A Kilenc perc már régóta szerepelt az "el akarom olvasni" gyűjteményemen, ebből készítettem lassan egy éve egy 5+1-es listát. Ez a könyv pedig előkelő helyett kapott rajta. Így utólag visszanézve elmosolyodtam, hogy egész jól haladok azzal, hogy minden darabja az olvasmánylistámon landoljon.
De nem a nosztalgikus pillanataimért vagyunk most itt, hanem hogy kibeszéljük Beth Flynn regényét. A Rázós könyvek - tudjátok, amelyikeken az a 18+-os karika van és az osztálytársak szörnyülködnek, amikor meglátják - csoportjába tartozik, és persze nem véletlenül, hiszen egy Stockholm szindrómás dark romance-et mutat be egy tinédzser lány és egy jócskán az éveiben járó motoros férfi között.
Az első oldalak sokkolják az olvasót. Valószínűleg Beth Flynn ezzel akarja kiszűrni azokat az embereket, akik nem bírnák lélekkel a folytatást, hiszen azok már a prológus után félreteszik a könyvet. A regény eleje lényegében a történet vége. Furcsa összeállítás, igaz? Egy kivégzés szemtanúi lehetünk már az első oldalakon. Grizz, a főszereplő, a körözött bűnöző életének utolsó kilenc perce pereg le a szemünk előtt.
Az olvasó eleinte abszolút kívülálló érzelmileg, nem különösebben rázza meg az eset, hiszen nem ismerte a szereplőt, és bár fáj a halála, hiszen egy emberélet kioltásáról beszélünk, mégsem érinti meg úgy, mint a legvégén ugyanez a momentum. Mivel akkor már mögöttünk van egy közös múlt. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy nem érdemelte meg a sorsát. Egyszerűen a regény által, főleg az epilógus elolvasása után az emberi mivolta is a felszínre került, épp ezért sajnálat is ébredt iránta a lelkemben. A legvége pedig mérhetetlenül összetört.
Felmerülhet a kérdés: Ha az írónő lelőtte az elején a végkimenetelt, minek is fáradjatok a végigolvasásával? Mert annak ellenére, hogy a cselekmény végét már tudjuk, tartogat fordulatokat szinte minden oldalra. Sokszor sokkolt Beth Flynn a regényt lapozva. Nagyon sokszor, és ebből a vége sem kivétel. Bár Grizz halálát már Ginny elrablásakor megjósolhatjuk, ez az én olvasásélményemre nem nyomta rá a bélyegét, sőt el is felejtettem bő 200 oldal erejéig a végkimenetelt. Egyszerűen érdekelt, hogyan jutott el a történet odáig. Nem törődtem mással. Beszippantott az elején a maga sötét bája, a végére pedig fájt elszakadnom a történettől.
Ginny Lemon, a kitűnő tanuló 15 éves gimnazista lány éli a szokásos életét. Édesanyjával és nevelőapjával lakik, akikre nem éppen jellemző a megfelelő szülői magatartás. Bár nem mondta ki egyértelműen, valószínűleg nem szándékos fogantatás lehetett Ginny esetében, hiszen nem a biztos háttér az, ami legjobban a családi fészket leírja. A lánynak hamar fel kellett nőnie, kamaszkora ellenére ő kezeli a pénzügyeket, végzi a háztartást, vásárol be és látja el magát, míg Delia és Vince élik bohém, tinédzserekre jellemző életüket. Felborult a világegyetem, és minden kitért a maga szerepéből. Ezt érezhette Ginny nap mint nap. Nem vagyok pszichológus, de aki ilyen környezetben, igazi apuka és példakép nélkül nő fel, az nem lehet az általános értelemben vett normális felnőtt, normális anyuka, hiszen nála a felnőtté válás folyamata kényszerűség hatására történt, és ideál nélkül megfelelő szülőnek lenni is hatalmas feladat. Emiatt vált naivvá, nem tanították meg neki a veszélyt, a világ sötét oldalát, hiszen ők maguk is hippi életmódjukkal arra törekedtek, hogy az élet nagy részét beszívva, részegen vagy kéjvágytól fűtve töltsék. Nem csoda, hogy Ginny naivitása az egekbe szökött, aki segítségre szorult, beengedte a házukba, és aki egy kis figyelmet szentelt neki, annak felült a motorjára. Hogyan alakul a saját életünk nem csak rajtunk, hanem az elődeinken is múlhat. Annyira berántotta a mindennapok, a szokásos csalódások körforgása, hogy kezdte keresni a változást. Meséli is a regény során, hogy nem gondolta, hogy kockázatmentes felülni egy idegen mögé a robogóra, ő mégis megtette.
"… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az."
Ahogy múltak a fejezetek, megismerhettük a banda életét. Eleinte Ginny (vagy az új nevén: Cicc) nyitott szemmel járt, hátha esélyt talál a szökésre, azonban hamar sikerült beilleszkednie az új környezetbe. Végre érezhette azt a törődést, amiben otthon sosem volt része. Bár nem volt kellemes az elején, hiszen tisztában volt vele, hogy az élete gyökerestül megváltozott. Ő meg ahelyett, hogy vágyott volna vissza arra helyre, ahol levegőnek nézték, ahol az alapvető gyermeki szeretet nem kapta meg, inkább élvezte Grizz figyelmét, az ajándékait és a banda tagjaival együtt töltött időt. Ki hibáztatná érte? Viszont nemcsak a csoportfő figyelmét nyerte el, összebarátkozott Grunttal is, aki korban közelebb is állt hozzá, könnyebben megnyílt neki, de mit csinálhatna, ha egyszer Grizznek szánták őt.
Ez a könyv nagyon jó példa a mai posztmodern regények időkezelésére. Egy zseniális kerettörténetet építve a műnek úgy van formálva, mintha az egészet visszatekintésként mesélné el. Ugrál az időben, többször is kileng a jövőbe, majd visszatalál, de ahogyan a különböző szereplők élettörténetét bemutatja, az is rettentően különleges. Néha csak kiemel bennünket a sorok közül, és bemutatja az adott karakter múltját és a főbb tulajdonságait.
A Kilenc perc képes volt minden alkalommal meglepni. Amikor már azt hittem, nem jöhet más, egy újabb fordulattal újított be Beth Flynn. Ezzel pedig elérte, hogy alig bírjam letenni a kezemből. Egyetlen hibájának annyit írnék, hogy a vége nekem kicsit elsietett volt. Míg az első néhány évet alaposan elénk tárta az írónő, utána inkább végigügetett a történeten sietősen, hogy mihamarabb leüthesse a záróakkordot. És bár egy kemény, durva, de mégis fantasztikus könyv, az utolsó fejezeteket úgy éreztem, elsiette, hirtelen akart mindent közölni, talán minél hamarabb a végére érni. Mindenesetre az én perspektívámból így tűnik.
Ugyanakkor nagyon ajánlom a Kilenc percet! Kemény, tabutéma szervezi az egész könyvet, tele van nyers erővel és erőszakkal, az élet sötét oldalával, azonban megmutatja, hogy nem minden fekete-fehér. Csak olyan könyvmolyoknak ajánlom ezt a történetet, akik képesek megbirkózni a rózsaszín ködön kívüli szerelemmel, vonzódással, és elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy egy erőszakos, durva világ részesei legyenek, aminek ugyan vannak színfoltjai, a bűntett nem marad büntetés nélkül.
"Eljön az idő, amikor hagyni kell, hogy az emberek megvívják a saját küzdelmeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért."
Karakterek:
Ginnyt már lefestettem egy eléggé naiv karakternek, hiszen az volt. Az elején. Azonban a bandánál és Grizznél töltött években megerősödött. Bár megtalálta a szerelmet, ugyanakkor nap mint nap találkozott az erőszakos impulzusokkal, látott egészen közelről kivégzéseket, különböző féle-fajta kínzási módokat, így kénytelen volt megkeményedni. Mivel korán meg kellett tanulnia az önállóságot, így tudta, ebben a helyzetben sem támaszkodhat másra.
Grizz maga a megtestesült fizikai erő. Eleinte még én magam is féltem tőle pedig egy egész valóság választott el tőle. Viszont hamar kitudódott, akit soha nem bántana egy ujjal sem, az Ginny. Az egész könyvön keresztül kíváncsi voltam, mi volt ennek a gépezetnek a beindítója, mi történt, ami miatt a férfi ennyire a lány megszállottjává vált, hogy képes volt elraboltatni magának. Mielőtt pedofilnak bélyegeztem volna magamban, próbáltam megérteni a történteket. Olyan sok új információt kaptunk az utolsó oldalakon, hogy teljesen összezavart. Bár megkérdőjelezhetetlen kötődés alakult ki Grizz és Ginny között, én ezt mégsem mondanám mindezt szerelemnek. Ginny részéről talán a hála szóval és az apakomplexussal lehetne legjobban leírni az érzelmeit. Grizz nézőpontjából pedig a sérült családi hátteréből és az igazi intimitásra, szeretetre és törődésre való éhezéséből adandóan erős ragaszkodásnak titulálnám. Azonban egyik oldalról sem mondható ez mindent elsöprő szerelemnek.
