedvenc idézeteim:

"Fiore azonban tudta, az élet írja a legfurcsább regényeket, olyan történeteket, melyeket egyetlen író sem talál ki."

*

"[…] Nem akart olyan emberrel találkozni, akik ismerték a múltját, nem akarta, hogy lássák, mivé vált. Újakat pedig esze ágában sem volt beavatni a pokoli érzéseibe. Akivel pedig nem beszélhet gyötrödéséről, az nem barátja, hisz a barát az, aki a lecudarabb pillanatban is kiáll érte. […]"