"Szerelmes voltam Grizzbe. Utáltam, amit csinált, de szerettem őt.Sajnos pont az iránta érzett szerelem miatt kezdtem el utálni magamat."
Borító:
Soha ne ítéljünk egy könyvet a borítója alapján! Ez a legjobb példa erre a mondásra. Miután becsuktam a regényt, első dolgom volt írni a barátnőimnek, hogy ajánljam nekik Beth Flynn szerzeményét. Azonban hiába tudjuk, hogy a külső nem minden, az esztétika igenis fontos az embernek az élet minden helyzetében. Így a könyvek világában is. Ezért mind csak annyit mondtak, hogy egyetlen egy valami rettenti el őket a Kilenc perc olvasásától: mégpedig a borító. Ugyan az eredetit tartották meg, ez tipikusan az a helyzet, amikor a külföldi variáns is borzalmas. Nem is tehettek rá volna mást, mint egy motoros párt, ezt aláírom. A pasi kemény tekintetével ölni lehetne, tényleg hasonlít Grizzre. Azonban a nő mögötte nem egy 15 éves lány, az tuti. Ez így egyrészt félrevezető az olvasó számára, hiszen nem egy középkorú nő áll a történet középpontjában, másrészt esztétikailag tényleg fizikai fájdalmat okoz a ránézni a képre. Ebben az esetben nem ártott volna ezt a pár-ül-a-motoron ötletet félrehajítani és valamelyik más pillanatát megragadni a történetnek, vagy szimbolikussá tenni, a lényeg, hogy teljesen más koncepciót kitalálni. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat.
Összességében:
A Kilenc perc egy megrázó lelki hullámvasút. Bár nem a mai korban játszódik, hanem bő fél évszázaddal korábban, az aktualitását mégsem vesztette el a regény. Az olvasó amennyire kívülállónak mondható érzelmileg az elején, olyannyira válik teljesen együttérzővé a mű utolsó oldalaira.
Összetört. Sokszor sokkolt és vezetett kiszámíthatatlan ösvényekre. Én mégis nagyon szerettem a sötét oldalával együtt. Rémisztő volt, de attól, hogy mindez a valóságban is ugyanúgy bekövetkezhet.
Egyfajta intő jel Ginny Lemon története az olvasónak.
Ezt a könyvet nem elég csak olvasni, értelmezni kell, a sorok mögé látni. Amikor becsukod, nem ér véget. Veled van, összetör, megráz és elgondolkodtat.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik érzelmileg erősnek tartják magukat egy olyan történethez, ami nem az élet napos oldaláról szól. Amiben nem szerepelnek hercegek és hercegnők, sokkal inkább egy fiatal lány, aki mindent megadna néhány apró gesztusért, hogy ne nézzenek keresztül rajta, hogy végre érezhesse magát valakinek. Valamint egy férfi, akit nem szabad elítélni első látásra. Meg kell érteni mindennek a miértjét. Ez a könyv megtanítja mindezt.
Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!
Oldalszám: 280
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Egy hatalmas madár nézett lefelé a jobb karján, és kis híján elérte a könyökét. A madár szárnya a karja belső oldalára és a mellkasára nyílt. Óriásinak tűnt, és figyelemreméltó kompozícióban fedte szinte az egész mellét. A madár szárnya alatt durva heg látszott. Eszembe jutott, hogy talán a gyerekkori bántalmazástól.Grunt nem mondott semmit, csak megfordult, és visszasétált a szobába. A nyomába eredve nem tudtam nem észrevenni, hogy a tetoválás a hátán folytatódik. Olyan volt, mintha a madár átölelné a szárnyával. Gyönyörű."
"Azt mondta, hogy „gyere ismerkedj meg az új családoddal”. Talán igaza volt. Talán az a sorsom, hogy Grizz-el legyek."
De nem a nosztalgikus pillanataimért vagyunk most itt, hanem hogy kibeszéljük Beth Flynn regényét. A Rázós könyvek - tudjátok, amelyikeken az a 18+-os karika van és az osztálytársak szörnyülködnek, amikor meglátják - csoportjába tartozik, és persze nem véletlenül, hiszen egy Stockholm szindrómás dark romance-et mutat be egy tinédzser lány és egy jócskán az éveiben járó motoros férfi között.
Az első oldalak sokkolják az olvasót. Valószínűleg Beth Flynn ezzel akarja kiszűrni azokat az embereket, akik nem bírnák lélekkel a folytatást, hiszen azok már a prológus után félreteszik a könyvet. A regény eleje lényegében a történet vége. Furcsa összeállítás, igaz? Egy kivégzés szemtanúi lehetünk már az első oldalakon. Grizz, a főszereplő, a körözött bűnöző életének utolsó kilenc perce pereg le a szemünk előtt.
Az olvasó eleinte abszolút kívülálló érzelmileg, nem különösebben rázza meg az eset, hiszen nem ismerte a szereplőt, és bár fáj a halála, hiszen egy emberélet kioltásáról beszélünk, mégsem érinti meg úgy, mint a legvégén ugyanez a momentum. Mivel akkor már mögöttünk van egy közös múlt. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy nem érdemelte meg a sorsát. Egyszerűen a regény által, főleg az epilógus elolvasása után az emberi mivolta is a felszínre került, épp ezért sajnálat is ébredt iránta a lelkemben. A legvége pedig mérhetetlenül összetört.
Felmerülhet a kérdés: Ha az írónő lelőtte az elején a végkimenetelt, minek is fáradjatok a végigolvasásával? Mert annak ellenére, hogy a cselekmény végét már tudjuk, tartogat fordulatokat szinte minden oldalra. Sokszor sokkolt Beth Flynn a regényt lapozva. Nagyon sokszor, és ebből a vége sem kivétel. Bár Grizz halálát már Ginny elrablásakor megjósolhatjuk, ez az én olvasásélményemre nem nyomta rá a bélyegét, sőt el is felejtettem bő 200 oldal erejéig a végkimenetelt. Egyszerűen érdekelt, hogyan jutott el a történet odáig. Nem törődtem mással. Beszippantott az elején a maga sötét bája, a végére pedig fájt elszakadnom a történettől.
Ginny Lemon, a kitűnő tanuló 15 éves gimnazista lány éli a szokásos életét. Édesanyjával és nevelőapjával lakik, akikre nem éppen jellemző a megfelelő szülői magatartás. Bár nem mondta ki egyértelműen, valószínűleg nem szándékos fogantatás lehetett Ginny esetében, hiszen nem a biztos háttér az, ami legjobban a családi fészket leírja. A lánynak hamar fel kellett nőnie, kamaszkora ellenére ő kezeli a pénzügyeket, végzi a háztartást, vásárol be és látja el magát, míg Delia és Vince élik bohém, tinédzserekre jellemző életüket. Felborult a világegyetem, és minden kitért a maga szerepéből. Ezt érezhette Ginny nap mint nap. Nem vagyok pszichológus, de aki ilyen környezetben, igazi apuka és példakép nélkül nő fel, az nem lehet az általános értelemben vett normális felnőtt, normális anyuka, hiszen nála a felnőtté válás folyamata kényszerűség hatására történt, és ideál nélkül megfelelő szülőnek lenni is hatalmas feladat. Emiatt vált naivvá, nem tanították meg neki a veszélyt, a világ sötét oldalát, hiszen ők maguk is hippi életmódjukkal arra törekedtek, hogy az élet nagy részét beszívva, részegen vagy kéjvágytól fűtve töltsék. Nem csoda, hogy Ginny naivitása az egekbe szökött, aki segítségre szorult, beengedte a házukba, és aki egy kis figyelmet szentelt neki, annak felült a motorjára. Hogyan alakul a saját életünk nem csak rajtunk, hanem az elődeinken is múlhat. Annyira berántotta a mindennapok, a szokásos csalódások körforgása, hogy kezdte keresni a változást. Meséli is a regény során, hogy nem gondolta, hogy kockázatmentes felülni egy idegen mögé a robogóra, ő mégis megtette.
"… ez a szerelmi történet végig ott volt az orrod előtt, te pedig nem vetted észre. A férfi története, aki már az első pillanatban belém szeretett, ahogy meglátott. Azé a férfié, aki mindig is a lelki társam volt, és most is az."
Ahogy múltak a fejezetek, megismerhettük a banda életét. Eleinte Ginny (vagy az új nevén: Cicc) nyitott szemmel járt, hátha esélyt talál a szökésre, azonban hamar sikerült beilleszkednie az új környezetbe. Végre érezhette azt a törődést, amiben otthon sosem volt része. Bár nem volt kellemes az elején, hiszen tisztában volt vele, hogy az élete gyökerestül megváltozott. Ő meg ahelyett, hogy vágyott volna vissza arra helyre, ahol levegőnek nézték, ahol az alapvető gyermeki szeretet nem kapta meg, inkább élvezte Grizz figyelmét, az ajándékait és a banda tagjaival együtt töltött időt. Ki hibáztatná érte? Viszont nemcsak a csoportfő figyelmét nyerte el, összebarátkozott Grunttal is, aki korban közelebb is állt hozzá, könnyebben megnyílt neki, de mit csinálhatna, ha egyszer Grizznek szánták őt.
Ez a könyv nagyon jó példa a mai posztmodern regények időkezelésére. Egy zseniális kerettörténetet építve a műnek úgy van formálva, mintha az egészet visszatekintésként mesélné el. Ugrál az időben, többször is kileng a jövőbe, majd visszatalál, de ahogyan a különböző szereplők élettörténetét bemutatja, az is rettentően különleges. Néha csak kiemel bennünket a sorok közül, és bemutatja az adott karakter múltját és a főbb tulajdonságait.
A Kilenc perc képes volt minden alkalommal meglepni. Amikor már azt hittem, nem jöhet más, egy újabb fordulattal újított be Beth Flynn. Ezzel pedig elérte, hogy alig bírjam letenni a kezemből. Egyetlen hibájának annyit írnék, hogy a vége nekem kicsit elsietett volt. Míg az első néhány évet alaposan elénk tárta az írónő, utána inkább végigügetett a történeten sietősen, hogy mihamarabb leüthesse a záróakkordot. És bár egy kemény, durva, de mégis fantasztikus könyv, az utolsó fejezeteket úgy éreztem, elsiette, hirtelen akart mindent közölni, talán minél hamarabb a végére érni. Mindenesetre az én perspektívámból így tűnik.
Ugyanakkor nagyon ajánlom a Kilenc percet! Kemény, tabutéma szervezi az egész könyvet, tele van nyers erővel és erőszakkal, az élet sötét oldalával, azonban megmutatja, hogy nem minden fekete-fehér. Csak olyan könyvmolyoknak ajánlom ezt a történetet, akik képesek megbirkózni a rózsaszín ködön kívüli szerelemmel, vonzódással, és elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy egy erőszakos, durva világ részesei legyenek, aminek ugyan vannak színfoltjai, a bűntett nem marad büntetés nélkül.
"Eljön az idő, amikor hagyni kell, hogy az emberek megvívják a saját küzdelmeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért."
Karakterek:
Ginnyt már lefestettem egy eléggé naiv karakternek, hiszen az volt. Az elején. Azonban a bandánál és Grizznél töltött években megerősödött. Bár megtalálta a szerelmet, ugyanakkor nap mint nap találkozott az erőszakos impulzusokkal, látott egészen közelről kivégzéseket, különböző féle-fajta kínzási módokat, így kénytelen volt megkeményedni. Mivel korán meg kellett tanulnia az önállóságot, így tudta, ebben a helyzetben sem támaszkodhat másra.
Grizz maga a megtestesült fizikai erő. Eleinte még én magam is féltem tőle pedig egy egész valóság választott el tőle. Viszont hamar kitudódott, akit soha nem bántana egy ujjal sem, az Ginny. Az egész könyvön keresztül kíváncsi voltam, mi volt ennek a gépezetnek a beindítója, mi történt, ami miatt a férfi ennyire a lány megszállottjává vált, hogy képes volt elraboltatni magának. Mielőtt pedofilnak bélyegeztem volna magamban, próbáltam megérteni a történteket. Olyan sok új információt kaptunk az utolsó oldalakon, hogy teljesen összezavart. Bár megkérdőjelezhetetlen kötődés alakult ki Grizz és Ginny között, én ezt mégsem mondanám mindezt szerelemnek. Ginny részéről talán a hála szóval és az apakomplexussal lehetne legjobban leírni az érzelmeit. Grizz nézőpontjából pedig a sérült családi hátteréből és az igazi intimitásra, szeretetre és törődésre való éhezéséből adandóan erős ragaszkodásnak titulálnám. Azonban egyik oldalról sem mondható ez mindent elsöprő szerelemnek.
"Szerelmes voltam Grizzbe. Utáltam, amit csinált, de szerettem őt.Sajnos pont az iránta érzett szerelem miatt kezdtem el utálni magamat."
Borító:
Soha ne ítéljünk egy könyvet a borítója alapján! Ez a legjobb példa erre a mondásra. Miután becsuktam a regényt, első dolgom volt írni a barátnőimnek, hogy ajánljam nekik Beth Flynn szerzeményét. Azonban hiába tudjuk, hogy a külső nem minden, az esztétika igenis fontos az embernek az élet minden helyzetében. Így a könyvek világában is. Ezért mind csak annyit mondtak, hogy egyetlen egy valami rettenti el őket a Kilenc perc olvasásától: mégpedig a borító. Ugyan az eredetit tartották meg, ez tipikusan az a helyzet, amikor a külföldi variáns is borzalmas. Nem is tehettek rá volna mást, mint egy motoros párt, ezt aláírom. A pasi kemény tekintetével ölni lehetne, tényleg hasonlít Grizzre. Azonban a nő mögötte nem egy 15 éves lány, az tuti. Ez így egyrészt félrevezető az olvasó számára, hiszen nem egy középkorú nő áll a történet középpontjában, másrészt esztétikailag tényleg fizikai fájdalmat okoz a ránézni a képre. Ebben az esetben nem ártott volna ezt a pár-ül-a-motoron ötletet félrehajítani és valamelyik más pillanatát megragadni a történetnek, vagy szimbolikussá tenni, a lényeg, hogy teljesen más koncepciót kitalálni. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen feladat.
Összességében:
A Kilenc perc egy megrázó lelki hullámvasút. Bár nem a mai korban játszódik, hanem bő fél évszázaddal korábban, az aktualitását mégsem vesztette el a regény. Az olvasó amennyire kívülállónak mondható érzelmileg az elején, olyannyira válik teljesen együttérzővé a mű utolsó oldalaira.
Összetört. Sokszor sokkolt és vezetett kiszámíthatatlan ösvényekre. Én mégis nagyon szerettem a sötét oldalával együtt. Rémisztő volt, de attól, hogy mindez a valóságban is ugyanúgy bekövetkezhet.
Egyfajta intő jel Ginny Lemon története az olvasónak.
Ezt a könyvet nem elég csak olvasni, értelmezni kell, a sorok mögé látni. Amikor becsukod, nem ér véget. Veled van, összetör, megráz és elgondolkodtat.
Azoknak ajánlom ezt a regényt, akik érzelmileg erősnek tartják magukat egy olyan történethez, ami nem az élet napos oldaláról szól. Amiben nem szerepelnek hercegek és hercegnők, sokkal inkább egy fiatal lány, aki mindent megadna néhány apró gesztusért, hogy ne nézzenek keresztül rajta, hogy végre érezhesse magát valakinek. Valamint egy férfi, akit nem szabad elítélni első látásra. Meg kell érteni mindennek a miértjét. Ez a könyv megtanítja mindezt.
Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésed, a regény a BOOK24 online webáruház oldalán 16% kedvezménnyel rendelhető meg, és akár már másnap a kezedbe veheted!
Oldalszám: 280
Kiadó: Könyvmolyképző
Kedvenc karakter: -
Kedvenc idézeteim:
"Egy hatalmas madár nézett lefelé a jobb karján, és kis híján elérte a könyökét. A madár szárnya a karja belső oldalára és a mellkasára nyílt. Óriásinak tűnt, és figyelemreméltó kompozícióban fedte szinte az egész mellét. A madár szárnya alatt durva heg látszott. Eszembe jutott, hogy talán a gyerekkori bántalmazástól.Grunt nem mondott semmit, csak megfordult, és visszasétált a szobába. A nyomába eredve nem tudtam nem észrevenni, hogy a tetoválás a hátán folytatódik. Olyan volt, mintha a madár átölelné a szárnyával. Gyönyörű."
*
"Azt mondta, hogy „gyere ismerkedj meg az új családoddal”. Talán igaza volt. Talán az a sorsom, hogy Grizz-el legyek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése